Pénzcentrum • 2025. február 23. 06:04
Komplex szemléletváltás zajlik a turizmusban, amely a fenntarthatóságot, a helyi közösségek életminőségének javítását és az élményalapú utazást helyezi a középpontba. Bécsben. A város példája jól mutatja, hogyan lehet a látogatógazdaságot úgy alakítani, hogy az ne a turisták számának növelésére, hanem a helyi lakosok jólétére fókuszáljon - mondta el a Pénzcentrumnak adott interjúban Kovács Balázs. A turisztikai szakember, a Fenntartható Turisztikai Világtanács (GSTC) tagja és az EU Éghajlati Paktum nagykövete beszélt ezen kívül még az ausztriai sípályák aktuális problémájáról a dárgulásról, illetve arról, miért lenne jobb Magyarországnak, ha több osztrák jönne Magyarországra. De szóba került a magyar turisztikai szektor legnagyobb hiányossága is. Interjú.
Pénzcentrum: Pontosan mit takar az újturizmus fogalma?
Kovács Balázs: Jobb híján egyelőre munkacímként én kezdtem el terjeszteni a fogalmat, úgy öt évvel ezelőtt, mostanra azonban kezd szakirodalma lenni Magyarországon is az újturizmusnak. Jelen pillanatban nincs rá jobb kifejezés, hiszen egy összetett, komplex jelenség leírására szolgál, amiben benne van a környezeti-, gazdasági, társadalmi fenntarthatóság, olyan megatrendek, mint a digitalizáció, az emberközpontúság, az életminőség javításnak célja, vagy az optimalizált látogatómenedzsment. Mindezekkel együtt egyfajta paradigmaváltást is jelent.
Tavalyelőtt a Turizmus Világnapjára 27 pontban foglaltuk össze, hogy mit jelent a fogalom, szimbolikusan egy háromszor hármas Rubik kocka analógiáját használva. A pandémia következtében a színes kockák összekeveredtek, és a turisztikai szakembereknek az a feladatuk, hogy minden országban, régióban a saját optimális mintázatuk szerint újra kirakják.
Ebben a megközelítésben a desztináció fogalmát fölváltja az élménytér: olyan tereket kell létrehozni, ahol a helyiek a látogatókkal találkozni tudnak, és a professzionális látogatómenedzsment feladata, hogy ezeket a találkozásokat élettel töltse meg, növelje az interakciók számát, a típusukat pedig mélyítse. Jó gyakorlati példa erre a felső-ausztriai Linz városa, ahol az „idegenvezetőket” átnevezték a „találkozások moderátoraivá”, akiknek a feladata, hogy a látogatókat összehozzák a helyiekkel.
Az újturizmus logikájának a fókuszban már nem turista vagy látogató van, hanem a helyiek életminősége: tehát nem a GDP-hez való hozzájárulás a legfőbb indikátor, amiben a turizmus gazdaság sikerességét mérni tudjuk, hanem a helyben élők életminőségéhez való hozzájárulása. A helyben lévő problémákat oldjuk meg általa.
A turizmus segítségével?
Igen, a látogatógazdaság segítségével - ugye Ausztriában a turizmust már régóta a kultúrával, a szabadidő egyéb területével együtt szabadidőgazdaságnak hívják. Bécsnek 2019 óta nincs is turizmusstratégiája, hanem látogatógazdaságról beszélnek. Úgy döntöttek, a továbbiakban már nem látogatórekordokat akarnak halmozni évről évre, hiszen az nem fenntartható, az nem lehet cél hosszú távon, helyette a helyi lakosságot állították a fókuszba, a Bécsben élők a fontosak, az ő problémáikra kell keresni megoldást, hogy az ő életminőségüket javítsák az érkezők, ne pedig rontsák.
Az egyik legfőbb indikátoruknak azt tűzték ki, hogy a turizmus elfogadottsági index ne menjen 9-es alá, azaz hogy 10-ből 9 lakos érezze úgy, hogy elfogadható, sőt jó számára a turisztikai helyzet. Ezt folyamatosan mérik, és ahol ez a szám 9 alá megy, ott beavatkoznak, például kampányokat indítanak, és a belvárosból elirányítják más kerületekbe az érkezőket, amelyekhez szorosan illeszkedő termékfejlesztéseket kapcsolnak. Ezek a külső kerületek bevásárlóutcái köré csoportosulnak, amiket úgy kell elképzelni, mint otthon a Bartók Béla utca, vagy a Falk Miksa utca, tehát a bevásárló utcák, de pótlólapos látogatóforgalommal oldják meg az ott lévő problémákat. Nem azt nézik tehát, hogy a város, a kerület mit adhat a turistának, hanem hogy a turista mit adhat a városnak.
