Ezt sok magyar szülő elrontja, amíg otthon van a gyerek: az egész tanulmányuk rámehet

A koronavírus-járvány okozta digitális tanrendre való átállás, illetve bölcsődék, óvodák bezárása, majd részleges újranyitás soha nem látott terhet helyezett a szülőkre. Nekik hirtelen a mindennapi munkájuk mellett a nap 24 órájában felügyelniük kellett gyermekeiket, lefoglalni őket, segíteni nekik a tanulásban és nem utolsó sorban tartaniuk bennük a lelket, hogy egyszer vége lesz ennek az egésznek.

Nem csoda, hogy ez nem ment mindenkinek zökkenőmentesen. Persze mára az óvodák és a bölcsődék már megnyitották kapuikat, a közoktatásban viszont a mostani tanévre már biztosan marad a digitális oktatás. Ez tehát sok szülőnek fog problémát okozni, és nem csak az elkövetkezendő hónapokban, de akár a későbbiekben is. Hiszen, ha ne adj isten érkezek majd egy következő koronavírus-járvány hullám, akkor várhatóan újból életbe lépnek az oktatásra vonatkozó korlátozások.

EZ IS ÉRDEKELHET

Csak egy jó kis válság kellett ehhez: óriási lehetőséget kaptak a magyar iskolák

"Minden pedagógus tudja, hogy a jó tanár-diák kapcsolatnak mekkora ereje van. A válság után egy emberközpontú oktatásban, az emberi tényezők, interakciók jelentőségében hiszek" - mondta el a Pénzcentrumnak adott interjújában Vass Vilmos, a Budapesti Metropolitan Egyetem főállású szakvezetője, akinek fő kutatási területei az interdiszciplináris tantervfejlesztés, a kreativitás pedagógiája, illetve az összehasonlító tantervelmélet. A szakemberrel többek között az új koronavírus okozta digitális oktatás hatásairól; a pozitív, illetve negatív példákról; valamint a válság utáni megszokott oktatási szisztémára gyakorolt potenciális behatásairól beszélgettünk.

Igen ám, de szakemberek szerint az állandó kimerültségtől megóvhatják magukat a szülők, vagy legalábbis megpróbálhatják pozitívan felhasználni ezt az időszakot, és 

- tanácsolta Dr. Becky Kennedy, klinikai pszichológus. De mit jelent ez pontosan?

Ellenállás

Amiről a szakember beszél az nem más mint a gyerekek rezilienciájának fejlesztése. Ez, a pszichológiában használt szakszó gyakorlatilag a rugalmas ellenállási képességet jelenti. Bővebben, a reziliencia azon reaktív képesség, ami segíti az embert, hogy erőteljesen, meg-megújulóan, sőt akár sokkszerű külső hatásokhoz is sikeresen tudjon adaptálódni. Márpedig az új koronavírus-világjárvány óriási sokként érte az embereket, bárhol is éljenek a földön. 

Nem árt ráadásul hosszú távú harcra készülni, hiszen, amíg nincs megfelelő védőoltás a vírus ellen, addig könnyen lehet, bármikor megismétlődhetnek nagyobb fertőzési hullámok, amik ismételten csak súlyos korlátozásokat is vonhatnak maguk után. Éppen ezért fontos, hogy most a szülők ne görcsösen próbálják a tudást gyermekeik fejébe verni, hanem sokkal inkább fordítsák arra az energiáikat, hogy gyermekeik minél flottabbul tudjanak alkalmazkodni bármilyen hirtelen bekövetkezett helyzethez.

A probléma gyökere

A gyerekek mindig fokozott nyomást éreznek szüleik jelenlétében, ugyanis mindennél jobban szeretnének nekik megfelelni, lenyűgözni őket. Éppen azért a szakpszichológus szerint problémás lehet tanárosdit játszani velük, mert az nagyon rosszul is elsülhet. Az ugyanis teljesen más, ha egy pedagógus mutat rá valamilyen tanulmánya hibára, mintha ezt a szülő csinálja odahaza. 

A gyerekek egyik képesség, hogy minden próbálnak maguknak olyan narratívát felépíteni, amik valamilyen módon kapcsolódhatnak a szüleikhez. A szakember példát is hoz: "Ha gyerek azt kiabálja a szüleinek, hogy nem kell a segítségetek, azt hiszitek hülye vagyok, akkor valójában azt érzi, hogy nem elég okos és nem elég jó miközben küszködik a szüleinek való megfeleléstől, ami sokszor sírásba és sikoltozásba is torkollhat". 

Persze a valódi, mélyben megbúvó okokat a gyerekek sosem mondják el, mert szégyellik magukat, szoronganak szüleik előtt. A szülők emiatt pedig frusztráltak lesznek, mert nem tudják mi a baj, ami állandó veszekedésekhez, és könnyekhez vezet(het).

De van megoldás!

A szakember szerint a szülőknek két kritikus lépést kell meglépniük ahhoz, hogy rendezzék a család sorait:

• Először is, hagyd abba, hogy úgy teszel, mintha a gyermeked tanára lennél. De tényleg! (És ne csak azért, hogy végre béke legyen otthon, persze önmagában egyébként ez az indok is elég lenne.)

