Pénzügyi nevelési útmutató szülőknek: így foglald le a gyereket a járvány alatt

Az elmúlt 1-2 hétben számtalan szülőnek és gyermeknek, kamasznak kellett alkalmazkodnia ehhez a nem várt helyzethez, amelyben a felnőttek próbálnak otthonról dolgozni, a kicsik, a fiatalok pedig tanulni - ennek minden technikai, logisztikai, mentális nehézségével megbirkózni. Sok iskolában már mint a villám, összerántották a digitális oktatáshoz a felületet, a tanerőt, a tananyagot, az új órarendet, a számonkérési lehetőségeket, stb. és annyi feladattal árasztották el a diákokat, hogy szeptemberig elég lesz nekik. Más helyeken pedig még azzal küzdenek, hogy egy családnak nincs elég digitális eszköze a háztartásban ahhoz, hogy a gyerek tanulhasson, a szülő dolgozhasson, vagy még megfelelő internetkapcsolat sincs.

A szülőknek a legnagyobb könnyebbség ebben a helyzetben az lenne, hogy a gyermek, a kamasz le tudja magát foglalni, hasznosan töltse az idejét, lehetőleg olyan dolgokkal, amelyekből hasznos ismereteket szerez, készségeket sajátít el. Hiába vált hirtelen hozzáférhetővé számtalan tanulási segédlet, indultak el az oktatóműsorok a tévében, a gyerekek, tinédzserek nem voltak felkészítve az önálló otthoni tanulásra. Ráadásul a bizonytalan helyzet teljesen visszavetheti a motivációjukat, még ha eddig képesek is voltak otthon önállóan tanulni.

Az óvodásoknak és a tanulóknak egyaránt - ahogy egyébként a felnőtteknek is - ilyen krízishelyzetekben arra van szükségük, hogy legyen egy kitűzött céljük és hasznosnak érezhessék magukat. A Pénzcentrum korábban már összeállított egy útmutatót a gyermekek pénzügyi neveléséhez évről évre, lépésről lépésre, most viszont kifejezetten olyan feladatokat, lehetőségeket gyűjtöttünk össze, amely nem csak lefoglalja a gyerekeket, és kamaszokat az "apokalipszis idejére", hanem tanulnak is belőle, hasznosnak érezhetik magukat és hozzájárul, hogy a későbbiekben is pénzügyileg tudatosabbak legyenek.

Pénzügyi tudatosság egészen kicsi kortól

A magyar lakosság kétharmada úgy látja, hogy a gyermek pénzügyi nevelése főként a szülők felelőssége, és tisztában vannak a korai pénzügyi nevelés jelentőségével is. Elsősorban azt tartják fontosnak, hogy megtanulják a gyerekek a pénz értékét, a beosztást és megtakarítás fogalmát. Szakértők szerint, ha ezeket a dolgokat megtanulják, akkor már nagyon sokat tettek a szülők azért, hogy gyermekeik tudatosan gazdálkodó felnőttekké váljanak.

Hány éves kortól kezdhetjük el a gyermek pénzügyi nevelését?

Gyakorlatilag már egészen kis korában gondoskodhat arról a szülő, hogy a gyermeke felnőttként jól bánjon a pénzzel. A pénzügyi ismeretek alapjait a helyes minták, illetve az alapvető matematikai képességek adják. Már a gyermekek egy éves korában a mozgásfejlődés nagyban meghatározza, hogy később mennyire lesz affinitásuk a matekhoz. Az agykapacitás növelését például nagyon jótékonyan befolyásolja a hintázás, de általában a mozgás nagyon fontos.

Most, hogy a gyerekek a négy fal között rekedtek, és például Budapesten már előző héten bezártak a játszóterek, nincs lehetőségük a szabad levegőn szaladgálni, mászókázni, és hintázni sem. Amíg egészen kicsik a gyerekek, egy szobahinta valamennyire orvosolhatja ezt a hiányt, a mozgáskoordináció fejlesztését segítheti a kicsit nagyobbaknál az ugróiskolázás is, de a hullahopp karika vagy az ugrálókötél is nagy szolgálatot tehet a lakásban.

