Sok helyen annyira leromlott a vasút, hogy egyes termelőképes térségekben nem megfelelő a szolgáltatás

Pénzcentrum: Jelképes, 9 eurós összegért lehetett havijegyet vásárolni Németországban a helyi tömegközlekedésre és a vonatokra 2022-ben a nyári hónapokban, és 2023 tavaszán elérhetővé teszik a 49 eurós Deutschlandticket, mellyel a szövetségi és állami szintű tömegközlekedés minden formáját igénybe lehet majd venni. Magyarországon működhetne egy ilyen program?

Hódosi Lajos: Egy kiváló teszt lesz a napokban bejelentett Vármegye és Országbérlet. Erre kérdésre térjünk vissza a bevezetéstől számított fél év múlva, amikor látjuk az első számokat, miként reagált a lakosság erre a kedvezményrendszerre.

Az emelkedő üzemanyag és repjegyárak mellett érdemes újfajta közlekedési módokat is kipróbálni: nem csak Európában, de Ázsiában és az Egyesült Államokban is egyre népszerűbb a vasút. Magyarországon ebből a trendből érzékelhető már valami?

A benzinár stop utáni időszak a vasúti személyszállítás számára egy rég nem látott lehetőség, hiszen az energia és az üzemanyag árának növekedése a spórolás irányába tereli a lakosságot. A vasútnak ebből a helyzeti előnyből sikert kell kovácsolnia. Jól látszik, hogy semmilyen állami ösztönző, vagy kényszerítő intézkedés, nem tudott volna nagyobb hatást gyakorolni, mint a mostani helyzet.

Ehhez azonban a vasútnak képesnek kell lennie alapvető célját teljesítenie, azaz a személyszállítás területén a lakosság mobilitási igényeit kiszolgálni. Ha a vasút jó eljutási időket, megfelelő utazási élményt tud kínálni és mind ehhez XXI. századi állomási környezetet biztosít, akkor képes az utazóközönség számára versenyképes alternatíva lenni a buszos és egyéni közlekedéssel szemben.

A feladat nem könnyű, hiszen az elmúlt húsz évben lezajlott egy társadalmi-gazdasági átalakulás, sokkal több autó lett, kiépült egy európai színvonalon is jó minőségű közúthálózat hazánkban. Napjainkra minden megyeszékhely elérhetővé válik gyorsforgalmi úton és lassan minden autópálya elér az országhatárig. Így Magyarországon egy nagyon versenyképes közúthálózat jön létre, ameddig vasúton sok helyen az épített pályasebességet sem nagyon érjük el. Ezért úgy gondolom, hogy a vasút alapvető céljának elérése érdekében négy-öt kitörési ponton kívül többre nem szabadna koncentrálni, mert akkor a lakosság alapvető mobilitási igényeinek kiszolgáláshoz szükséges feltételek megvalósításától vesszük el, a szűkösen rendelkezésre álló forrásokat.

Az első fizikai találkozási pont, ahol az ügyfél a vasúttal találkozik, azaz az állomás, ahol sok esetben a mai napig áldatlan állapotok uralkodnak. Folytatni kell az elmúlt évek rekonstrukciós munkáit első körben a legforgalmasabb állomásokon, azonban érdemes figyelembe venni, hogy a kisebb településeken, ahol jelentős utasforgalom van, fontos szerepet töltenek vagy töltöttek be a közösség életében ezek a helyek, ezért azon kívül hogy XXI. századi környezetet és minőséget kell teremteni, szükséges olyan közösség számára fontos funkciókkal megtölteni, ami újra a mindennapi élet részévé teszi a létesítmények látogatását. Ezek az állomási fejlesztések nyújthatják az alapot ahhoz, hogy a lakosok igénybe vegyék a vasút szolgáltatásait.

