Megbonyolított online fizetés: ettől szenvednek az ügyfelek és a boltok

Az európai fizetési rendszerekre vonatkozó PSD szabályozást 2007-ben vezette be az Európai Unió, és akkoriban ez fontos volt az online fizetési rendszerek terjedése miatt. A 2015-ös PSD2 azonban eddig inkább kudarcnak tűnik - írja a G7. Az EU szerint három fő célja volt a rendeletnek:

• költségek csökkentése a verseny növekedésével, új szolgáltatók és fintech cégek könnyebb piacra lépésével.
• több jogot adni a fogyasztóknak például a nem kívánt fizetések visszatérítése terén.
• a biztonság növelése, ami végső soron a költségek csökkentéséhez is kell.

Ebből a felhasználó ez utóbbi hatását érzékelik: a biztonság növelése érdekében bevezetett úgynevezett erős ügyfél-hitelesítés miatt körülményesebbé és nehezebben átláthatóbbá tett online fizetést. A várt piaci verseny ugyanis elmaradt, nem lett érdemi hatása a fintech cégek növekedésére a PSD2-nek, ahogy a banki tranzakciós díjak sem változtak a fizetési szolgáltatások kapcsán.

A fintech cégek pedig sok esetben nemhogy növelték az ügyfelek biztonságát, hanem sokkal inkább új problémákat és kockázatokat jelentenek. Az MNB tájékoztatója is felhívja a figyelmet, hogy az ezeknél a társaságoknál tartott pénzünkre nem érvényes a magyar betétbiztosítás - így nagyon nehéz lehet például egy esetleges csőd után az ügyintézés, és panaszok esetén sem tud a magyar hatóság segíteni. A fogyasztók többsége azonban igazság szerint nem igazán érdeklődik a fintech megoldások iránt egyelőre.

A többség csak azért találkozik a PSD2-vel, mert a korábban egyszerű online vásárlás bonyolultabb lett 2021. január 1-jétől. A szabályok azonban nem egyértelműek. Például mekkora összegtől van szükség erős ügyfél-hitelesítésre, és mikor elég a hagyományos módon megadni a kártyaadatokat webes vásárlásnál? Erre nem sikerült egy átlagembernek is követhető uniós szabályt alkotni. Ahogy már sokan tapasztalhatták, néha néhány ezer forintos tranzakcióknál is jöhet a hosszadalmas extra adminisztráció, máskor több tízezer forint is elmegy enélkül.

Az MNB szerint alapvetően 150 eurónak (nagyjából 55 ezer forint) megfelelő összeg felett van szükség erős ügyfél-hitelesítésre. Azonban ez csak a főszabály, ettől számos eltérés lehet. Egy külön uniós rendelet foglalkozik azzal, hogy milyen kockázatkezelési rendszert kell alkalmazni: ez függ attól, hogy az adott típusú tranzakciónál mekkora volt a csalások értéke. De akkor sem kell erős ügyfél-hitelesítést alkalmazni, ha a pénzforgalmi szolgáltató műveletkockázati rendszere azt alacsony kockázatúnak tekinti.

A bankokra összességében több felelősség hárul, így érthető, hogy sokkal biztosabbak akarnak lenni abban, hogy nincs-e csalás a tranzakciók hátterében. A PSD2 mögött az az elgondolás állt, hogy a pénzügyi cégek az informatikai fejlesztéseikkel fogják majd szavatolni, hogy a szolgáltatás ne csak gyors és kényelmes, hanem biztonságos is legyen. Viszont szinte minden bank és pénzügyi szolgáltató más és más megoldást választott. Megérte-e bevezetni ezeket?

Kevés csalás, kevés haszon

Az Európai Központi Bank 2020-as kártyacsalásokra vonatkozó jelentése szerint Magyarországon az egyik legalacsonyabb a bankkártyával elkövetett csalások aránya. A 2018-as adatok alapján összeállított elemzésből az látszik, hogy hazánkban a hetedik legalacsonyabb a bankkártyás csalások aránya, alig ötöd-hatod akkora a nyugat-európai országokhoz képest. Mivel kisebb piac vagyunk, és a magyar nyelv miatt is bonyolultabb az internetes csalóknak nálunk próbálkozni, valamint az egyik legszegényebb uniós államként, nálunk kisebb lehet a csalók nyeresége is.

Amíg az eurózónában 1,59 kártya jut egy lakosra, nálunk csak 0,96 - ennél az egész EU-ban csak a román 0,89-es adat alacsonyabb. A teljes fizetési forgalom 0,012 százalékát érintették a visszaélések 2019-ben, ám ahogy az MNB 2020-as Fizetési rendszer jelentésében látható, az elmúlt évtizedben, ha lassan is, de nőtt a visszaélések aránya.

A magyar ügyfelek szempontjából azért mégis az a fontos, hogy a nehézkes kétlépcsős ügyfelhitelesítés végső soron segít-e a csalások összegének érdemi csökkentésében, és ezáltal, ha sok áttétel is, de olcsóbbá teheti-e a bankolást. 

A G7 becslése szerint az PSD2 erős ügyfél-hitelesítése legalább kétszer annyi kárt okoz, mint amennyi hasznot hajt, ha a többletidőt, amit az azonosításra szánnak a felhasználók "kiszámlázzuk". Ez ráadásul igen konzervatív becslés, mert a bankok költségeit nem veszi figyelembe. Nem is szólva a járulékos veszteségekről: lemerült telefonok és elfelejtett jelszavak, kódok miatt meghiúsult vásárlásokról. Ez pedig a kerekedőknek okoz gondot.

Az online kereskedők tapasztalatai inkább negatívak: a megugró panaszszámra és így az ügyfélszolgálati költségekre panaszkodtak. Sokan nem tudják ugyanis, hogy a bank új rendszere miatt nem tudnak fizetni, és a kereskedőket keresik emiatt. A másik jellemző probléma a kosárelhagyás: a webáruházak életében az egyik fontos mutató, hogy amikor valaki rákattintott a vásárlása, akkor be is fejezi-e a fizetést.

Az új biztonsági szabályok tehát a felhasználóknak és a kereskedőknek sem túl kellemesek, és egyelőre nem is látszik, hogy az elérhető nyereség megérné a sok vesződséget. Az új szabályok mellett szólhat azonban, hogy a jövőben tovább halad előre a digitalizáció, és ehhez elengedhetetlen a bizalom. Márpedig az előnyös, ha készpénz helyett egyre inkább terjed az elektronikus fizetés.