Filléres lakópark, bukott devizahiteleseknek

Nagy Bálint2012. május 7. 05:28

Több sebből is vérzik az ócsai kormányprogram, melynek így erősen megkérdőjelezhető a szükségessége - véli Perényi Tamás DLA. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi docensével készített interjúnk második részében többek között lakóépületeink energetikai követelményeiről; a passzívház technológiáról; az ócsai Szociális Családiház-építési Programról; valamint a pályakezdő építészek lehetőségeiről faggattuk az okleveles építészmérnököt. Interjú


Nem olvastad az interjú első részét? IDE KATTINTVA megteheted!

Pénzcentrum.hu: Mennyire változtatta meg az energiatudatos szemlélet a tervezés folyamatát, a házak formavilágát?

Perényi Tamás DLA: A formavilágban egyelőre kevésbé érzékelhető a változás. Mi, építészek ugyanis nem nagyon szoktuk vizsgálni, hogy egy forma, amit tervezünk, az a fenntarthatóság szempontjából is optimális-e. Azt természetesen tudjuk, hogy egy kompakt tömegű ház a lehető legkisebb lehűlő felületeivel sokkal energiatakarékosabb, mint egy bontott tömegű, esetleg észak felé nyitott épület. De a durva ökölszabályokon kívül a fenntarthatóságra nem nagyon szoktunk figyelmet fordítani. Azt szoktuk mondani, hogy a forma építészeti kérdés, az energiatakarékosságról pedig majd gondoskodik a hőszigetelés, a professzionális ablakszerkezet, illetve az egyéb részletmegoldások. Mindazonáltal folyik egy kutatás a Lakóépülettervezési Tanszéken, amely egy szimulációs szoftver segítségével azt vizsgálja, hogy egy épületnek melyik pontja optimális energetikailag, és melyik nem az. Ennek segítségével pedig az építész eldöntheti, hogy akar-e változtatni a terveken, vagy úgy gondolja, hogy az építészeti szándékai erősebbek.

Pc: Összhangban az energiatudatossággal hazánkban is elkezdtek megjelenni a passzívházak. Mit gondol ezekről az épületekről?

P. T.: Bár a németektől nem rossz dolog tanulni, azonban nem lenne jó ezt a technológiát egy az egyben átvenni. Azt ugyanis tudni kell, hogy a "Passzívház Intézet" egy magáncég, amelyik professzionálisan építette fel a saját brandjét, és mi már úgy kapjuk meg ezt, mint egyfajta szabványt. (Csak azon épületeket nevezhetjük passzív háznak, melyek megfelelnek a darmstadti "Passivhaus Institut" hivatalos minősítési rendszerének - a szerk.) Pedig ez nem egy állami szabvány. Tehát meg kell néznünk, hogy Magyarországon, az itteni klimatikus viszonyok között mi lenne optimális. Úgy gondolom, hogy az alacsony energiafogyasztású házak ideális megoldást tudnának adni, , ahol még nincs szükség szellőztető berendezésekre. Mindig az adott helyzethez, helyhez kell elvégezni a vizsgálatokat, s elképzelhető, hogy egyes esetekben éppen a passzívház-standard lesz a megfelelő.

Pc: Mik a tapasztalatai, a megrendelők keresik az energiatudatos épületeket?

P. T.: Úgy tűnik, hogy minket, szakembereket megelőz a felhasználói réteg. Ők kényszerítik ki azt, amit persze mi is tudunk, hogy már csak energiatudatos házakat szabad építeni.

Pc: Mennyire birkózik meg az építész társadalom a megváltozott energetikai, s egyéb követelményekkel?

P. T.: Az építészeknek ugyanúgy, mint az orvosoknak, kreditpontot kell gyűjteni azért, hogy ötévente meg tudják újítani a kamarai tagságukat. A kreditpontok gyűjtése sokféleképpen történhet; épületlátogatásoktól kezdve előadásokig, és azt látom, hogy az előadások jó része energiatakarékossági, fenntarthatósági tematikájú. Másrészt a szaksajtó is tele van ezzel a témával. Látszik, hogy ez mindenkit borzasztóan érdekel, mindenki számára fontos. Arra nagy szükség lenne, hogy tudományosan megalapozott adatok álljanak a tervezők rendelkezésére, legyenek olyan kutatások, amelyek a hőszigetelésre, az energiatakarékosságra, a passzívházakra, az alacsony energiafogyasztásra, az alternatív fűtésekre adnak olyan sillabuszokat, amelyek alapján akár a megrendelő is, akár a tervező építész is megfelelően tud dönteni.

