Ide menekítik gyerekeiket a tehetősebb magyar családok: ezzel az oktatással tennék őket milliomossá

Pénzcentrum: Mennyire igaz az, hogy a külföldi továbbtanulás főleg a magasabb jövedelmű rétegbe tartozó diákok számára elérhető?

Nádas Rita: Ez az egyik legnagyobb tévhit, ami a külföldi továbbtanulással kapcsolatos. Nagyon eltérő a külföldi továbbtanulás költsége attól függően, hogy a diáknak milyen érdeklődése van, és hogy ki hova jelentkezik. Nincs egy standard tandíj, felvételi eljárás. Az EU állampolgáraként a magyar diákok nagyon sok kedvezményben részesülnek az EU-ban lévő egyetemek, tandíjából, sőt vannak olyan országok, ahol teljesen ingyenesen lehet továbbtanulni. Olyan országok is vannak, ahol ugyan nem ingyenes, de az EU-s diákok tandíja sokkal alacsonyabb, mint itthon egy fizetős szak pl. a Corvinuson. A magyar családoknál általában nagyon fontos szempont az, hogy mennyi a tandíj és a megélhetési költség, általában ez az első szűrő, amivel számolunk, és végignézzük, hogy hol tud a gyerek továbbtanulni. Mi két fő országba segítünk jelentkezni, és van egy sor olyan ország, ahol a középosztálybeli családok gyerekei is tudnak továbbtanulni. Emellett sok helyen ösztöndíj is elérhető bizonyos feltételekkel.

Hogyan néz ki a folyamat?

Nádas Rita: Nagyon sokféle szempont létezik, amit figyelembe kell venni amikor egy diák elhatározza, hogy külföldre jelentkezik. Eltérő  szempontjai lehetnek a diáknak és a szülőknek, és mi bevonjuk a szülőket is a felvételi jelentkezés támogatásába. Nincs két egyforma diák, akinek ugyanaz lenne az útja a külföldi továbbtanulásra való felkészülésben, mert minden egyetem más-más felvételi határidővel, tandíjjal, követelményekkel rendelkezik. Ezért kétféle stratégiát határoztunk meg. A folyamat elején nagyon sokféle információt adunk át a családoknak. 17 országról részletesen beszámolunk, az egyetemi jelentkezésről, a határidőkről, a követelményről, a tandíjról, a megélhetésről, az ösztöndíjakról. Ezután egy mentort adunk a diák mellé, aki segít összerakni egy egyéni stratégiát, ami figyelembe veszi azt is, hogy mennyire terhelhető a diák, mennyire van esélye bekerülni az adott intézményekbe, tudunk-e olyan egyetemet találni neki, ahova ő beilleszkedik, ahol fejlődést és  kihívást talál. Csak azért, mert külföldön van egy egyetem, nem feltétlenül kell jelentkezni.

Hogyan néz ki, amikor valaki egy külföldi egyetemre jelentkezik? Az érettséginek pl. mekkora a jelentősége?

Nádas Rita: Megint azt kell mondja, hogy  ‘attól függ’.  A legtöbb helyen alapvetően a holisztikus felvételi szemlélet a jellemző. Ez azt jelenti, hogy nemcsak az érettségi pontszámokat fogják átszámolni és figyelembe venni, hanem többféle követelményt, többféle dokumentumot, adatot és tényt néznek meg a diákról. Ez azt is jelenti a diák oldaláról, hogy nagyon sokféle dolgot el kell készítenie, és fel kell építeni egy ún. profilt, ami akár évekbe is telhet. Az Engame Akadémián ezért profilépítéssel  foglalkozunk 14 éves kortól. A diáknak meg kell ismernie és meg kell mutatnia, hogy miben erős, hogy tudja, mit takar az adott szak, tudja, mi a különbség a közgazdaságtan és a biznisz szakok között, mit takar pontosan a pszichológia szak, és hogy itt több félévet kell majd anatómiát és statisztikát tanulni.

