Nagy Bálint • 2022. június 16. 13:04
A visszaadás kultúrája már gyerekkorban kialakul. Magyarországon ez nem alakult ki, viszont a kapzsiság kultúrája tökéletesen elterjedt - összegezte a Pénzcentrumnak adott interjújában Turcsán Tamás azt, itthon eddig miért nem voltak sikeresek a crowdfunding, azaz közösségi finanszírozási platformok. Az újságíróval, innováció és startup vállalkozás tanácsadóval, kommunikációs szakértővel, bloggerrel, társadalmi innovátorral a vállalkozásépítés globális játékszabályainak változásairól, a közösség által megfinanszírozott sikeres projektekről és a nemrég elindult hazai crowdfunding platformról, azaz a Brancs Közösségről is beszélgettünk.
Pénzcentrum: Mikor találkoztál először a közösségi finanszírozással? Mesélj a kezdeti időkről.
Turcsán Tamás: Három évvel a Kickstarter indulása után egy barátommal úgy döntöttem, hogy csináljunk egy ilyen oldalt itthon. Ez volt az Indulj.be, ami ugyan évekkel előzte meg a korát, de mivel lokális volt a történet, szépen bele is áll a földbe. Viszont a nagy büszkeségem, hogy Dragon György barátomnak, aki már sajnos nincs közöttünk, Űrcsilliárdos címen megjelent sci-fi regényére itt jött össze a finanszírozás. Ez volt az egyetlen sikerünk. Az embereket akkor még nem izgatta ez a történet, nem is értették, mindenki lájkolta, de pénzt nagyon kevesen adtak. Nagyon korán léptünk be ezzel a magyar piacra, nem volt még kultúrája ennek Magyarországon, azt se tudták az emberek, hogy a közösségi finanszírozást eszik vagy isszák, minket valami rajongói oldalnak néztek, és mindenhol lájkok voltak. A projektjeinket mindenki nagyon szerette, de pénzt nem nagyon akartak adni. Később aztán Dragon György barátom könyvének finanszírozási sikere visszaköszönt az életemben, mert a saját könyvemnek is csináltam egy ilyen oldalt, ahol előbb jött össze a pénz, mint ahogy megírtam a könyvet. Aztán évekkel később a közösségi finanszírozás már az életünk része lett, legalábbis nemzetközi viszonylatban egyértelműen validálódott az a vízió, amit mi 10-12 évvel ezelőtt már láttunk.
Itthon viszont még mindig nem annyira sikeresek ezek a modellek, pedig vannak ügyes próbálkozások. Meglátásom szerint ennek az az egyik fő oka, hogy az a koncepció, hogy Magyarországon validálunk, aztán majd kimegyünk nemzetközi piacra, nem működőképes. Ez az ország nagyon kicsike. Én ma is startupokkal foglalkozom, és azt gondolom, hogy a nemzetközi skálázhatóság a startup legfontosabb lépcsőfoka. A most indulók számára is egyetlen üzenetem van: minél előbb nemzetközi piacot kell találni. A közösségi finanszírozásnak van nemzetközi piaca, akármit csinál valaki, előbb-utóbb muszáj rálépni arra az útra, hogy helló Európa vagy Amerika, itt vagyunk! Én Európát céloznám meg elsőre, mert az közel van, és nem annyira nagy a verseny, mint az USA-ban. Amerika viszont egy óriási piac, hosszú távon oda kell pozícionálni. A másik ok viszont, hogy itthon nem lehet sikerre vinni egy ilyen projektet, a fejekben keresendő.
A visszaadás kultúrája már gyerekkorban kialakul. Magyarországon ez nem alakult ki, viszont a kapzsiság kultúrája tökéletesen el van terjedve. Még mindig a vadkapitalizmus éveit éljük, nem sok év van mögöttünk kapitalista működésben.
Magyarországon egy 500 forintos támogatói díj elfogadhatónak tűnik. Ennyit még csak-csak beledobálnak projektekbe. Amerikában 50 dollár fogadható el. Ez 20 ezer forint. Ez nagyságrendi különbség, és a támogatói kedv is lényegesen nagyobb, mint a magyar. Magyarországon néha kampányszerűen ezt-azt tudunk támogatni, de egyébként nem. Nincs benne a köztudatban, hogy vissza kellene adnunk dolgokat.