Háromévesek és a türelem

Alapvetően egy három éves gyereknek életkora szerint arra lenne szüksége ahhoz, hogy később - pénzügyileg (is) - tudatos felnőtt lehessen, hogy a szülei hozzászoktassák a szükségletek kielégítésének a késleltetésére. Vagyis, hogy nem kaphat meg mindent azonnal. A jelenlegi helyzetben egy türelmes gyerekkel fényévekkel könnyebb az élet az önkéntes karanténban, mint azzal, aki még nem tanulta meg, hogy nem kap meg azonnal mindent, amit szeretne. Bizonyos szempontból viszont

Ezt nem is muszáj anyagi dolgokkal érzékeltetni, hiszen most az ideje is véges a legtöbb szülőnek, aki munka mellett csinálja otthon a gyermekfelügyeletet. A legkisebbekkel azért is nehéz, mert az időfogalmuk sem alakult még ki, tehát hiába mondjuk nekik, hogy anyunak még dolga van, egy órát még színezzél, aztán játszunk. Meg kell fordítani a dolgokat: most azonnal nem tudunk játszani, de ha kiszínezted ezt az oldalt, vagy meghallgattad ezt a hangosmesét, vagy kiraktad azt a puzzle-t, akkor utána megkapod, amit szeretnél.

Ahogy említettük, kicsiktől a nagyokig fontos mindenki számára, hogy hasznosnak érezhesse magát addig, amíg tart a krízishelyzet. Hiába kicsi még a gyermek, pontosan tudja, hallja, látja, érzi, hogy ez az időszak a szülők számára is nehéz, stresszes. Tehát a legjobb, ha olyan elfoglaltságot találunk a piciknek, amitől úgy érzik, segítenek a szülőnek. Bízzunk rájuk olyan apró időkitöltő feladatokat, amivel le is köthetik magukat, de nem haszontalan: pl. a tiszta zoknik leszedését a szárítóról, és összepárosításukat. De hogyha a gyerek már/még a pakolós korszakában van, az is lekötheti, ha a portörlést bízzuk rá olyan helyeken, ahol le kell szedni a dolgokat a polcról (persze csak semmi veszélyes, pl. könyvespolc, vagy a saját játékos polcai). Bármilyen házimunka megteszi.

Négyévesek és a számolás

Egy négyéves gyermeknek már magabiztosan el kell tudnia számolni háromig, és az ujjai segítségével pedig tovább is. Bár ebben az életkorban még nem fogja megérteni a pénz szerepét és összefüggéseit, ami ehhez később elengedhetetlen lesz, az a számolás és összeadás készsége, ezt pedig már most meg tudjuk alapozni. A kezdő matematikai készségeket pedig elkezdhetjük összekapcsolni a pénz fogalmával az érmék segítségével.

Alapvetően azt javasolnánk, ha nem lenne járványügyi veszélyhelyzet, hogy adjunk a gyermeknek összekevert érméket, és számoltassuk meg vele, hány darab van, illetve válogassuk szét színük, méretük szerint azokat. Akár el is mesélhetjük a gyermeknek, hogy az érmék oldalán található recék, és a méretük alapján tudják például azok az emberek megkülönböztetni az érméket, akik nem látnak. Ha már jól megy a válogatás nyitott szemmel, akkor csukott szemmel is meg lehet próbálni ugyanazt.

Azonban ez a számolás, játék az érmékkel olyan időszakokra való, amikor a szülő ráér ott ülni a gyermek mellett. A számolást - akár érmékkel, akár más tárgyakkal (fakockákkal, minilabdákkal, vagy húsvéthoz közeledve húsvéti tojásokkal pl.) is gyakoroltathatjuk, úgy hogy a gyerek le is legyen foglalva. Akár rendszeres játékot is csinálhatunk belőle, napi feladatot: elrejtünk adott számú dolgot a lakásban, és a kicsinek pedig az a feladata, hogy megkeresse azokat (ne túl sokat rejtsünk el, vagy ha többet szeretnénk, ügyeljünk rá, hogy akkor 3 sárga, 4 zöld, 2 piros labdát dugjunk el a lakásban, de 8 egyforma színű valamit).

Az érméket (vagy más tárgyakat) aztán kupacokba gyűjtve gyakorolhatjuk az összehasonlítást is, melyik kupacban van több, melyikben kevesebb. Ez is életkoruk szerint fontos készség a gyermekek számára. Egész hosszú időre leköthet egy kicsi gyermeket ez a játék: előbb kutassa fel a lakásban elrejtett érméket. Hogyha mindet megtalálta, akkor válogassa szét őket valamilyen szempont szerint (pl. milyen nagyok, vagy milyen színűek). Aztán állapítsa meg, melyik fajta érméből van több, és melyikből kevesebb.

