Meszlényi Tamás • 2024. május 22. 05:44
Az utóbbi időszakban jelentős mértékben csökkent a sütőipar egyik fő alapanyagának számító liszt ára, amiből logikusan gondolhatnánk, hogy a pékipari termékek is olcsóbbá válhatnak. Ennek ellenére a zsemle és a kenyérfélék árai nem, vagy csak kevésbé látványosan követték ezt a trendet. Cikkünkben részletesen bemutatjuk, hogy miért nem érzékelhető a liszt árának csökkenése a végtermékek árában, és milyen egyéb tényezők alakítják a pékipari termékek költségeit.
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) fogyasztói átlagárai alapján hónapról hónapra elkészítjük a Pénzcentrum saját indexét, az úgynevezett zsemleindexet, melynek segítségével mindig bemutatjuk, hogy az átlagos öregségi nyugdíjjal a zsebünkben éppen mennyit tudnánk megvásárolni 10 általunk kiválasztott termékből. Az ezzel foglalkozó cikkek egyik legérdekesebb megállapítása, hogy míg az index névadó termékéből, a zsemléből évről évre egyre kevesebbet tudna egy átlagos nyugdíjas megvásárolni – 2023-ban már csak a 2016-os mennyiség 53,2 százalékát -, addig lisztből tavaly már a 2016-os mennyiség 125,1 százalékára is futotta volna.
Márpedig első nekifutásra azt gondolná az ember, hogyha egy sütőipari terméknek megduplázódik az ára, akkor ha nem is azonos mértékben, de a lisztnek is drágábbnak kellett válnia, de semmiképpen sem olcsóbbnak. Márpedig a valóságban éppen ez történt - a zsemle mára jóval drágábbnak számít, mint 2016-ban, míg a liszt arányaiban olcsóbbá vált. De mégis hogyan lehetséges ez?
A fenti ábrán is jól látszik, hogy míg a fehér és a félbarna kenyér, valamint a zsemle árai többé kevésbé azonos pályát jártak be az elmúlt években, addig a liszt, finomliszt ára máshogy viselkedett a 2020 januárja óta eltelt időszakban. Tavaly nyár óta a liszt ára szinte folyamatosan csökken, míg a zsemle ára az elmúlt bő egy évben csak enyhébb mértékű csökkenésen esett át, sőt, az utóbbi hónapokban inkább már csak stagnált. Bár a kenyérfélék esetében tavaly nyár óta ugyancsak megfigyelhető árcsökkenés, ám az kisebb mértékű, mint a liszt esetében.
A sütőipari termékek árait már első ránézésre is jobban magyarázza a nem lakossági villamosenergia nettó átlagárainak alakulása. A grafikonon látható legnagyobb vállalati és intézményi fogyasztói csoportot (70 000-149 999 MWh éves fogyasztás között) leszámítva mindegyik fogyasztási sáv esetében 2023 első félévében tetőztek az energiaárak, amihez képest a tavalyi év második féléve már árcsökkenést hozott – ezzel párhuzamosan pedig – legalábbis a kenyérfélék esetében – a sütőipari termékek árcsökkenése is megkezdődött. Némileg különböző, de ugyancsak nagyon hasonló utat járt be a nem lakossági földgáz nettó ára is az elmúlt években.
Tényleg az energiaárak adják meg a választ?
Már a fentiek alapján erős lehet a gyanúnk, hogy a sütőipari termékek árait elsősorban az energiaárak határozzák meg. Nézzük meg azonban, hogyan viszonyulnak a zsemle előállításához elengedhetetlenül szükséges összetevők árai a zsemle árához a 2020 óta eltelt időszakban. Egy interneten talált receptből kiindulva a villamosenergia és a gáz árain kívül mi most a finomliszt, a cukor és a tojás árait fogjuk még megvizsgálni, mégis mennyire voltak képesek a zsemle árát befolyásolni.
Már a fenti korrelációs táblából is jól kivehető, hogy a zsemle ára leginkább az évi 20-499 és az 500-1 999 MWh közötti éves fogyasztási sávokra vonatkozó villamosenergia-árakkal mutatja a legnagyobb korrelációs értéket, közöttük látszik a legerősebb lineáris kapcsolat (magyarán az áram árának emelkedésével együtt emelkedik a zsemle ára is). Ugyancsak nagyon erős lineáris kapcsolat látszik még a tyúktojással, a 2 000-19 999 MWH közötti éves fogyasztási sáv villamosenergia-árával, valamint az évi 4 millió GJ-t meghaladó fogyasztási csoport gázáraival. A leggyengébb lineáris kapcsolat pedig éppen a napraforgó-étolaj, a kristálycukor és a liszt esetében figyelhető meg.
A statisztika csodái
Első ránézésre tehát nagyon is egyértelműnek tűnik a lineáris kapcsolat a zsemle ára és az energiaárak között, de most vizsgáljuk meg részletesebben azt, hogy ezek az adatok milyen erősségű lineáris kapcsolatban állnak egymással. A letisztultabb modell érdekében elhagytunk néhányat a fenti termékek (változók) közül, így az alábbiakban csak az évi 20 – 499 MWh-ás fogyasztási sáv villamosenergia-áraival, az évi 4 millió GJ-t meghaladó fogyasztási csoport gázáraival, továbbá a kristálycukor (kg), a tyúktojás (db) és a napraforgó-étolaj (liter) áraival számoltunk.
