Latyák Balázs • 2023. december 1. 10:10
Meglehetősen tanulságos videót tett közzé egy floridai ingatlanügynök a TikTok oldalán, amelyben elmondta, szerinte miért volt könnyebb a Boomer generáció tagjainak az 1970-es években annál, mint amivel a mostani Z generációs fiataloknak meg kell küzdeniük az életben. A Freddie Smith által vázolt statisztika alapján a Pénzcentrum is számolásba kezdett, és megnéztük, Magyarországon vajon könnyebb volt-e az élet régen. Az eredmények önmagukért beszélnek.
Érdekes videót posztolt az elmúlt hetekben Freddie Smith, amerikai TikToker. A floridai ingatlanügynök több szempontból is összehasonlította az amerikai Boomer- és Z-generáció tagjainak életkörülményeit, azt, hogy mennyiből, mire és mennyi futotta/futja. A férfi egészen meglepő eredményre jutott, amin felbuzdulva a Pénzcentrum is utána járt, hogy vajon régen egyszerűbb volt-e az élet itthon, vagy csak pusztán a nosztalgia által hajtva gondolhatják sokan ezt.
Régen minden (is) jobb volt
1970-ben egy átlagos otthon 15 000 dollárba került Amerikában, míg most 436 000 dollárt kell fizetni érte. Azaz 29-szer kerül többe, mint azelőtt. A bérleti díjak is brutális mértékben, a 20-szorosukra emelkedtek: az 1970-es években még csupán 108 dollár körül alakultak, míg ma 2000 dollárt kell fizetni értük
– többek között ezek derültek ki Freddie Smith TikTok videójából. Az amerikai ingatlanügynök rapid statisztikájában egyúttal arra is rávilágított: az amerikai felsőoktatás az évtizedek alatt szintén jelentősen megdrágult, így amíg a ’70-es években 500 dollárt kellett fizetnie a családoknak egy diplomáért, addig manapság már 11 000 dollár fejében juthat valaki hozzá ehhez a papírhoz. Mint ahogyan az üzemanyag ára is jelentősen inflálódott – a Boomerek 0,36 dollárt fizettek a benzinért, a Z-generáció tagjai viszont már 380-at.
Freddie Smith a teljes kép érdekében megvizsgálta a bevételi oldal legfőbb adatait is, ám ezen a fronton szomorú eredményre jutott. Hiszen amíg a Boomerek az 1970-es években átlagosan 9000 dollárt vihettek haza, addig a mai fiatalok 56 000 dollárra számíthatnak, ami csak szerény, 6-szoros növekedést jelent. Ennél is lehangolóbb viszont a gyermekvállalás kapcsán ismertetett adata, mely szerint évtizedekkel ezelőtt egy átlag amerikai háztartás még 3,5 babát vállalt, ma azonban ennek mindössze a töredékét, 1,9-et.
Ráadásul őket is csak nehezen tudják felnevelni, amit a férfi a háztartáson belüli jövedelemeloszlási adatokkal támaszt alá. Vagyis azzal, hogy a Bommerek esetében a kettős jövedelmű (értsd: apa és anya is kenyérkereső) háztartások száma csupán 47 százalékos arányt tett ki, a Z-generációs családok esetében ugyanakkor már 65 százalékot. Azaz több háztartás kényszerül arra, hogy mindkét szülő dolgozzon.
Magasabb életszínvonalon élünk a szüleinknél
„Amennyiben összehasonlítjuk az alapvető fogyasztási cikkek jelenlegi elérhetőségét az elmúlt száz év bármelyik évtizedében tapasztalttal, úgy szembetűnő, hogy az emberek átlagos életszínvonala sohasem volt ilyen magas. Természetesen egy-egy válságos időszak ezt a relációt átmenetileg érvényteleníti, de azon a trenden ez nem változtat, hogy jobb életkörülmények között és magasabb fogyasztási szintben élünk, mint a szüleink és nagyszüleink” – közölte a Pénzcentrum megkeresésére az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány. Szerintük annak oka, hogy a Z-generáció tagjai bizonyos javakat nem birtokolnak vagy nehezebben érik el őket, a fogyasztói szokások átalakulásából ered. Ennek kapcsán az ingatlanpiacot emelték ki, megjegyezve, hogy a nyugat-európai országokban jellemzően alacsony a saját ingatlannal rendelkezők aránya.
Összehasonlításul: az Európai Unióban 2021-ben a három legmagasabb ingatlantulajdonnal rendelkező ország Magyarország (91,7 százalék), Szlovákia (92,9 százalék) és Románia (95,3 százalék) voltak, míg az uniós átlag 69,9 százalékot tett ki, a legalacsonyabb birtoklási arány pedig Németországban volt megfigyelhető (49,1 százalék)
– írták. Hozzátették, emellett a kamatkörnyezet mérséklődése miatt előtérbe került a tőkeáttételes ingatlanvásárlás is, így az ingatlanár/fizetés mutató emelkedése nem feltétlenül jár együtt a lakásvásárlás ellehetetlenülésével. Továbbá az eszközosztály jó teljesítménye miatt a befektetési céllal vásárolt ingatlanvásárlás is egyre elterjedtebbé vált. Ezzel szemben a centrumországokban viszont az építőipari kapacitás szűk, ami szintén az ingatlan elérhetőségét rontja.
