Óriási gond ezeknél az italoknál az új visszaváltási rendszer: erre nem igazán voltak tekintettel

Pénzcentrum: Ha megnézem a 2020-as nettó árbevételeteket, azt látom, hogy 2 milliárd forint volt. Ez 2023-ra gyakorlatilag megtriplázódott 5,8 milliárdra. Ez három év alatt 3-szoros növekedés, és azért nem akármilyen évek vannak mögöttünk. Mik voltak az alappillérei ennek az ugrásszerű növekedésnek?

Szatmári Kati: Valóban ugrásszerű ez a növekedés, éppen a tavalyi év lezárásakor számoltuk ki, hogy 2022-ben és 2023-ban összesen annyi palackot adtunk el, mint az azt megelőző 14 évben összesen. Viszont amíg ide eljutottunk, az egy hosszú történet. Lényegében az történt, hogy az első 10-12 évben kizárólag prémium italokkal foglalkoztunk, amit a különlegességekért rajongó kisebb közösség értékelt igazán. Ráadásul sokáig ez tényleg szinte csak a whiskyre korlátozódott. Viszont a Covid egyértelműen átütötte a prémium italok iránti kereslet plafonját. Az emberek elkezdtek a mennyiség helyett inkább a minőségre törekedni, mindenki be volt zárva odahaza, nem tudott utazni, ezért sokkal inkább kipróbáltak egy-egy komolyabb italt. Az emberek megérezték, hogy teljesen más ilyen italokat fogyasztani, és sokaknak ez nagyon bejött.

Szigeti Zsolt: Ahogy a fogyasztók körében egyre népszerűbbek lettek a minőségi párlatok, úgy kezdték el a legnagyobb kiskereskedelmi láncok, a Tesco, a Lidl, az Auchan és a többiek is berendelni a minőségi italokat. Korábban az volt a tendencia, hogy például alapwhiskyk voltak elérhetők ezeken a helyeken, a Jim Beam, a piros Johnnie Walker, és a többiek. Korábban az volt a hozzáállás, hogy az ezeknél drágább italokra nincs szükség, mivel azokat nem fogják megvenni az emberek. Aztán csak-csak sikerült elérni, hogy bekerüljön 1-1 komolyabb tétel a szortimentbe, és lám, gyorsan elvitték ezeket. Ezek után pedig már nem egyet, hanem kettőfélét rendeltek, aztán hármat, és így tovább.

Szatmári Kati: Az egész növekedési pályának viszont két fontos alappillére is van. Az egyik, hogy mi, a Whiskynet egy trendteremtő cég vagyunk Magyarországon. Amikor 2007-ben elkezdtük a vállalkozást, a legtöbben nem tudták, milyen is ez a világ, mi voltunk az elsők, akik palléroztuk itthon az egész piacot. A másik pedig, hogy bár kereskedőcég vagyunk, nem csak az eladás lebeg a szemünk előtt, hanem az emberek szemléletének a megváltoztatása is. Hogy bárkinek az asztalán lehet minőségi ital, és ez nem csak a leggazdagabbak kiváltsága.

Az elmúlt évek egyik legnagyobb hatású gazdasági tényezője egyértelműen az infláció volt. Ez ráadásul az élelmiszereknél volt a legbrutálisabb, és érintette az alkoholos italokat is. Ti mit éreztetek ebből, mennyire volt nagy a megrázkódtatás?

Szatmári Kati: Az elmúlt két évnek tényleg meghatározó eleme volt az infláció, de az alkoholos italok esetében a pénzromlás mértéke sosem öltött akkora méreteket, mint az élelmiszerek esetében. Ettől függetlenül volt drágulás a piacon, ám ezt kevésbé tudtuk érvényesíteni, hiszen elég nagy a verseny, és a vásárlók is ezt kevéssé tolerálják. Megfigyelhető volt például, hogy a törzsfogyasztóink is elkezdtek lefelé vásárolni - ugyanúgy a prémiumot keresték, de azért alacsonyabb áron. Úgyhogy a verseny önmagában gátolta az inflációs hatás brutális átterhelését.

Mekkora sokkot jelentett a folyamatosan gyengélkedő forint, illetve a Brexit hatása? Tart ez még? Beszélnétek kicsit arról, hogyan képzeljük el akár az USA-ból, Egyesült Királyságból jövő termékek árszerkezetét? Mennyire lehet ezt állandó szinten tartani?

