Borbándi Dániel • 2024. szeptember 16. 16:02
A szülők gyakran a „rossz barátokat" hibáztatják gyerekük helytelen viselkedéséért, azonban egy új kutatás szerint az ilyen kapcsolatok tiltása nem javítja a gyermek magatartását, sőt, rontja azt. A középiskolás korban a kortársak egyre nagyobb szerepet játszanak a gyerekek életében, és az anyai tiltás gyakran a gyermek társadalmi státuszának csökkenéséhez vezethet, ami fokozza a problémás viselkedést. A Pénzcentrum mostani cikkében azokat a hibákat gyűjtöttük össze, amelyeket tanácsos a szülőknek nem elkövetnie iskolakezdéskor, vagy iskolaidő alatt.
A szülők gyakran hajlamosak a gyerekük rossz viselkedését egy olyan barátnak tulajdonítani, akit „rossz hatásnak” tartanak. A gyerekek gyakran párban vagy csoportban kerülnek bajba, így általában van valaki, akire rá lehet kenni a felelősséget. Más gyermekek kritizálása lehetőséget ad a szülőknek arra, hogy azt higgyék, az ő gyermekük alapvetően „jó” — és csak a barátja hatása miatt keveredett rossz helyzetbe.
Ez a gondolkodásmód azonban több problémát is felvet. Ha a szülők a gyerekeket alapvetően jónak vagy rossznak tekintik, azzal azt kockáztatják, hogy a gyerekek is úgy fogják látni magukat, mint „rossz” embereket, ha hibát követnek el. Ehelyett, ha a szülők minden gyermeket alapvetően jónak tekintenek, akik néha rossz döntéseket hoznak, akkor a gyerekek számára több lehetőség nyílik a személyes fejlődésre. Ezen túlmenően, a szülők általában a „rossz hatás” megnevezését követően megtiltják, hogy gyermekük időt töltsön azzal a baráttal – de új kutatások szerint ez a módszer általában visszafelé sül el - derül ki a HuffPostnak adott pszichológusok válaszából.
Miért nem működik, ha megtiltjuk a „rossz hatású” baráttal való találkozást?
Tudjuk, hogy amint a gyerekek középiskolás korba lépnek, egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak társaik véleményének, miközben próbálnak eligazodni a társas kapcsolatok világában.
Ahogy a gyerekek egyre idősebbek lesznek, a kortársaik egyre inkább meghatározóak lesznek nemcsak fizikai, hanem pszichológiai életükben is
– mondta el Cristine Legare, a Texasi Egyetem pszichológia professzora.
A kortársak befolyásásának jelentőségét nem szabad lebecsülni
Ezt egyébként a szociológia másodlagos szocializációs közegnek nevezi, és számtalanszor tárgyalta már a fontosságát a magyar szakirodalom is. Az Ifjusági Szöveggyűjteményben például Nagy Ádám és Oross Dániel arról írtak, hogy
A serdülőkor ebből a szempontból az emberi élet kiemelkedően fontos periódusa: az érzelmi-indulati hatások, a modellkövetés a serdülő személyiségébe hasonlóan mélyen vésődnek be, mint az első hat
év történései.
Sok esetben pedig ez a közeg még dominánsabban hat a gyermek fejlődésére, mint az elsődleges (családi) szocializáció. Ennek a visszaszorítása tehát sok esetben valóban káros következményekkel járhat.
Az amerikai tanulmányban a kutatók 562 kilenc és tizennégy év közötti gyermeket követtek nyomon Litvániában egy iskolai éven keresztül, különféle kérdőíveket kitöltetve velük, amelyek a többi gyermek népszerűségére és osztálytermi viselkedésére kérdeztek rá. Azt is megkérdezték a diákoktól, hogy édesanyjuk ellenzi-e valamelyik barátságukat. (Az apák vagy más gondozók véleményét a tanulmány nem kérdezte.)