És mit adhat a turista a városnak?
Cél, hogy a szentháromság megvalósuljon, azaz a helyben élők, az ágazatban dolgozók, tehát a szállásadók, vendéglátók, kulturális szolgáltatók és a látogatók, megtalálják számításaikat, mindannyian gazdagodjanak. A helyben élők életminősége jobb legyen, a szolgáltatók anyagiakban, a látogatók pedig egyedi élményekkel gazdagodjanak. Ahol ezt jól csinálják, ott sikeres a látogatómenedzsment.
Ez persze így leírva egyszerűen hangzik, de a megvalósítása már komolyabb kihívás. Mondok egy példát, képzeljük el a Rákóczi utcához hasonló környéket: bezárt, üresen álló, elhanyagolt üzletek, melyek egy részét a Covid tette tönkre. Ez az ott élőknek nem jó: nem szép látvány és hiányzik nekik a szolgáltatás. Nos, ezeket az üzlethelyiségeket pop-up szállodai szobákká alakítják Bécsben, mögé tesznek egy kampányt, valamint a digitális infrastruktúrát és az üzenetet: Merülj el a bécsiek mindennapi életében, live like a local! – ez egy olyan trend, ami abszolút valid, és garantáltan egyedi élményt ad.
Az üzleteket átalakították, dupla szigetelésű ablakokra cseréltéka kirakatokat, amin ki lehet látni, de be már nem. Van, ahol részben meghagyták a belső berendezést, például egy elhagyatott lámpaboltban még ott lógnak a régi csillárok. Van benne kényelmes ágy, zuhany, minden, ami egy szállodai szobában megtalálható, az rendelkezésre áll, és meghirdethető, bérelhető.
Mindenki jól jár ezzel a konstrukcióval: a látogató kap egy olyan élményt, ami tényleg páratlan, nem egy sztenderd szállodai szoba, betekintést a helyiek életébe, mindennapjaiba, a helyben élőknek pedig pótlólagos forgalmat jelent az ott megszálló, hiszen a közeli piacon fogja megvenni a kávét, ott reggelizik, életet hoz a környékre.
Nagyjából hány üzlethelyiséget alakítottak át szállodai szobává?
Számuk az igényeknek megfelelően folyamatosan változik, eddig 8-10 bevásárlóutca van benne a kampányba.
Bécs régóta élen jár a fenntarthatósági kezdeményezésekben. Melyek a legfontosabb kezdeményezések?
Természetesen a fenntarthatóság is kulcsfontosságú az osztrák fővárosban, ma már több, mint 150 zöld certifikációval rendelkező szolgáltató van a városban, de ugyanilyen fontos, hogy hányan érkeznek autóval, és hányan vonattal a látogatók közül. Fontos eredmény, hogy 10 százalékponttal nőtt a vonattal érkezők aránya az elmúlt 5 évben.
Bécs célul tűzte ki, hogy olyan várossá váljon, amelyet Európában a legkönnyebb elérni vonattal, ezért hatalmas vasútinfrastrukturális fejlesztések zajlanak jelenleg is. így tulajdonképpen most már Európa legtöbb nagyvárosával, Párizzsal, Milánóval, Berlinnel, Amszterdammal, Hamburggal össze van kötve.
Ezek a jó példák nyilván nem csak pénz, szemléletmód kérdései is.
Ez szemléletmód, de főleg következetesség. Bécs mára eljutott odáig, hogy a város turisztikai kártyán csak olyan szolgáltatók jelenhetnek meg, amelynek van fenntarthatósági certifikációja, csak azokat propagálják ezen a platformon. A világon ebben ők az elsők. Ez nem megy egyik napról a másikra, ez több év következetes és kitartó munkájának az eredménye, amely mögött van egy tudatos stratégia, egy karmester, aki ezt az egészet vezényli. Az osztrák turisztikai marketingszervezet, az Österreich Webungot 1955-ben alapították, a mostani vezérigazgató, ha jól tudom, a 8. a sorban. Magyarországon ezen időszak alatt megszámlálatlan számú konstrukcióban működött a turizmusmarketing.
