Ez lesz a 2023-as év slágerországa: így még sosem láttad ezt a vidéket

Habár az inflációs környezet nem javul, és nem is fog még egy darabig, van, ami nem változik. Hiába lesz kevesebb az elkölthető pénzünk, hiába ingadozik ilyen kétségbeejtően a forint az euróhoz képest, az emberekben az utazás egy olyan ősi drive, melyet igyekeznek minden körülmények között kiszolgálni, és úgy strukturálni az évet, hogy legalább egyszer el tudjanak menni kikapcsolódni.

Persze az úti cél kiválasztásában a jövőben még markánsabban szerepet fognak játszani az anyagi lehetőségek, így felértékelődnek az jó ár-érték arányú desztinációk, mint amilyen Tunézia, Bulgária, Törökország vagy éppen főszereplőnk,  Egyiptom.

Egy egész országot, több ezer évnyi történelmet, nem lehet bemutatni és nem is lehet megismerni egy-két hét alatt, ugyanakkor hangulatokat, élményeket, no és persze rengeteg tudást magunkra szedhetünk. Egyiptom valami egészen más, mint amit itthonról gondolnánk róla, Kairó és a Nílus menti települések, az ott lévő kultúrtörténeti emlékhelyek monumentális szépségét, megrendítő erejét fotókon, élménybeszámolókon keresztül nem lehet visszaadni, csupán csak fragmentumokat. Ugyanakkor érdemes itthon hagyni előítéleteinket, hiszen nem titok, egészen másfajta életvitellel, szokásokkal és környezettel találkozhatunk Afrika északi csücskében, mint azt Európában megszoktuk. Ami azonban korántsem azt jelenti, hogy rosszabb, csak más, érdekes, sőt egyre érdekesebb. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a világ egyre intenzívebben figyel erre az országra a Golden Parade óta: 2022 novemberében Sharm-el-Sheikh-ben rendezték meg a World Climate Conference-t (az ENSZ éghajlatváltozási konferenciája), de az ikonikus építmények, az egzotikus táj egyre több világmárka figyelmét felkelti. Keresnek valami ősi igazságot, állandót a minket körülvevő hangos világzajban.

Stefano Ricci, Elie Saab, a Dior luxus divatházak sorra Egyiptom különböző ikonikus helyszíneit választják ki nagyszabású rendezvényeknek, ez a gesztus pedig nem csak felhívják a világ figyelmét az ország (művészi módon megvilágított) épületeire, mint hátterekre, de annak is a bizonyítékául szolgál, hogy tényleg biztonságos úti cél.

Nem titkolt célja ugyanakkor ezeknek a divatrendezvényeknek, hogy egy újfajta szegmens irányába is utat nyisson, méghozzá a luxusutazókhoz. A politikai viharok és a covid által megtépázott országban a turizmus ugyanis kulcsfontosságú iparág: a 100 millió lakos közül, csaknem 8 millióan élnek közvetlenül vagy közvetetten a gyors bevételeket termelő idegenforgalomból. Ez persze nem az jelenti, hogy mivel számukra ez adott, ezért ingyen van, az ország rengeteget költ állagmegóvásra, folyamatos fejlesztésekre a közút és a vasút terén is, hogy összekapcsolják a Nílus völgyét a Vörös-tengerrel és a Földközi-tengerrel. (Így egy Hurghadában nyaraló például hamarosan sokkal gyorsabban eljuthat az onnan majdnem 500 kilométerre lévő piramisokig.) Emellett vadonatúj kiállítóhelyek is épülnek, és a pöfögő turistabuszokat is hamarosan felváltják az elektromos járművek a turistalátványosságok körül - mint ahogy ez mát a Királyok völgyében meg is történt. 

Egyiptom tehát ambiciózus terveket sző a fenntartható növekedés felé, komoly beruházásokat eszközöl az infrastruktúra javítására és új turisztikai régiók kialakítására, ezenkívül a megújuló energiákat is egyre  szélesebb körben alkalmazzák, és elképesztő energiákkal propagálják a kulturális termékeiket, melyekből van bőven.

Kairó vagy hajóút a Níluson?

