Rettegett népbetegség szedi áldozatait itthon: drasztikus változást sürgetnek a rendelőkben

Nagyon súlyos baj van a rákbetegségek számával és a kezelés sikerességével is Magyarországon - erre világított rá az OECD friss tanulmánya, melyet lapunk is ismertetett ma. Kiderült például, hogy jelentősen kevesebbet költünk a rákos betegekre, mint az uniós átlag. Az OECD riportja alapján 2019-ben itthon 33 százalékkal többen haltak meg rákban, mint az EU-tagállamok átlagában, 2020-ban pedig 10 százalékkal több daganatos beteget diagnosztizáltak, mint az uniós átlag. A rákhoz kötődő halálozás dimenziójában Magyarország így még mindig meggyőző fölénnyel veri az egész kontinenst.

Hazánkban a rendszerváltás óta alig változik évente a daganatos betegségben elhunytak száma, amint ezt a lenti grafikonon ábrázoltuk. Az adatokból kiolvasható, hogy az összes halálozásnak minden egyes évben csaknem az ötödét teszik ki a daganatos megbetegedések, és ez már három évtizede így megy.

Szakértőket kérdeztünk erről a lesújtó adatsorról, és arra is kíváncsiak voltunk, hogyan lehetne megelőzni, csökkenteni azt, hogy Magyarország ebben az uniós statisztikában továbbra is a szégyenpadon üljön.

Diagnosztizálás: halálos ítélet

A felvilágosítás kiszélesítésében, és a civil szervezetek bevonásában látja a megoldás egyik kulcsát Szabó János, a Rákbetegek Országos Szervezetének elnöke. Szerinte túl kevesen mennek el szűrésekre, és ezen azonnal változtatni kell.

Sokkal nagyobb hangsúlyt lehetne – sőt, kellene – fektetni a rákbetegségekkel foglalkozó, az ilyen betegeket segítő civil szervezetekkel való együttműködésre. Néhány évvel ezelőtt létrejött egy tanács, amely összefogni igyekezett a munkát, itt ki is cseréltük már néhányszor a tapasztalatokat, de ez a munka nem nevezhető valami gördülékenynek. Elsősorban szerintem nem csak pénzkérdés, hogy segítsen az állam a hozzánk hasonló szervezeteken, de talán nem elhanyagolható, hogy több ezer rákos betegségben szenvedővel, vagy akár már a rehabilitációnál tartó emberrel vagyunk rendszeres kapcsolatban. Segítünk nekik a diagnosztizálástól a felépülésig, ami jelentősen megkönnyíti az életet. A rákbetegség kimondása, a diagnosztika még mindig egy halálos ítélet kimondásával egyenértékű a magyarok szemében, pedig már sokkal több fajta betegséget lehet sokkal eredményesebben kezelni, mint mondjuk 20 évvel ezelőtt

- mondta a Pénzcentrumnak Szabó János. Hozzátette, hogy a magyarok saját egészségükre sem figyelnek, márpedig önmagában semmilyen egészségügyi rendszer nem tud segíteni, ha mi magunk nem teszünk a betegségek elkerüléséért.

Nyilván jelentős hiányosságai vannak az ellátórendszernek, csakhogy az önmagában kevés a csodatételhez, amíg a magyarok egyáltalán nem foglalkoznak sem a szűrésekkel, sem a prevencióval. Hiába a rendszeres kampányok, még mindig észvesztően kevés azok száma, akik nemhogy rendszeresen, de legalább alkalmanként eljárnának a szűrésekre, pedig egy idejében elismert daganat bizony sokkal nagyobb eséllyel győzhető le, mint az, amit már túl későn vesznek észre. És álszentek sem lehetünk: a mozgásszegény életmód, a dohányzás, alkoholfogyasztás és a stresszes életmód mind okozói lehetnek a rákbetegségek kialakulásának, márpedig azt rég tudjuk, hogy a magyarok sajnos kevésbé figyelnek a saját egészségükre. Sokkal nagyobb mérvű felvilágosító kampányra lenne szükség mind a megelőzés, mind a szűrések fontossága kapcsán

- tette hozzá Szabó János.

Vigyázzunk jobban magunkra

Rékassy Balázs egészségügyi közgazdász egyetértett abban, hogy a magyaroknak azonnal változtatniuk kell a hozzáállásukon a daganatos betegségek elkerülésével kapcsolatban. Szerinte védhetetlen az, hogy a felnőtt lakosság több mint fele semmilyen szűrésre nem jár el, márpedig ez nem is az első, hanem a nulladik lépés lenne a megelőzésben.

Magyarországon még mindig 50 százalék alatt van azok aránya, akik eljárnak a szűrésekre, ez egész egyszerűen megengedhetetlenül kevés. Emellett persze kár lenne kihagyni azt is, hogy a magyarok nem nagyon foglalkoznak a saját egészségükkel, az önártalmas életmód sokkal hamarabb hoz daganatos megbetegedést, mint bárki is gondolná. Emellett nem figyelünk azokra a kockázatokra, amelyek mondjuk a családban már előfordultak: ha valamelyik családtagunknak van vagy volt daganatos betegsége, akkor eleve szükséges és sürgető lenne elmenni a szűrésekre, hogy idejében felfedezhessék a bajt

- mondta lapunknak a szakértő. Hozzáfűzte, hogy persze nem kell szentté avatni az ellátórendszert sem: nagyon súlyos emberhiány van, ami természetesen az onkológiai kezelésekre is kihat.

Az ellátórendszer ezer sebből vérzik. Tudok olyan kórházról, ahol bár a szükséges onkológusszám adva van, csakhogy ez önmagában kevés: az ápolószemélyzet száma súlyosan elmarad a kényelmestől. Hiába van onkológus orvos még a jobb kórházakban is, ha nincs meg az az ápoló vagy más asszisztencia, aki az orvos keze alá dolgozik – ez pedig megengedhetetlen egy uniós országban. Nincs motiváció, nincs bérben kifejezett elismerés, semmi olyasmi, amiért egy ápoló adott kórházba menne dolgozni, így pedig csak újabb és újabb diagnosztizált betegek születnek, csak egyre kevésbé tudjuk őket meggyógyítani. Egy másik jellemző példa, amin szerintem azonnal változtatni kellene: annak ellenére, hogy a rákgyógyításban használatos gyógyszerek természetesen itthon is elérhetőek, azokat valami furcsa logikával nem azoknak adják, akiknek még valóban segítene, hanem jellemzően olyan daganatos betegeknek, akiken - sajnos - már ez sem segít, mert végstádiumú a betegségük.

Rékassy Balázs szerint létezik pozitív példa, és nem is a tengerentúlon kell keresni. Finnország négy évtized alatt tett csodát, igaz, hogy ott is teljes újrahúzásra volt szükség, de nem kizárólag az egészségügyben.

Finnország a nyolcvanas évek végéig épp ugyanolyan rossz állapotban volt oktatási és egészségügyi szempontól, mint hazánk most. Csakhogy ott rájöttek arra, hogy addig semmilyen gazdasági fellendülés nem jöhet, míg nem invesztálnak a gyógyításba és az oktatásba. Teljesen átszervezték mindkét rendszert, ma pedig nem csak Európában, de a világon is a finnek számítanak az egyik legegészségesebb népnek. Itt is valami hasonlóra lenne szükség.