Pc: A múlt évszázadban többször is előfordult, hogy a megváltozott funkcionális igényekhez idomultak lakóépületeink. Van-e most folyamatban ilyen változás? Nyugat-Európában például egyre gyakoribb az otthoni munkavégzés. Kell-e erre adaptálni egy lakóépületet?

P. T.: A lakásaink elég rugalmasak. A '60-as években volt egy japán építészeti irányzat, a metabolizmus, amelynek képviselői azt mondták, olyan házakat kell terveznünk, amelyeknek a nagy része, azok a funkcionális egységek, amelyekről nem tudjuk, hogy 20 év múlva jók lesznek-e, csereszabatosak legyenek. Teljesen logikus volt egyensúlyba hozni azt az ellentmondást, hogy az építészet 100 évre tervez, a világ viszont sokkal gyorsabban változik. A gyakorlat mégis azt mutatta, hogy ez zsákutca volt. Valóban vannak olyan funkciók, ameyeken 5-10 év múlva esetleg változtatni kell - például ha egy cipőgyár mondjuk tejcsarnok lesz -, de egy lakás ebben a tekintetben konzervatív. A mai legkorszerűbb lakásigényeket is tökéletesen ki tudja elégíteni egy 100 éves historizáló bérház főfalas és nagyon lomhán változtatható belsőtéri rendszere. Bár főleg a konyhánál és a fürdőszobánál pregnáns a technológiai változás, s természetesen az otthoni munkavégzéshez is alkalmassá kell tenni a teret, de úgy látom, hogy még egy 20 évvel ezelőtti standard lakás is tudja ezt teljesíteni.

Pc: Az elmúlt 30-40 évben új építésekkel nem növekedett Magyarországon a szociális bérlakás állomány. Éppen ezért az ócsai Szociális Családiház-építési Programot építészeti szempontból sem lehet figyelmen kívül hagyni. Mit gondol a programról, az eddig napvilágot látott részletekről?

Bárkinek járhat ingyen 8-11 millió forint, ha nyugdíjba megy: egyszerű igényelni!

A magyarok körében évről-évre nagyobb népszerűségnek örvendenek a nyugdíjmegtakarítási lehetőségek, ezen belül is különösen a nyugdíjbiztosítás. Mivel évtizedekre előre tekintve az állami nyugdíj értékére, de még biztosítottságra sincsen garancia, úgy tűnik ez időskori megélhetésük biztosításának egy tudatos módja. De mennyi pénzhez is juthatunk egy nyugdíjbiztosítással 65 éves korunkban és hogyan védhetjük ki egy ilyen megtakarítással pénzünk elértéktelenedését? Minderre választ kaphatsz ebben a cikkben, illetve a Pénzcentrum nyugdíj megtakarítás kalkulátorában is. (x)

P. T.: Amikor megkértek arra, hogy a beépítési tervpályázatban legyek zsűritag, vívódtam, mivel magam sem voltam biztos benne, hogy a beruházás szükséges-e. Két okból mondtam mégis igent. Az egyik, hogy nekünk, építészeknek ezt nem a devizahitelesek kérdésének kell tekintenünk, hanem valóban egy szociális lakóegyüttes kérdésének. Ha ezt így tekintjük, akkor azt is látjuk, hogy ilyen típusú telep nem épült az utóbbi időben. Holott például Ausztriában ez már 80 éve bevett gyakorlat. Ha pedig megépülne nálunk az első ilyen lakóegyüttes, a maga temérdek hibájával, de egyben tanulságával is, akkor talán beindulhatna az a folyamat, ami a többi országban normálisan működik több évtizede. Persze nagyon ritkán fordul elő, hogy egy folyamat első eleme nem hordozza magában az összes gyermekbetegséget. De mégis csak az első elem lehetne. A másik ok pedig az volt, hogy az építész szakmának igenis ápolnia kell egyfajta normális kapcsolatot az aktuális kormányzattal. A közvetlen kapcsolat a politikával ugyanis elkerülhetetlen, s szükséges is, hiszen egy építész milliárdok felett bábáskodik. Egy olyan projektnél, ahol látszik, hogy a kormányzat elkötelezett, s semmilyen szakmai érv nem tudja eltántorítani, akkor annak ellenére, hogy látom a hibáit, jó lenne ezt segíteni. Lehet, hogy valaki erre azt mondja, hogy ez egy elvtelen kompromisszum, én úgy gondoltam, hogy nem volt az. Biztosan mindenki máshol húzza meg ezt a határt. Amúgy nagyon bizonytalan vagyok a kezdeményezés kimenetele szempontjából, hogy itt, a világtól elzártan, még Ócsától is távol, olyan családok, akiknek nagyon sok pénzbe kerül a közlekedés, hogyan tudnak megfelelő munkalehetőséghez jutni, hogyan tud ott egy megfelelő közösség kialakulni úgy, hogy az ország különböző pontjairól fognak odaérkezni. Ez egy olyan kísérlet lesz, aminek egyelőre bizonytalan a kimenetele. Nagyon okosan kell majd kiválasztani a családokat, hogy kialakuljon majd egy belső kohézió, ami sikeressé teheti ezt a projektet.