Mi, magyarok „túl” kreatívok vagyunk, mindig kitalálunk valami újat, amibe huszáros hajrával belecsapunk, de fájóan hiányzik a tudatosan végigvitt stratégiai szemléletmód. Az osztrákok rájöttek, hogy a kiszámíthatóság, az ismétlés hozza az eredményeket. Persze mi hátrányból indulunk, nálunk azért 40 évig nagyon más volt a helyzet, neki velünk ellentétben egy nagyon jól kialakított struktúrájuk, intézményrendszerük van. Ugye a turizmus az egy tapasztalati szakma, nagyon fontos a kapcsolatrendszer, a hálózatosodás, a hálózatokban való működés. Magyarországon ez a stabil és finomhangolt szövetrendszer még nem alakulhatott ki. Ausztriában megvannak a helyi turisztikai szervezetek, a tartományi szervezetek, és van az Österreich Werbung, ami a már becsomagolt, kész tartományi turisztikai ajánlatokat a külpiacra viszi, és nem azzal vesződnek, hogy ott helyben iránymutatást adjanak, vagy próbálják megmondani, mi legyen az ajánlat, mert azt a helyiek megcsinálják. Ez egy jól működő rendszer. Minden tartománynak saját turizmustörvénye van, egy jól kiforrott pénzügyi szabályzórendszerrel. Ugye mi csak a rendszerváltás után kezdhettük el azt a munkát, amit ők már az 1800-as évek közepe óta csinálnak.
NULLA FORINTOS SZÁMLAVEZETÉS? LEHETSÉGES! MEGÉRI VÁLTANI!
Nem csak jól hangzó reklámszöveg ma már az ingyenes számlavezetés. A Pénzcentrum számlacsomag kalkulátorában ugyanis több olyan konstrukciót is találhatunk, amelyek esetében az alapdíj, és a fontosabb szolgáltatások is ingyenesek lehetnek. Nemrég három pénzintézet is komoly akciókat hirdetett, így jelenleg a CIB Bank, a Raiffeisen Bank, valamint az UniCredit Bank konstrukcióival is tízezreket spórolhatnak az ügyfelek. Nézz szét a friss számlacsomagok között, és válts pénzintézetet percek alatt az otthonodból. (x)
Igen, de a rendszerváltás is már 35 éve volt, ami már sok idő, ezalatt lehetett volna már eredményeket elérni.
Igen, de azóta volt egy pár paradigmaváltás, és mindig új megközelítéssel jövünk. Persze mindegyikben van ráció, részigazságok, csak a folyamatos átszervezéssel, koncepcióváltással pont azt a kontinuitást szakítjuk meg, ami a szabadidőgazdaságban a hálózatosodáshoz kellene.
Érdekes módon az osztrák nyaralók több mint fele hazai desztinációkat választ. Milyen tényezők befolyásolják ezt a preferenciát?
Igen eltöltött vendégéjszakákban szokták mérni a turizmus sikerességét, Ausztriában ez 150 millió fölötti szám, ebből nagyjából 40 millió a belföldi. Itt ennek is megvan a hagyománya, a termékfejlesztés a belföldi turistákat is célozza. Például az alsó-ausztriai az egyik legkeresettebb turisztikai élménykártya, ami ma már inkább egy digitális platform, évek során épül fel, alakult ki, és többnyire a helyiek vásárolják. 50 euróba kerül, de olyan lehetőség, amivel akár az év minden napján kaphatnak kedvezményeket helyi szolgáltatóknál, éttermekben, cukrászdákban vagy attrakciónál. Ez itt egy bevett karácsonyi ajándék például, tehát ilyen jellegű élményeket ajándékoznak egymásnak
Az osztrák síterepek üzemeltetői egyre gyakrabban szembesülnek hószegény időjárással és magas működési költségekkel. Hogyan befolyásolják ezek a tényezők a síterepek működését?
Az alacsonyabban fekvők terepek küzdenek, a hóhatár ugye a1500-1700 méteren van. Ez egy valós probléma: időben és térben is koncentrálódnak a lehetőségek, tehát egyre feljebb kell menni és egyre szűkebb az időablak, amelyben jó minőségű pályák elérhetőek.