Ötévesek és a költekezés

Az ötévesek az óvodában már erőteljesen ki vannak téve a csoportnyomásnak: ha Tominak pókemberes tornazsákja van, minden kisfiú olyat akar, ha Timinek jégvarázsos hátizsákja, minden kislány könyörgőre fogja otthon, hogy ő is olyat szeretne. Az, hogy most nincs óvoda, és a gyerekek a szülőkkel együtt a négy fal között rekedtek, nem jelenti azt, hogy ez a közösségi nyomás megszűnt volna.

Ott vannak például a reklámok, amelyek hogyha a gyermek tévé közelbe kerül, sokkal inkább hatnak a kicsikre, mint a felnőttekre, akik már immunisabbak a marketingfogásokra - erről nagyobb korban már tudatosan lehet beszélgetni a gyermekkel (lásd a Kilencévesek és a reklámok részt). Hogyha a szülő mindent megvesz a gyermeknek, amit csak megvehet, az a későbbiekben nagyon káros lehet a gyermekre pénzügyi tudatosság szempontjából.

Jelenleg, amikor mindenki igyekszik a költéseit visszafogni, és a heti bevásárlást is egy füst alatt intézni, sokat tanulhat a gyermek abból, ha bevonjuk a vásárlás megszervezésébe. Ahogy a szülő írja a bevásárló listáját, készítsük el külön a gyerek bevásárló listáját is. Készítsen a gyermek rajzot mindenről, amit szeretne a boltból, túrórudit, csokitojást, kakaót, tejszeletet, bármit, vagy a szülő is leírhatja neki ezeket. Aztán rá kell venni, hogy állítsa sorba, mik azok a vágyott dolgok közül, amelyek a legfontosabbak neki. Ezután pedig elmondani, hogy nem lehet mindent megvenni, válassza ki azt, amit mindenképpen szeretne, következő héten pedig vehetnek mást.

A gyerekek nem buták, őszintének kell velük lenni az anyagi dolgokban is, és nem kibúvókat keresni. El kell nekik mondani, hogy amit a boltban vesz az ember, az pénzbe kerül, és nincs végtelen pénze a szüleinek, illetve hogy milyen fontos a mértékletesség. Nem szabad mindent megvenni, pusztán azért, mert vágyunk rá, azt is számításba kell venni, szükségünk van-e rá vagy sem.

Hatévesek és a zsebpénz

Sok szakértő javasolja, hogy iskolaérett korban érdemes elkezdeni rendszeresen kisebb összeget adni a gyermeknek és megtanítani a spórolásra. Ennyi idős korban már elkezdhet a szülő zsebpénzt adni a gyermeknek, amely lehet egy nagyon kis összeg is, mondjuk 200 forint hetente, amivel ő rendelkezhet. Az összeg nagyban függhet attól, hogy mire van szüksége a gyermeknek: ez hatéves korban ez már szögesen eltérhet.

Van gyerek, aki még 8-10 évesen is csak a perselybe dobálja a kapott zsebpénzt, más gyermekek különböző okokból - például hogy más településről járnak be az iskolába - "rá vannak kényszerítve" a költésre, mert jegyet vesznek a buszra, tízórait, vagy maguknak fizetik be a menzát. Tehát nem csak a szülők pénztárcája, hanem a gyermek szükségletei, érdeklődése is meghatározhatják a zsebpénz összegét. Az bármilyen kevés is viszont, lényeg, hogy rendszeres legyen, ezzel nevelve a gyermeket a megtakarításra.

A rövid válasz, hogyha már rendszeresen kapott a gyermek zsebpénzt, akkor most se hagyja abba a szülő ennek adását - hacsak nem változott meg úgy az anyagi helyzete, hogy indokolt lenne. Hogyha eddig csak alkalmanként - szülinapra, karácsonyra, húsvétra - kapott a gyermek pénzt, akkor ugyanúgy folytassa a család ezt a metódust. Például attól, hogy húsvétkor elmarad nagy valószínűséggel a szokásos locsolkodás, akkor is adjuk oda a gyermeknek szánt összeget, hiába nem tudja most elkölteni. Sőt ez jó apropó arra, hogy beszélgessünk erről: lehet, hogy a gyermek szemében a kapott pénz, a zsebpénz elveszíti jelentőségét, hogyha nem tud rajta venni dolgokat!