Szigeti Zsolt: Az árazás folyamata tulajdonképpen elég egyértelmű. Elsősorban ott van a beszerzési ár, amit mi euróban, dollárban vagy fontban kapunk. Ehhez társul egy jelentős logisztikai költség, ami a Brexit óta különösen megnövekedett az Egyesült Királyságból, például a Skóciából érkező termékek esetében. A logisztika bonyolultabb és drágább lett, mert nem minden szállítmányozó képes innen hozni az árut, ám végső soron ha nem is olcsó, de megoldható a dolog. Amikor az áru megérkezik, a logisztikai költségen túl mindenféle adók és díjak is terhelik: ezek közül a jövedéki adó a legjelentősebb, de ide tartoznak a termékdíjak és a csomagoláshoz kapcsolódó költségek is. Ezt követően kerülhet rá a margin, ami az egész operáció költségeit fedezi, végül pedig jön rá az áfa.

A devizával kapcsolatban az a kihívás, hogy nagyon volatilis, így mindig egy kis rátartással dolgozunk, hiszen nem tudjuk, hogy a számlák rendezésekor éppen mennyi lesz az árfolyam. Ilyenkor kicsivel magasabb devizaárfolyammal számolunk, hogy csökkentsük a kockázatot. Továbbá alkalmazunk előrevásárlásos (forward) módszert is, azaz előre megvásárolunk eurót. Persze ennek is megvan a maga rizikója: ha az árfolyam az előre megvásárolt értékről csökken, nem járunk jól, de mindez segít előre tervezni és részben mérsékli a kockázatokat.

Szatmári Kati: Az árazás azért egy folyamatos kihívás is. Nekünk minden egyes beérkezett szállítmánynál áraznunk kell, valamekkora rátartás ugyanis mindig van. Ez egy folyamatos munka, és akkor még ott van a zárjegyezés, amit minden egyes a raktárunkba beérkező termékre el kell végeznünk. Mindent egyesével kibontva, címkézve, visszazárva. Valójában ez is egy igen költséges feladat.

Szerintetek drága 15-20 ezer forintért egy minőségi ital?

Szatmári Kati: Azt gondolom, hogy minden viszonylagos. Mi 17 éve azért kezdtük el ezt az egészet, hogy lehozzuk egy picit az agysebészek meg a sztárügyvédek színvonaláról oda a whiskyt, ahová tartozik, az emberek közé. Az üzenet az volt, hogy bárki meg tud inni egy jó italt, ez nem kellene, hogy luxus legyen. Sok helyen megfordultunk a világban, és igazából mindenhol figyeltük, hogyan és mit italoznak az emberek. Ausztriában gyakori látvány, hogy a munkanap végén együtt italozik a szobafestő, a postás és az egyetemi tanár egy whiskybárban. De Skóciában is tapasztaltuk, hogy a whiskylepárlót úgy birtokolja egy család, hogy abban még a takarítónak is van valamekkora részesedése, és ott a whisky az embereké, mindenkié, nem csak a kiválasztottaké.

Szigeti Zsolt: Én úgy közelíteném meg a kérdést, hogy nyilván nagyon szubjektív, ki mire akar elkölteni mondjuk 17 ezer forintot. Ha valaki ennyi pénzt szán például szeszes italra, az vásárol-e magának egy üveg minőségi whiskyt, rumot vagy vásárol magának négyszer ennyi mennyiségű italt, de sokkal rosszabb minőségben. Ha így vizsgálom a kérdést, akkor szerintem nem rossz stratégia az igazán jó minőséget a mennyiség elé helyezni.

Mi azt gondoljuk, hogy kevesebbet inni jó minőségű italból jobb, mint sokat inni rossz minőségűből. Odafigyelni, értékelni egy-egy italt, megismerkedni vele, fejleszteni az ízlelést. Néha elég egy korty, egy pohár ilyen ital, de akkor az legyen olyan, hogy ’megszólal’. Mi ebben hiszünk, és azért látni az ilyesfajta fejlődést a boroknál, söröknél, sajtoknál, más ételeknél is idehaza.

Hogyan formáljátok az itthon elérhető választékot? Mik a fő szempontjaitok, amikor új márkákat vagy ritka tételeket hoztok be a magyar piacra?

