Áruhiány, csúcsdrágulás: így gyűrűzik be a szállítási válság minden magyar otthonába

Az ellátási láncok fennakadásai még 2020. márciusban kezdődtek, mikor a járvány első lezárásai alatt világszerte állt le a termelés a gyárakban. Már ez elég lett volna egy jelentős piaci termékhiány kialakulásához, azonban a Covid-hatás a gazdaság szempontjából ennél jóval sokrétűbb. A járvány és a lezárások jelentősen átalakították a vásárlói szokásokat, ami szintén befolyásolta az ellátási láncokat – például a szórakozatóelektronikai eszközök iránt megnőtt kereslet is közrejátszott abban, hogy chiphiány alakult ki, ami aztán hatott az autópiacra és megnőtt a várakozás az új gépjárművekre. Ez a krízis hosszan tartónak látszik, hiszen a legtöbb termék ma már több országon keresztül halad át a gyártási- és szállítási folyamat során, mire eljut hozzánk.

Azt pedig a saját bőrünkön is tapasztaltuk, hogy az áruhiány Magyarországot sem kímélte. Jelenleg akár fél-egy évet is kell várakozni annak, aki új autót szeretne. De a hazai vásárlók például az IKEA-nál is megérezhették az ellátási láncok fennakadásait, ugyanis a svéd bútoróriásnál vannak olyan termékek, melyek 40%-kal lettek drágábbak az utóbbi egy évben. Azonben nem csak a magas árak jelentenek problémát, hanem a készlethiány is. A probléma tehát sokrétű, amit egyre csak fokoz a szomszédunkban zajló, egyre hevesebb orosz-ukrán háború is...

Hol lesz az ellátási válság vége?

A Covid-kálvária okozta ’semmit sem kapni’ megszűnéséhez valószínűleg még drasztikus változásokra lesz szükség. Az áruhiány, a késések és az emiatt menövekedett árak már lassan ténnyé váltak a pandémia kezdete óta. Ahhoz, hogy ennek vége szakadjon, vagy a keresletnek kell látványosan csökkennie (ami különösen nehéz lehet), vagy az ellátásnak kell növekedni, tehát röviden a válasz: kivárásra kell játszanunk.

Az ellátási válság összetettsége miatt nincs egyszerű vagy fájdalommentes megoldás a problémára. Egyetlen magyarázat van a jelenségre – minden mindennel összefügg, ami egyáltalán nem teszi egyszerűbbé a gondok kezelését.

Az elemzők két lehetséges forgatókönyvet vázolnak fel arra, hogyan érhet véget az ellátási válság. Az első, hogy az emberek elkezdenek kevesebbet vásárolni, ami miatt csökkenni fog a kereslet. Ez egyszer biztosan be fog következni, de nem lehet megmondani, mikor. A járvány kezdete óta ugyanis ennek épp az ellenkezőjét láttuk, a vásárlási kedv csak nőtt, ami növelte az ellátási problémákból adódó árupiaci hiányt.

A másik lehetőség, hogy idővel az ellátási lánc képes lesz felhalmozni annyi árut, amivel ki tudja elégíteni a vásárlói igényeket, akkor is ha beüt a baj. Az ellátási lánc sérülékenységének jelentős részéért felelős ugyanis az utóbbi évtizedekre jellemző termelési kiszervezés. A járvány alatt különösen megmutatkozott például, hogy a más kontinensen legyártott alkatrészek nem jutnak el a lánc következő pontjára, ezzel megakasztva a termelési folyamatot. Jó példa erre a chiphiány, mely az elektronikai cikkeken át az autóiparig nagyon sok céget és vásárlót érint. Az hazai vásárlókat érintő ellátási láncokban szintén problémákat okozhat az orosz-ukrán konfliktus: például a győri Audi-gyárban már most alkatrészhiány van, hiszen Ukrajnából nem tudnak szállítani.

Azért ez nem ilyen egyszerű

Mindkét felvázolt megoldás – a fogyasztás csökkenése és a kivárás – rejt ugyanis magában csapdákat. Amennyiben hirtelen kevesebbet vásárolunk a magas infláció miatt, az még ennél is rosszabb helyzetet eredményezhet. A jegybanki kamatemelés is okozhat gazdasági visszaesést, ugyanis a magas kamatláb a befektetők számára kedvezőtlen helyzetet idéz elő, és emiatt máshová vihetik a pénzüket. Ilyen tekintetben például egy gazdasági válság is egyértelműen véget vetne az ellátási problémáknak, mivel akkor nem lenne vásárlóerő,

de ez természetesen nem lehet megoldás, mert egy ilyen helyzet magas munkanélküliséget idézne elő, a kedvezőtlen helyzetben sokan vesztenék el az állásukat, ami végső soron rendkívül rossz szcenárió lenne.

Ha pedig kivárjuk a végét, akkor egy súlyos munkaerőpiaci-krízisre kell majd megoldást találni. Ahogy korábban említettük, a járvány hatásaként sok cég igyekszik csökkenteni az ellátási láncok földrajzi kiterjedését, ugyanis kockázatos más kontinensen gyártatni, mert ez elzárhatja az ellátási láncot például pandémiás lezárások esetén. Biztosabb, ha a termelés különböző fázisai egy kontinensen belül vannak, ez viszont magasabb költségekkel jár együtt, hiszen pont az alacsony fizetések vonzzák a vállalatokat például Ázsiába vagy olyan kelet-európai országokba, mint Magyarország. Ennek a munkaerő-problémának a megoldása tehát hosszú távon oldaná meg az ellátási lánc válságát: több termék, több alkalmazott, mindez a közelben, és nem több ezer kilométerre.

