Brutálisan megdrágul az utazás hamarosan: ez fájni fog minden magyar turistának

„Tourist go home!”  - egyre több ilyen és ehhez hasonló feliratokkal találkozni a világ azon pontjain, amelyeket az utóbbi években, évtizedekben szó szerint megszálltak a turisták. Az utazás demokratizálása – vagyis hogy egyre szélesebb társadalmi rétegek számára válik elérhetővé a turizmus – jelentős hatásokkal jár mind gazdasági, mind társadalmi szempontból. A folyamat mögött a növekvő globális jövedelem, a légiközlekedés költségeinek csökkenése és az élményközpontú fogyasztás térnyerése áll.

Ennek következtében a világ egyes turisztikai csomópontjai évek óta az overtourism jelenséggel küzdenek: ez az, amikor egy adott népszerű desztinációra érkező túlságos turistaáradat fenntarthatatlanná teszi az ottani életet, komoly terhet róva a környezetre és a helyi lakosságra. A problémára reagálva egyre több helyi közösség és szervezet emeli fel szavát a kontrollálatlan turizmus ellen, tiltakozásokkal és szabályozási javaslatokkal. De mi ellen tiltakoznak?

• Környezeti károk: Ahol sok az ember, ott a természeti területek értelemszerűen gyorsabban pusztulnak, valamit megnő az energia- és a vízfogyasztás.
• Társadalmi feszültségek: A turisták érkezése jellemzően zsúfoltságot és zajszennyezést eredményez, ami a helyi lakók életminőségének romlásához vezet.
• Gazdasági egyensúlyhiány: Az ingatlanárak és bérleti díjak emelkedése a helyi lakosság kiszorulásához vezet. Arról nem is beszélve, hogy a forgalmas helyeken a helyi kisboltból, cipészüzletből, fodrászatból, virágboltból szuvenírshop lesz, így a szolgáltatásokhoz való hozzáférése csorbul az ottlakóknak. Arról nem is beszélve, igaz hogy, nő az ingatlanul értéke, amennyiben sajátban laknak, de a megélhetési költségeik is durván megemelkedhetnek.

Turisták, takarodjatok!

Számos népszerű turisztikai központban, nagyvárosokban, népszerű szigeteken zajlanak tiltakozások a helyi lakosság és szervezetek részéről, Barcelonában, Velencében és Dubrovnikban a helyiek komoly demonstrációkat tartanak rendszeresen, szorgalmazva a turisták számának korlátozását.

Persze nem csak a lakosság, a helyi döntéshozók is próbálnak úrrá lenni a káoszon, mert gyakran egy apokalipszishez hasonlítanak leginkább a népszerű helyszínek ( aki járt már júliusban az Amalfi-parton, az tudja, miről van szó). Barcelonához, New Yorkhoz, Amszterdamhoz hasonlóan Budapesten is korlátozzák az Airbnb térnyerését, itthon az új engedélyek kiadását fagyasztották be két évre, hogy megakadályozzák a helyi lakosság kiszorulását és az ingatlanárak további emelkedését.

Emellett több város is belépődíjat kér a látogatóktól, például Velence, néhány görög sziget, de  Róma is gondolkodik rajta, Párizsban pedig korlátozták a nagy turistabuszok belépését a belvárosi területekre. Prága városának önkormányzata betiltotta a szervezett kocsmatúrákat este 10 és reggel 6 óra között, hogy csökkentse az éjszakai zajt és a helyiek nyugalmát zavaró turisták számát.

A "Flygskam", azaz a  "repülés szégyene" mozgalom egyre népszerűbb a svédek körében, akik ennek hatására környezetkímélőbb közlekedési módokat választanak, például a vasúti utazást a repülés helyett.

Tiltakozómozgalmak

A tiltakozásokat szervező turizmusellenes mozgalmak nem a teljes turizmus megszüntetését szorgalmazzák, hanem annak szabályozását és fenntarthatóbbá tételét. Úgy vélik, a turizmus tényleges pozitív hatásait — például a helyi gazdaság fellendítését és a kulturális örökségek bemutatását — csak akkor lehet megőrizni, ha sikerül megtalálni az egyensúlyi állapotot a turisták és a helyi lakosság érdekei között.