Szatmári Kati: Mi tényleg járjuk a világot: világszerte több mint 120 lepárlóban voltunk a Karib-tengertől Japánig, csak skót lepárlóban 78-ban jártunk, szóval nekünk ez tényleg szívügyünk, hobbink és élvezzük is. Látjuk a nemzetközi trendeket, itthon diktáljuk is őket, csak nem biztos, hogy mindegyik trendre harap a magyar közönség. Nyugaton most azt látjuk például, hogy nagyon terjed a non-alkohol mánia, míg itthon még nem. De ugyanígy nem robbant a Tequila vagy a Mescal sem, pedig az USA-ban óriási trend lett. Itthon a gin most nagyot megy, de az is késett 2-3 évet.

Szigeti Zsolt: Először is mindent igyekszünk megkóstolni, ami bekerül a portfólióba. Van egy jó kapcsolatrendszerünk, folyamatosan keresnek minket, kapunk tesztelni való italokat, járjuk a világ legnagyobb expóit, ahol mindig látjuk a legújabb innovációkat. Így halászunk a saját szortimentünket illetően. Sokszor van, hogy valami nagyon betalál, de persze az is előfordul, hogy nem. Ez egy állandó munka.

Ti igazából mindig is prémium italokkal foglalkoztatok, és beszéltetek arról, hogy azért szépen kinőtte magát ez a dolog az elmúlt években. Viszont mit gondoltok a hazai italozási kultúráról? Ahogy szokták mondani, 800-900 ezer alkoholista Magyarországán mennyire nehéz vagy éppen könnyű italcégként működni?

Szatmári Kati:

Mielőtt ebbe belekezdünk nagyon fontos tisztázni, hogy mi erre a rétegre nem látunk rá. A stampók, kannás borok világa tőlünk nagyon távol van. Mi igazán az alkoholt kedvelő/ivó emberek felső, a teljes képhez mérten mindenképp elhanyagolható mennyiségét szólítjuk meg.

Szigeti Zsolt: Persze mi is látjuk ezt a réteget, de mi az italkultúra-piramis másik helyén vagyunk. Értelemszerűen a probléma valós, és oda kell rá figyelni. Ezért bízom abban, hogy a minőségi alkoholfogyasztás előbb-utóbb csak átfordítja majd a mennyiségit. Ez azonban egy nehéz ügy.

A prémium italok fogyasztása az összfogyasztásnak még mindig csak egy kicsi szeletét teszi ki, ugyanakkor az teljesen egyértelmű, hogy nagy fejlődés tapasztalható ebben a szegmensben.

Szatmári Kati: Ez abszolút így van. Látjuk persze, hogy továbbra is sok a mennyisségi fogyasztásra építő hely, de ezzel párhuzamosan azt is látjuk, hogy az éttermekben, szállodákban, boltokban egyre nagyobb igény van a drágább, minőségi italokra. Ez pedig nagyon is mérhető. Kicsit olyan ez, mintha két világ élne egymás mellett, és bár az alkoholfogyasztás mindkettőben lényegi kérdés, kevés az átjárás. Azonban az itthoni bárkultúra, kocsmakultúra fejlődése nagyon is üdvözlendő, és azt hiszem, hogy ebben nekünk is szerepünk van.

Láttok olyan új italkategóriákat, amelyek kiemelkedhetnek a következő években?

Szigeti Zsolt: A prémium rumok növekedése látványos, abban én még bőven látok potenciált. De nyugaton egyértelmű trend a nem alkoholos italok térnyerése is, szerintem ez előbb-utóbb ide is be fog gyűrűzni, bármennyire is elképzelhetetlen lehet ez most sokaknak.

Nem tudom, hogy néztétek-e a Peaky Blinders című sorozatot, de abban a főszereplő karakter, Tommy Shelby mond egy olyat, hogy gint a világon legegyszerűbb készíteni. Tényleg így van ez? Ezért van itthon is egyre több prémium gin, miközben más nem igazán?

Szatmári Kati: Igen, néztük a sorozatot, és gint valóban nagyon könnyű készíteni, talán csak vodkát könnyebb. És igen, a gin is óriási trend volt, ami aztán végül hozzánk is begyűrűzött.

Szigeti Zsolt: Érdemes belegondolni, hogy például hány év kell ahhoz, hogy a whisky whisky legyen. Legalább három, de a valóban jó minőséghez 8-10-12, vagy még több is. A gin készítésével viszont nagyon hamar jut az ember volumenhez. Hogy miért nincs itthon más ital?