Ami a vasúti infrastruktúrát illeti rendkívül fontos, hogy 2030-ig a személy- és áruszállítás szempontjából legforgalmasabb hálózati elemek egyenszilárdságúvá váljanak és újra elérhetőek legyenek legalább a kiépítési sebességek, függetlenül az egyéb nagyobb vasútfejlesztési projektektől, így egy versenyképes hálózat tud létrejönni. A mostani zavarérzékeny hálózat felszámolásával, ez a megújult hálózat már alapja tud lenni egy új menetrendi struktúrának.

A versenyképes szolgáltatás egyik kulcs eleme a jármű. A hazai vasúti járműállomány rendkívül heterogén volt az elmúlt évek járműbeszerzési programjának megkezdése előtt, illetve az átlag életkor meghaladta a negyven évet. Ezek a tények már önmagában nem hordozták azt a lehetőséget, hogy korszerű, versenyképes, XXI. századi utazási élményt tudjon nyújtani a vasút az utazó közönség számára. Azonban ez mára már átalakulóban van, hiszen az új motorvonatok beállítása, az új IC+ kocsik megjelenése valamint az új mozdony beszerzések pozitív irányba árnyalják ezt a képet. Márpedig, ha késés van, vagy hosszabb a menetidő, azt az utas bár nem elfogadható, jobban torelálja megfelelő színvonalú közlekedési eszközön, illetve minél fiatalabb az eszközállomány, annál kisebb az esélye a meghibásodásnak, így növekszik annak esélye, hogy menetrendnek megfelelően, időben fog megérkezni célállomásra a vonat. Csak, hogy ezt az állítást alátámasszam, ha az elmúlt években valamely viszonylatra új eszköz került beállításra, ott 10-15%-kal azonnal megugrott az utasszám tagvállalataink tájékoztatásai alapján. Ebből is látszik, hogy a lakosság nyitott az újra, a jóra

Egészen addig azonban, ameddig azok a lakosok, akik hazánkban dolgoznak és közlekednek, értéket teremtenek a munkájukon keresztül, nem tudják az életüket kiszámítható közlekedési feltételekhez igazítani, addig igazából nem szabad nagyobb ívű fejlesztésekre erőforrásokat égetni. Sokan nem tudnak az országon belül versenyképes idő alatt eljutni egyik városból a másikba, például egy Budapest-Eger távolság 120 km autóval, háztól házig 65-70 perc, ezt a vasút két órán belül nem tudja teljesíteni. Ám ha valaki mégis ezzel tervez, akkor ott a késések nem férnek bele. Késések pedig vannak, melyek alapvetően az infrastruktúra állapotából fakadnak. Jelenleg Magyarországon 75-80 százalékos a menetrendszerűség, ez 2023. januári szám, ezzel szemben Ausztriában 98 százalékkal üzemel a vasút.

Összefoglalva reálisan kell szemlélni a hazai vasút adottságait és lehetőségeit, de reális fejlesztésekkel a fent példaként említett kitörési pontokra koncentrálva, a lakosság mobilitási igényei valóbak kielégítésre tudnak kerülni és akkor növekedhet az utasszám és a vasút újra reneszánszát élheti itthon is. Ameddig a vasút nem kerül megfelelő kondícióba addig sosem lesz megfelelő partner a menetrendegységesítésben és nem tudja betölteni azt a közpolitikai célt, hogy a szállítás gerince legyen.

Ennek a problémának komoly munkaerőpiaci vetülete is van.

Hogyne, hiszen egy térség versenyképességét alapvetően határozza meg annak elérhetősége, megközelíthetősége, így ha nincs megfelelő infrastruktúra, akkor nem tud oda vonzani megfelelő mennyiségű és képességű munkaerőt sem. Sok helyen annyira leromlott a vasúti infrastruktúra állapota, hogy egyes termelőképes térségekbe nem képes megfelelő vasúti szolgáltatást biztosítani jelenleg a vasút.

Melyek a legfőbb tevékenységi körei az Egyesületnek?

