Dúl a harc a hazai településeken: durván kiéleződött a város-vidék ellentét

Városi rangot kapott Kiskunlacháza és Nyírbogát - derült ki az augusztus 3-án megjelent Magyar Közlönyből. Az Alaptörvény 9. cikk (4) bekezdés h) pontja, valamint a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény 96. § (5) bekezdése alapján – a Miniszterelnökséget vezető miniszter javaslatára – a Pest megyei Kiskunlacháza nagyközségnek és a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Nyírbogát nagyközségnek 2021. szeptember 1-jével városi címet adományozok - áll az Áder János köztársasági elnök által jegyzett határozatban. Erre a hírre azért kaphatták fel a fejüket sokan, mivel régóta nem emelkedett városi rangra egy kistelepülés sem.

Magyarországon jelengel 346 városi rangú település van (Budapesttel és a megyei jogú városokkal együtt), szeptembertől ehhez a táborhoz csatlakozik Kiskunlacháza és Nyírbogát is. Régóta nem adományozott városi címet a kormány egyetlen településnek sem. Nem volt ez mindig így: 1990-ben 164 város volt Magyarországon, ez a szám nőtt 346-ra 2013-ban. Ebben az évben 18 kapott városi címet utolsóként, köztük Gyöngyöspata, Jánosháza, és Újhartyán, amelyeknek lakosságszáma idén év elején sem érte el a 3000 főt.   

2010-ben behúzták a féket a városi címadományozásban - írta az Index. Jelentősen szigorodtak ugyanis a várossá nyilvánítás szabályai: a vonatkozó kormányrendeletet módosításával mérhető demográfiai, intézményi és infrastrukturális paraméterekhez kötötték a városi rang megszerzését. Ráadásul 2015-ben azt is kikötötték, hogy a cím elnyeréséhez a lakosságszámnak el kell érnie a 10 000 főt mindamellett, hogy a megelőző öt évben a népesség folyamatosan nőtt. Nem csoda, hogy régóta nem kapott egy település sem városi címet. A 2015-ben pályázó 23 település közül egy sem ment át a rostán.

Törpevárosok

A Belügyminisztérium népességnyilvántartó statisztikája szerint Kiskunlacházának idén január 1-jén 9245 állandó lakosa volt, Nyírbogátnak pedig 3076. Könnyen gondolhatnánk - és sokan így is gondolták, mint az a hírre érkező kommentekből kiderült -, hogy Kiskunlacháza elég népes ahhoz, hogy város legyen, viszont Nyírbogát lakosságszáma alapján még mindig inkább falu. Ez pedig nem véletlen, ugyanis Magyarországon hagymányosan az 5000 fő alatti állandó lakosú településeket községnek, az 5-20 ezer lakosúakat kisvárosnak, a 20-100 ezreseket közepes méretű városnak tekintjük. 100 ezer fős népesség felett beszélhetünk nagyvárosról és 1 millió felett metropoliszról.

Az ENSZ Demográfiai Évkönyve a 20-100 ezer fős lakosú településeket még kisvárosnak nevezi, és a nagyvárosok is 500 ezer fő felett kezdődnek a felosztásukban. Nálunk viszont alacsonyabban van a korlát, ahogy például nemzetközi viszonylatnak halmoknak, domboknak tartott kiemelkedéseket is nyugodt szívvel nevezzük hegynek. Viszont hiába is sorolnánk ilyen kategóriákba a településeinket, és mondanánk rá városi címet kiérdemlő Nyírbogátra, hogy csak faluméretű: számos magyar kisváros van, amelynek még kevesebb lakosa van, és számos olyan község található Magyarországon, amelyek sokkal népesebbek.

Magyarország legkisebb városa népessége alapján Pálháza, év eleji adatok alapján 1096 fő állandó lakosa volt. A második Őriszentpéter (1168), a harmadik Igal (1552). Ezek bőven kisebbek Nyírbogátnál, vagy a 2013-ben várossá nyilvánított Gyöngyöspatánál, Jánosházánál, vagy Újhartyánnál. Megvizsgáltuk, hogy Belügyminisztérium népességnyilvántartó statisztikája szerint mennyi olyan kisváros van ma hazánkban, amelynek lakosságszáma nem érte el a 5000 főt. 91 ilyen várost találtunk:

A listából látható, hogy az első 17 város a listában még 2500 főt sem számlált év elején. 31 városnak van 2500-3500 állandó lakosa, vagyis hasonló méretűek ilyen tekintetben, mint Nyírbogát. Így Magyarország 50 legkisebb városa közül mindössze kettő van, amelynek állandó népessége több, mint 3500 fő. Olyan kisvárosból pedig, amelyet többen laknak, mint 3500, de kevesebben, mint 5000, összesen 43 volt év elején.

Óriásfalvak

Kiskunlacháza ezzel ellentétben népes községnek számít a maga 9245 állandó lakosával. Ráadásul a lakosságszáma folyamatosan nőtt az évek során, tavaly még 9197, öt éve pedig 8890 fő lakta - ez 4 százalékos emelkedést jelent. Egy ilyen népes települést már bőven lehet városnak nevezni, ha azt vesszük, hány feleekkora település viseli a címet. Viszont nem Lacháza az egyetlen olyan község, nagyközség, amelyet ilyen sokan laknak: három település még 10 ezernél is több főt számlált év elején. Solymár (11409), Tárnok (10404), és Csömör (10098) ennek ellenére nem város, hanem nagyközség.

