Márciusi őrület a tőzsdéken: még a Louis Vuitton úriemberségét is megkérdőjelezték

Elfogytak a jelzők arra a tőzsdetörténelmi negyedévre, amit a tegnapi nappal hagyott maga mögött a világ. Az esések nagysága, az esések sebessége, illetve az esésben résztvevő eszközök széles köre még a több évtizede a piacon tevékenykedő szereplőket is megdöbbentette. Hát még azokat, akik köszönhetően a 2009-től egészen mostanáig tartó bikapiacnak még egyáltalán nem láttak medvepiacot. Ha perspektívába szeretnénk helyezni az idei év első negyedét, akkor először a részvénypiaci esés gyorsaságával kell kezdeni a vizsgálatunkat. A koronavírus okozta tőkepiaci sokk pár hét alatt emelte be a 2020-as évszámot a leghírhedtebb évjáratok közé, mint 1929; 1987; 2000; 2008.

Összehasonlítva az elmúlt évszázad négy legnagyobb amerikai tőzsdepánikjával a mostani helyzetet, sebességben máris toronymagas rekorder a mostani piac. Az alábbi ábra azt mutatja, hogy a vezető amerikai indexnek az összeesést megelőző élete csúcsáról hány napra volt szüksége ahhoz, hogy 30 százalékot essen:

Míg a technológiai buborék 2000-es kidurranásakor, illetve a 2008-as pénzügyi válság idején közel egy évnyi idő kellett a 30 százaléknyi eséshez az S&P 500 indexnek, addig 1929-ben és 1987-ben nyolc hét alatt omlottak össze a részvényárfolyamok. Most ennek a harmada ideje, mindössze 18 nap alatt sikerült 30 százalékot esni.

Az esés rekordgyorsasága mellett az árfolyamok bezuhanásának a mértéke és szélessége is kiverte a biztosítékot a befektetői társadalomban. Az alábbi ábra azt mutatja, hogy az egyes részvényindexek és más tőkepiaci instrumentumok árfolyama milyen mértékben csökkent a negyedévben elért csúcsokhoz képest (általában február közepe) a negyedév mélypontjáig (általában március közepe-vége):

Leszámítva Shanghai-t, a részvényindexek inkább 40 százalékot estek, mint 30-at. A pánik hű kifejezője az a tény, hogy a máskor ilyen helyzetben menekülőeszköznek tekintett arany ára is bezuhant rövid időre, a bitcoin pedig majdnem akkorát zakózott, mint a kőolaj. Leszámítva az állampapírpiacot, nem maradt menekülőhelye a befektetőknek idén márciusban. Az USA kötvénypiaca sem tudott a béke szigete maradni, ahogyan az a TLT nevű 20+ éves lejáratú államkötvényeket tartó ETF ármozgásán látni lehetett (napi gyertyák, elmúlt hat hónap):

A február végi és március eleji rövidhozamok lenullázódását kísérő pánikvételeket (zöld nyíl) még itt is pánikeladások (kék téglalap) követték március közepén.

Amit 2020-ban eddig és kifejezetten március hónapban láthattunk, az nem volt más, mint csillagászati példával élve egy tőkepiaci "Nagy Reccs". (Az Ősrobbanás által keletkezett világegyetem olyan modellje ez, ahol az univerzum tágulása egy ponton megáll, és a tér elkezd visszaszűkülni.) A koronavírus világjárvánnyá válása egzakt módon egy ilyen határpont lett a világgazdaságban, ahol az addig várható növekedési pályák az egyik pillanatról a másikra összeomlottak. A befektetőknek kvázi rendelkezésre álló döntési idő nélkül kellett minden instrumentumot átértékelni a koronavírus előtti jegybanki pénzből (is) felfújt világból a leállított világgazdaság által okozott végtelen mennyiségű probléma világába. Ahogyan az idén januári világrendnek sincs sok köze a mostanihoz, úgy a két-három hónappal ezelőtti eszközáraknak sincs érdemi kapcsolódása a mostani árazásokhoz.