A kutatók azt találták, hogy azoknak a diákoknak a viselkedése, akik arról számoltak be, hogy anyjuk nem helyeselte egyik barátjukat, nem javult – sőt, inkább romlott. Azok a gyerekek, akiknek magatartási problémáik voltak, nagyobb valószínűséggel számoltak be arról, hogy anyjuk ellenzi valamelyik barátságukat. Ez az anyai elutasítás a gyermekek társadalmi státuszának csökkenéséhez vezetett a kortársaik körében, ami viszont a rossz viselkedés növekedésével járt. Az anyák ellenállása tovább súlyosbította azt a problémát, amelyet meg akartak oldani.
Az események ezen láncolatának egyik lehetséges magyarázata az, hogy amikor a gyermek elveszít egy barátot az anyja nemtetszése miatt, társadalmi tőkét is veszít. Pierre Bourdieu, francia szociológus társadalmi tőkeként a barátokkal való kapcsolattartás intenzitását és a civil aktivitást azonosította.
Amikor egy gyerek elveszít egy barátot, elveszíti a befolyását a kortársai fölött, ami azt is jelenti, hogy nehezebb lesz új barátokat szereznie.
Ugyanakkor a "rossz társaság" címke nem mindig légből kapott
Több kutatás is következetesen kimutatta, hogy a tinédzser sofőrök nagyobb valószínűséggel szenvednek autóbalesetet, ha más utasok is vannak az autóban, különösen, ha ezek az utasok kortársaik. 2022-ben a halálos autóbalesetet szenvedett tinédzserek 56%-a olyan autóban ült, amelyet egy másik tinédzser vezetett.
Az okok, amelyek miatt a tinédzserek nagyobb valószínűséggel csinálnak valami „rosszat” a kortársaikkal, mint amikor egyedül vannak vagy a szüleikkel, egyébként egyszerre szociálisak és biokémiaiak.
Bárkinek járhat ingyen 8-11 millió forint, ha nyugdíjba megy: egyszerű igényelni!
A magyarok körében évről-évre nagyobb népszerűségnek örvendenek a nyugdíjmegtakarítási lehetőségek, ezen belül is különösen a nyugdíjbiztosítás. Mivel évtizedekre előre tekintve az állami nyugdíj értékére, de még biztosítottságra sincsen garancia, úgy tűnik ez időskori megélhetésük biztosításának egy tudatos módja. De mennyi pénzhez is juthatunk egy nyugdíjbiztosítással 65 éves korunkban és hogyan védhetjük ki egy ilyen megtakarítással pénzünk elértéktelenedését? Minderre választ kaphatsz ebben a cikkben, illetve a Pénzcentrum nyugdíj megtakarítás kalkulátorában is. (x)
De akkor mit tehetnek a szülők?
Laursen hangsúlyozta, hogy a tanulmány szerzőinek nem célja, hogy elítéljék a szülők reakcióit a gyermekük rossz viselkedésére. Teljesen érthető reakció, ha megtiltják az időtöltést egy baráttal. Ugyanakkor
Egyik szülő sem akar olyan helyzetbe kerülni, hogy ‘vagy én, vagy a barátod’, mert amikor a gyerekek áthaladnak ezen az életszakaszon, amikor a kortársaik egyre fontosabbá válnak, nem jó ötlet válaszút elé állítani őket — sokszor ugyanis nem a szülő fog kijönni jól a helyzetből.
Ehelyett azt javasolja, hogy a szülők inkább szövetségesként és támogatóként lépjenek fel a gyermekükkel szemben. Ha egy kortárssal együtt elkövetett helytelen viselkedésről van szó, azt tanácsolja, hogy a szülők próbálják meg „megérteni gyermeküket, a gyermekük döntéseit, és hogy miért vonzódnak egy adott baráthoz, és mit kapnak abból a kapcsolatból.” Ha a szülők megértik, mi zajlik a gyerekük életében, akkor kevesebb korlátozást kell majd bevezetniük. Érdemes megkérdezni a gyermeket, hogy miért szeret egy adott baráttal lenni, vagy hogy szerinte mi tesz valakit jó baráttá, és hogy az adott barát teszi-e ezeket a dolgokat.
