Boncasztalon a feminista társasjáték: többet árt, mint használ?

Még október elején futott bele egy olvasónk egy akciós társasjátékba az egyik nagyáruházban, a Ms Monopolyba, ami a népszerű játék feministának kikiáltott változata. (röviden és töören annyi a lényege, hogy itt a nők több pénzt kapnak körönként, mint a férfiak, a szokásos 200 helyett 240 Monopoly-pénzt - a cég szerint ezzel azt szerették volna modellezni, milyen lenne egy olyan világ, ha ugyanazért a munkáért a nők kapnának több pénz, nem pedig a férfiak.)

A kérdést most megpróbáljuk eldönteni, de legalábbis alaposan körüljárni a problémát. Elöljáróban érdemes annyit tudni, hogy nem csak Magyarországon, de a világ szinte minden táján a munkaerőpiacon jelentős hátrányban vannak a nők a férfiakhoz viszonyítva. Legutolsó rendelkezésre álló adat szerint (2016. év) egy férfi átlagfizetése 16 százalékkal (majd kéthavi bérrel) magasabb, mint a nőké. Tehát ugyanazért a munkáért csak azért mert nő vagy, kevesebb fizetést kapsz.

Megszavaztátok

Kíváncsiak voltunk olvasóink véleményére is, ezért az alábbi kérdést tettük fel a témával először foglalkozó cikkünkben:

A válaszadók majdnem 78 százaléka kattintott a nemre, azaz jelentős részük szerint ez a társasjáték nem tudja felhívni a figyelmet a valós társadalmi problémákra. Érdekes megnézni azonban, hogy mit mondanak a szakemberek: olyanokat kérdeztünk meg, akiknek valós élményeik vannak a társasjátékokkal, napi szinten használják őket. A szakvélemények nagyjából egy irányba mutatnak, ugyanakkor mégis élesen eltérnek egymástól. Ha másra nem is, arra jó ez a sokat vitatott játék, hogy minél több oldalról körül tudjuk járni a nők hátrányos megkülönböztetésének a problematikáját.

Társasjáték a pedagógiában

Először is nézzük meg, miért érdemes elővenni őket? A társasjátékoknak pedagógiai szempontból több fejlesztő funkciója is lehet: Fejlődhet a stratégiai érzékünk általuk, tanulhatunk kudarctűrést, amikor veszítünk, de fejlesztheti a kommunikációt a játékszabály magyarázása közben és a koncentrációt is - de hosszan lehetne még sorolni az előnyeit. Galambos Attila pedagógus, az Újpedagógia trénere szerint még az is belefér egy-egy oktatási folyamatba, hogy olyan társas kerüljön elő, ami társadalmi helyzetet modellez, és így hívja fel a figyelmet egy-egy problémára, kihívásra.

A Ms. Monopoly, most azt próbálja meg, hogy egy sikeres, szórakoztató kompetitív stratégiai táblajátékot alakít át úgy, hogy egy társadalmi problémára (a nők helyzete a munkaerőpiacon) reflektáljon. Ez a probléma fontos, beszélni kell róla, oktatási programokat szervezni, vagy akár kifejezetten ezzel foglalkozó társast fejleszteni rá  (amúgy van ilyen játék: Unequalopolis), de egy kompetitív stratégiai táblajátékban az a megoldás, hogy valaki alanyi jogon előnyt kap, sután hat,

Meglátása szerint a társasjátékokban való előnyadás funkciója az, hogy életkori, kognitív, vagy tapasztalati helyzetre reagáljon, általa érje el a játék a legjobb hatásfokát, és szórakoztató maradjon minden félnek. Sakkban a tapasztaltabb, erősebb játékos azért ad előnyt a partnerének, hogy egyrészt fenntartsa a játék izgalmát, másrészt adjon esélyt a gyengébbnek a győzelemre nemtől függetlenül. A Ms. Monopolyban a lányok többletjuttatása nem a játékhoz kapcsolódó tapasztalatokra reagál, hanem alanyi jogon ad előnyt valakinek (csak mert lány) és indít hátrányból valakit (csak mert fiú). Nagyon sok emberi jogi társas tud ilyen helyzetet szimulálni érzékenyítés miatt, de ezeket a társasokat leginkább emberi jogi szakemberek készítik, azok is vezetik, hogy a felmerülő kérdésekre érdemi módon tudjanak reagálni.

"Én magam nehezen tudnék érvelni amellett, hogy egy gyerekcsoportban egy kompetitív játéknál miért kerül valaki alapból helyzetelőnybe. Még akkor is, ha valóságban így van. A Monopoly azonban nem a valóságot szimulálja, hiszen soha nem kerül az irányításom alá szálloda. Így ezt az újítást funkciótlannak érzem" - véli az Újpedagógia trénere.