Habár a főváros és Asszuán közti távolság közel 900 kilométer, szerencsére már nem kell választani közöttük. A magyar nyaralók rendszerint a Vörös-tenger vidékét célozzák meg, holott mind a négy nagy turisztikai régió más és más okokból, de nagyon izgalmas. A Nyugat-Sivatagi vidék 680 ezer négyzetkilométeren elterülő dűnékből, kanyonokból, oázisokból, fennsíkokból és völgyekből áll, a Földközi-tengeri Riviéra, a White Med nyári középhőmérséklete sokkal elviselhetőbb, mint a Vörös-tenger mellett, és lényegesen gyakrabban futhatunk bele még érintetlen partszakaszokba. A Nílus Völgye azonban messze kiemelkedik a többi közül, és aki igazán meg akarja ismerni az országot, az emberiség kultúrájának legfontosabb gyökereit, az ezt a vidéket nem hagyja ki – ezt első kézből is megtapasztalhattuk, hiszen Magyar Utazási Irodák Szövetségének küldöttsége, melynek tagja volt a Pénzcentrum szerkesztője is, az Egyiptomi Turisztikai Hatóság meghívására az észak-afrikai országban tölthetett pár napot.

A Nílus folyó több mint 6600 km hosszan kanyarog a Viktória-tó és a Földközi-tenger között, ám ebből a dél-egyiptomi Asszuán és Luxor közötti viszonylag rövid, alig több mint 200 km-es szakasz a legérdekesebb: páratlan kincseket rejt ez a vidék. És e csodák már könnyen hozzáférhetők hála a folyami hajóutaknak. A hajókirándulások általában három napot és két éjszakát vesznek igénybe, kényelmes hajókon, jól felszerelt kabinokkal, ínyenc konyhával és gyakran fedélzeti úszómedencékkel várják a turistákat.

A csendes ringatózás közben olyan csodákat látogathatunk meg a folyó jobb és bal partján, mint  például egy szigetre átépített Philae templom (itt feltétlenül ragaszkodjunk az esti fényjáték megtekintéséhez! Nem ócska lézershow, igazi színház ősi díszletek között!). A II. Ptolemaiosz uralkodása alatt (Egyiptom görög-római korszakában) épült Philae-i templomot Ízisznek, Ozirisznek és Hórusznak szentelték. A templom falain az egyiptomi mitológiából származó jelenetek láthatók: Ízisz feltámasztja Oziriszt, életet ad Hórusznak, és halála után mumifikálja Oziriszt. A templom az új asszuáni gát építése során veszélybe került, de az egyiptomi kormány és az UNESCO együttműködésében kiszivattyúzták a területről a vizet, és az egész templomot kőről kőre (50 000 kő) áthelyezték egy közeli szigetre, Agilka szigetére, ahol ma is áll.

De érdemes kiszállni Kom-Ombó krokodiltemplománál, ahol szinte hihetetlen, de eredeti ókori színek is maradtak a többezer éves kőoszlopokon. A templom az ókori egyiptomi mitológia krokodilfejű istene, Sobek tiszteletére épült, és az itteni múzeumban több száz mumifikálódott krokodil van, amelyeket a templom területén találtak a régészek.

Továbbhajózva megérkezünk Edfu városába, annak is a közepén álló Hórusz-templomhoz, a második legnagyobb templomhoz Egyiptomban, melyben a sólyomfejű égi istent imádták. Ne lepődjünk meg, ha konflisba ültetnek bennünket azonnal és kettesével-hármasával tesszük meg a közel 20 perces utat. Élvezzük inkább az utazást. Az évszázadok során a templomot és óriási oszlopait a közeli sivatagból származó homok és a Nílus évenkénti áradásából származó iszap szinte teljesen elborította, így tudott ilyen érintetlen állapotban megmaradni.

Az hajóút végén pedig az ókori Egyiptom fővárosában, a világ legnagyszerűbb építményeinek lábánál, a luxori és a karnaki templomnál találjuk magunkat. Luxorban a Királyok Völgyében több mint 60 fáraó sírját tárták már fel eddig – és a kutatásoknak még nincs vége, ugyanakkor állagmegóvás miatt egy időben legfeljebb hármat-négyet látogathatunk meg, de érdemes Tutanhamon sírkamrájába feltétlenül bemenni.  Az ő halotti maszkja valószínűleg a legismertebb ókori műkincs, és jó tudni, hogy 24 kilónyi aranyból készült. A híres fáraó jelen tudásunk szerint 9 és 19 éves kora között uralkodott, i. e. 1333 körül és i. e. 1323 körül között. Sírkamráját csak 1922-ben fedezték fel, viszonylag épségben, több ezer lenyűgöző lelettel egyetemben. A halotti maszkot itt ne keressük, az biztonságos helyen van egy kairói múzeumban.

