Tragikus a helyzet ezekben a megyékben: sok gyerek nem ismeri a vízcsapot, zsebkendőt sem

Pénzcentrum: Mi adta az ötletet?

Barát Hella: 2019 karácsonya után „fürödtünk” a két – és négyéves gyerekeim játékaiban. Fogalmam sem volt, hogy mit csináljak ezzel a rengeteg jó minőségű, kiváló állapotú holmival. Sem időm, sem kedvem nem volt eladni. Egy barátom egy minisztériumi Európai Uniós felzárkóztató projektben dolgozott koordinátorként, ahol közelről tapasztalta a hátrányos helyzetű gyerekek mindennapjait. Egy másik ismerősöm pedig karácsonykor éppen egy ovinak küldött adományt. Ez a három impulzus adódott össze bennem és indította el a kezdeményezést. Az elejétől egyértelmű volt számomra, hogy az óvodán keresztül kell eljutnunk a gyerekekhez, mert így tényleg ők kapják az adományokat. Budapestről nagyon nehéz megérteni, de például egy kisgyereknek a családba küldött télikabát egy idő után a tűzben végzi, mert nincs mivel fűteni.      

Pénzcentrum: Mik voltak ez első lépések? 

2019 januárjában babafürdetőket küldtem egy óvodába. További hattal telefonon beszéltem. Ekkor ért az első sokk, tapasztalva, hogy mindenhol ugyanazokkal a problémákkal küzdenek. Kétségebe estem, hogy fogon én ezt egyedül szervezni, hiszen van egy főállásom, TV-s szerkesztő vagyok. Ekkor jött az ötlet: kiküldtem egy űrlapot 500 óvodának, kérve őket, hogy mondják el mire van szükségük, miben segíthetünk nekik. A beérkezett válaszok alapján vált egyértelművé az alapkoncepció: minden ovinak kell egy önkéntes, aki  „örökbe fogadja” őket. Az én tevékenységem pedig „csupán” annyi, hogy összekapcsolom a két felet. Kitettem a felhívást a facebookra és hat ismerősöm reagált rá. Majd csináltam egy fb oldalt, mérsékelt sikerrel. Néhány héttel később egy rádióinterjú nyomán rám szakadt a történet, augusztusban már naponta több tucat örökbefogadó jelentkezett. Visszatekintve elképesztő, hogy mindezt – 2.500 kapcsolatot hoztam létre - egy excel táblában szerveztem.

A Henkel Magyarország felajánlott például 8 kamionnyi tisztálkodószert, amit 625 intézmény, 38 ezer gyermekének elegendő. Egyértelművé vált számomra, hogy ehhez komolyabb szervezés kell, így 2020 elején megalapítottam, az egyesületet. A párom segített a weboldal létrehozásában, a technikai kérdésekben. Az alapítvány máig az Ő tanácsadói irodájában működik. Számunkra nagyon fontos, hogy transzparensen, alacsony költséggel dolgozzunk. Gyakorlatilag ketten csináljuk, egy koordinátor kolléganőmmel, aki egy középsúlyos értelmi fogyatékos gyermeket nevel. Egy könyvelő és egy pénzügyes segíti a munkánkat, mindketten önkéntesként. Figyeltem rá, hogy ha újra egyedül maradok, akkor is működjön a rendszer. Ma már 5.820 örökbefogadónk van, akik több száz tonnányi adományt juttatnak el 800 intézmény 43 ezer gyermekének. Emellett körülbelül 200 társaság cégként fogadott örökbe egy-egy ovit.  

Pénzcentrum: Hogy kell elképzelni a mindennapi működést? Mit csinál egy örökbefogadó?

Ahogy említettem, mi összekapcsoljuk az intézményt és az örökbefogadót. Fontos, hogy az önkéntes személyesen ismeri a támogatottat, az óvodavezetőt. Sokan futárral küldik a csomagot, de rengetegen személyesen viszik el, ami természetesen egészen más érzés. Látni az örömöt a gyerekek arcán, ez igazi elkötelezettséget jelent. Fontos, hogy az önkéntesek számára is segítség, ha eltűnik a rengeteg nem használt játék és kinőtt ruha a lakásból. Nagyon örülök neki, hogy az elmúlt évek során kiléptünk a határokon túlra: egy Angliában élő magyar hölgy 80 csomagot küld egy alföldi oviba. Van segítőnk Hollandiából, Németországból, Belgiumból, sőt még New Yorkból is. Az osztrák Sozial marie Alapítvány a legjobb 15 innovatív kezdeményezés közé választott minket. Ők olyan példákat keresnek, amelyek nemzetközi szinten is működhetnek. A „Highlights of Hungary”-n pedig a negyedik legtöbb szavazatot kaptuk. Ide nem is mi neveztünk, hanem ajánlottak minket.

Pénzcentrum: Vannak egyéni és céges támogatók?

