Pénzcentrum • 2009. január 23. 08:45
Hiába bizonygatják határozottan a gázipari szakemberek, hogy a földgáz fűtőértéke az importstop ideje alatt is szabványos maradt, a felhasználók közül sokan mást éreznek, és a szerelők közül is többen gyengébbnek érzik a gázt. Gyakran azonban egyszerűen arról van szó, hogy az elhanyagolt, elavult készülékek a télen egyébként is hidegebb vizet már nem tudják a megszokott módon felfűteni a kívánt hőmérsékletre - írja a Népszabadság.
Bár a hazai gázkereskedelem piaci szereplői egyértelműen azt állítják, hogy a gázválság idején is szabványos maradt a gáz fűtőértéke, sok felhasználó ténynek, a megkérdezett gázszerelők egy része pedig afféle nyílt titoknak veszi, hogy időnként jóval gyengébb fűtőértékű gáz érkezik az otthonokba.
Általános vélemény, hogy a gáz fűtőértéke a valóságban tágabb határértékek között mozog, mint a megállapított szabvány. A hazánkban felhasznált jórészt orosz gáz fűtőértéke leggyakrabban 33-35 megajoule/köbméter körüli. Az ország egyes területein lehetnek eltérések, de a fogyasztót gyengébb gáz esetén sem éri kár, mert az óraálláson túl a valós fűtőérték határozza meg a számla végösszegét.
A fogyasztók gyakran azt tapasztalják, hogy lassabban fő a leves, illetve nem melegszik fel eléggé a fürdővíz, de a szerelők szerint könnyebb ezt a gyenge gázra fogni, mint megvizsgáltatni az évek során elpiszkolódott, elhanyagolt készülékeket. A gáz pontos fűtőértékét csak méregdrága műszerekkel lehet mérni, a gáz hígítása pedig technikailag lehetetlen.
Műszerek nélkül a szerelő a gáz aktuális fűtőértékére csak a kibocsátott égéstermék mennyiségéből, a gázláng színéből, illetve a készülék állapotából tud következtetni. Öveges professzor módszere lehet a legegyszerűbb: mérjük meg, hogy egyforma mennyiségű és hőfokú vizet mennyi idő alatt párologtat el tűzhelyünk. Ha a két érték jelentősen eltér, úgy időközben romlott a gáz fűtőértéke - vagy éppen a készülék.