A felsorolt tényezők árainak 2020-2024-re vonatkozó értékeivel többszörös lineáris regressziós modellt készítettünk, amellyel azt tudtuk megvizsgálni, hogy ezeknek a termékeknek (változóknak) ténylegesen van-e lineáris kapcsolatuk a zsemle árának emelkedésével. Magyarán, azt vizsgáltuk meg, hogy a felsorolt termékek, cikkek áremelkedése valóban a zsemle árának növekedésével jár-e együtt. Az első lépésben azt vizsgáltuk meg, hogy a szóban forgó változók együttesen hatással vannak-e a zsemle árára. Az adatok alapján arra jutottunk, hogy összességében a független változók – tehát a többi termék ára – 99%-ban magyarázzák a zsemle árát.
Az egyes termékeket külön-külön vizsgálva is elmondhatjuk, hogy áraik hatnak a zsemle árára. Az egyetlen kivételt némileg meglepő módon a kristálycukor jelenti – már a fenti korrelációs táblában láthattuk, hogy ennek a terméknek is pozitív lineáris kapcsolata van a zsemleárral, ennek ellenére az együttes modellben ez a kapcsolat nem érvényesült. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy egy másik, a modellben szereplő független változó elkicsinyíti a cukor szignifikanciáját. Tehát a továbbiakban ezzel a termékkel nem foglalkoztunk.
Most, hogy már tudjuk mik a valóban meghatározó értékek, megnéztük, melyik termékek hatása erősebb. Mindegyik termékről elmondható, hogy az árának emelkedése a zsemle drágulásával járt együtt (mindegyik terméknek pozitív a béta értéke). Ezek közül a tyúktojás esetében a legnagyobb a béta érték, tehát ez van a legnagyobb hatással a zsemle árára. Második helyen a villamosenergia, harmadikon a gáz, utolsó helyen pedig – jelentős lemaradással - a napraforgó-étolaj található.
JÓL JÖNNE 2,8 MILLIÓ FORINT?
Amennyiben 2 809 920 forintot igényelnél 5 éves futamidőre, akkor a törlesztőrészletek szerinti rangsor alapján az egyik legjobb konstrukciót, havi 62 728 forintos törlesztővel a CIB Bank nyújtja (THM 12,86%), de nem sokkal marad el ettől az MBH Bank 62 824 forintos törlesztőt (THM 12,86%) ígérő ajánlata sem. További bankok ajánlataiért, illetve a konstrukciók pontos részleteiért (THM, törlesztőrészlet, visszafizetendő összeg, stb.) keresd fel a Pénzcentrum megújult személyi kölcsön kalkulátorát. (x)
Ugyanakkor - ahogy a fenti korrelációs táblában látható - ezek a változók egymással is lineáris kapcsolatban állnak, a villamosenergia és a gáz is 0,88-as korrelációs értéket mutatnak egymással, ami igen magas érték. Ugyanezt erősíti meg az alábbi ábra is, amin az látható, hogy a villamosenergia ára és a gázár jelentős átfedésben vannak egymással. Egyúttal az is jól látható, hogy a tyúktojás rendelkezik a legnagyobb önálló, metszet nélküli intervallummal, tehát ennek a változónak van a legnagyobb hatása a zsemle árára. Ugyancsak érdemes megemlíteni, hogy a napraforgó-étolajnak sincs metszete, tehát neki is jelentős hatása van, viszont jóval kisebb intervallumon mozog.
Mit mond a szakértő?
Végezetül megkérdeztük Braunmüller Lajost, az Agrárszektor.hu főszerkesztőjét arról, szakértőként hogyan látja, elsősorban mi befolyásolja a zsemle, illetve más sütőipari termékek árait.
Bár a búza jelenti a legtöbb pékáru alapvető alapanyagát, a termény ára a különféle kenyerek, zsemlék árában mindössze 15-20 százalékot tesz ki, a komplexebb, minőségi pékáru esetében ennél is kisebb ez az arány. Éppen ezért a gabonapiacon tapasztalható változások, 5-10 százalékos elmozdulások a pékáru árában csak minimális, vagy semmilyen árváltozást nem jelentenek. A búza, illetve a liszt áránál lényegesen többet számít a sütőipari termékek fogyasztói árában az energia, a szállítás és a munkabér költsége. Az energia ára a 2022-es csúcsok óta érezhetően csökkent a vállalkozások számára, a szállítás költsége és a bérigény ugyanakkor jelentősen nőtt a magas inflációval párhuzamosan. Ha adott esetben a gabona vagy az energia ára csökken is, a sütőipar akkor sem tudja ezt az előnyt továbbadni, mivel az ágazat régóta komoly strukturális problémákkal kénytelen szembenézni. A munkaerőhiány, az egyre nagyobb bérkövetelések, az elmaradt fejlesztések miatt a sütőipar nincs abban a helyzetben, hogy érdemi árcsökkenést hajtson végre.
A tojás árával kapcsolatban a következőket mondta el a szakember:
A tojás és a zsemle árának korrelációja minden bizonnyal abból adódik, hogy mindkét termék költségszerkezetében kiemelt fontosságú az energia, a szállítás és a gabona ára - ez utóbbi a tojás árában nagyobb részt képvisel, mint a pékáru esetében. Minden olyan gyorsan forgó élelmiszer-termék esetében, amely jelentősen függ az energiától és a szállítástól, valamint a gabonától, vélhetően hasonló mintázatot találnák az árak alakulásában.
A számokon túl tehát a szakember véleménye is azt támasztja alá, hogy a zsemle és más pékipari termékek árait elsősorban nem azok összetevői, hanem az energiaárak és még néhány egyéb tényező határozzák meg. Így magyarázható meg az a cikkünk elején felvetett, látszólagos ellentmondás, hogy a liszt árának csökkenése ellenére is a zsemle egyre drágábbá vált az évek alatt.