Működésünk elején jelentkezett egy egyéni támogató, aki munkaerőkölcsönzéssel és anyagilag segít minket. Jelentős szponzorunk a Docler Alapítvány, akiktől 2020-21-ben 5-5 millió forint támogatást kaptunk. Ebből a két év alatt 6,3 milliót használtunk fel. Sok cég keresett meg minket, akik a mozgalmon keresztül támogatnak egy-egy ovit. Ilyen például a MOL, a Nanuska, vagy a Pfizer. Jövőre közhasznú egyesületté válunk és pályázhatunk az 1%-os felajánlásokra is.

Pénzcentrum: A honlapon látható, hogy továbblépnek az óvodától más irányokba is.

Igen, rájöttem, hogy az ovis korosztályhoz hasonlóan a kisbabáknak is szükségük van ruhákra, játékokra. Így jutottunk el a gyerekházakba, ahol a mélyszegénységben élő 0-3 év közötti gyermekeket fogadják napközben, édesanyjukkal együtt. 150-200 gyerekház működik az országban, ahová olyanok járnak, akik kútról hordják a vizet, nincs fürdőszobájuk, fűtésük. Segítséget nyújtanak nekik a gyereknevelésében, fűtött környezetben, fürdőszobával, mosási lehetőséggel, konyhával. Megmutatják nekik, hogy kell ellátni a csecsemőket, mivel kell etetni, fejleszteni, játszani velük. Az anyákat megtanítják az internethasználatra, segítik a munkakeresésben, felkeresi őket a védőnő.

Nagyon fontos, hogy ezzel létrejön egy híd a kisgyerekkor és az óvoda között, nem az óvónőnek kell megtanítania a 3 évest, hogy működik a vízcsap, mi az a zsebkendő, miként használja az evőeszközöket. Bármennyire is fájdalmas, hogy ilyen problémákkal szembesülünk a 21. században, Európa közepén.

Elindultunk korban „felfelé” is, így jutottunk el a tanodákig, amelyeket szintén egyesületek működtetnek, általában állami támogatással. Ma már 50 tanoda van a rendszerünkben. A gyermek-, és lakásotthonokban azok a gyerekek élnek, akikről a szüleik nem tudnak megfelelően gondoskodni, vagy ki kellett emelni őket a családból. Nekik számítógépekre, könyvekre, sportfelszerelésekre, társasjátékokra van szükségük. Az anyaotthonokban terhességük miatt, vagy bántalmazó kapcsolatból kilépő édesanyák élnek, ez utóbbiak a gyermekükkel. 2022-ben indul a „Világjegy” projektünk, amely egy kirándulási alap a hátrányos helyzetű gyerekek számára. Tavasszal 2,2 millió forintból 500 olyan kisgyermek kel majd útra, akik még sosem hagyták el a falujuk határát. Számukra ezzel kinyílik a világ. Ezt a Yettel (ex Telenor) és a Horwath HTL audit cég támogatja.

Igazi siker számunkra, amikor egy cég úgy lép be szponzorként, hogy egy ott dolgozó önkéntesünk házon belül elviszi a hírünket. Szívbemarkoló élmény számomra, hogy az ukrán menekülteket a keleti határ menti óvodák segítik, gyűjtést szerveznek számukra. Vagyis azok, akik maguk is támogatásra szorulnak.

Pénzcentrum: Gondolom a keleti országrész intézményei a legrászorultabbak.

Igen, a sorrend - nem meglepően - Szabolcs, Borsod, Nógrád, Heves megyék. De sok intézményünk van Somogyban, Zalában is. A támogatók Budapest után legtöbben Győr-Sopronból jönnek, ahol csak egytelen óvodánk van. Induláskor alapelvünk volt, hogy lehetőleg miden támogató közeli intézményt kapjon, de menet közben rájöttem, hogy jobb, ha „megfelelő” távolságban van a két fél között. A távolabbi helyen az önkéntes ugyanis egy más világba csöppen, ami neki is jót tesz. Többen meglepődtek, mert sokkal rosszabb, elhanyagolttabb óvodaépületekre számítottak.

Meg kellett értetnünk velük: attól, hogy az ovit – elsősorban EU pénzből – felújították, az oda járó gyerekek még nehéz sorsúak. A kettő nem függ össze. Mi a gyereket és a szülőket támogatjuk, nem az intézményt.

Pénzcentrum: Mik a további terveik?

Az „Örökbe fogadok…” csupán sebtapasz a gyerekek életében, ezt a gondolatot tovább akarom fejleszteni. Megkértem az intézményeinket: írják le a körülményeiket, és hogy szerintük mi lenne a megoldás a problémáikra. Így a kezünkben van a válasz, az általános recept. Ezt szeretném kidolgozni egy szakemberekből álló csapattal. Új irány a nemzetközi terjeszkedés, amit több oldalról indítunk el. Fejlesztünk egy szoftvert, amely bármely országba átemelhető. Ennek megvalósítása komoly költség, állami pályázatot nyújtottunk be. Fontos, hogy mindenhol helyi önkéntesekkel dolgozunk, hiszen ők látják az ottani problémákat. Németországban vagy Hollandiában elsősorban a bevándorlókon kell segíteni. A határon túliakat (például Erdélyben) pedig magyar örökbefogadók segítik.