Az Egyesület tevékenysége nagyon szerte ágazó, de a HUNGRAIL a vasúti ágazat első számú szakmai érdekképviseleti szervezete. Stratégiai partnerségre törekszünk azokkal a döntéshozói szervekkel, minisztériumokkal, amelyeknek működése hatást gyakorol a közlekedésre és ezen belül a vasútra. Büszkék vagyunk arra, hogy immár a 3. ciklus óta stratégiai partnerségi megállapodásunk van a közlekedésért felelős tárcával, és éppen most készülünk ennek a megújítására. Ami még elmondható rólunk, hogy a pályázatműködtetők 100 százalékát képviseljük, , az áruszállító cégeknek több mint a 90 százalékát, az országos személyszállító cégeknek a 99 százalékát képviseljük, de a városi kötöttpályás cégek közül többis a tagvállalatunk, és arra törekszünk, hogy a  munkánk által akviráljunk újabb tagvállalatokat.

Melyek jelenleg azok a világban, Magyarországon zajló vasúti fejlesztések, amelyek alapvetően kijelölik a fejlődés irányát?

A hazai vasúti infrastruktúra állapotának összetétele az évek óta tartó fejlesztések ellenére nem változik. A több mint 7000 kilométer hosszú hálózat kevesebb mint 20%-a kétvágányúsított és több mint 60%-a nem villamosított. Ezekre a paraméterekre még jó néhány évig adottságként kell tekinteni és egyben fontos jellemzői annak, mikor arról gondolkodunk, hogy miként tudnak tagvállalataink fenntartható és versenyképes szolgáltatást nyújtani.

Ami nagyon fontos, az az egységes európai vasúti térség létrehozása, és ehhez az egyik alapvető feltétel a TEN-T hálózat kiépítése. Az ehhez kapcsolódó rendeleti rész felülvizsgálata jelenleg is folyik, és ebben a különböző infrastrukturális paramétereknek a módosulása is tetten érhető vagy felülvizsgálat alatt van.

Nekünk mindenképpen az lenne a jó, ha a TEN-T core networkjének, az alapvető hálózatnak a fejlesztései 2040-ig meg tudnának történni Magyarországon. Akkor a TEN-T olyan egyenszilárdságú hálózatot tudna létrehozni, amihez a csatlakozó és iparvágányokat hozzá tudjuk igazítani.  Mert mind személy-, mind áruszállítási szempontból nagyon fontos, hogy egyenszilárdságú hálózat legyen, és például egy tehervonat 25 kocsival a teljes hálózaton tudjon közlekedni, és ne kelljen külön rendezni attól függően, hogy milyen tengelyterhelésű az adott pályaszakasz. 

Ami még fontos fejlesztés lenne, az Budapest szűk keresztmetszetének a feloldása. Ennek a problémának a megoldására jelenleg több projekt is fut, amivel mi foglalkozunk, az a Budapestet délről elkerülő teherforgalmi vasútvonal előkészítése. Ez a munka 2022 januárjában indult meg, és az a célja, hogy a hazai és nemzetközi ipari termelő régiókat összekötő, hazánkat a nemzetközi és globális vérkeringésbe integráló, Budapestet elkerülő vasútvonal jöjjön létre, amelyet képessé kell tenni, hogy a jelenleg Budapesten keresztül közlekedő tehervonatok 2/3-át elterelje a budapesti vonalakról.

Ezzel kapacitás szabadulna fel a személyszállítás részére, több tehervonat tudna közlekedni.Ez egy olyan alapvető fejlesztés, ami meghatározhatja egyrészt a teherfuvarozás következő 20-30 évét, illetve ehhez kapcsolódóan a személyszállítási kapacitások is jelentős mértékben tudnának növekedni. Az európai fenntartható és intelligens mobilitási  stratégia 2020 decemberében jelent meg, és egyértelműen a 2011-ben megjelent Fehér könyv céljait rögzítette. E szerint 2030-ig vasúton duplázni kell az utasszámot minden országban, és a közúti forgalom 30 százalékát a vasútra kell terelni.