Ezt szülőként nem szabad hagyni, el kell magyarázni a gyermeknek, hogy attól, hogy most rögtön nem tud vásárolni rajta semmit, félreteheti, és később akár valami nagyobbat is vehet magának rajta. Jó alkalom lehet ez, hogy spórolásra neveljük a gyermekünket: ábrándozzunk közösen, mi az, amit szeretne a jövőben, ha újra iskolába jár majd. Egy pókemberes táska? Egy új LEGO-szett? Egy új bicikli? Egy gyöngyfűző szett vagy plüss unikornis? Csillogós szupergyurma? Tesóval közösen összespórolni egy trambulinra?

De lehet akár közös nyári élményre is félretenni, egész napos állatkertre, élményfürdőre, hogy annyiszor etethesse a kecskéket, és annyiszor csúszdázhasson, ahányszor csak akar. Ezzel egy célt is adunk a gyermeknek, és ő is jobban fog benne bízni, hogy ez a jelenlegi helyzet nem fog örökké tartani.

Nagyon fontos viszont, hogy jelen nehéz helyzetben se próbáljuk pénzzel motiválni a gyermeket házimunka elvégzésére, vagy tanulásra: ezeket a feladatokat azért végezze el, mert neki magának szükségét kell éreznie, hogy okosabb legyen, hogy segítsen a szüleinek. Be kell látnia, hogy az ő szobájában magának kell rendet tartania mindenféle kompenzáció nélkül. A legrosszabb, amit a szülő tehet, hogy a gyermek belső motivációját elveszi azzal, hogy "külső motivációval", pénzzel jutalmazza, ha teszi a dolgát. Így a tanulás öröme például teljesen elveszhet, vagy soha nem is válik saját vággyá a tanulás! Ezzel nem csak a gyermek életét, a sajátjukat is megnehezítik hosszú távon.

Hétévesek és a karrier

Egy hétéves, iskolás gyermek egyre többször találkozik a kérdéssel, milyen foglalkozást választ majd magának felnőttként. A gyermekeket is egyre inkább érdekli, mi a szülei, rokonai, ismerősei foglalkozása. Mivel hamarosan ígyis-úgyis előtérbe kerül a téma, érdemes ebben a korban a szülőnek is elbeszélgetnie a gyermekkel a karrierről és a munkáról. Fontos, hogy a gyermek lássa az összefüggést a munka és a pénz a között: az egyik szempont, amely szerint a karrierben döntést hozhatunk, hogy mennyi pénzt kereshetünk az adott munkával.

Most sok gyermeknek lehetősége nyílik arra, hogy lássa, mint csinálnak a szülei munka közben. Persze lehetséges, hogy érteni nem fogják, hogy anyu könyvel, vagy hogy apu szoftvertfejleszt, ettől még sokkal intenzívebb élmény lehet ez számukra, mint eddig, amikor ezekbe nem nagyon volt bepillantásuk.

Ezen túlmenően hogyha beszélgetünk velük a járványról, most sok foglalkozás előtérbe kerülhet: mit tesznek a veszélyhelyzetben az orvosok, a rendőrök, miért fontos a bolti dolgozók munkája, ahhoz hogy a boltba kerüljenek az áruk, kell egy áruszállító. Sok foglalkozás értékelődött fel jelenleg, és sok olyan van, amelyet most a járvány miatt nehéz végezni, erről is beszélhetünk a gyerekekkel, főként hogyha a szűkebb vagy tágabb családot is érinti. A gyerekeket foglalkoztatják ezek a dolgok, csak nem feltétlenül mernek rákérdezni. Lehetséges, hogy hallották az osztálytársaiktól, hogy azok szülei elveszítették munkájukat, és attól szoronganak, hogy az ő szüleik is elveszíthetik.

Ez után pedig kiadhatja a szülő feladatként gyermekének, azért is, hogy lekösse, hogy próbálja ki, milyen lehet az egyes szakmákban dolgozni: könyvtárosként sorbarendezheti ábécé szerint a könyveket a polcon, cukrászként a szülővel közösen sütit süthet, ruhatervezőként készíthet szabásmintákat plüssállat vagy baba divatbemutatóhoz, vagy építészként házakat tervezhet, előbb papíron, és utána bármilyen építőjátékból, vagy kartonból makettezheti is. Természetesen a legmegfelelőbb "szakmák" megtalálásához a szülőnek kell ismernie a gyermekét - ezt a játékot a foglalkozások kipróbálgatásával akár hetekig is lehet játszani.