Pénzcentrum: Hogyan definiálnád a közösségi finanszírozást?
Ez az évek alatt kiforrott. Sokféle útját-módját találták ki az innovátorok, de alapvetően mégiscsak a közösség erejét használó önfinanszírozásról beszélünk. Nagyon egyszerű a definíció, hiszen vagy terméket vásárolunk, vagy részesedést valamilyen cégben, de működik még charity alapon, amikor támogatást gyűjtenek egy jó ügyre. Borzasztó egyszerű az egész rendszer. Fogyasztóként megnézem, hogy mi az, ami tetszik, és annak adok pénzt. Vállakozói oldalról pedig ez a legegyszerűbb módja a pénzszerzésnek, de nagyon oda kell figyelni a projekteknek, hogy mit és hogyan kínálnak a leendő vásárlóiknak. Továbbá a közösségi finanszírozás egy marketingmódszer is. A legtöbb esetben arra is jó a dolog, hogy megnézzük, hogy egyáltalán van-e piacunk. Mert ha nincs piacunk, akkor semmink sincs. Ha egy terméket ilyen módon sem vesznek meg, nagy kedvezménnyel, elővásárlásban, akkor valószínűleg később sem fogják megvenni.
Pénzcentrum: A legismertebb nemzetközi platformokon őrült sok projektet találhatunk, de csak nagyon kevesen lesznek sikeresek. Mi ennek az oka?
Nemzetközi fronton két nagy szereplő van, a Kickstarter meg az Indiegogo, ezek óriási mennyiségű projektet halmoznak fel, de valóban, a megvalósuló projektek száma igencsak limitált. Az lesz sikeres, aki sokat foglalkozik a projektjével. Jól kidolgozta, vonzó a projekt, és valamilyen célcsoportnak jól van célozva. Úgy mellé lehet lőni, hogy semennyi nem jön be. Ezek mindegyike kb. 30 százalékkal dolgozik, 10-15 százalék a saját jutalékuk, plusz az adók, meg mindenféle díjak. Ha egy projekt megszerez 100 ezer dollárt Amerikában, az nem jelent óriási sikert. Ez nagyjából 70 ezer dollárnak felel meg, abból nem lehet nagyon messzire jutni. Az, hogy milliós nagyságrendű projektek is vannak, az nagyon szép, de ez egy óriási ígérethalom, amit aztán nem árt teljesíteni. A közösségi finanszírozásnak nemcsak előnyei vannak, hanem hátulütői is. Óriási rizikót vállalnak az emberek, akik finanszírozzák. Egy ötletet lát, jól leírva, megrajzolva, elővezetve, de lehet, hogy nincs mögötte semmi. Nagyon nehéz utánamenni, hogy akkor add vissza a pénzemet.
Pénzcentrum: A közösségi finanszírozás mennyiben hasonlít az angyalbefektetésekhez, kockázati tőkéhez? Lehet egyfajta kistestvérként tekinteni a crowdfundingra?
Hál' Istennek semennyire. A közösségi finanszírozást pont azért találták ki, hogy ezzel ne kelljen senkinek bíbelődni. Az angyalbefektetés szerelemalapú dolog, de emiatt gyorsan el is múlik, a comitment nem olyan erős, mint egy kockázatitőke-befektetésnél. Az meg olyan, mint egy rossz házasság, mindenki a saját dolgait akarja. Nagyon ritkán találkozik pontosan a cél. Én adok neked pénzt, és csinálj belőle még több pénzt című kockázatitőke-gondolkodás nagyon nem segíti a vállalkozásokat. A közösségi finanszírozás pont azért jött létre, mert ezek a projektek, amik itt megjelennek, egyáltalán nem esélyesek arra, hogy egy befektető bevállalja ezeket. A befektetők egy társasjátékba vagy egy könyvbe vagy egy charity történetbe befektessenek, ez elképzelhetetlen. Azt gondolom, hogy az emberek álmainak a megvalósításához ez egy jó módszer. Mert mások is átérzik, hogy álmaink vannak. Nagyon fontos a közösségnek való visszaadás gondolata, ezek a motivációk nagyon jól működnek. Hiszen egy csomó mindenki a mi álmainkat is megvalósítja. Én egy álmodó ember vagyok, 14 éve a startupvilág kellős közepén, de még mindig nagyon sokszor érzem azt, hogy valaki megcsinál valamit jól, és büszke vagyok rá emiatt. Mert azzal engem is kifejez, megvalósít. A közösségi finanszírozás egy nagyon jó és kifinomult módszer, hiszen az ad, aki akar. Ennél szofisztikáltabban nem tudjuk megnézni, hogy tetszik-e valakinek a termék. Ez a piackutatásnak is gyönyörű lehetősége.
