Pénzcentrum • 2013. október 11. 11:30
Szeptemberben 1,4 százalék volt az egy évre visszatekintő drágulás - jelentette a KSH. Előzetesen a piaci várakozások mediánja 1,1 százalék volt, az augusztusi mutató 1,3% volt.
A szeptemberi inflációs adatokban ellentétes hatások érvényesülhettek. Előzetesen lehetséges felhajtó tényezőként tartották számon, hogy már jobban érződhetett a dohányárrés emelése. (Ez a hatás - bár júliusban lépett életbe a trafikrendszer - eddig nem nagyon látszódott meg az inflációs adatban.) Ezúttal valóban megjelent a felhajtó hatás, hiszen egyetlen hónap alatt 6,7%-os volt a drágulás a dohányáruk termékkörben.
A pozitív kockázati oldalon további kérdés volt, hogy a pénzügyi tranzakciós illetékek kulcsának megemelése mennyire ment át a pénzügyi szolgáltatások áraiba, illetve a taxitarifák meredek drágulását mennyire tudta megragadni az árstatisztika. Nos, az világosan látszik, hogy a tranzakciós illetéket a bankok áthárítják: egyetlen hónap 13,7%-kal drágultak a máshová nem sorolt pénzügyi szolgáltatások díjai - ezzel messze a legnagyobbat emelkedő termékkör volt szeptemberben.
Ugyanakkor ezeket a hatásokat az élelmiszer- és üzemanyagáraknál jelentkező bázishatások ellensúlyozhatták. Az élelmiszereknél valóban 0,4%-os havi áresés volt megfigyelhető, ám ez az idényáras élelmiszerek szezonális sajátosságaira vezethető vissza, a feldolgozott élelmiszerek kissé drágultak (0,2%). Az üzemanyagok ugyan az idén is drágultak az ősz elején, de tavaly ennél is nagyobb volt az árszintugrás, így ez mérsékelte az éves inflációs mutatót. Összességében mindkét termékkör esetében bejött az a várakozás, hogy inflációt mérséklő hatásokat fogunk látni szeptemberben, ám ez nem volt elég ahhoz, hogy az infláció tovább essen, ami arra utal, hogy megjelentek a mostanában teljesen hiányzó árfelhajtó erők a gazdaságban.
Meglepetés
faktornak mondható a tartós fogyasztási cikkek drágulása. Ez a nagy
importhányadú termékkör az elmúlt időszakban látványos deflációs jeleket
mutatott, ami arra utalt, hogy a szűk hazai vásárlóerő tartósan
megakadályozza a gyenge forint árgyűrűzését az árakba. A mostani adat e
szempontból zavarba ejtő, nem kizárt, hogy ennek az időszaknak a végét
jelzi, hiszen a lakossági fogyasztás már valamelyest élénkül.
Figyelmeztető, hogy a maginflációs mutató nagyon megugrott, 3%-ról 3,5%-ra. Sőt, az évesített negyedéves mutató 5,5%, ami legalábbis azt jelzi, hogy intenzívebbé vált a piaci alapú árnyomás az utóbbi hónapokban.
LAKÁST, HÁZAT VENNÉL, DE NINCS ELÉG PÉNZED? VAN OLCSÓ MEGOLDÁS!
A Pénzcentrum lakáshitel-kalkulátora szerint ma 19 173 855 forintot 20 éves futamidőre már 6,54 százalékos THM-el, havi 141 413 forintos törlesztővel fel lehet venni az UniCredit Banknál. De nem sokkal marad el ettől a többi hazai nagybank ajánlata sem: a K&H Banknál 6,64% a THM, míg a CIB Banknál 6,68%; a MagNet Banknál 6,75%, a Raiffeisen Banknál 6,79%, az Erste Banknál pedig 6,89%. Érdemes még megnézni magyar hitelintézetetek további konstrukcióit is, és egyedi kalkulációt végezni, saját preferenciáink alapján különböző hitelösszegekre és futamidőkre. Ehhez keresd fel a Pénzcentrum kalkulátorát. (x)
A
maginflációs mutató egyrészt természetesen azért magasabb, mert az
állami ármeghatározású rezsiszolgáltatásokat nem tartalmazza, így a
díjcsökkentés sem hat rá. A mutató megugrása leginkább a tartós
fogyasztási cikkek, illetve a pénzügyi szolgáltatások áremelkedése miatt
történhetett, illetve a dohánycikkek is szerepelnek a maginflácós
kosárban. Ezt a mutatót érdemes lesz figyelni a következő hónapokban,
mert ha tartósan magas marad, akkor hiába esik tovább majd a második
körös rezsicsökkentés miatt a fogyasztói árindex, valójában az inflációs
probléma visszatéréséről kezdhetünk beszélni.
Összességében az árfelhajtó tényezők a következők lehetnek: a kormányzat vállalatokat sújtó adóterheinek áthárítása, a gyenge forint hatásainak megjelenése, drágító szabályozások (lásd taxi szolgáltatás), illetve az, hogy mindezek a hatások utat törhetnek a reálbérek meginduló emelkedése miatt.
Eddig a monetáris politika úgy látta, hogy a szűk kereslet tartósan útját állja az árfelhajtó folyamatoknak, az elmúlt két hónap adatai azonban elbizonytalanítók lehetnek a jegybank számára is. Jövőre a reálbérek az ideinél gyorsan emelkedhetnek, ami a fenti hatásokat erősítheti.
A kamatpolitikát valószínűleg egyelőre nem fogja zavarni az infláció, legfeljebb a fokozott figyelem hangsúlyozása mellett vágja majd tovább a kamatot. Ugyanakkor megítélésünk szerint az inflációs tendencia folytatódása esetén a további kamatvágások már hitelességi kérdéseket vethetnek fel, ami a kamatciklus leállítására ösztönözheti a monetáristanács-tagokat.