Így szipolyozzák ki a magyar vállalkozásokat

27 ország vállalatainak fizetési gyakorlatát vizsgálta részletesen az Atradius Fizetési Szokások Barométer, 2011 őszi kiadása. A dokumentum megállapításai szerint a felmérésen belül a magyarországi vállalkozások fogadták a legkészségesebben a szállítói hiteleket, hiszen a vállalatközi tranzakcióik 80 százaléka épült halasztott fizetésre. A szállítói hitel útján történő értékesítés 76 százalékát belföldi, 24 százalékát pedig külföldi vevőknek teljesítették. Emellett a szállítói hiteleket leggyakrabban a gyártó és szolgáltató cégek alkalmazták.

Még érdekesebb, hogy a magyar hazai nagyvállalatok értékesítésük 90 százalékát halasztott fizetéssel teljesítették, és a halasztott fizetés nyújtásának készsége a cég méretével együtt csökkent. A válaszadók 50 százaléka nyilatkozott úgy, hogy leginkább "a hosszú távú kapcsolat kiépítése" befolyásolta a szállítói hitelezéssel kapcsolatos döntéseit, ami 4 százalékkal magasabb érték, mint Európa más részeiben, illetve a teljes felmérés átlagánál.

"Ez azt jelenti, hogy minden második magyar cég jövőbeni előnyöket remélt attól, ha nem azonnali fizetésre kötelezte vevőjét. Azonban több európai gazdaságban továbbra is veszélyt jelent a recesszióba való visszasüllyedés, így a halasztott fizetésre történő értékesítés jelentős kockázatot jelent Magyarországon is" - hívja fel a figyelmet Vanek Balázs, az Atradius Hitelbiztosító országigazgatója.

A magyar vállalatok átlagosan 28 napon belüli fizetést követeltek meg, ami 7 nappal rövidebb az európai átlagnál. A válaszadók a belföldi vevőknek átlagosan 26, a külföldieknek pedig 34 napos határidőt adtak. A mikrovállalkozások és a nagyvállalatok adták meg a legrövidebb, illetve a leghosszabb határidőket, azonban érdekes módon mindegyik szektor a régiós és a teljes felmérés átlagánál rövidebb határidőket alkalmazott. Az ügyfél hitelképessége volt a fizetési feltételek elsőrendű meghatározója, de ez kevésbé volt igaz a külföldi értékesítésre, mint a belföldire, illetve többnyire a közepes és nagyvállalatoknál valamint a szolgáltatói szektor esetében volt kiemelkedően hangsúlyos. Fontos szempont volt még a piaci verseny, elsősorban a külföldi értékesítés esetében.

A magyar vállalatok 34 százaléka ajánlott fel skontót (árengedmény, amelyet készpénz fizetésekor vagy a tartozás lejárat előtti fizetésekor adnak), ami enyhén elmarad a felmérés átlagától. Leginkább a nagyvállalatok és a kis-, nagykereskedelmi és egyéb disztribúciós vállalkozások voltak hajlandóak skontót alkalmazni.

"A magyar válaszadók ügyfeleinek kisebb része vette igénybe a skontót, mint a felmérés többi országában a válaszadók ügyfelei, ami azt jelenti, hogy a magyar vállalkozások jelentős része alultőkésített. A vállalati szektor 2011. második felében a belső kereslet stagnálásával, visszafogott banki hitelezési politikával szembesült. Ezt sok esetben tovább nehezítette a korábban svájci frankban vagy euróban eladósodott vállalatok esetében a forint gyengüléséből adódó finanszírozási többletköltség vagy a gyakran változó adózási környezet. Kitörési pontot 2012-ben az jelenthet, ha a belföldi kereslet megindul felfelé, illetve ha a kormányzati intézkedésekből adódóan új beruházások indulnak meg" - mutat rá Vanek Balázs.

A magyar válaszadók átlagosan 33 napos fizetési időről számoltak be, ami 5 nappal hosszabb az átlagos határidőnél. A belföldi fizetési idő átlagosan (34 nap) mintegy 3 nappal rövidebb volt. Magyarország nagyvállalatainak fizettek a leglassabban, míg az egyes vizsgált ágazatok között egyenletesen oszlottak el a fizetési idők. A külföldi (export) követelések 22 százaléka volt késedelmes, ami jócskán elmarad a felmérés átlagától (30 százalék), azaz export esetén jóval óvatosabbak a magyar vállalatok partnereik megválasztásában. Azonban a magyar válaszadók belföldi követeléseik körülbelül 31 százalékát késedelmesen kapták meg, ami ugyan kissé alacsonyabb a régiós átlagnál (32 százalék), de önmagában is magasnak tekinthető.

Ennek ellenére a magyar vállalkozások a régiós átlaghoz viszonyítva kisebb mértékben vettek igénybe követeléskezelő eszközöket. A kivételt a válaszadóknak az a 39 százaléka jelentette, akik hajlandóak voltak a vevő múltjának ellenőrzésére; a kis-, nagykereskedelmi és egyéb disztribúciós ágazatokban különösen aktív tevékenységet tapasztalt ebben a tekintetben az Atradius. Bár a cég nem tapasztalt jelentős - 25 százalékos vagy nagyobb - előrelépést a követeléskezelési eszközök alkalmazásában 2011 első felében, a nagyvállalatok és a pénzügyi szolgáltató vállalkozások több felszólítással éltek.

A behajthatatlan követelések a felmérés átlaga alatt maradtak: a válaszadók belföldi és külföldi követeléseinek 2 százalék, illetve 1 százaléka volt ilyen, ezen belül a nagyvállalatok exportkövetelései és a belföldi pénzügyi szolgáltatások követelései bizonyultak a legnehezebben behajthatónak.