Nyolc évesek és a költségvetés

Egy nyolcévesnek már megy olyan jól az összeadás és kivonás, hogy fogalma lehessen arról is, hogyan gyarapszik és apad a pénz a családi kasszában. Ez az életkor éppen megfelelő arra, hogy a szülő elmagyarázza, mire költi egy család a bevételeit.
Bár más időkben is nagyon tanulságos lehet a kiadástervezés, havi költségek számítása a nyolcéveseknek, most különösen kapóra jön! Ahogy említettük, nagyon fontos, hogy a gyermek ezekben a nehéz időkben ne csak le legyen foglalva, hanem hasznosnak is érezhesse magát.

Az első lépés az lehet, hogy kérjük meg gyermekünket, készítsen egy nyilvántartást arról, milyen élelmiszer és háztartási cikk készletek vannak otthon. A gyerekek valószínűleg még élvezni is fogják, hogy szabadon kutakodhatnak a kamrában, konyhaszekrényben, és egy kockás füzetben húzhatják a strigulákat, hány üveg lekvár van, és hány zacskó háztartási keksz.

Ezután elkészíthetjük a havi kiadási listát: a gyermek és a szülő együtt sorra vehetik az egyszerűbb dolgokat, amelyek pénzbe kerülnek minden hónapban, mint a víz, vagy a villany. Aztán a rezsiköltségen túl elmagyarázhatjuk a gyermeknek, hogy egy átlagos bevásárláskor mennyit fizetünk, és miért. Mivel már ismeri a számokat, meg is mutathatjuk a termékek árát, így ő is tudni fogja, hogy mennyibe kerül a tej, a kenyér, vagy a felvágott.

Hogyha a szülők vezetnek havi költségvetést - vagy ha eddig nem vezettek, most elkezdhetik, akkor kérhetik a gyermek segítségét abban, hogy lássák, miből tevődnek össze a havi kiadások. Ettől bizonyosan hasznosnak érzi majd magát a gyermek és még le is foglalja magát. Hogyha a gyermeknek tetszik ez a fajta gyakorlás, "könyvelés", akkor a szülők összegyűjthetik neki a számlákat a bevásárlásokról. Így hónap végére a gyermek is láthatja, mire mennyi pénz ment el, és rengeteget gyakorolta az alapvető műveleteket.

Kilencévesek és a reklámok

Most, hogy sokkal több időt töltenek otthon a gyerekek, valószínűleg a tévé előtt is többet ülnek: a szülő sem tud egész nap foglalkozni velük munka mellett, a távoktatás nem ad egész napot elfoglaltságot, és hosszabb időre nehezen köti le magát egy gyerek egyedül. Ezért nem csoda, ha több képernyőidő jut egy napra. Viszont így jobban ki van téve a reklámoknak is.
Nem is csak a tévében, hanem az interneten is, ahol most ugyanúgy több időt tölt. Egy ilyen idős gyerekre már hatnak a reklámok, ahhoz viszont még kicsi, hogy ellenálljon a marketing fogásoknak - egyik héten elektromos vasútat, másik héten játékkonyhát, de két nap múlva már elektromos játékgitárt akar majd. Nem szabad elfelejteni, hogy ez nem a gyermek hibája: amíg a szülő már megtanulta kizárni, szelektálni a reklámokat egy gyermek nem.

Egy kilencéves ugyanúgy meg akarja majd rendelni a teleshopból a szuper konyhai szeletelő szettet, mint a játékokat, mert még nem tanulta meg helyén kezelni, amiket a tévében hall. Ezért fontos, hogy a szülő beszéljen vele ezekről a dolgokról: reklámfogásokról, átverős akciókról. Nézzenek együtt reklámokat, beszéljék meg, mit hallottak, a szülő ébressze rá a gyermeket, hogy valójában nincs mindenre szüksége, amit a reklámban lát, viszont mindenki, aki reklámoz, ezt szeretné elhitetni.

A szülő most megtaníthatja a gyermeknek, hogy mi is a dolgok valós értéke: hasonlítsa össze, mennyibe kerül egy bicikli, vagy roller, amelyet évekig használhat, és mennyibe kerül egy játékszintetizátor, amit fél év múlva "ki fog nőni". Hogyha ezzel a kérdéssel tudatosan foglalkozunk, amíg vége nem lesz a járványnak, és már nem lesz muszáj otthon maradni, a gyerek úgy térhet majd vissza a megszokott életéhez, hogy nagyrész már immunis lesz a marketing fogásokra - és ebből a későbbiekben is sokat profitálhat.