Ez azt jelenti, hogy Magyarországon 50 százalékkal kell növelni a vasúti forgalmat 2030-ig, azaz25 millió tonna árut kellene valahogy vasútra terelni. Erre 7,5 évünk van.

És ezt a jelenlegi infrastrukturális körülmények között kell megvalósítani, hiszen az olyan nagy ívű fejlesztések, mint egy V0, vagy a déli körvasút befejezése, esetleg a nagy sebességű vasút- ezek még nem jöhetnek szóba ebben a ciklusban.

És ezek a fejlesztések, melyeket az imént említett, a tervek szerint mikorra valósulhatnak meg?

A V0 várhatóan 2024 végére szerezheti meg a környezetvédelmi engedélyt, ezt követően kezdődhet meg a kivitelezés előkészítése, forrás biztosítás esetén. A V0 óriási előnye, hogy a 2030 utáni időszakra, tehát a 2050-es célok tekintetében is tud majd megoldást nyújtani, ugyanis 2050-re az áruszállítás területén duplázni kell a vasúti forgalmat, a mostani 50 helyett 100 millió tonnát kell elszállítani, ami a jelenlegi infrastruktúra-feltételek mellett már egyáltalán nem lehetséges.

Szükséges lenne az infrastruktúra-fejlesztések és karbantartás terén, hogy kiszámítható, megfelelő pénzeszközt biztosító összeg álljon rendelkezésre, így akár a MÁV, akár a GYSEV el tudja végezni azokat a karbantartási felújításokat, amivel a hálózat minősége legalább fenntartható a jelenlegi körülmények között. Most arra kell koncentrálni, hogy az elvárt forgalombővülést mind személy- mind áruszállítás terén miként fogja elérni az ágazat, mivel a jelenlegi infrastruktúra műszaki színvonal mellett ugyanis nemhogy a vonatok számának növekedése nem képzelhető el, de a meglévő forgalmak menetrendszerű legközlekedtetése is nehézségekbe ütközik.

Inkább olyan technológiai fejlesztésekre van szükség, ami a jelenlegi vasúti hálózat kapacitásának bővítését teszi lehetővé.

Ezen kívülV4-es együttműködés keretében készül a nagysebességű vasúti terv Magyarországon is. Közlekedéspolitikai oldalról világos stratégiákra van szükség, amelyek kijelölik számunkra az irányokat a következő 15-20 évre és ezeket tartani kell, mikor olyan projekteken dolgozunk mint például a V0 előkészítése. Világosan látnunk kell, hogy mik az elképzelések akár a V4 nagysebességű vasúttal vagy akár Záhonnyal.

Én ebben a gondolkodásmódbeli különbségben látom a nyugat-európai vasutak előnyét, hogy ott következetesen ragaszkodnak kisebb kiigazításokkal 10-15 éve felvázolt vasútfejlesztési stratégiákhoz, hiszen tisztában vannak vele, hogy a vasút hosszútávú befektetés.

Ehhez a lengyelek és a csehek is felzárkóztak gondolkodásmódban. Magyarországon ez még hiányzik. Nagyon fontos lenne az, hogy következetes közlekedéspolitika legyen vasút terén 15-20 éves kitekintésben, és bármelyik regnáló kormány vagy minisztérium ehhez tartsa is magát, kisebb a működési környezetben bekövetkező változásokat figyelembe vevő kiigazítások mentén. Az a gond, hogy itthon nem hosszú távú stratégiák mentén dolgozunk, és ez az, ami Nyugat-Európában máshogy megy. Más a kultúra. Abban egyetértek a mostani közlekedési tárca vezetőjével, hogy neki értékmérő az, hogy mit gondolnak az utasok, de hozzáteszem, ahhoz, hogy elégedettek legyenek, a kormánynak megfelelő karbantartási összegeket kell biztosítania, a megfelelő eszközökre forrásokat, valamint megbízható munkahely és kiszámítható életpálya kell a dolgozóknak.

Azzal a problémával, hogy a pályaudvarok környéke elrettentő, nem egyedi jelenség, viszonylag sok ország küzd ezzel.

