Gosztola Judit • 2022. február 2. 05:45
Az, hogy az országon belül keletről nyugatra költöznek az emberek stabil megélhetés reményében, nem újdonság, ám a statisztikai adatok szerint ez a trend felgyorsult az utóbbi években, és úgy tűnik a covid erre még rátesz egy lapáttal. A landolásuk és a beilleszkedésük azonban nem mindig problémamentes, mely nem csak az érkezők és az ott élők hibája, de a települések sincsenek felkészülve, vagy akár felkészítve megfelelőképpen. Holott, nem csak a város adóbevételeit növeli az ottlétük, de a helyi gazdaságot is pörgeti – még akkor is, ha a szomszédos Ausztriába járnak át dolgozni. Persze a nyugaton elérhető munkalehetőségnek és a magasabb fizetésnek megvan az ára: nem csak a szétszakított családi és baráti kapcsolataikkal fizetnek a vándorlók, de forintosítani is lehet például az ingatlan vagy a bérlakások különbségeiben.
A belső migráció nem új keletű jelenség, a rendszerváltás utáni évtizedben azonban felgyorsultak ezek a folyamatok. „A rendszerváltozás óta nem látott számú vándorlásra került sor az elmúlt években. 2019-ben a települési határokat átlépő állandó vándorlások száma meghaladta a 280 ezret, a megyei határokat átlépőké közel 150 ezer volt, míg a hosszabb távolságú, régiók közötti vándorlások száma alig maradt el a 90 ezertől - olvasható a KSH Demográfiai Portré 2021 című kiadványában.
2000-től 2007-ig 26 ezerrel, 229 ezerről 255 ezerre nőtt az állandó belföldi vándorlásfok száma hazánkban. A 2008-as pénzügyi válság hatására alábbhagyott a mobilitási kedv, és olyan mértékben csökkent, hogy 2011-re 200 ezer fő alá esett a számuk. 2013-ra érte el mélypontját (192 ezer fő), ezt követően azonban meredek emelkedésnek indult a vándorlási események száma. 2016-ra elérte, majd ezután meghaladta a korábbi csúcsértékét: 2019-ben már 280 ezer fölé emelkedett a számuk. Adatokkal még nem tudják alátámasztani, de a KSH szerint valószínűsíthető, hogy a COVID-19 pandémia miatt kialakult gazdasági visszaesés az állandó vándorlások számában is megmutatkozik majd.
Hazánkban a legkedveltebb régiók Közép-Magyarország, Nyugat- és Közép-Dunántúl, de a régiókon belül egyáltalán nem homogén a kép, ugyanakkor Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből volt a legnagyobb mértékű az elvándorlás. Még a 90-es évek előtt csak külön engedéllyel lehetett a vasfüggönyt megközelíteni, nem ritkán már a vonaton, közúton elkérték az utazó papírjait, és akinek az állandó lakhelye nem a Mosonmagyaróvár-Szentgotthárd tengelyen belül volt, azt alaposan kifaggatták jövetele céljáról. (De ugyanígy külön belügyminisztériumi engedélyhez volt kötve a Fertő-tó látogatása is, mely mint tudjuk, csak kisebb részben fekszik hazánk területén, nagyrészt Ausztriához tartozik). A határzár hivatalos eltörlése után aztán nem csak a nyugati országok, de a nyugati országrész is hozzáférhetőbb lett a magyarok számára.
A korábbi regionális különbségek a vasfüggöny leomlása után sem sokat változtak, és az ország továbbra is kettészakad egy fejlettebb észak-nyugati régióra (Nyugat és Közép-Dunántúl, Közép-Magyarország) és a kevésbé fejlett Dél-Dunántúlra és a kelet-magyarországi régiókra, nevezetesen Észak-Magyarországra, Észak-Alföldre és Dél-Alföldre. Éppen ezért a 2000-es évek elejétől sokan indultak meg jobb kereseti lehetőségek irányába, a 2004-es uniós csatlakozás pedig csak felgyorsította ezeket a folyamatokat. Akkor megnyílt ugyanis az osztrák munkaerőpiac, ami úgy vonzotta az ország kevésbé szerencsés részeiről a munkavállalókat, mint a lámpa az éjjeli lepkéket egy sötét éjszakán. Közülük kerültek ki az ingázók, akik jellemzően a határ szélén laknak, de szinte csak aludni járnak haza, hiszen Ausztriában vállalnak munkát lehetőleg szintén a határ közelében. Ahogy telnek az évek ez a két sáv egyre szélesebb, éppen ezért ma már az sem ritka, hogy valaki Győrből ingázik Bécsbe, ami naponta kétszer 120 kilométert jelent.