Összesen 33 olyan 5000 fő feletti lakosságszámú település van Magyarországon, amii nem visel városi címet, a 4000 főnél népesebb községek, nagyközségek listája még hosszabb: 71 ilyen helység van. Érdekesség, hogy a "nagyközség" és "község" cím és a település népessége sem mutat egyértelmű mintázatot. Gondolhatnánk, hogy a nagyközségekben többen élnek, viszont a lista szerint erre nem lehet következtetni. Az óriásfalvak ransorában 4. helyen álló Erdőkertes például község, pedig 9197-en lakják, míg a lista végén található Leányfalu a maga 4011 lakosával nagyközség címet visel:

Azért azt nem szabad elfelejteni, hogy az ország egyes régióiban, térségeiben egész más jelentősége lehet egy-egy nagyobb lélekszámú településnek. Más jelentősséggel bír egy hasonló lakosságszámú és gazdaságilag, infrastrukturálisan fejlett település a mezővárosokkal tarkított Alföldön, az aprófalvas Dunántúlon vagy Budapest agglomerációjában. Míg az ország egyik felén egy ilyen település "eltörpül" az őt körülvevő nagyvárosok mellett, és fejlettsége, centrumjellege nem jelentős, más térségben épphogy hatalmas szerepe lehet a helyi kistelepülések életében egy ilyen központibb helységnek.

Előnyből hátrány, hátrányból előny?

Miért nem mindegy, hogy egy adott település község, nagyközség vagy város? Hogyan érintheti a lakosságot, ha települését várossá nyilvánítják, vagy éppen megmarad községnek - az egyre növő népesség ellenére? A városi rang megszerzése - bár még ma is presztizskérdés -, elviekben nem jár közvetlen előnyökkel a település számára. A városi jogállásból adódó külön joga, illetve kötelezettsége sincs a városoknak - kivéve a megyei jogú városokat -, az önkormányzati törvény a települések egyenrangúsá­gára törekszik.

A gazdasági hatások viszont közvetett módon jelentkeznek a cím megszerzését követő évtizedekben. A várossá nyilvánítás például a statisztikai mutatók szerint sok esetben pozitívan befolyásolta az egyes települések vállalkozásainak számbeli alakulását Bujdosó Zoltán tanulmánya (2016) szerint. Szinte alig akadt a vizsgáltak közül olyan település, ahol kisebb-nagyobb mértékben, de ne nőtt volna a vállalkozások száma. Ez alapján a városok a befektetők számára vonzóbban lehetnek, az új vállalkozások, szolgáltatók megjelenése pedig növeli az önkormányzat bevételeit.

A várossá nyilvánítást követően általában növekedtek is az önkormányzatok adó- ás tárgyévi bevételei, viszont az első évek sikereit a legtöbb esetben visszaesés követte a vizsgált városoknál, azaz nem szignifikáns a kapcsolat a várossá válás és a bevételek növekedése között. A tanulmány nem talált egyértelmű összefüggést abban sem, hogy a városi cím megszerzézének bármilyen szerepe lett volna az olyan infrastrukturális mutatók ösztönzésében, mint pl. a közművesítés. Az infrastruktúra fejlesztése minden vizsgált település életében jelentős volt rangjától függetlenül, sőt sok esetben már a várossá válás előzménye volt a fejlett infrastruktúra.

Megéri várossá válni?

A fentiek alapján, bár a befektetőket vonzhatja és a vállalkozásindítást motiválhatja a várossá válás, nincs kimutatható közvetlen előnye a lakosság szempontjából. A presztízsen túl az motiválhatja mégis a települések vezetőit a várossá nyílvánításban, hogy remélik: jobb elbírálásban részesülhetnek a településfejlesztési pályázatokon városként. Erről statisztikák nem állnak rendelkezésre, viszont az tény, hogy az elmaradott térségek fejlesztésében kulcsszerepet játszhatnak az olyan centrumtelepülések, amelyek elindulnak az urbanizáció útján.

Megéri falunak maradni?

Az elmúlt évek családpolitikai intézkedéseinek egyik célja, hogy az elnéptelenedő kistelepüléseket vonzóvá tegye: erre hozták létre a falusi CSOK konstrukciót. A vissza nem térítendő támogatást bizonyos településeken ingatlanvásárlás céljából lehet igénybe venni. Használt, illetve új lakásvásárlás egy gyermek esetén 600 ezer, két gyermek esetén 2,6 millió, három gyermek esetén pedig 10 millió forint igényelhető. (Használt ingatlan vásárlásakor a támogatás fele az adásvételre, a másik fele felújításra, korszerűsítésre fordítandó.)

A kormány döntése értelmében év elejétől még több településen elérhető a falusi CSOK.

Valamennyi 600 fő alatti településen, illetve minden olyan 600 és 2500 fő közötti lakosú faluban igénybe lehet venni a támogatást, amelyen nem, vagy csak mérsékelt népességnövekedést tapasztaltak. Így már 2678 településen érhető el a támogatás, ami Magyarország 5000 fő alatti településeinke több mint 93 százaléka.

A falusi CSOK tekintetében sem kizáró ok, ha egy település város, hiszen például az legkisebb magyar városban, Pálházán is elérhető a támogatás. Tehát támogatási szempontból nem jár semmilyen hátránnyal, ha az adott kistelepülés városi címet nyer. A fordított hatás viszont elképzelhető: egy-egy kistelepülés iránt megélénkülhet a támogatások hatására annyira az érdeklődés, hogy jelentősen emelkedhet a beköltözők száma. A növekvő népességszám pedig idővel ahhoz vezethet, hogy a település városi címet kap.