Ha például egy szülő felfedezi, hogy 14 éves gyermeke egy barátjával együtt elektromos cigarettát használ, ahelyett, hogy megtiltaná a baráttal való találkozást, elmagyarázhatja, miért aggasztja a dohányzás, és beszélhet a hosszú távú egészségügyi következményekről. Egy tinédzser, Laursen szerint, azt szeretné, ha „felnőttként kezelnék, aki képes megalapozott döntést hozni.”
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a szülőnek engednie kellene a dohányzást, és nem kellene következményeket alkalmaznia, például megvonhatja az autóhasználatot vagy a felügyelet nélküli időt a barátokkal. A szülőnek azt kell közvetítenie, hogy „Ez nem arról szól, hogy dühös vagyok rád. Ez arról szól, hogy megvédelek téged, és olyan határokat szabok, amelyek valóban a te érdekedben állnak” – mondta Legare.
Minél jobban megérti a szülő a tinédzser nézőpontját, annál nagyobb valószínűséggel tud segíteni. Ha például egy tinédzser szorongás kezelésére használja az elektromos cigarettát, akkor más tervre lesz szükség, mintha kíváncsiságból próbálta volna ki, vagy azért, mert a kortársai rábeszélték. Segíthet, ha a szülők emlékeznek saját élményeikre, amikor annyi idősek voltak, mint most a gyermekük – tette hozzá Legare.
A hangsúlyt a viselkedésre kell helyezni, nem pedig a gyermek barátjával való kapcsolatára — amely egy olyan barátság, amelynek a gyermek része akar lenni —, valamint arra, hogy mit tehetünk annak érdekében, hogy meleg, közeli kapcsolatot tartsunk fenn a gyermekünkkel, növelve ezzel annak az esélyét, hogy hozzánk forduljanak tanácsért, amikor egy probléma felmerül.
Nemek között is van különbség
Léteznek egyébként olyan mérőeszközök, amelyek a serdülők véleménye alapján vizsgálják a szülői nevelési stílusokat. Egy jelentős ilyen módszert még Ranschburg Jenő és kutatótársai dolgoztak ki 1984-ben, úgynvezett IMAS (Imitatív Attitűd Skála) néven.
A kutatás szerint a konfliktusos családi légkörben a lányoknál az apai támogatás hiánya figyelhető meg, míg a fiúk esetében az apai és anyai támogatás együtt jelenik meg, ami erősen hozzájárul a fiúk önállósági törekvéseinek támogatásához.
A családi környezet érzékelésével kapcsolatban azt találták, hogy a fiúk szigorúbbnak és következetesebbnek látták szüleik nevelését, és a konformitásra való nevelés az ő szemükben nagyobb hangsúlyt kapott, mint a lányoknál. Ezzel szemben a lányok több anyai támogatásról számoltak be, mint a fiúk. Mivel testvérek esetén akár a szándékolatlan nemi különbségtétel is problémákat tud okozni, érdemes erre is odafigyelnie a szülőknek.
A szülői tiltó gyakorlatok kérdése egyébként aktuális is jelenleg
Mint ahogy azt talán már mindenki tudja, az idei tanévtől tilos lett a diákok számára az iskolai mobilhasználat. Mint később kiderült, ezt egyébként a szülők túlnyomó többsége támogatja is. A Pénzcentrum videóblogjában, a CashTagben ezzel, illetve a témához közvetlenül kapcsolódó internetes zaklatással is foglalkoztunk, amelyben szakértők segítségével megállapítottuk: ez pont olyan terep, ahol szükség lenne szülői fellépésre.
A videóban elhangzott, hogy a gyermekek többsége egyébként nem tartja elégségesnek azt a fellépést, amit a szülők vagy pedagógusok egy ilyen helyzetben tanusítanak. Emiatt sok gyermek annyira bizalmatlan, hogy még csak meg sem kísérlik tájékoztatni a felnőtteket a problémáról. Ráadásul ez nem is serdülőkorban, hanem már hamarabb problémává válik, így tehát az itteni szülői fellépés sokszor már túl későn történik.