Akár olyan kurzusokat is tud, amiket nem tanulnak a diákok, de neki be kell adni egy motivációs levelet a felvételire, egy önéletrajzot, egy portfóliót, mindegyikben elírva, hogy ő miért alkalmas erre a szakra, és hosszú távon mit szeretne ezzel kezdeni. Ezt az utat nagyon tudatosan kell felépíteni, ez minimum 1,5 év. Az egyetemeknek saját autonómiájuk van arra nézve, hogy melyik szakra milyen követelményt kell teljesíteni, de egy nyelvvizsga biztos, hogy mindenütt kell, az érettségit mindenhol figyelembe veszik. Az EU-s országok ekvivalensként fogadják el a magyar érettségit, nem kell egy nemzetközit letenni, de Európán kívül ez már nem igaz. Ezenkívül általában le kell adni önéletrajzot, motivációs levelet, portfóliót, amiben a diák elmeséli, hogy ő kicsoda. Nagyon sokszor van interjú vagy akár egy zárt teszt.

Voltak olyan osztálytársaim, akik már az érettségi előtt tudták, hogy felvették őket külföldi egyetemre. Ez hogyan lehetséges?

Nádas Rita: Sokkal korábban van a jelentkezés, akár már októberben, de a legtöbb országban január-március között kell leadni a jelentkezést, ami azt jelenti, hogy a legtöbben már március-áprilisban tudják, hogy van felvételi ajánlatuk. "Felveszünk , de ehhez ezt és ezt kell az érettségin teljesíteni. Amikor leérettségizik, és ott vannak az eredmények, akkor véglegesítik a felvételijét." De pl. Írországban augusztus végén mondják meg, Olaszországban is. Azért nagyon fontos az egyéni stratégia, amit a mentor összerak a diákkal, hiszen ha márciusban kapok egy ajánlatot Angliából vagy Hollandiából, és két hetem van elfogadni, akkor várjak-e Írországra, és kockáztassak mindent, vagy sem. De mi van, ha onnan is kapok ajánlatot?

Ha elfogadom, akkor már nem léphetek vissza?

Nádas Rita: Attól függ. Vannak olyan országok és egyetemek, ahol ezt nagyon szigorúan veszik, és vannak, ahol nem. Pl. Hollandiában azonnal el kell kezdeni szállást keresni, és lehet, hogy annak a kaucióját be fogom bukni. Van olyan diák, aki összekészített bőrönddel várja az ír határidőt, mert közben Magyarországra is jelentkezik, és lehet, hogy oda is fel fogják venni. Nagyon ki kell számolni mindent, és többféle alternatíva van.

Általában az angolnyelv-vizsga az elvárt?

Nádas Rita: Alapvetően az angol nyelv a fontos. Más nyelvből nyelvvizsgát nem nagyon szoktak kérni, a soknyelvűség viszont előny lehet ha valaki olyan speciális szakra jelentkezik, ahol fontos megmutatni, hogy sok nyelven beszél. Ilyen pl. a Modern Languages, a , nyelvészet, általában a bölcsészettudományok.

Amikor bejön egy család, ti elkezditek felkészíteni a felvételi eljárásra?

Nádas Rita: Ideális esetben kb. 3 évvel azelőtt jönnek be a családok, ahogy a határidő lenne, a programunk négyéves, és 14 éves kortól járnak ide a diákok. Mind a négy évnek más célja van. A program angol nyelven folyik, ez egy beépített cél, hogy nagyon jól beszéljenek angolul. De nem tanítunk angolt, hanem angolul tartunk minden foglalkozást. Szeptembertől azonban elindítjuk magyar nyelvű programunkat is, ami mellett angol beszédkészség-fejlesztő foglalkozás is elérhető lesz. Az első évben általában a csoportmunkán, a kritikus gondolkodáson van a hangsúly. Itt interdiszciplináris gondolkodás történik, és projektformában dolgoznak. Pl. lehet egy feladat egy fél évre, hogy új bolygóra költözik a civilizáció, és az egészet ki kell találni elölről, a törvényeket, a városokat, a szabályokat. Itt nagyon sokat tanulnak saját magukról is a diákok, megtanulják kifejezni magukat angolul komplex mondatokban, és megtanulnak együtt dolgozni, de vitázni is egymással.