Lehetne, viszont a hazai ízlés erősen a gyümölcspárlatok és a keserűk körül forog, ennek van itt kultúrája, hagyománya, de megjegyzem, azért mégis vodkát isznak legtöbbet a magyarok. De a prémium szegmensben látványos, hogyan szorítja ki a vodkát a gin.

Miért ekkora különlegesség ilyen értelemben a whisky? Mi ez a misztikum az ital körül? Itthon végül is csak amerikai, skót, ír meg japán tételeket kapni, más országokban nincs is?

Szatmári Kati: Ó, dehogyis nincs. Nagyon sok helyen van whisky. Rengeteg lepárló van Németországban, Franciaországban, de Ausztriában is. Ezek persze picik és lokálisak, nem olyan nevek, amik áttörnék itthon az ingerküszöböt. A skót whiskynek több százéves híre van, és még az értő közönség is azt mondaná, minek kóstoljon meg egy osztrák whiskyt, amikor itt vannak a megbízható skót darabok.

Szigeti Zsolt: Van ezzel kapcsolatban egy történetem. Amikor először kitaláltuk, hogy elkezdjük forgalmazni a japán Nikka whiskyt, az nálunk is nagy felzúdulást keltett. Volt olyan nagyon jó szakmai kollégánk, aki kerek perec kijelentette, hogy márpedig ő nem fog japán whiskyt árulni az akkor még egyetlen boltunkban, mert „hát milyen dolog ez. Japán whisky?” És ma már látjuk, hogy az ínyencek is keresik és elismerik ezeket az italokat. Szóval ez igazából így megy. Egyébként Új-Zélandon, Ausztráliában is nagyon jó whiskyk készülnek, szóval ez inkább csak bizalmi kérdés.

A kiskereskedelemben hagyományosan mindig nagy a verseny, de mi a helyzet itthon az alkoholbizniszben, milyennek ítélitek meg ott a versenyt?

Szigeti Zsolt: Éles verseny van, de nem csak a kereskedők, forgalmazók, de a nagy világmárkák között is, hiszen nagyon fontos, hogy mennyit költenek, mit szponzorálnak, milyen terméket hoznak be. Az alkohol ugye egy érdekes termék, hiszen a világ bármely pontján is veszel egy palackot, az ugyanaz. Nincs különbség aközött, hogy Borsodban, Bécsben vagy Dél-Afrikában veszel meg egy üveg whiskyt, ezért könnyű beárazni. Az internetes kereskedelem elterjedése még jobban fokozta a versenyt, ami a brandek szintjén is meglátszik. Egy-egy márka egy sikeres marketinggel az egész piacot tudja befolyásolni, itt van például a Diplomatico rum, ami gyakorlatilag az egész magyar rumfogyasztást, annak kultúráját megváltoztatta.

Ezekért a nagy márkákért gondolom ti is versenyeztek, egyfajta lincenszért.

Szatmári Kati: Igen, verseny van itt is. De ez is kétirányú, mert a forgalmazók versenyeznek a sikeres, vagy potenciálisan sikeres márkákért, de a márkák is versenyeznek a sikeres, megbízható és eredményeket mutató forgalmazókért. Ez általában egy oda-vissza játék.

Szigeti Zsolt: A versenyben igazából a legrosszabb vetélytársak az úgynevezett crossborder webshopok, tehát például egy szlovák webshop, ami ide árul. Szlovákiából és Romániából nagyon erős a párhuzamos (paralel) export Magyarországra. Csakhogy ezek a webshopok nem azonos adózási feltételekkel dolgoznak, nem, vagy nem azonos mértékű ÁFÁ-t vagy jövedéki adót fizetnek. Ezekre a webshopokra az itthoni szigorúbb kereskedelmi szabályok sem azonos módon vonatkoznak, ez pedig alapvetően egyenlőtlen, jobb pozíció a hazai kereskedőkkel szemben. Ilyen például a DRS, a hazai üvegvisszaváltási rendszer is.

Persze a vásárlónak lehet jó, hogy olcsóbban vesz meg egy italt 1-2 ezer forinttal, viszont az ország bevételtől esik el, ráadásul ez így nem egy fair verseny.