Tízévesek és az értékrend

Egy tízéves még éppen a gyerekkor határán van: már készül rá, hogy felső tagozatba, esetleg nyolcosztályos gimnáziumba megy, és onnantól már sokkal felelősebb pénzügyi döntéseket kell majd meghoznia, még ha "kicsiben" is. A szülők is várhatnak egy ilyen éves gyerektől nagyobb önállóságot, elküldhetik a boltba bevásárolni például. Jelen helyzetben természetesen ez nem lehetséges, viszont arra a négy fal között is meg lehet tanítani a gyermeket, hogyan tegyen különbséget jó vétel és rossz között.

Ahogy a kilenc évesek még a reklámokkal küzdenek, a tízévesek sokszor nem tudják még eldönteni, mi az, ami kacat, rossz minőségű, és mi az, ami jó minőségű és az ára is kedvező. Sok felnőtt fejében is ott van a zavar ezzel kapcsolatban, hogy úgy gondolják, hogy ha valami olcsó, annak a minősége is silány, a magas árban pedig a jó minőség garanciáját látják. Ez a két dolog viszont sokszor nem következik egymásból.

Egy márkás cipő ára lehet ötször annyi, mint egy kevésbé ismert márkájú darabé, a minőségük viszont ugyanolyan. Illetve egy - pénzügyileg tudatos - felnőtt kiszúrja, ha egy minőségi termék indokolatlanul le van akciózva, fel tudja mérni, miért is kínálják olyan olcsón, el tudja dönteni, mikor csinál jó vételt és mikor nem. A gyerekek ezt még sokkal nehezebben tudják eldönteni.

A szülőnek ezt is el kell magyaráznia a gyermeknek. Ha nem lenne járványidőszak, akkor azt javasolnánk, hogy a legjobb, ha a szülő elviszi magával vásárolni a gyereket és a boltban mutatja meg, mi számít jó vételnek. Mert attól, hogy azt mondja a szülő, hogy "tedd vissza, az egy ócskaság", a gyermek még nem fogja tudni, mi a gond a termékkel. El kell neki magyarázni, miből láthatja egyből, hogy rossz minőségű egy áru.

Azonban ez most nem lehetséges, ezért jelenleg az internetes vásárlás terepén lehet a gyermekben kialakítani az ár-érték érzékenységet. Ezt könnyen megteheti a szülő, akármint rendel - élelmiszert, pizzát, könyvet, stb. - hívja oda a gyermekét, nézegessék együtt a webshopot, és próbálják megállapítani közösen, mi számít jó vételnek, és mi nem. Így megmutathatja a szülő, hogy mikor érdemes árérzékenynek lenni és keresni az akciós ajánlatokat, és mikor nem érdemes "spórolni", mert a minőség fontosabb.

Mit tanulhat mindebből a szülő?

Természetesen a gyerekeknek van mit megtanulni a pénzről, de fontos hangsúlyozni, hogy a szülők feladata is éppen olyan nehéz. A szülőnek, bár hiába szeretné, hogy gyermeke a legjobb alapokat szerezze meg a nagybetűs élethez - jó jegyek, megfelelő ismeretek, kiegyensúlyozottság, megfelelő értékrend, érzelmi intelligencia, stb. - sokszor nehéz megtalálnia az utat, ebben hogyan támogassa. Főként akkor nehéz, ha a szülő maga is nehezebben boldogul pénzügyi kérdésekben. Akkor pedig pláne nagyon nehéz, hogyha az élet teljesen kizökken a megszokott kerékvágásból, és hirtelen kell a családoknak egy új életformához alkalmazkodniuk.

A fenti gyűjtéssel a gyermekek pénzügyi tudatosságra neveléséhez semmiképp sem akartuk sugallni, hogy elmaradásban lennének a szülők, és a rengeteg teendő mellett még erre is mindenképpen figyelmet kellene fordítaniuk. Éppen ellenkezőleg: most azért érdemes megtenni mindent, hogy át tudja vészelni a gyerek és a család ezt az időszakot. Ehhez inkább eszköz lehet, hogyha a fenti javaslatokat követi a szülő - és úgy foglalja le a gyermeket, hogy az a javára váljon, és úgy is érezhesse, hogy hasznos, a szüleinek is segítségére van.