HelloVidék • 2024. október 25. 08:17
A magyar gasztrokultúrában már évszázadok óta helye van az "édes főfogásoknak". Most a HelloVidék egy igazi klasszikust mutat be.
A magyar konyháról mindenképpen érdemes tudnunk, hogy esetünkben nem csak sütemények és hagyományos értelemben vett desszertek kerülnek az asztalra: Magyarországon egy-egy tartalmas leves (pl. gulyásleves) után – mivel ezek rendszerint húsban, zsírban és fűszerekben gazdag ételek – gyakran valamilyen édes főétel következik, amelyek remekül kiegészítik a sós ízeket - írja cikkében a HelloVidék.
Az édes főételek nem a klasszikus értelemben vett sütemények: általában valamilyen tésztaételről van szó, amelyeket édes túróval, lekvárral, gyümölcsökkel, aszalványokkal és sok más finomsággal készítünk – ráadásul általában túl laktatóak ahhoz, hogy „csak” süteményként fogyasszuk őket.
A bélesek meglehetősen tág kategóriája a legrégebbi magyar sütemények, édes főételek közé tartozik: a legidősebb receptek feltehetőleg a 17. század során születhettek. Habár rengeteg különféle béles létezik, általánosságban azokat a süteményeket soroljuk közéjük, amelyek esetében valamilyen alsó és felső borító réteg (ez lehet gyúrt tészta, rétestészta vagy akár kelttészta is – a hagyományos parasztbélesek azonban általában kelesztetlen gyúrttésztából készültek) közé gazdag, édes tölteléket helyezünk, borítása pedig lehet két külön tésztalap, de rá is hajtogathatjuk a tésztát a töltelékre. Lényeg a lényeg: a tölteléket alulról és felülről is valamilyen tészta fogja közre.
A béles a régmúltban egy tipikus úri, ünnepi sütemény volt, gyakran a lakodalmas menüsor egyik meghatározó elemeként szolgálták fel, de a keresztelő is méltó alkalom volt hozzá. Több módon is készíthették a béles típusáról függően, pl. kemence aljában, parázsra állított edényben vagy zsiradékban is kisüthették.