Az innen még majdnem 700 km-re lévő Kairó egy egészen más világ: össze sem lehet hasonlítani ezt a 20 milliós gigamegapoliszt a folyó melletti, lassan mozgó, nyugodt településekkel. Kairó pezseg és főleg dudál, nyilván egyetlen turista sem fogja kihagyni a piramisokat és a kihagyhatatlan múzeumokat – no és persze a most épülő, 2023-ban átadásra kerülő Nagy Egyiptomi Múzeum is vonzani fogja a turistákat.

De az ókor csodái mellett minden utazónak kötelező meglátogatni az iszlám világ gyöngyszemeit is, köztük a kairói Citadellán belül található Muhammad Ali mecsetet, más néven az alabástrommecsetet, mely 1830 és 1848 között épült.  Egy központi kupolája van, amelyet négy kisebb és négy félköríves kupola vesz körül. Négyzetes alaprajzú, nyugati oldalán két elegáns, hengeres, török típusú minaret található, két erkéllyel és kúpos tetővel. A szokatlan stílus alkalmazása, valamint a két minaret és a központi kupolát körülvevő több félkupola tulajdonképpen az egyiptomi függetlenség dacos kinyilvánítása volt. 

De érdemes belevetni magunkat Khan El-Khalili, világ egyik legrégebbi szabadtéri piacába is, és aki igazán autentikus élményt szeretne kapni, bepillantani a színfalak mögé egy helyi lakos segítségével, az saját idegenvezetőt választ, aki olyan helyekre is elkalauzolja, ahol nem sok turista jár, és egy egészen másfajta perspektívából mutathatják meg a várost a kötetlen, jó hangulatú sétákon. És természetesen a piramisokhoz ellátogatni is a kötelező programok része, sőt, arra is van lehetőség, hogy az egyikbe besétáljunk.

Ősi kincsek: hol a helyetek?

A híres egyiptomi piramisok közül egy sem maradt érintetlen, köztudott, hogy a sírrablók már a középbirodalomban kifosztották, a 19. században a Királyok Völgyében lévő sírok feltárásakor a fáraókkal együtt eltemetett felbecsülhetetlen értékű műkincseket széthordák. Az első gyűjtők lélektelenül kizsákmányolták egy ország feleslegesnek tartott régiségeit, melynek korai története feledésbe merült, és akkor úgy tűnt, sosem fogunk hozzá közelebb férkőzni. Aztán persze nem így lett. Ma a világ számos múzeumúban van "egyiptomi részleg", szinte mindenhova jutott a műkincsekből. A budapesti Szépművészeti Múzeum például 1939-ben nyitotta meg első állandó egyiptomi kiállítását, mostanra több min 500 műtárgy van kiállítva.

Hogy ezeknek a kincseknek valójában hol lenne a helyük, nagy kérdés, az biztos, hogy a többiek, úgy Egyiptom próbálja visszaszerezni az onnan elhurcolt műkincseket. Már 2005-ben hivatalosan is kérte az UNESCO közbenjárását, hogy hieroglifák megfejtésében kulcsszerepet játszó rosette-i kő visszakerülhessen oda, ahonnan elvitték. (A kétféle egyiptomi és görög feliratokkal teleírt gránitdarabot Napóleon csapatai találták meg Egyiptomban 1799-ben, és a francia hadvezér-császártól az első alexandriai békeszerződés keretében szerezték vissza az angolok.) A tudósok bizakodóak, meglátásuk szerint a legfontosabb műkincsek idővel vissza fognak kerülni eredeti helyükre, a kérdés csupán az mikor. És hogy miért ilyen optimisták? Ennek oka, hogy a múzeumok etikai kódexe folyamatosan változóban van.

A téma egyre aktuálisabb, nemrég egy amerikai showműsorban is foglalkoztak a témával: John Oliver az eltűnt, ellopott műtárgyak sorsáról beszélt a nézőknek: délről származó műkincseket (Latin-Amerika, Afrika, Ázsia és a Közel-Kelet) óriási léptékben hurcolták európai és amerikai múzeumokba. Egy, a francia elnök kérésére készített 2018-as jelentésből például kiderül, hogy Afrikai kulturális örökségének több mint 90 százalékát a kontinensen kívül őrzik a világban. Nem csoda tehát, hogy ha ezeket visszaszolgáltatnák eredeti helyükre, akkor a nyugati múzeumok gyakorlatilag kiürülnének. A változás szele azonban egyre erősebben fúj, már nem sokáig lehet ellenállni neki.