Szétfeszülnek a keretek
Az, hogy egyes városok népessége akár a duplájára is duzzad pár év leforgása alatt, semmiképp sem tekinthető természetes folyamatnak (legalábbis városfejlődési szempontból – az okok érthetőek és beláthatóak), egy település ehhez egyszerűen nem tud felnőni. Sopron, az egyik célpontja ezeknek a folyamatoknak, amely azonban emberemlékezet óta híresen zárt közösség, ahol még az évtizedekkel korábban letelepedett, megbecsült lakosok státuszát is megkérdőjelezik a "helyiek". Egy betelepült a sosem lehet teljes jogú városi tag szerintük – elég csak elolvasni a különböző városi Facebook csoportok hozzászólásait (bár ezt tényleg csak a legerősebb idegzetűeknek ajánlom – a szerk.): olykor a rasszizmus elemeit sem nélkülözik ezek a hozzászólások.
A kutatások szerint is nagyjából a 2000-es évek elején indultak meg nagyobb mértékben a mozgások a nyugati országrészek irányába. Ahogy nyíltak a határok, nyíltak a lehetőségek, a legmobilisabb társadalmi rétegek útra keltek, és pár száz kilométerrel arrébb telepedtek le: vagy a határ széléről ingáznak, határ menti településekről, vagy el is hagyták az országot. A hullám az elmúlt években, a Covid előtt tetőzött, amikorra is olyan kényszerek is bejöttek, amelyek korábban még nem voltak: egyes országrészek végletesen képtelenek voltak bekapcsolódni a gazdasági vérkeringésbe, így sokaknak nem volt más esélyük a tisztességes megélhetésre, mint költözni vagy a fővárosba, vagy az osztrák határ mellé vagy külföldre költözni
- mondta el a Pénzcentrumnak Jász Krisztina szociológus. A szakember hozzáteszi, hogy ez természetesen számos olyan problémát hozott maga után, melyre az adott hazai települések nem voltak felkészülve, beleértve a fizikai infrastruktúrát, a bürokráciát is. Akár egy egyszerű okmány elintézési ideje is megnövekszik, hiszen nincs annyi önkormányzati munkatárs, aki ezt a megnövekedett létszámot kezelni tudná. Emellett aki ott él, az tapasztalja, hogy telítettek az utak, állandósult a dugó, nincs parkolóhely, és ez mind rengeteg konfliktust szül a helyi közösségeken belül. Erre nem lettek felkészítve az emberek, holott ezek a tendenciák már korábban kirajzolódtak. Egy felelős városvezetés erre felkészülhetett volna akár kooperációban a kibocsájtó települések a vezetőivel. Már csak azért is mert elég jól lehatárolható, hogy például Borsodban, Szabolcsban, Békésben hol vannak azok a térségek, ahonnan migráltak az emberek. Nem ártott volna tapasztalatot cserélni, együttműködni, hogy ezt miképp lehetne minél konfliktusmentesebben levezényelni, ha már egyszer megállíthatatlannak bizonyult a vándorlás. Fel lehetett, fel kellett volna erre számos módon készülni, hiszen a már lassan 20 éve tartó folyamat által generált problémákra mind a mai napig nincsenek valós megoldások.
Persze vannak helyi lokálpatrióta szerveződések, ahol szóba kerülnek a fenti problémák, de nincsenek olyan körök, ahol arról lenne szó, hogy akkor nyissuk meg város közéletét azok irányába, akik idejöttek és hajlandóak az együttgondolkodásra, a párbeszédre. Nyilván nem mindenki venne részt szívesen egy ilyen projektben, de igenis lehetne tevékeny húzóembereket találni, és közös megoldásokat találni a helyzetre. Egészen egyszerűen a munkaalapú társadalom mögé bújva elkenik ezeket a komoly társadalmi feszültségeket, és ez kiteszi a keleti országrészből odaköltözőket a „belső migránsozásnak”, ami gyakorlatilag semmi más, mint új típusú bűnbakkeresés. Ugyanakkor nem szabad azt sem elfelejteni, hogy az odaérkezők nagyon komoly adóbevételekhez juttatják a városokat, ahol letelepednek, és emellett még számos pozitív gazdasági következménye is van az ő ottlétüknek, hiszen ők a helyi vállalkozások új munkavállalói. De ahhoz, hogy a beilleszkedés ennél zökkenőmentesebben mehessen végbe, szociális munkások, településfejlesztők, szociálpszichológusok, foglalkoztatáspolitikai szakemberek segítségére is szükség lenne, akik összefogva kitalálnának egy járható, az előítéletek mérséklését célzó utat.