Szatmári Kati: És ez nem arról szól, hogy átmegy valaki autóval és megveszi az italt Szlovákiában, majd visszajön a határon ide, hanem webshopon keresztül ömlik be az áru. Ez igenis probléma.

Miként érzékelitek a piaci szabályozások, például az adózás és kereskedelmi szabályok változásait, amelyek az alkoholkereskedelmet befolyásolják? Van-e olyan intézkedés, amely a legnagyobb hatással van a működésetekre?

Szigeti Zsolt: Az alkoholforgalmazásra rendkívül szigorú szabályok vonatkoznak, amelyek pontosan meghatározzák, ki árusíthat alkoholt, illetve kiknek lehet eladni. Ezek a szabályok helyénvalók, és Magyarországon különösen komolyan veszik őket. Az adózási követelmények szintén szigorúak, és folyamatos ellenőrzés alatt állnak, ami rendkívül sok adminisztrációt igényel, nem csak a mi részünkről, hanem az értéklánc összes szereplőjétől. Ezen felül az újonnan bevezetett DRS-rendszer (betétdíjas visszaváltási rendszer) további terheket ró ránk.

Úgy gondolom, hogy eredetileg nem feltétlenül a prémium italok piacára szánták ezt a szabályozást, hanem elsősorban a műanyag palackos és dobozos italok miatt vezették be a nagy mennyiségű hulladék csökkentése érdekében. Mégis, ez a szegmens is érintett, és hirtelen, rövid idő alatt kellett átállnunk, ami jelentős költségeket és bürokratikus nehézségeket hozott magával.

Ezt is mondanátok most, mint a legnagyobb hatással bíró intézkedést?

Szatmári Kati: Igen, nagyon nagy hatással van ez most mindenre. A probléma az, hogy nekünk nagyon sokféle italunk van, viszont kis mennyiségben. Az üdítőknél meg pont fordítva van, ott nagyon kevés féle termék van, óriási mennyiségben. Értelemszerűen ott azt sokkal könnyebb átállítani, nekünk viszont rémálom, és erre a szabályozó nem igazán volt tekintettel.

Szigeti Zsolt: Hozzáteszem, személy szerint mind a ketten nagyon egyetértünk azzal, hogy a hulladékot össze kell gyűjteni és újra kell hasznosítani. Ennek van költsége, amit valakinek meg kell fizetni, csak nálunk elég hirtelen és gyorsan történtek a dolgok. Nem éppen a legergonomikusabb, leghatékonyabb módon. Úgyhogy ez eléggé megrázta a szakmát.

Azzal kerestelek meg titeket az interjúra, hogy kaptatok egy díjat, miszerint bevételarányosan Magyarország egyik legjobb nemzetközi potenciállal rendelkező cége vagytok. Szerepel a terveitekben külföldi piacszerzés, terjeszkedés?

Szatmári Kati: Van ugyan némi exporttevékenységünk, ám ez egyelőre nem túl nagy, és az szinte kizárólag B2B. Az viszont látszik, hogy az a fajta piacépítés, márkaépítés, és ezeknek a képviselete jól megy nekünk. És látunk a környező országokban hasonlóan izgalmas szereplőket, akikkel a kooperáció mindig fennáll, mint lehetőség, a modellünket mindképpen lehetne exportálni külföldre, és ebben vannak terveink.

Milyen expanziónak képzeljük ezt el? Franchise-modell?

Szigeti Zsolt: Igen, valami ilyesmit. Lokálisan mindenütt vannak forgalmazók, kereskedők és ezek együtt is tudnak működni, meg nem is. Mi az együttműködésben hiszünk, lehet találni közös pontokat. Nézzük például Szlovéniát, kis piac, ahol lehet hogy a kisebb márkáknak nem éri meg közvetlenül szállítani, mi pedig lehetnénk egyfajta közép-európai HUB.

Van egy bárotok, a GoodSpirit Whisky és Cocktail Bár. Ha jót láttam most erre a brandre húztatok fel egy új webshopot, párhuzamosan a régi whiskynet.hu mellé. Jól sejtem, hogy azért volt erre szükség, mert a whiskynet név erősen beskatulyázhatja azt, hogy mit árultok?

Szatmári Kati: Igen, benne van ez is. Azt vettük észre, hogy az új fogyasztók, a fiatalok jobban ismerik a bárt, és a szintén Good Spirit néven futó boltjainkat, mint a webshopot, amivel annak idején mindent elkezdtünk. A whisky pedig igen, egy szűkítő fogalom, és bár még mindig abban vagyunk a legerősebbek, azért más kategóriák is nagyon mennek.