Azonban könnyen lehet, hogy a magasabb európai bérek csak tovább fűtenék az amúgy is magas drágulást és még erősebb lenne az infláció.

Jól látszik tehát, hogy bármelyik "megoldás" felé is fog elmozdulni a világ, egyik sem lesz fáklyás menet. Az egyik potenciálisan a foglalkoztatás beszűkülésével, míg a másik talán még durvább inflációval járna, mint amit most tapasztalunk. Bárhogy is legyen, megfelelően hosszú időtávon a gazdaság valószínűleg egyensúlyba kerülne úgy, hogy közben át is rendeződik.

A vásárlók is kezdik elveszteni a türelmüket

A gazdasági hatások mellett természetesen a fogyasztók is kezdenek belefáradni, hogy az ellátási láncok akadozása összezavart mindent, még a vásárlók elvárásait és viselkedését is. Természetesen érthető, hogy olyan nagyobb eszöközök vásárlása, mint például egy autó, hosszabb ideig tart. Ehhez képest az látszik, hogy a vásárlók az már nem hajlandóak tolerálni, hogy a kisebb vásárlásaik is késnek.

A szakértők szerint a vásárlók egyértelműen érzik, hogy baj van, de amíg a nagyobb vásárlások, például egy új autó beszerzésekor tolerálják a hosszú szállítási időt, addig a kisebb bevásárlások esetén, például a macskaeledel vagy ruhavásárláskor erre nem hajlandóak. Utóbbi pedig azt jelenti, továbbra is azokat a szolgáltatásokat keresik, amik ki tudják elégíteni a gyors szállítási igényeiket, ha pedig ezt nem kapják meg úgy, mint régen, nagyon gyorsan váltanak, és olyanhoz mennek, aki képes nekik ezt garantálni.

Ezzel újfajta nyomást helyeznek az eladókra: elvárják, hogy betartsák, amit vállaltak; legyen az a még pontosabb tájékoztatás a rendelés állsáról, vagy az ellátási problémák megoldása. Senki sem akarja azt hallani, hogy a három hét helyett már hatot kell várnia, mert a termék nem elérhető – az utóbbi egy évben viszont bőven találkozhattunk ezzel. A cégek szempontjából a hűséges vásárlók elvesztésével is fenyeget a kialakult helyzet, hiszen lehet, hogy máshol pont elérhető a keresett áru, ráadásul gyorsan.

A vásárlóknak mostanra elegük lett abból, hogy folyamatosan azt hallják, hogy az ellátási lánc problémái, a messzi konténerhajók az okai annak, hogy nincs áru vagy ha van is, egyre drágábban. A vállalatoknak most már gyorsan megoldást kell találni a problémákra, mert a fogyasztók érezhetően egyre türelmetlenebbek. A megoldás kulcsa pedig a rugalmasság

- vázolta fel a problémakört Andrew Hogenson, az Infosys Consulting vezetője. A kérdéskör vizsgálatánál természetesen szem előtt kell tartani azt is, hogy hiába jövünk kifelé a Covid-válságból, a kereslet még mindig sokkal nagyobb a termékek iránt, mint a szolgáltatások iránt. Szakértők pedig egyelőre nem is számítanak arra az elkövetkezendő években, hogy ilyen téren az egyensúly helyreálljon.

Mit hoz a jövő

Most az látszik, a technológiai fejlesztéseknek köszönhetően biztosabbá válnak az ellátási láncok a jövőben, különösen az információmegosztás terén. Azonban ez nem fogja megszüntetni a mostani válságot kiváltó okokat. Ha ma rendelünk valamit online, akkor általában végig követhetjük a csomag útját hozzánk. Egy ellátási lánc viszont közel sem így működik.

Az áruk mozgását nehéz követni a rendkívül bonyolult szállítási útvonalakon, a nyersanyagtól a gyáron és a szállítókonténeren át a teherautóig, a hajón, majd megint a teherautóban, végül a raktárba, a boltba vagy az ajtónkhoz vezető úton. Ahhoz, hogy ezt a hosszú folyamatot javítani tudjuk és biztosabbá tegyük, láthatóvá kell tenni minden egyes pontját, valamint a lánc résztvevőinek képeseknek kell lenni kommunikálni egymással. Ez a logisztikai feladatokat is megkönnyítené (például gyorsabban lehetne ki- és átpakolni szállítmányokat, ha tudjuk, mi hol van), ezzel is gyorsítva az ellátást. Hiába azonban a technológia, illetve a koronavírus látszólagos hanyatlása, miközben a múlt héten háború tört ki Magyarország közvetlen szomszédjában.

Hazánk ellátási láncaira ugyanis különös nyomást helyez az orosz-ukrán konfliktus, melynek földrajzi közelségéből fakadóan nagy hatása lehet az árukészletekre és a gazdaságra is. Ukrajna a világ egyik legnagyobb búzaexportőre, étolajból pedig a legnagyobb termelő globálisan. Már pusztán ennek a két terméknek az ellátási fennakadásai hiányt és további drágulást hozhatnak idehaza, nem beszélve az Ororszország ellen hozott pénzügyi szankciókra.

Nagyon valószínű, hogy közeljövőben itthon nem számíthatunk az ellátási láncok 2020. előttire való visszaállására. Az ugyanakkor bizalomra ad okot, hogy az első sokk után mind a vállalatok és azok logisztikai partnerei mostanra a koronavírus-világjárvány okozta sokkot többé kevésbé kiheverték. A háború viszont nemvárt kihívások elé állít mindenkit.

(Axios)