A még mindig felfoghatatlan gazdasági súlyú világjárvány által okozott mérhetetlen befektetői bizonytalanság vezetett a márciusi pánikeladásokhoz. Grafikonok tömkelegét lehetne hozni arról, hogy a befektetők milyen mértékben "mérték ki" az általuk birtokolt részvényeket, ám a pánik súlyát illusztrálandó én egyetlen egyedi részvény chartot tennék ide, bemutatandó a márciusi őrületet. Ez a grafikon a Tiffany nevű New York-i székhelyű luxusékszer vállalaté. A napi gyertyás grafikon az elmúlt hat hónapban így mutatott:

A céget a tavalyi év végén és az idei év elején lebonyolított eljárással felvásárolta a Louis Vuitton (LVMH). A megállapodás 135 dolláros részvényenkénti árról szól 100 százalékban "készpénzzel" történő fizetéssel. A négy számmal jelölt esemény a következő a grafikonon:

• 1. eseménysor (kék téglalap): Tavaly október végén hírbe hozták a Tiffany-t az LVMH konglomerátummal. A felvásárlási pletykák hatására óriási ugrott a részvényár.

• 2. eseménysor (zöld téglalap): November végén kijött a Louis Vuitton 135 dolláros részvényenkénti ajánlata, amit a Tiffany igazgatósága el is fogadott. Utána a közgyűlés is elfogadta az egyesülést. Deal done. A részvények három hónapon át alulról rátapadtak a 134 dolláros szintre. A részvényalapok többségétől arbitrázsőrök vették át a papírokat, akik 50-60 centes profitért az intézményi befektetők helyett új tulajdonosként várták a nyár eleji lezáródását az egyesülésnek.

• 3. eseménysor (narancssárga ellipszis): Az összezuhanó részvényindexek mellett egyes (valószínűleg lakossági pénzkivonás következtében) kényszereladó intézmények 3-7 százalékkal lejjebb lökték a Tiffany árfolyamát. Az elmúlt évtizedek nagyobb pánikjaiban ehhez hasonló mozgások a már felvásárolt (de még be nem fejezett ügyletű) cégek "tetszhalott" részvényeiben előfordultak és a maximális befektetői pánikolás kiváló jelzői voltak.

• 4. eseménysor (lila téglalap): Most azonban még egyet facsart a piac a hangulaton. Olyan nyomás alá kerültek egyes piaci szereplők, hogy már kétségbe vonták rövid időre a LVMH szavát és jogi garanciáit is a felvásárlásra, aminek következtében a korábbi arbitrázs szintekhez képest 23 százalékkal lökték le az árfolyamot. Megapánik. Azóta szinte teljesen a helyére került az árfolyam.

Kiválóan mutatja a március közepi részvénypiaci pszichózist ez a kis történet. Az egész globális nagyvállalati szegmens egyik legmegbízhatóbb szereplőjéről (LVMH-csoport) is azt tudták hinni a befektetők néhány napig, hogy kitáncolhat egy korábbi üzletből.

A részvénypiacok idegbeteg márciusi állapotának a másik kiváló illusztrációja az, hogy mennyire nem akart semmilyen szereplő vételi és eladási ajánlatokat adni az amerikai kereskedés során. Normál esetben a hiperlikvid Apple részvényekben 1-2 cent a legjobb vételi és eladási árfolyam közötti árkülönbözet (spread). Ez az elmúlt hetekben ez az árfolyam különbözet gyakran ugrott fel akár 30 centre is. Az egyik legjelentősebb nagysebességű villámkereskedő cég (HFT), a Virtu Financial tett közzé erről egy érdekes ábrát. Ez azt mutatja, hogy az átlagos S&P 500 indexkomponens tőzsdei cégben az adott napon mekkora volt átlagosan a legjobb vételi és eladási árfolyam közötti különbözet bázispontban:

A 2.5 bázispontról 20 bázispont fölé ugró bid-ask spread a totális befektetői elbizonytalanodás következménye volt. Nem csoda, hogy percek alatt tudtak 4-5 százalékokat mozogni a vezető indexek, főleg az amerikai zárás előtt.

A megaidegesség március végére jelentősen lecsökkent. Az indexek hatalmasat pattantak a mélypontjaikról, ám óriási a bizonytalanság még így is a részvénypiacokon.

* Jelen írás a szerző magányvéleményét tükrözi, ami nem feltétlenül egyezik a Pénzcentrum és a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.