Pénzcentrum: Mit gondolsz, a crowdfunding megváltoztatja a vállalkozásépítés globális játékszabályait?
Már hozott átalakulást. Amikor a kockázati tőkések először rádöbbentek arra, hogy a crowdfunding nekik versenytársuk lehet, amikor megjelentek az első equity crowdfundingok, volt egy pánikhangulat, hogy szűkül a piac. A kockázati tőke amúgy is érdekes, őrült mennyiségű virtuális pénz keresi a helyét. Amerikában egy jó projekthez őrült mennyiségű pénzt vágnak hozzá. Azért, mert a pénznek önmagában nincs különösebb értéke. Annak van értéke, ha egy cég iszonyatos mértékű növekedésen megy keresztül. A pénz nem elég motiváló tényező. Ha egy nagy befektetési alapnál ott van egy csomó pénz, az semmire nem jó. Nem kamatozik, igazából nem használja semmire, ez így alkalmatlan újabb értékteremtésre. Az okos befektető értékteremtő. Olyan dolgokba fogja beletenni, amikről azt gondolja, hogy piaci igény és értéket teremt. Ha ezeket összerakjuk, akkor a közösségi finanszírozás jelen pillanatban a versenytársa azoknak a kockázatitőke-vállalkozásoknak, akik azt mondják, hogy a korai fázisban befektetek. De mennyit? 100 ezer dollárt? Abban a kategóriában versenytárs tud lenni a közösségi finanszírozás. Amerikában nem is feltétlenül rohannak azonnal a befektetőkhöz a korai fázisban, mert az nagyon drága. Ezért inkább kérünk a barátoktól, haveroktól.
A 3F fantázianéven futó finanszírozás az első lépés: Friends, Family and Fools. Azaz a barátok, a család és a hülyék, akik bíznak a sikerünkben. Csak Magyarországon divat, hogy ha van egy ötletem, elmegyek egy kockázati tőkéshez, és azt mondom, hogy adjatok pénzt. A világ egy csomó helyen nem így működik. Borzasztóan sokba fog kerülni neked, ha korai fázisban eladod a lelkedet egy kockázati tőkésnek. Ezért nagyon jó és jó lesz a közösségi finanszírozás, mert egyre nőnek a lehetőségek ebben a történetben.
Pénzcentrum: Az induláshoz tehát a legjobb a crowdfunding, de utána jöhet a mélyvíz? Vannak erre példák?
Megtörténhet, hogy az okos befektető meglátja benne a piacot. Nagyon sokszor láttam olyat, hogy nem lett sikeres a közösségi finanszírozási kampánya, de közben befutott az az ember, aki utána megfinanszírozta az egészet. A korai időszakban volt olyan magyar projekt is, amelyik azt mondta, hogy egy olyan kampányt fog futtatni, ami majd meghozza neki a pénzt. Én elég szkeptikus voltam velük kapcsolatban, azt mondtam, hogy a tizedét fogja meghozni a kampány, mint amit elképzeltetek. Pont ennyit hozott. De közben beesett egy befektető, aki megkérdezte, hogy nem lehetne-e valahogy befektetni. Mind a kettőre tudok példát mondani. Aki elbukta, azért bukta el, mert nem tudott hogyan viselkedni a kockázati tőkéssel, aki látott fantáziát a termékében. Aztán mégiscsak szereztek kockatőkét, mert figyelem volt rajtuk. Ez jól követhető, ha a médiában lehet sokat hallani erről, hogy egymillió dollárt összedobtak az emberek, arra csak odafigyelnek, hogy mi ez. Ez egy új lehetőség, csak azt nem szabad elvárni, hogy ez nagyon kicsi befektetéssel nagyon sok pénzt fog hozni. Most egyébként beállt ez a történet, nincs akkora láz magyar crowdfunding vonalon, de mindenkinek elmondtuk, hogy ehhez nagyon sok munkára van szükség. Nem működik közösség nélkül. Anélkül, hogy ne ismernének. Nem tudsz monetizálni valamit, ami nem létezik.