A második évben már egy picit beljebb megyünk a tantárgyi tudásban, de még mindig interdiszciplináris foglalkozásokat tartunk. Itt pl. egy nagyon kedvelt téma a Cities / Városok, aminek az egyik részében közgazdaságtant nézünk meg, a fenntartható fejlődést, az esélyegyenlőséget  a városokon belül. Itt már az a cél, hogy egy kicsit gondolkodjanak el, melyik téma tetszik nekik, és a mentorálás is ezt szolgálja. A harmadik évben jutunk el oda, hogy szemináriumokat vesznek fel, kéthetes kurzusok vannak angol nyelven, a klinikai pszichológiától kezdve az evolúciós biológián át az atomfizikáig bármiről. Itt az a cél, hogy minél több dologba beleássák magukat, és megnézzék, hogy vajon élveznék-e ezt a témát 3-4 éven keresztül az egyetemen. Az is egy siker, ha valaki ott jön rá, hogy ez abszolút nem érdekli őt, akkor legalább nagy rizikó nélkül eljutottunk ide. Itt kezdődik el a nagyon komoly profilépítés. Közben cégeket látogatunk velük, jönnek hozzánk szakértők beszélgetni a saját munkájukról. Megnézik, milyen egy-egy munka, és megpróbálják saját magukat elképzelni benne.

Volt egy diákom, aki orvos akart lenni. Találtunk neki egy orvos-kutató mentort, aki a SOTE-n dolgozott, és a diák a laborban segített neki mindenfélét csinálni. 3 hónap után odajött a srác, hogy ő ezt soha többé nem szeretné csinálni, labornak a közelébe se szeretne menni, összehasonlító irodalomra szeretne jelentkezni. Felvették, a UCL-en végzett két évvel ezelőtt, és imádja.

Ez egy nagyon extrém példa, de valójában csak akkor derül ki, hogy valaki szeret-e valamit csinálni, amikor már csinálja. Erre adunk nekik lehetőséget. A 11. évben kezdjük el az intenzív külföldi továbbtanulási felkészítést. . Nagyon nem szerencsés, ha valaki az utolsó pillanatra hagyja a jelentkezést, mert elesik egy csomó esélytől, hogy feltérképezzük, hol lenne neki a legjobb.

Ez azért is nagyon jó, mert az ember 18 évesen még nem biztos, hogy tudja, mit akar csinálni.

Nádas Rita: Ez egy szakma, segíteni fiatalokat abban, hogy megtalálják, hogy mivel szeretnének foglalkozni. Sajnos a közoktatásban ezek a témák nem szerepelnek olyan hangsúllyal, mint kellene.. De mi azzal is segítjük a gyerekeket, hogy van egy megtartó, biztonságos közeg. Nem ostorral verjük a fejüket, hogy tessék megtanulni és megcsinálni a házi feladatot, hanem ezekkel a kreatív, gondolatébresztő dolgokkal nyitogatjuk őket, mint a kis virágokat. Ugyanez van az angollal is,. Mi nem tanítunk angolt, de ott van az a biztonságos közeg, amiben a gyerekek meg mernek szólalni, 

Alternatív meg alapítványi iskolákban szokott ilyen típusú oktatás lenni.

Nádas Rita: Minket nem köt a közoktatás rendszere. Arra is próbáljuk megtanítani őket, hogy csak a változás lesz állandó az ő életükben, de ettől nem kell félni. Nagyon hosszú ideig fognak élni, valószínűleg nem lesznek nyugdíjasok, hanem egész életükben dolgozni fognak, de nem ugyanazon a pályán, nem is ugyanazon a területen. És az tök oké, ha váltani kell. Ha saját magát ismeri, akkor fel tudja ismerni, hogy mi az, ami igazán érdekli őt, és hova tud tovább menni. Nagyon szoronganak, sokszor le akarják ütni, hogy én ez vagyok, és kész. Mi meg próbáljuk azt mondani, hogy most éppen ez vagy, de csak az előtted lévő 3-4 évre koncentrálunk, és nem tovább. Mindig van lehetőség a változásra, ha motivált vagy és proaktív, hogy keresd a lehetőségeket.