A turisztikai szervezet fontos feladata, hogy a stratégiák mentén a síterületek négyévszakos hasznosítására felkészítse a vállalkozókat, és hogy ehhez a speciális beruházási igényekhez legyen olyan kockázatvállaló bank, aki ebben partner.
De a szemléletformálás itt is kulcsfontosságú, része a közoktatásnak: tudatosan viszik az iskolás korú gyerekeket tavasszal, nyáron a sípályákra, hogy lássák, hogyan lehet hasznostani ezeket, amikor nincs hó. Nyilván kirándulnak, használják a felvonókat. A hüttéket a síszezonon kívül is meg lehet tölteni.
Kihívást jelent ebből fakadóan a szolgáltatók jövőképe is: az osztrák turizmus szerkezete sokkal poralizáltabb, mint például a magyarországi, tehát itt nagyon sok családi vállalkozás van, és a Covid nagyon sokakat elgondolkodtatott, érdemes-e tovább csinálni. Sok esetben a fiatalok már nem akarják tovább vinni a szüleik, nagyszüleik vállalkozását, az utódlás kérdésével is kell foglalkozni. Mára konkrét sípályák, szállodák, felvonóstól váltak eladóvá. A munkaerőhiány, a családi gazdaságok kontinuitásának megőrzése és a klímaváltozásra való felkészülés -ezekkel a problémákkal egyszerre szembesül ez a vidék.
Feltételezem, mindezek miatt drágul a síelés.
Igen, hiszen időben, térben koncentrálódik, magasabbak lesznek a költségek, kvázi luxussport lesz.
Magyarország a külföldi utazások célpontjai között nem szerepel az első három helyen az osztrák utazók körében. Milyen stratégiákat javasolnál a magyar turisztikai szektornak, hogy vonzóbbá váljon az osztrák turisták számára?
Népszerű úti cél Magyarország valamennyire még mindig, jellemzően elégedettek az osztrákok, jó az ország ár-érték aránya. Minden évben elvégzik Ausztriában a kutatást, mely azt vizsgálja, 100 Ausztriában megkeresett euro mennyit ér más országokban: ebben évek óta dobogós helyen állunk. 2017-ig Ausztria második legnagyobb küldőpiacunk volt, mára visszaesett a nyolcadik helyre, de ez annak is köszönhető, hogy egyre több úti cél érhető el egyre könnyebben. Ugyanakkor van a Ausztriában, mint küldőpiacban potenciál, az osztrákoknak mi sokkal többet tudnánk nyújtani célzott marketinggel, de én úgy látom, mára ezt a hazai döntéshozók is felismerték.
Az osztrák hálás piac, ahová hívják, oda mennek, és fontos az is, hogy ha az összköltését nézzük az egyes országoknak, akkor Ausztria a második helyen van. 490 milliárd forintot hagynak a német utazók Magyarországon, Ausztria esetében ez 450-460 milliárd forint. Tehát alig van különbség, pedig Németország tízszer nagyobb.
De gondolom ehhez nagyban hozzájárul a határmenti szolgáltatások igénybevétele: manikűr, kozmetikus, fodrász, fogorvos, vagy akár az egyéb egészségügyi beavatkozások.
Igen, ez is jól példázza, hogy Ausztriára érdemes odafigyelni, hiszen szomszédos ország, könnyen és szívesen „átugranak”, de sok indokot kell nekik adni, hogy maradjanak hosszabb ideig.
Mivel lehetne szerinted „megfogni” az osztrákokat?
Mondjuk azzal, ha a Balatonra vonattal nem csak átszállással lehetne eljutni, esetleg lehetnének közvetlen buszjáratok. A nyugat-magyarországi fürdők tele vannak osztrákkal, a rejtett tartalék az Kelet-Magyarország, ezeket kellene népszerűsíteni a körükben. Közvetlen vonatjárat már van Bécs és Debrecen között, most már csak naponta meg kéne tölteni jól fizető utassal. Mivel Ausztria fajlagosan nézve továbbra is lenagyobb turisztikai küldőpiacunk, biztos vagyok benne, hogy odafigyeléssel és a rejtett tartalékok bevonásával gyors sikereket lehet itt elérni.
Képek: Gosztola Judit