Rossz, de legalább valami van

De mit mond egy hivatásos társasjátékfejlesztő? Nyirati András szerint van vele gond, de olyan mint a Greenpeace: általuk legalább beszélünk egy adott problémáról:

Nem látom ebben a játékba, hogy valamiféle megoldás, vagy megegyezés felé vinné az problémát, leinkább csak a felháborodást erősíti. Ha analógiát keresünk, hogy miképp működik ez "nagyban", talán a női kvótát említhetnénk - az is hasonlóképpen megosztó, sokak kételkednek benne, hogy valóban jó módszer-e ez helyre billenteni az egyensúlyt. Erre az ellenérv úgy hangzik, hogy de akkor jobb, ha nem csinálunk semmit? Akkor egészen biztosan nem fog változni a világ."

Meglátása szerint ez egy viszonylag bonyolult, de legalábbis több oldalról megvizsgálandó kérdés: véleménye szerint női vonalon maradva, szükség van a határozott fellépésű feminista nőjogi szervezetekre is, és nem feltétlenül azért, mert a többség velük fog majd egyetérteni, de legalább tágítják a horizontot, és megjelenhetnek a köztudatban bizonyos addig nem tárgyalt problémák. Fontos, hogy valakik felvesznek egy nagyon határozott pozíciót, erős véleményük van, és nem azért, hogy sokan sodródjanak a szélsőségesség irányába, hanem hogy látszódjanak más problémák is.

Önmagában ez a játék, csak azzal, hogy játszunk vele, nem fog érzékenyíteni, akkor van bármi értelme, hogyha utána beszélünk róla. Ha nem így lesz, akkor hetek múlva az élményből csak annyi fog megmaradni, hogy igazságtalan volt a játék - mondta

A szándék jól látszik, de a célját nem érheti el

Érzékenyítés - már maga a szó is óvatosságot, lassúságot sugall, egy olyan tevékenység képe ugrik be, melynek során az érzelmekre hatva próbálunk tudatosítani valamit, és nagyon nem mindegy, hogyan. Ágyúval megyünk a verébre vadászni? Szintén a játék utóízét, felületességét kritizálja Lencse Máté, pedagógus, az Igazgyöngy Alapítvány tanodájának vezetője, és a Pagony Kiadó játéktervezője.

A szakember szerint látszik a szóban forgó kiadványról, hogy valamiféle társadalmi felelősségtudatból próbálkozik a kiadó, de nem gondolja, hogy ez a fajta problémafelvetés bármit megoldana. 

"Mindezek mellett el kell mondanom, hogy én alapvetően amúgy sem vagyok híve az úgynevezett érzékenyítő, edukatív, oktató társasjátékoknak. Manapság rengeteg ilyen termékkel lehet találkozni-, hiszen sok szervezet foglalkozik társasjátékok előállításával, ám hogy ezek nagy része nem jó játék.

De mégis miképp kellene akkor érzékenyíteni a diákokat fontos társadalmi problémákra, mint amilyen a nők munkaerőpiaci helyzete? Lencse Máté szerint csak az fog működni, ami az adott pedagógusnak jól áll, hisz benne, komfortosan érzi magát a tevékenység közben. Ha úgy ad egy tanár a gyerekek kezébe társast, hogy ő amúgy nem szokott ilyen jellegű tevékenységeket végezni, akkor az sosem működhet. De persze számtalan eszközzel lehet érzékenyíteni: beszélgetéssel, történetolvasással, vagy egy minikutatás segítségével, esetleg meg is lehet nézni erről egy filmet. Egy jó társasjáték is megfelelő választás, annyiban lehet talán problémás, főként egy társasjátékfejlesztő szemszögéből, hogy alapvetően egy játéknak az lenne a célja, hogy jól érezzük magunkat, ám egy direkt eszközzel, ez szinte sosem lehetséges, Ms Monopoly-val pedig pláne nem, hiszen feltehetően rossz játékélményt hagy maga után minden fiúban, hiszen azt érzi, igazságtalanság érte.

Egy kevésbé direkt játék, mint amilyen például a Pandemic (melyben női tudós karakterekkel is küzdenek a játékosok a világjárvány ellen), eredményesebb tud lenni, hiszen nem nyomják a játékosok arcába a mondanivalót, helyette indirekt módon sugallja, hogy nők is lehetnek tudósok, adott esetben a világ megmentői. A Ms Monpoly felvet egy fontos problémát, de a legnagyobb baj, hogy ezzel magára hagyja a játékosokat, nem oldja fel a felszított ellentéteket. Felületesen nyúl a problémához, így nem gondolom, hogy bármilyen hatása is lehet.

A társas szórakoztat, a beszélgetés érzékenyít?

És habár jelen körülmények között nem egy társasjáték kritikájára vállalkoztunk, úgy tűnhet mégis az sült ki belőle. Senkit sem szeretnénk se le, se rábeszélni a vásárlásra, inkább arra, hogy nézze meg, mit vásárol a legkisebbeknek (ne az akció mértéke alapján döntsön), ha szórakozni akarunk, tegyük azt, ha pedig a világlátásukat szeretnénk formálni, súlyos társadalmi problémákra felhívni a figyelmüket, válasszunk olyan módszereket, akár az említettek közül, melyek egyel hatékonyabban segíthetnek hozzá minket céljaink eléréséhez.