Hevesi Kriszta: drasztikusan nő a pénisztörések száma, a pornóval ez az egyik legnagyobb baj

Pénzcentrum: Szerinted tabu-e még Magyarországon a szexről beszélni?

Hevesi Kriszta: Nagyon érdekes kérdés, mert két irányt is látok. Az egyik az, hogy vulgárisan, hencegve, trágár módon bátran lehet róla beszélni. Viszont, ha ugyanazt az embert egy komolyabb, mélyebb, az intimitásra vonatkozó kérdéssel szembesítjük, akkor rendszerint zavarba jön. Generációs különbségek is megfigyelhetők: sok anya és nagymama megdöbben azon, hogy a mai 13-14 éves lányok milyen nyíltan beszélnek a szexualitásról. De ha a fiatalokat megkérdeznénk egy személyesebb témáról, mondjuk az orgazmus eléréséről vagy a saját test felfedezéséről, nagy csend lenne.

Manapság a szexuális témákról sokszor hallani pusztán divatból, felületesen, de a valódi mélysége ritkán kerül előtérbe. Pedig a szeretkezés – annak művészete pláne – a világ egyik legszebb dolga. Az ember társas lény, természetesen vágyunk a kötődésre. A COVID-járvány rávilágított, mennyire fontos, hogy legyen mellettünk valaki, akivel megoszthatjuk az érzéseinket.

Nem akarom morális oldalról megközelíteni a kérdést, mert az alkalmi kapcsolatoknak is megvan a helyük. De a szexualitásban a kapcsolódás a legfontosabb, ez közvetlenül összefügg a szerelemmel, sőt sok esetben a gyermekvállalással is. Bár a modern világ gyakran tagadja az emberi és elemi ösztönök jelentőségét, a szeretve lét és az ölelés iránti vágy érinthetetlen emberi érték marad. Nem véletlenül született meg a mondás: "Szeretkezz, ne háborúzz!" Egy boldog, intimitáson alapuló kapcsolat hatalmas erőforrás, amely a mindennapi élet minden területén segít: máshogy észleljük a napsétát, a munkát, ha tudjuk, hogy szeretnek minket.

Egy hosszú kapcsolatban mennyire normális a vágy ingadozása? Valóban igaz, hogy idővel a felek inkább barátként vagy testvérként tekintenek egymásra? Vagy ez elkerülhető, ha teszünk érte?

Az ingadozás teljesen természetes, hiszen az életben folyamatosan vannak olyan események, amelyek elvonják a figyelmünket a kapcsolatunkról. Munkahelyváltás, építkezés, gyász vagy egy kisbaba érkezése mind befolyásolhatja a párkapcsolat dinamikáját. Ez normális dolog, de az is tény, hogy tudatosan foglalkozni kell vele.

A "dolgozni kell a kapcsolatért" kifejezés sokaknak riasztóan hangzik, pedig elengedhetetlen. A kapcsolat elején minden olyan spontánnak tűnik, de idővel a mindennapi feladatok, a rutinszerű kommunikáció előtérbe kerül. Egy idő után azt vesszük észre, hogy már csak a praktikus dolgokról beszélgetünk: "Ne felejts el kenyeret venni!", "Holnap te hozod el a gyereket az oviból!" – közben pedig egyre kevesebb a mélyebb, érzelmileg tartalmas beszélgetés.

Ezért fontosak a tudatos gesztusok: egy közös kiruccanás, egy meghitt vacsora vagy egy színházi est. Időt kell szánni arra, hogy a párunkra úgy nézzünk, mint amikor először szerettünk belé. Ha nem figyelünk egymásra, csak a feladatokra, egy nap meglepődünk: "Hova tűnt a szerelem?"

Mikor érdemes külső segítséget, mondjuk pszichológust keresni egy kapcsolatban?

A szexuális élet zavarait gyakran halasztgatjuk, azt hisszük, majd maguktól rendeződnek. Pedig, ha egyszer megindult a lejtőn, magától nem áll meg. Ha az intimitás csökken, fontos időben közbelépni. Ha már furcsának érezzük a testi közeledést, ha elmaradnak az apró gesztusok, az intimitás visszaállítása egyre nehezebb. A problémákat mindig könnyebb megelőzni, mint utólag kezelni. Ha még ott a parázs, fel lehet szítani. De ha már csak hamu maradt, akkor nagyon nehéz a dolgot visszafordítani.

