Mi az imposztor szindróma jelentése? Mutatjuk, mik az imposztor szindróma tünetei, hogyan kezelik!

Cikkünkben az imposztor szindróma nevű „munkahelyi lelki betegség” kapcsán tájékoztatjuk olvasóinkat: tudd meg, mi az imposztor szindróma jelentése, mik az imposztor szindróma tünetei és hogyan zajlik az imposztor szindróma kezelése pszichológusnál. Milyen imposztor szindróma teszt segíthet kideríteni, hogy mi is az imposztor szindróma áldozatai vagyunk-e? Mik az imposztor szindróma típusai, mi jellemzi ezeket az eseteket? Ha tényleg az imposztor szindróma tünetei nehezítik meg életünket és munkavégzésünket, hogyan küzdjünk az imposztor szindróma ellen?

Mi az imposztor szindróma jelentése?

Az imposztor szindróma egy különös lelki probléma: egy olyan érzelmi rendellenességről van szó, amikor valaki az elért sikereit (egyeseknél munkahelyi, másoknál inkább magánéleti előrelépések) nem saját erőfeszítésének, hanem a szerencsés véletlennek tulajdonítja – mindez szorongást okoz benne, attól fél, hogy „lebukik” szerettei, munkatársai, vezetője előtt, lelepleződik sikerének „valódi” titka, ami miatt imposztornak tarthatják, csalással vádolhatják, tehetségtelennek és alkalmatlannak vélik, például, ha egy munkahelyi pozíció betöltéséről van szó.

Az imposztor szindróma elszenvedője folyamatosan lelkiismeret-furdalást érez, nap-nap után azzal a rettegéssel kell szembenéznie, hogy mi lesz, ha rájönnek arra, hogy tehetségtelen, vagy hogy csaló – mindez teljesen aláaknázza az imposztor szindrómás személy önbizalmát, önértékelése az egészségesnél alacsonyabbra kerül. Az imposztor szindróma egyébként egy meglehetősen gyakori jelenség: szinte mindannyiunknál jelentkeznek az imposztor szindróma tünetei életünk során legalább egyszer, egyeseknél viszont az imposztor szindróma súlyos lelki károsodást okozhat.

Az imposztor szindróma tünetei

Az imposztor szindróma jelenségéről először két pszichológusnő, Pauline Rose Clance és Suzanne Imes írtak, még 1978-ban: ők eredendően úgy gondolták, hogy az imposztor szindróma kifejezetten nőkre jellemző, azonban azóta kiderült, hogy nemtől függetlenül, a lakosság kb. 70%-a élt már át ilyen élményeket. Az imposztor szindróma tünetei közé soroljuk, hogy az imposztor szindróma elszenvedője csalónak érzi magát, úgy véli, hogy (pl. munkahelyén) képtelen elvégezni a rá kiszabott feladatokat, csak a szerencsének köszönhetően szerezte meg/képes megtartani pozícióját.

Az „imposztor” retteg a lebukástól, ez az irracionális félelem áll szorongó érzései középpontjában, lelki világa teljesen az imposztor-életérzés köré rendeződik. Ez a dolog alkalmilag bárkivel előfordul, azonban az imposztor szindróma egyeseknél kóros léptéket ölthet, ami mögött súlyos önértékelési zavarok, önbizalomhiány, és kóros személyiségjegyek (pl. nárcisztikus személyiség) rejtőzhetnek, de gyerekkori traumák is okozhatják az imposztor szindróma kialakulását. Az imposztor szindróma tünetei közé soroljuk a megfelelési kényszert is: a szorongó fél folyamatosan más, magánéleti vagy munkahelyi szereplők vélt vagy valós elvárásainak igyekszik betegesen megfelelni.

Imposztor szindróma teszt: Te melyik típus vagy?

Az imposztor szindróma témakörét Valerie Young, az imposztor szindróma egyik legelismertebb szakértője is feldolgozta A sikeres nők titkos élete c. könyvében. Young 5 fő típusba sorolta az imposztor szindróma elszenvedőit, amelyekkel sokan közülünk is azonosulni tudunk – ez gyakorlatilag egy imposztor szindróma teszt formájában is segíthet nekünk felismerni, hogy vajon beletartozunk-e valamelyik kategóriába. Young az imposztor szindróma alábbi típusait különböztette meg:

A perfekcionista:

Az imposztor szindróma elszenvedői közül nagyon sokan számítanak perfekcionistának: irreálisan magas elvárásokat támasztanak magukkal szemben, és mindent kudarcként ítélnek meg, amit nem sikerül tökéletesen teljesíteniük – náluk az imposztor szindróma jelentése abban teljesedik ki, hogy megkérdőjelezik pl. szakmai rátermettségüket, ha valami nem a terveik szerint történik.

Superman/Superwoman:

A „szuperhősök” az imposztor szindróma esetében olyan emberek, akiket szokatlanul erős bizonyítási vágy, teljesítési kényszer hajt: meg akarják mutatni pl. munkahelyükön a főnöküknek, hogy valóban méltóak pozíciójukra. Hajlamosak túlvállalni magukat, legyen szó magánéleti feladataikról, vagy akár a hobbijukról, de mindezt nagyon erős nyomás, jelentős stresszhelyzet alatt teljesítik.

A sikertelen géniusz:

A sikertelen géniusznak gyakran valamilyen vele született tehetsége van, például egy munkahelyi ágazattal kapcsolatban – azonban, amikor egy másik területen sikertelenség éri, azonnal előjönnek az imposztor szindróma tünetei, kudarcélménye miatt úgy gondolja, hogy egyébként azon a területen sem érdemli meg a sikert, ahol ténylegesen jól működik.

A képzéshalmozó:

Az imposztor szindróma ebben az esetben szakmai megfelelési kényszer formájában nyilvánul meg: az imposztor szindróma elszenvedője pozíciójának minden kritériumának meg akar felelni, a végtelenségig képezi magát, akár felesleges dolgokban is.

A szólista:

A „szólista” a szuperhőshöz hasonlóan hajlamos túlzott mértékben magára venni a feladatokat, azonban nem tudja elviselni, ha munkavégzésébe beleszólnak, vagy ha valaki segíteni szeretne neki. Nála az imposztor szindróma sokszor önértékelési probléma formájában nyilvánul meg, nehezen viselik el, ha valamit nem tud egyedül elvégezni.

Az imposztor szindróma kezelése: mikor kérjünk segítséget?

Ahogy a fentiekben is írtuk, az imposztor szindróma egy bizonyos szintig gyakori, normálisnak mondható jelenség, ugyanis mindannyiunk életében előfordulhat, hogy meginog önértékelésünk vagy önbizalmunk, elgondolkozunk azon, hogy sikereinket valóban magunknak köszönhetjük-e. Az imposztor szindróma gyanúja esetén nagyon fontos, hogy felismerjük magunkban a kóros érzelmeket (csaló vagyok, nem érdemlem meg, le fogok bukni stb.) és megpróbáljuk ezeket a gondolatokat új perspektívába helyezni.

Akkor kell az imposztor szindróma problémájával szakemberhez fordulnunk (bártan kérjünk segítséget például pszichológustól), ha úgy érezzük, nem tudjuk egészségesen meghatározni, hogyan viszonyulunk a vállunkra nehezedő feladatokhoz. A kezelés (tipikusan pszichoterápia) célja, hogy átrendezzük az önkritikáról alkotott nézeteinket, tisztázzuk önmagunkban, hogy mik a képességeink és hol kezdődnek a határaink, és ne hagyjuk, hogy eluralkodjon felettünk a rettegés az önmagunkkal szemben érzett kétely miatt.