Csúcstechnika állami támogatással: teszten a legrövidebb nevű Honda

Azt  már megszokhattuk, hogy a japánok sokmindenhez gyökeresen másképpen állnak, mint a világ többi része: mindent, de tényleg bármit lehet automatából vásárolni, 2 percnyi vonatkésés miatt az egész vasúttársaság vezekel, a rajzfilmek pedig... Szóval miért pont az autózással lenne ez másképp? Erre a legjobb példa a Honda legújabb villanyautója, amit egyetlen e-betűvel jelölnek.

A formája eléggé megosztó, sokak szerint ocsmányak a gülüszemei, de kérdem én: mire számítunk az országból, ahol Tama, a macska több évig volt a Vajakama nevű vasúti megálló állomásfőnöke? A formavilághoz és az arányokhoz egészen gyorsan hozzá lehet szokni, sőt, idővel még azoknak is megtetszik, akik elsőre fintorogtak a Honda e láttán. Kifejezetten mókás, hogy elöl-hátul kör alakú LED-es lámpákat kapott, néha nehéz eldönteni, hogy jön-e, vagy megy - csak akkor dől el a kérdés, ha felkapcsoljuk azokat.

Az arányokkal egyébként semmi probléma, a 17-es kerekekkel egészen pogás az autó, amiről nem is mondanánk meg, hogy majdnem 4 méter hosszú. A rejtett kilincseken lenne még mit csiszolni: az elsők még hagyján, szépen kipattannak, ha az ember a kulccsal a zsebében közel megy, de a hátsó ajtókat kinyitni már nagyobb kihívás.

Kedvet kaptál a Honda e-hez, de szűkös a keret? Nézz körül a Pénzcentrum autóhitel kalkulátorában!

A legfeltűnőbb tulajdonsága, hogy nincs visszapillantó: a két kis szarvába van elrejtve a kamera, és ez szériatartozék. Mindeddig a jóval drágább Audi e-Tronban volt egyedül gyári felszereltség az ilyen visszapillantó-megoldás, ami egyfelől csökkenti a légellenállást, másrészt szélzajt sem kelt. Úgyhogy a Honda e sem túl hangos, még autópályás tempónál sincs komolyabb szélzaj belül.

Hamar 100-on van

Ami a technikát illeti: nálunk az Advenced modell járt, 35,5 kWh-s akksival, a villanymotor pedig hátul kapott helyet (a csomagtér rovására, ami így csak 171 literes). A teljesítmény 154 lóerő, amivel 8,3 másodperc alatt futja a 100-at a Honda e, úgyhogy, bár nem arra van, hogy száguldozzunk vele, de elég hamar, és dinamikusan elérhetjük a 145 km/órás végsebességet.

A hatótáv ezeken a kerekeken gyárilag 210 kilométer, ami a valóságban kb. 200-at jelent. Már ebből is látszik, hogy ez az autó nem arra való, hogy hosszasan autópályázzunk vele, viszont még "hülyegyerek-módban" is simán ki lehet hozni belőle 160-170 kilométert, még akkor is, ha sport módba billentjük a kapcsolót. Tesztünkön 18-20 kWh/100 kilométeres fogyasztást produkált a Honda e, vegyes használat mellett, de főképp városban haladva, fűtéssel. Mert a súlyelosztás és a villanymotor miatt kiváló menetdinamikát kapunk, vezethetőség tekintetében 10/10-es a Honda e!

Külön jó, hogy kapunk a Nissan Leaf-éhez hasonló egypedálos módot is, ami erősebben tölti vissza az akkut lassításkor, és gyakorlatilag állóra fékezi az autót, ha kell - parkoláskor nem túl praktikus egyébként, érdemes kikapcsolni. Viszont idegesítő, hogy a funkciót nem jegyzi meg a kocsi: minden egyes alkalommal, amikor például benyomjuk a tempomatot, automatikusan kikapcsol az egypedálos mód, és nekünk kell visszanyomni. Ugyanez, ha P-be rakjuk a váltót, és behúzzuk a kéziféket - mert mondjuk egy parkolóban várunk valakire -, illetve ha kikapcsoljuk az autót, akkor is elfelejtődik az egypedálos mód.

Bevallom, mielőtt beleültem a kocsiba, azt gondoltam, hogy ez az egész a monitorokkal, kamerákkal, kijelzős visszapillantóval egy hatalmas parasztvakítás. És rá kellett jöjjek, hogy ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna: a visszapillantó még tán praktikusabb is, mint a hagyományos tükör, és még sötétben is tökéletesen használható. Az pedig zseniális, hogy a belső visszapillantó is igazából egy kijelző, ami a hátsó szélvédő tetején lévő kamera képét vetíti elénk - ezerszer jobb, mint a kis hátsó ablakon keresztül hátrapillantani. Persze, ha valakinek az kell, megoldható: ha kikapcsoljuk a kis kijelzőt, máris egy hagyományos visszapillantót kapunk.

A másik félelmem az eső volt: mi lesz a kamerákkal? Hogy lehet majd kilátni? A válasz: ha nem is tökéletesen, de nem rosszabbul, mintha hagyományos tükör lenne felszerelve. A visszapillantók eleve hátrafelé néznek, a hátsó kamerát pedig a szélvédő ablaktörlője tisztítja. Való igaz, szokni kell, hogy oldalt, két kis kijelző a visszapillantó, de ha már mentünk pár kilométert, teljesen élhető a dolog. Ráadásul a cucc "bolondbiztos", sávváltáskor, parkoláskor és tolatáskor is behúzza a kijelző a segédvonalakat. Így pedig tudni könnyel el lehet helyezni a Honda e-t a térben.