Nagyon érdekes, amit mondtál, hogy a kiábrándulás sokszor nem is a külsőségeken múlik, hanem inkább azon, hogy elmúlik a vágy. És pont ezt akartam is kérdezni: sokan azt hiszik, hogy ez azért van, mert az emberek elhagyják magukat egy kapcsolatban.

Ez is igaz, de én úgy gondolom, hogy ha összehasonlítjuk azt, hogy valaki külsőségekben hanyagolja el magát, vagy inkább a viselkedésében, akkor az utóbbi sokkal többet nyom a latban. Az, hogy nem figyelnek egymásra, nem tesznek erőfeszítéseket a kapcsolatért. Például nagyon fontosnak tartom azt, hogy amikor hazaérünk, hogyan fordulunk a másikhoz. Nem mindegy, hogy odavetünk egy „Szia, drágám”-ot háttal állva, vagy valóban odafigyelünk a másikra. Hasonló helyzet, amikor leülünk beszélgetni, de közben folyamatosan a telefonunkat nyomkodjuk:

Persze, mondjad csak, de előbb még elküldöm ezt az üzenetet.

Szerintem ez sokkal meghatározóbb tényező, mint az, hogy otthon nem estélyiben rohangálunk. Érdekes egyébként, hogy régebben azt mondtuk, hogy főként a férfiak háklisak arra, hogy a párjuk odahaza is adjon magára, ne mindig ugyanazt a kinyúlt melegítőt hordja. De egyre többször hallom ezt a másik oldalról is. Sok női kliensem meséli, hogy a férjük elvesztette számukra a fizikai vonzerejét, mert nem sportol, vagy otthon mindig ugyanabban a két elnyűtt ruhában van, miközben, ha elmegy valahova, elegánsan vagy vagányan felöltözik. Szóval nem lehet ezt fekete-fehéren kijelenteni, hogy csak a nőknek kellene odafigyelniük a megjelenésükre – mindkét nem érzékeny ezekre a dolgokra.

Mit tapasztalsz az elmúlt években, mióta ezzel foglalkozol? Mennyire nőtt annak az elfogadottsága, hogy az emberek beszéljenek ezekről a problémákról, és szakemberhez forduljanak?

Szerintem ebben a média nagyon sokat segített – mind az írott sajtó, mind az elektronikus média. Hiába kutatunk az „elefántcsonttornyainkba zárva” és publikálunk nemzetközi szaklapokban, ha azok, akikért dolgozunk, az emberek, nem jutnak hozzá ezekhez az információkhoz. Mostanra egyre többet beszélünk erről, és ezáltal sokan felismerik, hogy ezek a problémák őket is érintik. Ha pedig kapnak egy útmutatást, egy lehetőséget, általában élnek is vele.

Hálás vagyok azért, hogy a szexuálpszichológiai problémákat is egyre inkább emberközelivé tettük, és most már könnyebb megfelelő szakembert találni. De itt fontos kiemelni, hogy valódi szexuálpszichológust keressünk, ha ilyen probléma merül fel. Magyarországon például nincs hivatalos „szexológus” képzés, ez egy orvosi alapdiplomára épül, ami hazánkban nem létezik akkreditált módon. Aki ezt kiírja magáról, legfeljebb egy pár hónapos, nem hivatalos tanfolyamot végzett, ami nagyon eltér a szexuálpszichológiai szakpszichológus hét éves tanulási tapasztalatától. Hozzám is sajnos sokan érkeznek mindenféle félresikerült módszerek után. Ezért nagyon fontos, hogy megfelelő szakemberhez forduljunk.

Ugyanakkor van egy másik oldal is: ömlik ránk a pornó, ami nagyon szélsőséges irányba visz. Hadd mondjak egy példát: 2023-ban a legnagyobb pornószolgáltató statisztikája szerint a legkeresettebb tartalom a „Hentai” volt – ezek animált rajzfilmek, amelyek gyakran irreális, emberszerűtlen testeket és szélsőséges jeleneteket mutatnak. És ez nagyon veszélyes. Egyre több olyan fiatal kliensem van, aki hús-vér emberrel már nem is tud működni szexuálisan, mert annyira hozzászokott a pornófilmek által nyújtott vizuális ingerekhez. Már 17-20 évesek is eljutnak a szexuális kiégettség állapotába, vagy csak akkor képesek aktusra, ha a filmekben látott extrém tartalmakra koncentrálnak. Ez pedig elrabolja tőlük a valódi intimitást és az egymásnak nyújtott öröm lehetőségét.