Pc: Véleménye szerint mi kellene ahhoz, hogy egy ilyen volumenű beruházás valóban értékteremtő, illetve értékálló alkotás lehessen?

P. T.: Jó lett volna, ha olyan telep épül, amely nemcsak számunkra minta, hanem akár európai szinten is. Ha valamire nem sajnáltam volna a pluszpénzt, akkor erre. Ez kihúzhatta volna annak a méregfogát, hogy számtalan sebből vérzik a beruházás. Az lehetett volna az előnye, hogy olyan minőséget tudunk felmutatni, akár az energiatakarékosság, akár a fenntarthatóság, akár a fűtés, akár a szennyvízkezelés tekintetében, hogy azt mondhassuk, ez egy mintaprojekt, amit érdemes utána monitorozni, pár év múlva megnézni, hogyan áll. Olyan referencia lehetett volna, amelyet esetleg nyugatról is idejönnek megnézni a szakemberek. Azt sajnálom igazán, hogy ez nem jött össze. Lesz egy átlagos minőségű kis lakóegyüttes, s így valóban erősen megkérdőjelezhető a szükségessége.

Pc: Az ország összesen 7 építészkarán évente legalább 500 építészmérnök és építész tervezőművész szerez diplomát. Ilyen mennyiségű munkaerő felvételére a magyar építőipar egészséges állapotában is aligha képes, az aktuális helyzetről nem is beszélve. Mit tehet egy pályakezdő építész ilyen helyzetben?

P. T.: Amikor egy évvel ezelőtt én tartottam a diplomaosztó beszédet, nagy felháborodás volt, mert azt javasoltam, hogy aki el akar menni külföldre, az menjen el. Persze hozzátettem, hogy dolgozzanak kint néhány évet, majd jöjjenek vissza, és azt a tudást, munkakultúrát, amit kint magukba szívtak, honosítsák meg itthon. Mert nagy szükségünk van arra, hogy bejöjjön a friss levegő és tudás az országba. Azt az ellentmondást látom, hogy a kevés beruházás miatt most valóban alig akad munka. De míg Nyugat-Európában az épített környezet minősége nagyon magas szinten áll, addig Magyarországon rengeteg tennivaló lenne. Nemcsak újat építeni, hanem a meglévő mintegy 4,5 millió lakást rendbe rakni. Az munkahelyeket, a közösségi tereinket rendbe tenni. Ez mind-mind építészt igényelne.

Pc: A jelenlegi helyzetben mégis milyen lehetősége van egy pályakezdő építésznek?

P. T.: Az építészeknek az lenne a feladatuk, hogy lépjenek ki a meglévő struktúrából, ne csak a tervező kft.-kben és az önkormányzatokban gondolkodjanak. Nem csak olyan struktúra létezik, hogy idejön a spanyol, amerikai, izraeli, német befektető, és azt mondja, hogy itt egy foghíj, megveszem, tervezz rá egy szállodát. Főként, hogy jelentősen csökkent a beruházási kedv, a külföldi tőke nem nagyon jön ide. Ha megnézzük, hogy mi az, amiben változtatnunk kell, s ebben a folyamatban hol van szükség egy építészre, akkor meg lehet keresni azokat a feltételeket, amelyeknek a keretén belül ezeket a változtatásokat el lehet végezni. Ez azt jelenti, hogy ha valami működik, akkor meg lehet hozzá találni a forrásokat. A '80-as években Makoveczék például azt mondták, nagyon káros lenne az országnak, ha falvak szűnnének meg. Úgy gondolták, a megmaradás esélye az, ha elkezdenek faluházakat építeni. Pedig semmi pénz nem volt rá. Sőt, politikai ellenszél volt, hiszen a politika azt mondta, hogy ne épüljön ott semmi, haljon el a falu, nincs rá szükség, mindenki menjen be a városba, az a jövő. Sok esetben fekete kocsi ment mögöttük, amikor mentek le a falvakba. Csodák csodájára mégis felépültek ezek, ráadásul közpénzből. Úgy tűnik tehát, hogy meg lehet találni azokat a struktúrákat, amelyek értelmes munkát adnak az építészeknek, és még valamennyi anyagi megbecsülést is hoz nekik.

 

Címkék:
energiatakarékosság otthon,