A közoktatás leszoktatja a proaktivitásról a gyerekeket. Nemcsak az általános és középiskola, de az egyetem is. A külföldi egyetemek ebben is nagyon mások. Nagyon sok lehetőséget raknak a diákok elé, és nagyon elvárják, hogy ezeket proaktívan kihasználják. Rengeteg kis ösztöndíj van, amit meg tudnak pályázni, elmenni konferenciákra, ott van az a professzor, aki a tankönyvet írta, oda lehet menni hozzá, kérdezni tőle, ott van az a kutatási lehetőség, amibe be lehet szállni. A külföldi egyetemek erre az attitűdre szoktatják rá a diákokat.

Pontosan ez az, amit keresnek is a magyar családok. Vannak olyan szakok, képzések. Kétféle okból mennek el. Az egyik, ha valaki borzasztóan tudja, hogy milyen területre megy, és az itthon nincs alapszakon. Részecskefizika, aerospace engineering, tengerbiológia sem nagyon, fejlődéspszichológia alapszak stb. Hogy ez jó vagy nem, az teljesen más dolog. A másik fajta diák, aki nagyon értelmes, nagyon sok minden érdekli, és nem tud választani. Nekik vannak olyan fantasztikus alapképzések, ahol nem is kell. Ott van pl. a maastrichti science program, amit nagyon sokféle természettudományos érdeklődésű diák kezd el, és majd közben találják ki, hogy kémia, vagy biológia, vagy részecskefizika, vagy egyik sem. Van a szabad bölcsészetek, ahol mindenféle academic fieldről kell választani, egy bölcsészet-, egy társadalom-, egy természettudományt, és csak a 3. évben kell eldönteni, hogy melyik tudományterület érdekel leginkább. A diákok úgy jönnek ki a középiskolából, hogy valójában nem tudják, mik a társadalomtudományok. Nem tanulnak szociológiát, nemzetközi kapcsolatokat, pszichológiát, sok helyen közgazdaságtant sem stb., és így kéne eldönteniük, hogy mi érdekli őket.

Egy csomó olyan szakpárosítás elérhető külföldön, ahol ezeket nagy biztonsággal kipróbálhatják. Az egyik kedvencem az amszterdami egyetemen a PPLE , ami a politika, a pszichológia, jog és a közgazdaságtan. Vagy a Trinity College Dublinban, a BESS, a business, economics, social and science. A diákoknak fogalmuk sincs, hogy mi a különbség a business és a közgáz között, és ők melyik típusra valók. Itt van 3-4 évük ezt kitalálni, meg egy társadalomtudományt is felvenni hozzá. De van olyan holland program, ahol fizikát lehet felvenni filozófia mellett. Nemhogy nem kudarc, hanem elvárás, hogy minél több mindent kipróbáljanak.

Bíró Ágota: Én is a hagyományos iskolarendszerben tanultam, és azért is szerettem nagyon a társadalomtudományi kart, mert ott már megvolt az a szemlélet. A kritikai gondolkodás, nincs rossz válasz stb. Amikor bekerültem, én is éreztem, hogy ebbe bele kell kényelmesedni, mert ez nem triviális, hogy ezt meg merem kérdezni, ha azt gondolom, hogy ez hülyeség, vagy már az elején nem értettem valamit. Később statisztikát tanítottam az egyetemen, és éreztem, hogy a diákok ugyanebben vannak benne. A matek amúgy is egy mumus, és már az alapját sem merik visszakérdezni. Ha egy amerikai diákkal találkozik az ember, teljesen más vele beszélgetni. Mindent megkérdez, nincs benne ez a gátlás.

Valójában 3 évesen ezt még tudjuk. Csak aztán szétroncsolódik.

Az akadémiának van ezzel egy kis társadalmi célja is. Valójában nem az a célunk, hogy mindeni a top ranking egyetemekre jusson ki, hanem hogy boldogok legyenek a gyerekek azáltal, hogy megtalálják, mi való nekik, mi a jó nekik, és örüljenek annak a szakmának, amit csinálhatnak. Ha körülnézünk a világban, ez egy nagyon ritka dolog, hogy valaki van elég bátor és ügyes, hogy azt csinálja, amit akar. Ha több ilyen ember lenne, lehet, hogy kicsit többen mosolyognának a villamoson.