Ezért tartom nagyon fontosnak az edukációt és a tájékoztatást. Gyakran hallom, hogy „Mi se kaptunk semmilyen felvilágosítást, mégis lett három gyerekünk.” Csakhogy a korábbi generáció nem volt kitéve ennyi káros tartalomnak, és nem kapott ilyen sok téves mintát. A mai fiatalok viszont nagyon rossz iránytűt kapnak a szexualitásról, és nem tudják, mi az, ami természetes és egészséges, illetve mi az, ami hosszú távon problémákhoz vezethet az intimitás és a kapcsolódás terén.

Le lehet így sarkítani egy-egy végletre, hogy a pornó jó vagy rossz?

A fiatalok szexuális felvilágosításának elsődleges – szinte kizárólagos – forrásai ma a pornófilmek és az ott látott jelenetek. Ha ezt akarjuk leutánozni, olyan helyzetbe kerülünk, mintha egy kalandfilmet vagy sci-fi jelenetet próbálnánk a valóságba átültetni. A filmekben látunk embereket repülőgép szárnyába kapaszkodva utazni, de a való életben inkább vegyünk egy repülőjegyet. Ugyanez a helyzet a pornóval is: teljesen más képet mutat a szexről, mint a valóság.

Hogy ezt jobban megértsük, nézzünk néhány példát. A pornó forgatásain látványos jelenetekre van szükség. A nők a férfiak minden megmozdulását borzasztóan élvezik, akkor is kéjesen visonganak, ha éppen hozzájuk sem ér senki és semmi. Olykor felhevülten rávicsorognak a partnerre, emellett boldogan nyugtázzák és hátra sem néznek, ha például egy nyilvános mosókonyhában a szennyes bepakolása közben egy vadidegen fallosz találja meg őket hátulról.

Egy másik lényeges eltérés a közösülés intenzitása. A pornóban sokkal durvábban, erőteljesebben zajlik az aktus, ami komoly balesetekhez vezethet. Nem véletlen, hogy a Nemzetközi Szexuális Medicina Társaság egy körüzenetben kérte a szakembereket, hogy hívják fel a figyelmet a veszélyekre: a civilek körében drasztikusan megnőtt a pénisztöréses balesetek száma, mert sokan túlzott vehemenciával próbálják utánozni a látottakat. A nők körében a leggyakoribb sérülés a gátszakadás, ami szintén arra utal, hogy a filmek nem a valóságnak megfelelő, biztonságos és élvezetes szexet ábrázolják. Egyre több nő panaszkodik arra, hogy párja a pornófilmekben látott módon akarja vele a szexet megélni, ami számára egyáltalán nem kellemes és örömteli, távol áll a gyengéd szeretkezésektől.

Egy másik probléma a merevedésfokozó szerek túlzott használata. A pornóiparban rendszeresen alkalmaznak erekciót elősegítő injekciókat, ám ezek helytelen beadása súlyos egészségkárosodást okozhat. A civil életben ennek utánzása akár hosszú távú szexuális problémákhoz is vezethet.

Összességében a pornó egy olyan gyakorlatot mutat be, amely sokszor inkább frusztrációt és elégedetlenséget szül a párok között, mintsem kielégítő szexuális életet. A nézők azt hiszik, hogy az ott látottak az etalon, miközben az valójában a valóságtól teljesen elrugaszkodott. A túlzott pornófogyasztás hosszú távon a szexuális érzékelés torzulásához is vezethet. A mai filmek egyre inkább az ingerfokozás irányába mennek el, ami miatt a természetes szexuális élmények kevésbé hatnak izgalmasnak. Ez a jelenség hozzájárulhat különböző parafíliák (szexuális szokások eltolódása, extrém preferenciák) kialakulásához, különösen a serdülőkorban, amikor a szexuális minták rögzülnek.

Felmerülhet a kérdés, hogy önmagában a pornó rossz dolog-e. A válasz nem egyértelmű, de a lényeg a mérték és a minőség. Olyan tartalmakat érdemes választani, amelyek a való életben is megvalósíthatók, és mindkét fél számára élvezetesek. Emellett fontos odafigyelni a mennyiségre is, mert ha valaki kizárólag pornóra hagyatkozik a szexuális izgalom érdekében, az hosszú távon negatív hatással lehet a valódi kapcsolataira és intimitására.