Magyarországon is a Boomerek a nyerők?
Érdekes, hogy mindeközben Magyarországon hogyan festenek a Freddie Smith által felvázolt gazdasági és demográfiai adatok. Mielőtt azonban belevágnánk a számolgatásba, azelőtt érdemes leszögezni, hogy a Pénzcentrum adatai nem feltétlenül a valóságot tükrözik, hiszen ahogyan azt az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány is megerősítette, itthon a gazdaságfejlődési előtörténetünk miatt nem érvényes az a reláció, hogy az idősebb generáció tagjai fiatalabb korukban magasabb életszínvonalon éltek a mostani fiataloknál.
Összességében viszont a KSH elérhető adataiból egy hozzávetőleges képet azért kaphatunk a két generáció különböző életszínvonaláról. Amihez csupán azzal kell tisztában lennünk, hogy az 1972 és 2022 közötti időszakban az átlagos pénzromlás mértéke 8,94 százalék volt, míg a teljes infláció elérte a 6 816,15 százalékot. Azaz amiért ’72-ben csupán 1000 forintot kellett volna fizetnünk, azért tavaly 69 161 forintos kiadásba vertük volna magunkat.
LAKÁST, HÁZAT VENNÉL, DE NINCS ELÉG PÉNZED? VAN OLCSÓ MEGOLDÁS!
A Pénzcentrum lakáshitel-kalkulátora szerint ma 19 173 855 forintot 20 éves futamidőre már 6,54 százalékos THM-el, havi 141 413 forintos törlesztővel fel lehet venni az UniCredit Banknál. De nem sokkal marad el ettől a többi hazai nagybank ajánlata sem: a K&H Banknál 6,64% a THM, míg a CIB Banknál 6,68%; a MagNet Banknál 6,75%, a Raiffeisen Banknál 6,79%, az Erste Banknál pedig 6,89%. Érdemes még megnézni magyar hitelintézetetek további konstrukcióit is, és egyedi kalkulációt végezni, saját preferenciáink alapján különböző hitelösszegekre és futamidőkre. Ehhez keresd fel a Pénzcentrum kalkulátorát. (x)
Így némi számolgatás után kiderül, hogy ha tavaly egy új ingatlan átlagos négyzetméterára 910 ezer forint volt, akkor 1972-ben ugyanezért nagyjából 133,5 forintot kellett fizetni. Vagy amíg egy fővárosi lakás átlagos bérleti díja tavaly januárban 183 ezer forintba került a statisztikai hivatal adatai alapján, addig 1972-ben mindösszesen 26,8 forintba. Emellett könnyű kiszámolni azt is, hogy amíg ma egy felsőoktatási tandíj átlagosan 350 ezer forint körül alakul félévente, addig a több mint hatezerszeres inflációval számítva a ’70-es években nagyjából 51,3 forintot jelentett volna. A benzin ára pedig tavaly decemberben 691 forintba került literenként, míg ugyanezért 1972-ben mindössze 10 fillért kellett volna fizetnünk.
Tehát pusztán a számokat tekintve akár gondolhatnánk azt, hogy elődeink sokkal jobban éltek nálunk, ugyanakkor jelentősen árnyalja a képet, hogy az egyes generáció tagjai mekkora havi bruttó átlagkeresetből finanszírozhatták/finanszírozhatják mindezt. Az összinflációs adat ebben is a segítségünkre van, így kiderül, hogy a Boomerek 1972-ben nagyjából 2450 forintot vihettek haza, míg a Z-generáció tagjai 2022-ben 500 ezer forintra számíthattak.
Azaz a két generáció jövedelme között 204-szeres a különbség.
Mint ahogyan a gyermekvállalásban is markáns eltérés figyelhető meg, a Boomerek női tagjai ugyanis még átlagosan 1,92 gyermeket vállaltak, azóta viszont a termékenységi ráta csökkent, így egy mai család már csak átlagosan 1,52 gyermeket vállal.
A lakhatást kellene rendbe tenni
Freddie Smith videójának végső konklúziója, hogy a centrumországokban a születésszám hanyatlása a megnövekedett lakhatási és megélhetési költségek következménye, s hogy mindent el kell követnünk azért, hogy elődeink életszínvonalát újra előidézzük.
Az általa felvázoltaknak ugyanakkor ellentmond, hogy ma olyan országokban is jelentős a népességnövekedés (akár a természetes maximális népességnövekedési ütemet is meghaladja), ahol az életszínvonal jelentősen elmarad a centrumországokétól
– közölte az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány.
A TikToker által elmondottak mégis teljesen valid érvek, hiszen a centrumországokban a gyermekvállalás egyik legfontosabb hátráltató tényezőjeként a lakhatási költségeket jelölték meg. Így ígéretes, hogy az utóbbi szűk évtizedben több európai ország is jelentős erősforrásokat fordít a családok otthonteremtési támogatására. S noha körükben a demográfiai fordulat még a legtöbb esetben nem következett be, a termékenységi arányszámok azért jelentős mértékben emelkednek.