• Másodszor, ha felhagytál a mindent tudó tanító, fegyelmező szereppel, akkor kezdj el úgy viselkedni, mint a saját gyermeked tanácsadója, coacha. Egy tanácsadó ugyanis tudja, hogy a rugalmas ellenálló képesség (reziliencia) fejlesztése fontosabb, mint az akadémiai tudás felemás bepasszírozása. Mégpedig azért, mert egy gyerek, aki jól tud alkalmazkodni a váratlan helyzethez, az új tudást is gyorsabban, zökkenőmentesebben tud elsajátítani. Azoknak a gyerekeknek ráadásul, akiknek jól fejlesztett az alkalmazkodóképességük, tovább képesek megbirkózni a nehézségekkel, jól tolerálják, ha még nem tudnak valamit, tanulnak a hibáikból, és az eléjük gördülő kihívásokat izgalmasnak találják.

Mindezek értelmében - mondja a szakember, ha az ember gyereke úgy megy vissza az iskolába, hogy fejlődött a megújuló képessége, akkor az akadémiai tudás elsajátításában is jobb lesz. Sőt, minden felmerülő problémával bátrabban fog szembenézni, és nem temeti majd maga alá egy-egy váratlan kihívás vagy iskolai helyzet. 

A reziliencia fejlesztése ráadásul akkor a legkompetensebb, ha éppen helyzet van. Most pedig az új koronavírus-járvány közepette helyzet van, úgyhogy érdemes lehet mindezt az előnyünkre fordítani. Ha például a szülő úgy érzi, gyermeke mostanában nehezen nyílik meg vagy nehezen tud valamiről beszélni, akkor próbálja meg valahogy ezt a létállapotot menedzselni, és segíteni a gyerekét abban, hogy a frusztráció ellenére megnyíljon. A szakpszichológus mondja: " Ne feledjük, annak a megtanulása, hogyan maradjunk nyugodtak egy feszültségekkel teli helyzetben, sokkal fontosabb az egész életünkre nézve, mint az, hogy be tudunk-e fejezni egy konkrét matematika példát".

Hogyan legyél a saját gyermeked legjobb tanácsadója?

• Ítélet nélkül fogalmazd meg azokat a kihívásokat, amiknek a gyerekednek szembe kell néznie. Például: "Ez trükkös lesz!"

• Figyelj magadra! Ha a gyermeked jelenétében vagy, és láthatóan neki nagy probléma van valamivel vagy szorong, akkor te árassz nyugalmat, lélegezz mélyen, így már a testbeszédeddel is segíthetsz megnyugtatni a lelkét.

• Láttasd a gyermeked negatív önbeszélgetését úgy, mintha azt nem ő maga csinálná, hanem egy benne lévő "mágikus" hang, például a "nem tudom megcsinálni hang", vagy a "Tökéletes Lány/Fiú" hang.

• Játékosan vezesd rá a gyermeked arra, hogy ez a "Tökéletes Én" vagy "nem tudom megcsinálni" hang benned is, és mindenkiben ott él, és nehéz helyzetekben állandóan duruzsol, hogy nem fog menni, nem vagy elég jó. Hiába azonban a hang állandóa fel-feltűnése, attól még, hogy beszél, nem kell rá hallgatnunk, sőt, egyenesen ellent is mondhatunk neki! Hogy már csak azért is menni fog!

• Ha ezzel megvagyunk, emlékeztessük a gyermeküket arra, hogy sokféle belső hang van ám bennünk, és ugyanígy ahogy van olyan, amelyik azt mondja nekünk, "nem fog menni", van olyan is, amelyik arra sarkall, hogy "csináljuk tovább", "folytassuk". Próbáljuk inkább ezt a hangot felerősíteni, úgy, hogy a másik negatívat kizárjuk.

• Lépj kapcsolatba a gyermekeddel, ne söpörj semmit a szőnyeg alá. Mond el neki, hogy ezekben az időkben nagyon nehéz gyereknek lenni, az óvodát, iskolát ugyanis nem a képernyőre találták ki, és hogy az új dolgok először mindig nehezek, és kényelmetlenek, de együtt ki fogjátok találni, hogyan tudnátok ezt megoldani. Értesd meg a gyermekeddel, hogy most egy új, érdekes dolgot fogsz neki tanítani, ami bár nem összeadás, kivonás vagy egy történelmi cselekvés pontos ideje és helyszínéről fog szólni. Hanem sokkal inkább arról, hogyan kommunikáljon saját magával akkor, ha éppen frusztrált, fél, olyan helyzetbe került, amiben eddig még nem volt része.

Mire figyelj!

A szakember persze kiemeli azt is, hogy a legfontosabb az, hogyan beszél a szülő, nem maga a mondanivalója. Úgyhogy mielőtt bárki belevágna gyermeke coachingolásába érdemes lehet előtte néhány oktató jellegű videó megnézési az interneten. 

A klinikai szakpszichológus szerint mindenképpen érdemes ugyanakkor belevágni a dologba, mert hosszú távon nagyon kifizetődő tud lenni egy ilyen tréning. A gyerek ugyanis megtanulja hogyan kell energiatakarékosan megküzdeni valamilyen helyzettel, kevesebbet fog hisztizni, sírni, ha nem megy neki valami, és ha mindez nem lenne elég, ez az oktatás fejleszti a gyerekek érzelemszabályozó  képességét, amiknek kulcsfontosságú szerepük van a stresszkezelésben. 

A reziliencia, azaz a rugalmas ellenállási képesség fejlesztése tehát a legjobb módja annak, hogy felkészítsük a gyermekünket az iskolába való visszatérésre, de nem is csak az iskolára, hanem voltaképpen magára az életre. Ami a későbbiekben, mindenféle helyzetben csak a javára lesz majd.

(BusinessInsider)