50 éve nem látott inflációs-helyzet jöhet: sokáig velünk maradhat a drágulás réme

Alapvetően az a helyzet, hogy a Covid válságot másképp kezeltük világszerte, mint a korábbi válságokat. Elég csak a 2008-as nagy pénzügyi világválságra gondolni. Akkor Amerikában alapvetően egy bankmentési program volt, de Európában az volt az olvasat, hogy az államok túlköltekezése okozta a problémát. Erre megszorításokkal válaszoltak.

Az unió a tudásalapú, versenyképes társadalom építése helyett arra kényszerítette a tagállamokat, hogy vegyenek el forrásokat az egészségügyből, oktatásból, szociális területekről. Ma már inkább egyetértés van abban, hogy ez a válság félrekezelése volt. Valóban az európai bankrendszer volt kitett a válságnak - fejtette ki véleményét Pogátsa Zoltán közgazdász, szociológus.

Ennek megfelelően mind az Európai Unió, mind az egyes kormányok másképp reagálták le a mostani válságot. Nagyon hirtelen egy nagyon átfogó sokkot okozott a mostani helyzet. Az emberek nem tudtak fogyasztani, leállt a szállítás, egy sajátos természetű válság bontakozott ki.  Erre érthető módon már mindenki másképp reagált. A központi bankok válságkezelő stratégiája gyökeresen megváltozott. Kvázi mindenhol lazítottak és növelték a forgásban lévő pénz mennyiségét.

Még Németországban is, ami korábban a megszorítások "élharcosa" volt, a költségvetés 4 százalékát kitevő élénkítési program indult.

A brit jegybank pedig kijelentette, hogy gyakorlatilag kamatmentesen hajlandó lenne megvásárolni az államadósságot. Ilyen lépéseket pár éve még elképzelni is nehéz volt.  A válságot persze valójában az oltási programok oltották meg. És most, hogy nyitunk, felmerül, milyen kérdései vannak az újranyitásnak. Ebben pedig főszerepeket kap az infláció - mondja a szakértő

A fő kérdés, hogy ez egy átmeneti infláció vagy pedig tartósan velünk marad.

Az inflációval kapcsolatban is számos félreértés kering. Ezek közül az egyik legerősebb az úgynevezett "pénz illúzió". Ennek lényege, hogy hiába nyomtatunk több pénz, a magasabb kereslet felhajtja az árakat. 

Atöbb pénz csak illúzió, attól nincs több vásárlóerő.

Ez a félreértés azon a hibás alapfelvetésen alapul, hogy a kibocsátási kapacitások és a pénz forgása állandó. Még konjunktúra időszakában sem termel ugyanis 100 százalékon a gazdaság, recesszió alatt pedig definíció szerint nincs elég kereslet.

A pénzmennyiség növekedése tehát automatikusan nem vezet inflációhoz

Hogy mitől lett mégis infláció a válság után?  Pogátsa Zoltán szerint a magyarázat egyértelmű. Azért furcsa a mostani válság, mert nőtt alatta az emberek megtakarítása, és a gazdaság beindulása után elkezdtek költeni. Amint lehetett, az emberek elkezdtek utazgatni, építkezni, autót venni.

Nem véletlen, hogy az infláció is hangsúlyosan bizonyos szektorokban szállt el. Különösen jól látszik ez az Egyesült Államok autóiparán, ahol a válság után mindenki autót akart venni. Európában inkább a beszállítói problémák érvényesültek. Ilyen például a chiphiány. Ennek is egyértelmű oka van. A tech kütyük iránti kereslet ugyanis már a pandémia alatt berobbant. A szakértő szerint ezért az infláció reálgazdasági kérdés, a gazdaság fékezése ezért nem lehet megoldás.

A szakember nem lát komoly problémát a forint gyengülésében sem. A legtöbb magyar fogyasztásának nagy része ugyanis itthon történik. És sokan beszélnek például az élelmiszerárakról. Erre a szakértő még nem látott jó magyarázatot.

Elemzésekből kiderült, hogy nagyon sokszor nem az import, hanem a hazai élelmiszerek ára ugrott meg igazán. Erre pedig a forint-euro árfolyam nem lehet megoldás. Az tehát biztos, hogy ez nem árfolyam probléma. A magyar árak jelenleg az EU-s átlag szint 80 százalékán, a fizetések a harmadán állnak. A dolgot tehát szociálpolitkával kéne kezelni.

Ezen számos módon lehetne segíteni. A nyugdíjak emelése és a szociális bérlakások építése például ilyen beavatkozások lennének. Persze, okoz gondot az infláció, de nem ez áll a problémakör hátterében.

Pogátsa Zoltán egyébként jelenleg nem lát arra utaló jelet, ami azt sugallná, hogy hosszú távú inflációs hatással számolni. A gazdaság lassításával túlreagálni nem érdemes a problémát, és amíg reálbér növekedés van, addig nincsen igazi dráma, nem szabad mumusként kezelni az inflációt - zárta gondolatait a szakértő.