Nem akarjuk, hogy aki nyitott más italokra is, azt higgye, hogy mi csak whiskyt árulunk, úgyhogy ezért is léptünk.

Szigeti Zsolt: Illetve mi magunk is változunk. A kezdet kezdetén az eladásaink 100 százaléka whisky volt, míg tavaly ez az arány már csak 35 százalékot tett ki. Ezzel az új oldallal tudunk picit máshogy kommunikálni, picit másokat megszólítani, máshogy rendezni a kedvezményeket.

Forgalmaztok, kereskedtek, a vendéglátásban is ott vagytok: hogyan néz ki most a Whiskynet hadállása?

Szatmári Kati: Sok lábon állunk, a bevételeink több mint fele jön a B2B üzletágból, a kiskereskedelmi láncoknak, éttermeknek, szállodáknak való szállításokból. Ezek mind megalapozták azokat a nagy ugrásokat, amikről a beszélgetésünk elején szó volt. Viszont a boltjaink, webshopjaink forgalma szintén erős, és ez nagyon fontos nekünk. De persze a legnagyobb kiskereskedelmi láncok polcain ott lenni óriási fegyvertény, és ez kell is az ekkora növekedéshez.

Mit tekintetek a következő nagy kihívásnak a hazai alkoholpiacon? Hogyan készültök fel arra, hogy továbbra is megőrizzétek és növeljétek a piaci pozíciótokat?

Szatmári Kati: Szerintem a DRS még egy darabig jelentős kihívás marad, ám jelenleg az eléggé szűkülő fogyasztás és a lassuló gazdaság is kihívást jelentenek. Arról nem is beszélve, hogy fogyatkozik a célközönségünk, az itthoni fizetőképes kereslet.

Szigeti Zsolt: Nagy baj, hogy a fogyasztás, a költés most nem növekszik, ez most egy folyamatos kihívást jelent. Ami a kereskedelmet illeti, ezeket az éveket túl kell élni. Mindig vannak jobb meg rosszabb periódusok, jön majd megint egy jobb. A nehezebb időszakokban mindig konszolidálódni kell: a költségek, a működés és esetleg a portfólió racionalizálásával. Fontos továbbra is figyelni a trendeket, az újonnan megjelenő márkákat, és hogy mire nyitottak a fogyasztók és a kereskedők. Emellett kiemelt szerepet kap a viszonteladó partnerekkel, szállodákkal, éttermekkel való folyamatos kommunikáció, hiszen ők első kézből tapasztalják meg a piaci igényeket. Ezeket az információkat közvetítjük a beszállítóink felé, hogy mindig igazodni tudjunk az aktuális kereslethez.

Szatmári Kati: Amire viszont még készülünk, hogy az alkoholmentes kategória nagyon meghatározó lesz a jövőben. Pezsgők, borok, röviditalok, mindezeknek jönnek ki az alkoholmentes változatai, és ha összehasonlítjuk ezek minőségét a 10 évvel ezelőtti alkoholmentes minőséggel, akkor bizony azt mondhatjuk, óriási a fejlődés

És ezek tényleg ugyanazt az élményt tudják nyújtani?

Szigeti Zsolt: Természetesen nem nyújtja ugyanazt, de azt mondhatjuk, hogy versenyképes élményt nyújt. Ez egy másik típusú termék, de már most is nagyon jók vannak közöttük. Az embereknek pedig van erre igényük. Teljesen életszerű szituáció, hogy valaki a barátaival, ismerőseivel elmegy egy étterembe, ahol a társaság mellett fogyasztani is szeretne valamit. Viszont az illető beteg, gyógyszert szed, másnap versenye van, kisbabát vár vagy csak egyszerűen autóval jött, így nem tud alkoholt inni. Ő gyakorlatilag ki van zárva az élmények ezen részéből, ihat ásványvizet vagy kólát. De ha ihatna sokkal szofisztikáltabb italokat is alkohol nélkül, akkor miért ne tenné?

Ez igazából egy lehetőség, és ha az a kérdés, hogy trend lesz-e, szerintem az lesz, és van, ahol már most is az.

(Címlapkép és fotók: Kaiser Ákos)