Persze a problémáról tud az UNWTO, a Turisztikai Világszervezet is, és átfogó stratégiákat dolgozott ki a tömegturizmus negatív hatásainak kezelésére, különösen a városi területeken. Ezek a legfontosabb javaslataik:

• Látogatók térbeli elosztása a városon belül és azon túl: A turisták áramlásának irányítása kevésbé frekventált területekre csökkentheti a zsúfoltságot a népszerű látványosságoknál.
• Látogatók időbeli elosztásának elősegítése: Az utazások ösztönzése a főszezonon kívüli időszakokban egyenletesebb látogatószámot eredményezhet az év során.
• Új látogatói útvonalak és attrakciók kialakítása: Kevésbé ismert helyszínek népszerűsítése enyhítheti a nyomást a túlterhelt területeken.
• Szabályozások felülvizsgálata és adaptálása: A turizmusra vonatkozó szabályok módosítása, például a rövid távú lakáskiadás szabályozása, segíthet a helyi közösségek védelmében.
• Látogatók szegmentálásának javítása: A különböző látogatói csoportok igényeinek jobb megértése és célzott marketingstratégiák alkalmazása hatékonyabb kezelést tesz lehetővé.
• Helyi közösségek bevonása és haszonélvezete: Biztosítani kell, hogy a turizmusból származó előnyök eljussanak a helyi lakosokhoz, például munkahelyteremtés vagy infrastruktúra-fejlesztés révén.
• Olyan városi élmények létrehozása, amelyek a lakosok és a látogatók számára egyaránt előnyösek: Az olyan programok és szolgáltatások fejlesztése, amelyek mindkét csoport igényeit kielégítik, növelheti az elfogadottságot.
• Városi infrastruktúra és létesítmények fejlesztése: A megfelelő infrastruktúra kiépítése elengedhetetlen a megnövekedett látogatószám kezeléséhez.
• Helyi érintettekkel való kommunikáció: A lakosok és vállalkozások bevonása a turisztikai tervezésbe és döntéshozatalba növeli a közösség támogatását.
• Látogatókkal való kommunikáció: A turisták tájékoztatása a helyi szokásokról, szabályokról és a fenntartható viselkedés fontosságáról elősegíti a felelős turizmust.
• Monitoring és válaszintézkedések bevezetése: A turizmus hatásainak folyamatos nyomon követése és a gyors reagálás a felmerülő problémákra kulcsfontosságú a fenntartható turizmus biztosításához.

Ezek a stratégiák és intézkedések segíthetnek a tömegturizmus kihívásainak kezelésében, biztosítva, hogy a turizmus előnyei mind a látogatók, mind a helyi közösségek számára fenntartható módon valósuljanak meg.

Drágul az utazás?

Persze nagy kérdés ezek után, hogy ezek az intézkedések, ha megvalósulnak, drágítani fogják-e az utazást.

A rossz hír az, hogy igen.

Bizonyos intézkedések értelemszerűen drágíthatják az utazást, mivel a fenntarthatósági célokat gyakran gazdasági ösztönzőkkel és szabályozásokkal érik el. A városi belépődíjakat nem kell magyarázni, azok értelemszerűen drágítják az utazást, de sok helyen ökoturizmus adót is kell fizetni a látogatóknak valamilyen formában. Az időbeli és térbeli korlátozások, a főszezonon kívüli utazások ösztönzése okán a csúcsszezonban magasabb árakra lehet számítani a jövőben, és a kevésbé frekventált helyszínek népszerűsítése költségesebb közlekedést és szállást eredményezhet. A rövid távú lakáskiadások korlátozása (például az Airbnb szabályozása) csökkentheti a megfizethető szálláshelyek számát, ami magasabb szállodai árakhoz vezethet. A környezetbarát szálláshelyek általában prémium áron érhetők el. A fenntarthatóbb közlekedési eszközök (pl. vonat, elektromos buszok) gyakran drágábbak lehetnek a hagyományos repülőutakhoz képest. Az új látogatói útvonalak és attrakciók kiépítése, valamint a látogatómenedzsment rendszerek bevezetése növelheti a szolgáltatások árát. Persze kivételt képezhetnek az innovatív technológiák, például a digitális látogatáskezelés, amely hosszabb távon optimalizálhatja az utazási költségeket.

Jól látszik tehát, hogy bár a fenntarthatósági törekvések rövid távon megdrágíthatják az utazást, a hosszú távú cél a turizmus fenntarthatóbbá tétele, amely mind a turisták, mind a helyi közösségek számára előnyös lehet.