A 360 fokos kamera remekül működik, ahogy a többi biztonsági extra is kielégítő teljesítményt nyújtott. Bár, ahol kopottabb a felfestét a sávtartó néha idegesítően pittyeg, majd inkább kikapcsol - amikor megint tudja érzékelni a sávokat, automatikusan visszatér.

Belül szórja a jóságport

Az autóba beülve egészen kellemes melegség önti el az embert, az első dolog, ami beugrik, hogy "hmm, ez tényleg jó!" Az anyaghasználat és az összeszerelés minősége csak azért nem 10 pontos, mert a gigamonitor tetejét kopogós műanyaggal burkolták be, ez alól néha-néha még recsegés is kiszűrődik. Ezen felül tényleg semmibe nem köthetünk bele: a fa hatású borítástól kezdve a kormánykapcsolókig minden minőségi cucc.

Térből bőségesen akad az első üléseknél, szó szerint terpeszkedni lehet. Részben azért, mert nincs hatalmas középkonzol. A fabetétes könyöklő pont jó méret, és a váltógombok kezelése is kényelmes. Sokan kérdezték, hogy miért kellett így variálni a gombok formájával, nem lett volna egyszerűbb simán négy gombot betenni, és helló? Hát, ez az apróság azért van, hogy le se kelljen nézned, ha váltasz: ha hozzászoksz, akkor tudod, hogy a hátramenet az a hátrahúzós gomb, a parkolás az ovális alakú, a D pedig a négyzet, aminek hangsúlyos kerete is van.

Hátul két ember úgy, ahogy elfér, a rovid ülőlap miatt hosszabb távon kényelmetlen lehet ott utazni. De 4 embernek bőven elégséges a Honda e utastere, a fejtérrewl sincs gond 185 centis magasság alatt.

Maga az utastér a brossúra szerint "lounge hangulatú", és valóban, az ülések már-már fotelnak is elmennek, 100 ezerért meg két díszpárnát is lehet rendelni a hátsó ülésekre. A hátsó LED-es világítást a B-oszlopról is vezérelhetik a hátul ülők, akik a középkonzolban két USB-s csatlakozót is kapnak. A fényárhoz az üvegtető is hozzájárul. Hogy méginkább egy szobában érezhessük magunkat, rengeteg töltési lehetőséget kapunk: elöl a két USB mellett egy hagyományos szivargyújtó is van, és

Ennek, illetve a HDMI-bemenetnek köszönhetően bármilyen médiaeszköz képét ki tudjuk tenni a gigakijelzőkre - sajnos, csak az egyikre. Így, ameddig töltünk, simán lehet filmet nézni laptopról, sőt! A játékkonzol is simán mehet rajta, úgyhogy a hosszasabb töltés közben sem kell unatkozni! Külön dícséret a Hondának a telefontöltő alá beapplikált zsebért, amibe a tepsi méretű készülékek is beleférnek!

Az egész műszerfalat leuraló kijelzőket minduntig lehet variálni: a sofőr és az utas is könnyen tudja bindzsizni a médialejátszót, vagy keresgélni a térképen. Egy gombnyomás, és felcserélhetjük a két monitoron futó alkalmazásokat, a felbontásra nem lehet panasz, és annak ellenére minden helyzetben jól lehet látni a képernyőket, hogy semmi nem árnyékolja őket. Egyedül annyi van, hogy az infotainment-rendszer egy kicsit lassan reagál - legalábbis ahhoz képest, amit egy ilyen futurisztikus kocsitól várna az ember. A gyári navigációról csak annyit, hogy aki csak teheti, inkább a Google Mapset, vagy a Waze-t használja a telefonjáról.

Amin még kéne javítani

A Honda e Achilles-sarka a csomagtér, ami mint fentebb írtuk, 171 literes - a külső méretekhez képest végképp kicsi. Ráadásul a hátsó ülés egy darab támlából áll, úgyhogy ha le akarjuk hajtani, akkor hátra még egy ember sem tud beülni. Ráadásul a padló alatti hungarocell-rárolóba csak az egyik töltőkábel fér bele, ha a konnektorosat is vinnénk magunkkal, akkor az mégtöbb helyet elvesz a szűkös csomagtérből.

Ezen felül a középkonzolon sikerült elég rossz helyre, a két sarokba tenni az ülésfűtés gombját. Úgyhogy gyakran sikerült térddel benyomni. Nem nagy dolog, de erre azért figyelhettek volna.

Árak, összegzés

Azt nem lehet elvitatni, hogy a piac egyik legfuturisztikusabb autójával van dolgunk, amiben még valami retro-vonalat is felfedezhetünk. Az Advenced-verzió, ami nálunk járt 12,8 millió forintba kerül, ami a 200 kilométeres hatótávhoz képest elképesztően soknak tűnik. Vélhetően a technika srófolta fel az árat, valamint ebben benne van a két díszpárna, valamint a közterületi töltőkhoz használatos, Type-2 töltőkábel, mindkettő 100 ezer forint körüli extra.

A gyengébbik motoros alapmodell ezer forint híján 11 millióba kerül, így jár rá a 2,5 milliós állami támogatás. 8,5 millió forintért pedig elgondolkodtató vétel, hiszen ennyiért a legmodernebb technikát kapjuk meg. Legnagyobb hozzáadott értéke, a jóságérzet, amit az egésze sugároz, ezek a japánok tudnak valamit...

Amire szánták az autót, arra kitűnően alkalmas: városi, elővárosi közlekedésre. Olyanoknak ideális, akiknek van garázsuk, beállójuk, ahol akár éjjel is kényelmesen lehet tölteni.