A kérdés az időtartam

"Arról, hogy átmeneti inflációról lenne szó, és nem fenyeget a tartós infláció azt tudom elmondani, hogy a második világháború sem tartott örökké, de azok, akik akkor éltek elég rosszul jártak.  A kérdés, hogy mit tekintünk tartósnak és mit átmenetinek, a kérdés az időtartam" - ismertette véleményét Kardos Zsolt, az Aegon Alapkezelő portfólió menedzsere.

A gond, hogy nem csak az inflációra látunk esélyt, hanem a stagfláció is elképzelhető. Ez egy olyan gazdasági környezet ahol a magas infláció lassú gazdasági növekedéssel akár recesszióval, illetve magas munkanélküliséggel párosul - folytatta a szakember.

Úgy gondoljuk, hogy egy a 70-es évekbelihez hasonló inflációs környezet jöhet. Ha megnézzük a 70-es évek elejének Amerikáját, rengeteg jóléti intézkedés volt, hiába vezette az USA-t Nixon, egy Republikánus elnök. Az Egyesült Államok akkoriban is kivonult egy háborúból, épp mint most Afganisztánból. Akkoriban körülbelül az arany felelt meg jellegben a bitcoinnak. Megint meg akarnak szabadulni az emberek a hagyományos pénztől. 1971 és 1982 között az amerikai államadósság megduplázódott, de az infláció nem igazán szállt el. 2008 és 2021 között az államadósság megháromszorozódott.

Kérdés, hogy mit tehet az amerikai jegybank. Ha az elmúlt 30 év alapján normalizálnák a kamatokat az infláció hatására, akkor körülbelül 250-300 bázis ponttal feljebb lenne az amerikai 10 éves kötvény hozama. Ez nagyjából 1000 milliárd dollár plusz költséget jelentene a kincstárnak évente.

Ezt vagy pénznyomtatással vagy adóemelésekkel tudnák finanszírozni. Az első még nagyobb infláció nyomást fejtene ki, az utóbbi a gazdaságra lenne igen negatív hatással.

Kérdés, hogy egy ilyen környezetben hogy lehet pénzt keresni. A feltörekvő piacok például általában dollárban vannak eladósodva, tehát kézen fekvő döntésnek tűnnek. Vannak tehát befektetői szempontból vonzó piacok az infláció alatt is - zárta a szakértő.

Az újraindulás ára az infláció

Való igaz, hogy az infláció világszerte berobbant és az is, hogy ezt részben a helyreállás vonzza magával. Egy gyors helyreállási potenciál van a világ gazdaságaiban. A világ gazdaságpolitikusai tanultak 2008-ból. Mindenki alkalmazta a felismerést, hogy a monetáris politika szerepe döntő. Ezért nem engedték, hogy a munkaerőpiacra a válság olyan csapást mérjen, mint a 2008-as, 2009-es - jellemzi a jelenlegi helyzetet Virág Barnabás, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke.

Az látszik, hogy vannak kereskedelmi anomáliákból adódó nagyon jelentős áremelkedések. Értelemszerűen akkor tud utat törni a fogyasztói árak felé a drágulás ha van kereslet, az pedig jelenleg nagyon magas.

Ezért ahol lendületesebb az újraindulást, ott futott fel jobban az infláció. Virág Barnabás nem jósolná meg, hogy tartós, vagy átmeneti inflációról van szó. Minden infláció úgy indult, hogy átmenetinek értékelték. A szakértő szerint számos jel mutat rá, hogy az inflációt kezelni kell. Alapvetően az újraindulás folyamatait is gátolhatja, ha kilő az infláció. Minél magasabbak a fogyasztói árak, annál kevesebb pénzt visznek a fogyasztók a gazdaságba.

A nagy jegybankok még az átmeneti jellegét hangsúlyozzák az inflációnak. Ennek ellenére most már látszik, hogy óvatosan lezd a kommunikáció átállni egy kevésbé magabiztos álláspontra. Nekünk fel kell készülni arra, hogy bármikor lehet ebben fordulat. A 2008-2009-es válság tanulsága az volt, hogy ha pénzt teremtünk kijövünk a válságból. Ez azonban önmagában nem elég.

Szükség van egyéb állami beavatkozásokra. Mindig az a kérdés, milyen gyorsan tudnak ebből visszalépni a gazdaságpolitikusok. Ha beüt egy ilyen gazdasági helyzet, mindig a korábbi válság kezeléséhez nyúlnak vissza. 2008-ban a nyugdíjak, bérek megvágásával és a költségvetés összehúzásával kezelték, ez pedig drámai eredményekhez vezetett. Ezért nyúlt most mindenki más módszerhez.

Az infláció gyökerei egyébként már a pandémia előtt is jelen voltak. Ezek közé tartozik az éghajlatváltozás és a társadalmak elöregedése, a globalizáció átalakulása és a gazdasági nagyhatalmak szerepének változásai.

A járvány után alatt az államadósság ráták is általánosan emelkedtek, de szintjüket tekintve jelentősek az eltérések az EU-n belül. Eközben a régiónk is kettészakadt az inflációra adott válaszokban. Magyarországon és Csehországban proaktív szigorító lépésekre lehet számítani, tehát a cseheknél is emelkedhet például az alapkamat. Ezzel szemben Lengyelországban továbbra is változatlanok a monetáris kondíciók.