Mi a reziliencia jelentése? Így küzdhetsz meg bármilyen akadállyal könnyedén

Cikkünkben minden fontos tudnivalót elárulunk a reziliencia kapcsán: tudd meg, mi az a reziliencia, mi a reziliencia jelentése a pszichológiában és mi a reziliencia szerepe az életünkben, illetve, hogy mikor mondjuk valakire azt, hogy „reziliens”? Mit értünk az alatt, ha valakire azt mondjuk, hogy kevésbé reziliens vagy egyáltalán nem reziliens, még a hétköznapi, mindannyiunkat rendszeresen érintő akadályokkal szemben sem? Fejleszthető a reziliencia? Ha igen, mit tegyünk azért, hogy könnyebben átlépjük az akadályokat, erősebbé és ellenállóbbá váljuk a pszichés megterheléssel szemben?

A reziliencia fogalma: mi a reziliencia jelentése?

Kezdjük a reziliencia fogalmának meghatározásával: gyakran hallhatjuk a „reziliencia” vagy a „reziliens” kifejezéseket, akár a munkahelyünkön is, azonban csak kevesen tudják, mi az a reziliencia, avagy mi a reziliencia jelentése. Nos, a reziliencia egy pszichológiai alapfogalom - a reziliencia jelentése: rugalmas ellenálló képesség a hétköznapi, vagy éppen kritikus változásokkal, váratlan akadályokkal, meglepetésekkel szemben – vagyis a reziliencia azt jelenti, hogy mentálisan mennyire vagyunk képesek megbirkózni az akadályokkal, nehéz élethelyzetekkel.

Mindannyian élünk át krízishelyzeteket

Enyhébb vagy súlyosabb krízishelyzetekkel bármikor találkozhatunk, még a hétköznapokban is. Maga a „krízis” egy olyan megterhelő, pozitív vagy negatív változást magában hordozó élethelyzet, ami próbára teszi az egyén problémamegoldó kapacitását, feszültséggel, sokszor fájdalommal vagy fenyegetettségérzéssel együtt járó tudatállapot idéz elő.

Krízist jóformán bármi okozhat: előidézheti azt például egy titok kiderülése, párkapcsolati nehézségek, munkahelyi konfliktus, anyagi problémák, sőt, akár egy baleset vagy egy betegség is, ami kritikus hatással lehet lelki állapotunkra. Minden ember máshogy alkalmazkodik a krízisekhez: van, aki például egy súlyos betegség vagy egy elbocsájtás után is képes hamar visszanyerni a lelki egyensúlyát, és van, akit egy – mások szemében apróságnak tűnő – munkahelyi zökkenő is hetekre ledönt a lábáról.

Ha valakire azt mondjuk, hogy „reziliens”, az azt jelenti, hogy a váratlan, nagy erejű krízisek után is viszonylag gyorsan képes túltenni magát az érzelmi kilengésen, pozitív kimenetellel alkalmazkodni ahhoz, és visszatérni a krízis előtti nyugalmi lelki állapotba.

Mitől függ a reziliencia készsége?

A reziliencia, mint fogalom eredete a fizikához köthető, ugyanis a különböző fémek ütésekkel szembeni ellenálló képességét mérték vele – ugyanezt a kifejezést használjuk a pszichológiában a lélek ellenálló, regenerálódó képességére is. A reziliencia minden emberre egyénileg jellemző, azonban nagyban befolyásolja az önismeret, a szocializáció és a személyes megküzdési módok fejlesztéséhez való hozzáállás – vagyis válaszunkra a kérdés: igen, a reziliencia fejleszthető képesség, nem pedig egy genetikai adottság.

Hogyan történik a reziliencia fejlesztése?

A reziliencia, mint egyféle „lelki szilárdság” egy tanulható, fejleszthető készség, akár egyéni, akár szervezeti szintről van szó, azonban ahhoz, hogy a reziliencia fejlesztése valóban eredményes legyen, az egyénnek nyitottan és jókedvűen kell hozzáállnia a tanulási folyamathoz, aktívan és kitartóan kell foglalkoznia saját pszichéjének megismerésével. A reziliencia fejlesztés kulcsa az önismeret: tudatosan fel kell derítenünk, hogy mennyire félünk a konfliktusoktól, hogyan viselkedünk tartós stresszhelyzetben, a motiváció elvesztése esetén, vagy ha új feladatokkal kell szembenéznünk, amik ismeretlen teherként nehezednek a vállunkra.

Mikor válhat szükségessé a reziliencia fejlesztése?

Akkor érdemes határozott lépéseket tennünk a reziliencia fejlesztése érdekében (pl. jelentkezés egy reziliencia tréningre vagy önismereti tanfolyamra, önálló foglalkozások pszichológiai tanácsadás keretében), ha felfigyeltünk az érzelmi túlterheltségre, érzelmileg kimerültünk (mondhatni „besokalltunk”), a kiégés jelei kezdenek mutatkozni a teljesítményünkön. A kiégés nem csak a lélekre, hanem a testre is érvényes, a vele járó depresszió, tartós szorongás, alvászavar, hangulatzavar és fáradékonyság átformálhatja a személyiséget, ami hosszú távon megnehezíti a reziliencia problémákkal küzdő személy életét. Nézzük, hogyan zajlik a reziliencia fejlesztése, mit tehetünk azért, hogy építsük lelki ellenállókészségünket!