Pénzcentrum: Felmérések azt mutatják, hogy a sikeresen crowdfundingoló társaságok iparág szerint a technológia, az élelmiszer és a divat területéről jönnek leginkább. Mi lehet ennek az oka?
Az emberek a saját igényeiknek megfelelően működtetik a közösségi finanszírozási kampányukat. Nagyon sokan nagyon egyszerű célokat tűznek ki maguk elé, és ez nagyon jó. Egyszerű üzenet, egyszerűen átadható. Azt gondolom, hogy a technológia, a játék, ez a terület rendesen kapja a pénzeket, és azok a dolgok, amikben a korai felhasználók szívesen vállalnak exkluzivitást. Egy nagyon menő óra vagy mobiltelefon-technológia, ezek sikervárományosok, hiszen egy csomó ember célozza ebbe az irányba az igényeit. Azzal, hogy nekem előbb van, mint másnak, az egyfajta emberi vágy. Ezeket akarjuk kielégíteni. Az élelmiszeripar meg a divat teljesen rendben van. Régen nagyon röhögtünk, hogy minden hátizsák sikeres lesz. Ez arról szól, hogy az ember szereti mutogatni, hogy nekem milyen menő cuccom van, és erre könnyedén finanszíroz.
Pénzcentrum: Mennyire használják most a magyar vállakozók a két nagy nemzetközi platformot? Korábban több sikertörténetről is hallani lehetett, azóta viszont kicsit leült a történet.
Most kicsit meg van nyugodva a dolog, azért is, mert egy csomó másfajta finanszírozási mód előkerült. Amíg nem volt ilyen mennyiségű tőke a piacon Magyarországon, addig sokkal inkább szükség volt erre. Lehet, hogy egy csomó mindenki elmegy a megfelelő kockázati tőkéshez és megpróbál tőle pénzt szerezni. De nemzetközi szinten semmi nem esett vissza. Továbbra is nagyon erős támogatást ad mindenkinek. A Kickstarter sokkal kevésbé, megmondta, hogy mely országokban vállal kampányokat, ennek ellenére még mindig ez a nagyobb meg a sikeresebb, többen nézik, többen használják. Kicsit jobb a terítése. Az Indiegogo mindig a második volt. De ott is lehet jó kampányokat indítani, meg néha egészen hülyeségeket is látni. A kedvencem a légpuska volt, amivel legyeket lehetett lelőni.
Tanítani szoktam egyetemen, hogy vajon a legértékesebb dolgokat finanszírozzuk-e. Hát nem. Ez bizonyítható.
A tamagocsiért ki adott volna egyetlen fityinget is, ha azt mondják, hogy van egy termékem, amit zsebre lehet tenni, elővenni, időnként etetni, itatni, meg játszani vele, és a nap végén el tudod temetni? Azt mondtam volna, hogy jézusom, ez őrült. Ez a légpuskás csávó több mint 500 ezer dollárt szedett össze. Érezhető, hogy a hypeolt dolgok mindig sikeresek. Mert a hype körül mindig van közösség. A közösségi finanszírozás az a közösségnek a monetizálása. Mind a két oldalnál, ha a kezdő lendület erős, akkor az oldal is erősen mögé áll. Azonnal elkezdi kirakni a megfelelő helyekre. Ha a kezdeti lendületet nem tudod felvenni, akkor gyakorlatilag elengedheted. Hátra kerülsz, nem leszel jó. Nem fognak finanszírozni, mert nincs rád figyelem. Minden ilyen oldalnak az az elsődleges célja, hogy a futó kampányokat még jobban futtassa, a nem jól működőket meg óvatosan ellökdösse hátra. A közösség által eldöntött tényeket nem nagyon lehet cáfolni. Az a kampány, ami az első héten nullát hozott, a másodikon is nullát fog hozni. Esélyesen van benne egy hullámvölgy, valahol a kétharmadánál, pontosan ki lehet matekozni, hogy megvalósul-e a kampány. Nagyon sok kampány már lefutott, így nagyon jól lehet modellezni, hogy mi az, ami sikeres lesz, és mi nem. És ez az első héten eldől.