Szerinted milyen korban kellene elkezdeni a gyerekekkel beszélgetni erről a témáról? Ki a felelős ennek az elindításáért: a szülő vagy az iskola?

A felvilágosítás egyik legfontosabb szempontja, hogy az adott életkornak megfelelően történjen. Nem szabad egy 4-5 éves gyermeket bonyolult biológiai magyarázatokkal bombázni. Erre egyébként a WHO-nak is vannak irányelvei, amelyek meghatározzák, hogy milyen életkorban milyen információkat érdemes átadni a gyerekeknek annak érdekében, hogy megfelelően felkészüljenek a kapcsolatokra, a szexualitásra és a szexuális nevelésre.

Legalább ilyen fontos azonban a szülők szexuális szocializációja is. Ebben az esetben a két véglet közötti egyensúly megtalálása kulcsfontosságú. A túlzott prüdéria rengeteg gátlást építhet be, miközben paradox módon azt mondjuk, hogy a szexualitás az élet egyik legszebb dolga. Mégis, mire felnővünk, rengeteg félelem, szorongás, bűntudat és szégyen tapad hozzá. Ezért fontos, hogy a családban is megfelelően beszéljünk erről a témáról.

Ugyanakkor a másik véglet sem jó. A túlzottan szabados vagy tolakodó szexuális környezet is problémákat okozhat. A gyerekeknek joguk van meghúzni a saját határaikat, eldönteni, hogy mi az, amit kényelmesnek éreznek. Például a meztelenséggel kapcsolatban is fontos, hogy tiszteletben tartsuk ezt. A szülőknek gondoskodniuk kell arról, hogy legyen privát szférájuk is: egy zár az ajtón, ami lehetőséget ad a szülőknek arra, hogy egy pillanat alatt rendeződjenek, mielőtt a gyerek belépne.

Térjünk vissza az egyetemi képzésre. Sokan választják a szexuálpszichológia mesterképzést. Milyen lehetőségeik vannak ezen a területen a hallgatóknak?

Az ELTE-n a BA-képzésben leggyakrabban a pszichológus hallgatók jönnek a kurzusra, szabadon választható tárgyként veszik fel. Az MA-képzésben egy moduláris rendszerbe ágyazottan működik, ahol külön tantárgyak segítik a hallgatókat, hogy készségeiket fejlesszék ezen a területen. Nem minden pszichológus lesz szexuálpszichológus, de fontos, hogy amennyiben ilyen esettel találkoznak majd a rendelésük során, tudják, hogyan kezeljék azt.

Gyakran dolgozom együtt klinikai pszichológusokkal, akik depresszióval, szorongással és egyéb mentális problémákkal foglalkoznak, miközben én kifejezetten a szexualitás területére koncentrálok. Fontos, hogy a pszichológusok jól tudjanak viszonyulni ezekhez a témákhoz, mert ha a páciens érzi a szakember bizonytalanságát, az ronthat a terápiás helyzeten.

A szexuálpszichológiai szakképzésre való bekerülésre viszont már pszichológus végzettség szükséges, és a kereslet egyre nagyobb ezen terület iránt. Idén szeptemberben például több mint 170 fő jelentkezett, ami azt mutatja, hogy komoly igény van a szakmára. Egyre többen mernek szakemberhez fordulni, ami nagyon örvendetes fejlődés.

Azt látom, hogy az elmúlt években sokat nyitott a társadalom ezekre a témákra, és egyre többen vállalják fel, ha szexuális problémáik vannak a párkapcsolatban. Te is így látod?

Igen, szerencsére egyre többen keresnek segítséget az ilyen jellegű problémáikra. Érdekes, hogy a férfiak sokszor akkor jönnek hozzám, ha szerelmesek, mert szeretnének örömet okozni a partnerüknek, de valami nem működik. A korai magömlés és a megfelelési vágy következtében jelentkező szorongás miatt a merevedési zavar vagy az ejakulációs nehézségek gyakoriak.

A nők viszont sokszor halogatják a szakember felkeresését, és csak akkor jönnek, amikor a partnerük már annyira frusztrált, hogy emiatt szakítással fenyeget. Ez érdekes ellentét, hiszen az általános egészségügyi szűréseket viszont inkább a nők keresik fel hamarabb.

Címlapkép és képek forrása: Hajdú D. András