Azért nem mindenhol. Hasonlítsuk össze mondjuk München és Budapest vasúti forgalmát, vagy eleve a népesség összetételét: az sokkal inkább egy multikultúrális környezet. A már emlegetett állomásfejlesztéseknek, ahol erre van jogosultság, a megyeszékhelyeken, regionális központokban, olyan funkcionalitásokat is be kellene tölteniük, amivel odavonzzák az embereket. Az ingázóknak akkor tud értékes lenni egy állomásépület, ha azt minél több dologra tudják használni, és akkor lesznek elégedettek a szolgáltatással. A másik nagy hazai probléma a járművek minősége:

jelenleg Magyarországon nem áll rendelkezésre a megfelelő eszközpark, és ennek a fejlesztése is nagyon sok pénzbe kerül.

Ezeknek a járműveknek a beállítása, a rendelkezésre állasuk, az hogy megfelelő relációban menjenek, nagyon sok tervezést és pályázati forrást igényel. A megfelelő személyzetről nem is beszélve! Ennek megoldására éppen most indult el egy európai szintű program, ami a kritikus munkahelyekre ajánl egy kvázi Erasmus + programot, hogy a képzést EU-s forrásból lehessen megvalósítani.

Melyek ezek a kritikus pozíciók?

Nagyjából már minden ide tartozik, de a mozdonyvezető, a kocsivizsgáló, kocsirendező, ezek mind-mind hiányszakmák, és ezek oktatása nincs XXI. századi színvonalon. Az egész oktatási rendszerből hiányzik friss lendület. Ennek megoldásán is dolgozunk a tagvállalatokkal és a minisztériumokkal karöltve,  De az is fontos lenne, hogy a képzések egymásra épülőek lehessenek, és ne kelljen nagyvasúti vizsga egy pozícióban, ahol erre nincs szükség.

A jelenlegi tendenciák mellett a személy- és áruszállítási tevékenység 2050-re több mint kétszeresére fog nőni, amelyben tehát a vasútnak évről évre egyre nagyobb szerepe lesz, hiszen csökkenteni tudja ennek a folyamatnak a környezetvédelmi terhét. A 21. század tehát ismét a vasúté lesz?

Mindig visszakanyarodok oda, a társadalom mobilitási igényeinek a kielégítése az elsődleges, és ehhez képest a zöld, klímavédelmi intézkedések és célok mind járulékos pozitív következmények, nem cserélheti fel egyik a másikat. A nagysebességű vasút például egy nagyon jó lehetőség az Európán belüli személyszállításra, abszolút felveheti a versenyt a légiközlekedéssel. Viszont, ha megnézünk egy európai nagysebességű vasúti térképet, azt látjuk, hogy az a rész, ahol mi vagyunk, az egy nagy szürke folt. Lengyelországban, Csehországban sokkal előrébb járnak a tervekkel, ott összefogtak azokkal a gyártókkal, infrastruktúra-fejlesztőkkel, akik Nyugat-Európában már jelentős projekteket hajtottak végre, hogy osszák meg a tapasztalataikat, alapítottak közös cégeket stb. Így próbálják felépíteni a nagy vasúti rendszert. Ez azért kifejezetten előnyös, mert a jelenlegi infrastruktúráról, a személyszállításról szed le majd kapacitásokat. Én azt gondolom, hogy ha mi itt, Magyarországon még a jelenlegi igényeket sem tudjuk kielégíteni, akkor nem biztos, hogy a nagysebességű vasútban kellene már gondolkoznunk, de egy jövőbeni elkerülhetetlen jóként tekintek rá

De visszatérve: a vasút jó alternatíva tud lenni, főleg amikor kiterjednek azok a környezetvédelmi adóterhek, amelyek majd a légi közlekedést sújtják.. Az európai zöld megállapodás része, hogy a nem egyenlő versenyfeltételeket fel kell számolni.

(A képeket Stiller Ákos készítette.)