Pénzcentrum: Nemrég indult el itthon a Brancs, amely a nagy nemzetközi platformoktól eltérően a jutalomalapú közösségi finanszírozásra épül. Hogy látod, az első tapasztalatok igazolják a modell hazai működőképességét?
Ez a modell működik, hogy milyen jövedelmezőséggel, az egy másik kérdés. Ez üzleti stratégia kérdése, hogy ki hogyan tud ebben a történetben előrehaladni. Minőségét tekintve kiváló az oldal, semmiféle elmaradás nincs a nemzetközi színvonalhoz képest. Nagyon jó induló portfóliót szedtek össze, és az induló támogatottság is szépen mozgott, könyvek, játékok szépen futottak. Ha ezt fenn tudják tartani ilyen szinten, akkor ez nagyon izgalmas. Tekintsünk el attól, hogy valaki 100 ezer forintot szeretett volna összeszedni, és sikerült, ez nem egy elérhetetlen cél. Itt az az izgalmas, hogy a néhány milliós kampányok hogyan működnek. Egy hónap után nehéz bármit is mondani, nagyon szurkolok nekik, mert egy csinos, ügyes történet. Azt a gondolatot viszont itt is erősíteném, hogy minél hamarabb nemzetközi piacra kell lépni, mert nagyon sok támogatótól esnek el, ha nem.
Pénzcentrum: Mit gondolsz, mi lesz nemzetközi szinten és idehaza a közösségi finanszírozás jövője?
Most dolgoztam ki azt a közösségi finanszírozási modellt, amely NFT alapon működik, szerintem egyértelműen ez lesz a közösségi finanszírozás jövője. A kriptovilág elég nagy világ, jókora piaccal, amelyben jelen pillanatban sokszor senki nem tudja, hogy hova öntse a pénzét. Ezt összekapcsolni a startupok finanszírozásával, kézenfekvőnek tűnt. Amit én kitaláltam, az egy startup közösségi oldalra épül, ahol eddig alapvetően üzletfejlesztési szolgáltatások voltak elérhetőek. Most viszont, hogy ezt a közösséget, NFT alapon összekapcsoljuk a finanszírozói oldallal, azzal a rizikóját csökkentem azoknak, akik a támogatást fogják adni. A csavar annyi benne, hogy bár közösségi finanszírozásról beszélünk, én mégsem azt akarom, hogy egyedi kampányokba nyomjanak pénzt, hanem a portfóliót mi fogjuk felépíteni. A befektetők így nem tudnak veszíteni. Ez a jövő.
Pénzcentrum: Ez gyakorlatilag egy NFT alap?
Gyakorlatilag igen, én mégsem nevezem ennek. Márcsak azért sem, mert ma egyetlen alap sem gondolkodik komplexen. A pénzügyi kultúrában sajnos ma még nincs meg a tudatosság arra, hogy miként lehet kevesebb rizikóval és erős szakmai partnerségekkel az ígéretes ötleteket hatékonyan felfejleszteni.
A pénz, bármennyit is adunk egy induló vállalkozásnak, nem pótolja a kapcsolatokat, az üzletfejlesztést és a nemzetközi piacok ismeretét. A sikerhez egy olyan segítő szervezet kell, amely egyszerre nyújtja mindezt. Nem csak pénzt nyom a tapasztalatlan vállalkozó kezébe számolatlanul.