JÓL JÖNNE 2,8 MILLIÓ FORINT?
Amennyiben 2 809 920 forintot igényelnél 5 éves futamidőre, akkor a törlesztőrészletek szerinti rangsor alapján az egyik legjobb konstrukciót, havi 62 728 forintos törlesztővel a CIB Bank nyújtja (THM 12,86%), de nem sokkal marad el ettől az MBH Bank 62 824 forintos törlesztőt (THM 12,86%) ígérő ajánlata sem. További bankok ajánlataiért, illetve a konstrukciók pontos részleteiért (THM, törlesztőrészlet, visszafizetendő összeg, stb.) keresd fel a Pénzcentrum megújult személyi kölcsön kalkulátorát. (x)
- összegzi Jász Krisztina.
Megye és megye: a száraz tények
Az emberi tényezőkön túl a vándorlás egyik legfontosabb kérdése mégis az, hogy hogy pontosan mi ösztönzi a lakóhely megváltoztatását. A hagyományos közgazdasági modellek a migráció magyarázatakor a jövedelmi különbségekre, a lakóhely és a választott régiók közötti jövedelem eltérésére, valamint az elhelyezkedési esélyek különbségére helyezik a hangsúlyt – és ez hazánk esetében is érvényes. A fenti tanulmány eredményei is azt mutatják, hogy a jövedelem és a vándorlási ráta közötti inverz kapcsolat a tágabb korcsoportok közül leginkább a gazdaságilag aktív korú népességnél érvényesül. Nem meglepő tehát, hogy
az elmúlt 15 évben a legmagasabb jövedelmi ötödbe tartozó települések migrációs egyenlege végig pozitív volt, míg ugyanezen időszakban az alacsonyabb jövedelmi színvonallal rendelkező településeké szinte kivétel nélkül negatív.
A területi különbségekről, a foglalkoztatási és a kereseti lehetőségekről a Pénzcentrum is beszámol hónapról hónapra, senkit nem érhet meglepetés a számok láttán. Az alábbi grafikonon három Nyugat-magyarországi, Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala megye adatait vetettük össze négy északkeleti megye számaival. A munkanélküliségi ráta két szélsőértéke közti különbség szembetűnő, ahogy az is egyértelműen kiderül az ábráról, hol van a cenzus. A foglalkoztatási ráta számaiban azonban már nem találunk tízszeres különbségeket, a 63 és az 59 százalék nem is esik olyan messze egymástól. Ami pedig a fizetéseket illeti, van ugyan ahol akár nettó 100 ezer forint is a különbség, de Zala és Borsod között mindössze 3 ezer forint. (Ugyan nem ábrázoltuk, de ebben az időintervallumban a fővárosban a nettó átlagkereset 350 852 forint volt.)
Az elhelyezkedés és a fizetések mellett azonban figyelembe kell venni még egy tényezőt a vándorlóknak, méghozzá az ingatlanárakat. Markáns különbségek vannak az országrészek között, nem csak az eladó használt, de a bérlakások költségei között is. Az első grafikonon a 2007-2020 közötti árváltozásokat szemléltettük a főváros és 3 régió vonatkozásában, a másodikon pedig a 18 vidéki megyeszékhely használt lakásainak átlagos négyzetméterárát a tavalyi évből. Veszprém, Székesfehérvár és Győr szerepel az első három helyen, szorosan utánuk a 4. helyen Debrecen van, ott 399 ezer forintba került tavaly átlagosan egy négyzetméter lakóingatlan. A lista utolsó helyén Salgótarján van, ott harmadannyiért lehetett lakást venni, mint Veszprémben. Nógrádból tehát sokkal nehezebb a nyugati megyékbe költözni, mint Debrecenből – már ha kizárólag a használt lakások árait nézzük.
Ami a bérleti díjakat illeti, a főváros és Pest megye kivételével Közép- és Nyugat-Dunántúlon legmagasabbak az árak, 133 ezer, illetve 126 ezer forint átlagosan, míg Észak-Magyarországon ehhez képest 20-25 százalékkal olcsóbb, kb. 98 ezer forint. Ám ahogy minden, úgy a bérlakások költségei is évről évre emelkednek, ezt a KSH lakbérindexe rögzíti. Ebből kiderül, hogy 2021. decemberében az előző évhez képest Nyugat-Dunántúlon 11,6 százalékkal, míg Észak-Magyarországon 5,6 százalékkal emelkedtek a bérleti díjak. Tehát még a növekedés mértéke is dupla annyi, mint északkeleten.