A reziliencia szerepe a munkahelyen

A reziliencia, azaz a lelki ellenálló képesség szempontjából kifejezetten veszélyeztetettek a munkahelyi vezetők, akik „két tűz között” próbálják fenntartani a szervezet működését, emellett sokszor saját magánéleti krízishelyzeteikkel is szembesülnek. A vezetői kompetenciák, a krízisekkel való megbirkózási képesség az ő esetükben is fejleszthető, főleg, ha a munkahely nagy hangsúlyt helyez a vezető és a csoport lelki egyensúlyának fenntartása.

Minél reziliensebb az adott csapat, annál ellenállóbb az összeomlással szemben – egy reziliencia tréning segíthet az alkalmazottak közötti feszültségek elsimítására, a biztonságérzet növelésére és a korrekt érdekérvényesítés megtanulására is. Alkalmazotti szinten is hasznos lehet a reziliencia fejlesztése: egy reziliencia tanfolyam elvégzésével ellenállóbbá tehetjük magunkat a mindennapos munkahelyi stresszel szemben, elejét vehetjük a korai kiégésnek, könnyebben a munkahelyen hagyhatjuk a konfliktusainkat és félelmeinket.

A reziliencia elsajátítása

A reziliencia tudatos fejlesztéséhez számtalan tényező hozzájárul, amelyeket, ha elég aktívan és elhivatottan tanulunk, idővel elsajátíthatunk, ezzel kiegyensúlyozottá téve mind a saját, mind a környezetünkben élő emberek életét. A reziliencia alapjai közé tartozik az optimizmus fejlesztése, hogy képesek legyünk pozitívan, jókedvűen hozzáállni a változásokhoz és az ismeretlenhez. A reziliencia másik legfontosabb pillére az elfogadás: amikor számunkra kellemetlen esemény következik be, muszáj elfogadnunk azokat a tényeket, amelyeken nem tudunk változtatni (például elbocsátottak a munkahelyünkről) és a negatívumok helyett inkább nyitott ajtóként, új lehetőségek kincses ládájaként tekinteni az eseményekre.

A reziliencia egyik legfontosabb vonása, hogy folyamatosan megoldásokat kell keresnünk a problémára (gyakorlatilag saját lelki problémamegoldó képességünket fejlesztjük): mivel tudjuk kitölteni a krízis teremtette űrt, hogyan változtathatunk előnytelen helyzetünkön? A reziliencia ellensége a panaszkodás: a negatív megjegyzésekkel csak elmélyítjük a problémát és kilátástalanabb helyzetben tüntetjük fel magunkat, mint a valóság, ami szintén mérgezi a kevésbé reziliens ember lelki világát – kerüljük tehát a panaszkodást és cselekedjünk!

Reziliencia a munkahelyen és a magánéletben

A reziliencia fontos eleme továbbá, hogy minden tettünkért és döntésünkért vállaljunk felelősséget. Ha például mi is hibásak vagyunk abban, hogy egy családi vagy munkahelyi krízis megnehezíti az életünket, ne hárítsuk el a felelősséget, hanem vállaljuk föl és próbáljuk meg tudatosan „meggyógyítani” a sebeket, amiket okoztunk. A reziliencia fejlesztése szempontjából ugyanígy fontos az emberi kapcsolatok tudatos építése: kommunikáljunk, segítsünk másoknak, hogy egy megbízható, reziliens hálózat tagjaivá válhassunk, ami gyakorlatilag védőhálóként funkcionál a nehézségekkel szemben.

A reziliencia kulcsa továbbá – sőt, talán a reziliencia legfontosabb tényezője – az optimizmus, miszerint mindig van „holnap”. A kesergés és az önpusztítás helyett nagyon fontos, hogy a jövő építésére, szervezésére koncentráljunk. Ha egyesítjük a tudatos problémamegoldást, az elfogadást és a pozitív hozzáállást, ki tudunk alakítani egy kapcsolati hálót, akikre támaszkodhatunk és folyamatosan a következő lépést tervezzük, reziliencia szempontjából nyerő helyzetbe kerülünk és hosszú távon szinte bármilyen krízisből hamar felállhatunk.

Intő jelek: mikor válik szükségessé a reziliencia fejlesztése?

Mindenképpen érdemes elgondolkoznunk egy reziliencia tréningen való részvételen, vagy egy pszichológus szakértő segítségének igénybevételén a reziliencia fejlesztése kapcsán, amennyiben a következőket tapasztaltuk magunkon:

• kiégés: általános testi és lelki fáradtság, alacsony motiváció vagy teljes motivációhiány, tipikusan a munkahelyünkön;
• tartós ingerültség, zaklatottság, ami magánéleti és- vagy munkahelyi türelmetlenséggel, alacsony ingerküszöbbel társul;
• negatív szemüveg: állandósult pesszimizmus, irreális mértékű negatív szemléletmód, depresszív hangulat;
• tartós szorongással, félelemmel teli élethelyzetek – a munkahelyen tipikusan ilyen a (megalapozott vagy megalapozatlan) elbocsájtástól való állandó rettegés;
• testi és lelki betegségekkel való megküzdés, amelyek egyaránt erősen megterhelik pszichés problémamegoldóképességünket;
• párkapcsolati és családi válsághelyzetek – például szakítás vagy válás, gyász feldolgozása.