Pénzcentrum • 2022. október 28. 09:32
Egy év alatt két-háromszorosára drágult a trappista sajt Magyarországon, a vásárlók tapasztalatai alapján legalább négy, néhol hat ezer forint körüli a boltokban az egykilós trappista guriga. Ráadásul még akciósan is jóval több, mint egy évvel ezelőtt. Meddig tarthat még a trappista-drágulás?
A vásárlók azt tapasztalják, legalább négy, néhol hat ezer forint körüli a boltokban az egykilós „guriga”, zsíros és félkemény trappista sajt, ami akciósan is jóval több, mint egy évvel ezelőtt. Persze az egész sajtpiacra jellemző a drágulás, aminek egyik alapvető oka, hogy felszöktek az alapanyagárak. Hogy mitől is? Ha csak felületesen pillantunk a kérdésre, akkor is szembetűnő a háború mellett az idei aszály rossz hatása a nyerstej átadási árára.
Idén nagyon drága, ötszörös árú takarmányt esznek a tehenek, miközben a tehén ugyanannyi tejet ad, van olyan gazda, aki míg idén januárban 150 forintért vásárolta a nyerstejet, most 240 forintért juthat hozzá az alapanyaghoz. A Mandíner szerint a magukat megnevezni nem akaró iparági szereplők további 30 százalékos növekedéssel számolnak a közeljövőben. Már több éve drágulnak a saját előállítású takarmányok termelési feltételei az üzemanyagtól a vetőmagon át a humánerőforrás költségéig, de az erjesztett tömegtakarmányokhoz adandó anyagok is drágulnak. Az orosz-ukrán háborúból eredeztethető gáz-, elektromos áram idei, sokszoros áremelkedése is fájdalmas többlettétel, már a tejtermelőknek is. Hiszen a fejőházi körforgó-berendezésüket áram működteti, csakúgy, mint a tejhűtőket, és ott van még az éjszakai és téli világítás is. Ezért is van, hogy a másfél-két éve emelkedő nyerstejárak év elejétől új lendületet vettek – a már tavaly jelentkező aszályról nem is szólva.
Az alapanyagárak növekedését tartja döntőnek a cikk témáját képező bolti jelenségben a Székesfehérváron és Debrecenben üzemet fenntartó Alföldi Tej Kft. kereskedelmi igazgatója, Hang Csaba is. A világszerte becsődölt olasz multi, a Parmalat romjain sikerrel építkező cégnek – egykor csak beszállító – magyar tejtermelő gazdák a tulajdonosai, így aztán a teljes vertikumot jól ismerik. Ők is úgy vélik, az alapanyagár a döntő. Ám azt Hang Csaba hozza szóba, hogy a sajt alapanyagának árába belejátszik a nemzetközi tendencia is, mint kiemelték, Európa-szintű ugyanis az alapanyaghiány!
A nagy tejtermelők, mint Lengyelország, Németország Franciaország, Hollandia két-három éve különféle okokból kevesebb tejet termeltek, s a hiány nyomot hagyott a világpiaci áron, így a hazai tejtermelő, ha akarja, a külföldi piacon is eladhatja a termékét, ha elégedetlen azzal, amit itthon fizetnének érte.
A sajtgyártás még a tejtermelésnél is energiaigényesebb, amint azt az Alföldi Tej kereskedelmi igazgatója ecseteli. Gondoljunk csak a technológiai hőszükségletre, kezdve onnan, hogy magas hőfokra kell felfűteni – gázzal – a nyerstejet.
Bárkinek járhat ingyen 8-11 millió forint, ha nyugdíjba megy: egyszerű igényelni!
A magyarok körében évről-évre nagyobb népszerűségnek örvendenek a nyugdíjmegtakarítási lehetőségek, ezen belül is különösen a nyugdíjbiztosítás. Mivel évtizedekre előre tekintve az állami nyugdíj értékére, de még biztosítottságra sincsen garancia, úgy tűnik ez időskori megélhetésük biztosításának egy tudatos módja. De mennyi pénzhez is juthatunk egy nyugdíjbiztosítással 65 éves korunkban és hogyan védhetjük ki egy ilyen megtakarítással pénzünk elértéktelenedését? Minderre választ kaphatsz ebben a cikkben, illetve a Pénzcentrum nyugdíj megtakarítás kalkulátorában is. (x)
Harcz Zoltán, a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács ügyvezető igazgatójához fordultunk a sajtok drágulása ügyében. Mint kiemelte, az átlagos trappista sajt belföldi feldolgozói átadói ára pillanatnyilag, az idei év 40. hétében 2 470 Ft/kg, ami 88 százalékkal magasabb, mint egy éve. A polcokon a kilós trappista ár jelenleg 2700-2900 Ft-nál kezdődik, de egy hosszabb érlelésű vagy füstölt trappistáért akár 5000-6000 Ft-ot is elkérnek kilónként!
Azt, hogy a tavalyi és az idei év fordulóján meglódult a sajtok ára, Harcz Zoltán úgy kommentálta, veszteséges értékesítést hosszú távon egyik érintett gazdasági szereplő sem tudna elviselni. A tejtermelők és tejfeldolgozók, de a kiskereskedők is, ezért kénytelenek az önköltség-növekményt végsősoron tovább hárítani a fogyasztókra.