A szüleim nagyrészt a Kádár-rendszerben szocializálódtak, és van bennük ez olyan, hogy fogadd el azt a helyzetet, amiben benne vagy. De a munka kapcsán is érzem, hogy ha váltani akarsz, nehogy felmondj, az a lényeg, hogy legyen egy munkád, nem baj, ha nem vagy vele elégedett.  

Bíró Ágota: Ebben lesz egy személetváltás, 25 év múlva már arra fognak furán nézni, aki 20 éve ugyanazon a munkahelyen van. 3 év a standard a munkahelyeken most már. Ez mondjuk ellentmondásban van azzal, hogy a munkahelyek közben próbálják nagyon építeni a lojalitást. Itt inkább az az érdekes, hogy nem biztos, hogy már létezek azok a szakmák, amikre ezeket a gyerekeket fel kell készíteni. Mert teljesen átalakulóban van a munkaerőpiac, senkinek nem lehet azt gondolni, hogy meg tudjuk mondani, mit kell jól tudni. Azt tudjuk megmondani, hogy kell tudni a változásokat kezelni, kell vállalkozói szemlélet, interdiszciplináris szemlélet, nyelvtudás, nyitottság. Sajnos ezeket nem könnyű megszerezni a normális oktatási rendszerekben. Mi ezt a hiányt szeretnénk betölteni.

A gyerekek iskola után jönnek ide?

Nádas Rita: Igen, 15.45-től 19 óráig vannak foglalkozások hétköznap, illetve szombaton. Vannak órák, közösségi programok, céglátogatások, illetve mentorálások.

A mentorokat hogyan választjátok ki?

Nádas Rita: Sokféle dolga van egy mentornak, és minden évben egy kicsit más. A legkisebbeknél általában a tanáruk  mentorálja őket, látja az órai működésüket is, és ahogy haladunk előre, egyre specializáltabb a mentor is. Amikor 11.-ben arról van szó, hogy egy picit elhagyjuk ezt az interdiszciplinaritást, és megnézzük, hogy milyenek ezek a területek önmagukban, már olyan emberek tanítanak, akik ezt oktatják egyetemen, vagy ezt gyakorolják. Amikor pedig a külföldi továbbtanulásról van szó, már nem is az a lényeg, hogy milyen területről jött a mentor, hanem hogy nagyon pontosan ismeri az adott ország területét, és tudja, hogy ott a különböző egyetemeken mit tanítanak különbözően ugyanazon a szakon. Nekem pl. most van egy közgazdaságtanra jelentkező diákom, volt egy fizikus is, egyikhez sem értek, de elég jól ismerem azokat az egyetemeket, amikre jelentkeztek, mert én is jártam ezekre, így tudom őket segíteni.

Mennyit kell ezért fizetni?

Nádas Rita: Éves tandíj van, amiben benne van minden. Ez pillanatnyilag 1,35 millió forint, de lehet jelentkezni ösztöndíjakra, ha valakinek ez nagy gondot okoz. Nyilván ez egy véges összeg.

Ha valaki külföldi ösztöndíjat szeretne, abban is tudtok segíteni, hogy mit érdemes megpályázni?

Nádas Rita: Nagyon sokféle ösztöndíj van, ha be kell adni pl. valami külön esszét, abban segítünk. Eleve tudjuk, melyek azok az egyetemek, ahol vannak ösztöndíjak, és ezeknek mik a követelményeik.

Mi a helyzet akkor, ha valaki nem gimnazistaként jön rá, hogy külföldön szeretne tanulni, hanem kicsit később? Nekik is tudtok segíteni?

Nádas Rita: Mi általában az alapképzésre készítünk fel, de minden évben vannak olyan diákjaink, akik mesterképzésre mennek. Abszolút lehetséges mester- és posztgraduális képzésre is jelentkezni, de ezekre nagyon más a jelentkezés. Ebben is tudunk segíteni, de nem programszerűen, hanem egyedi tanácsadással.

A mentorok fizetést kapnak?

Nádas Rita: Persze. Vagy belsős tanárok, vagy szerződéssel rendelkeznek. De nemcsak fizetést kapnak, hanem felépítettünk egy olyan közösséget, ahol szakmai fejlesztést is kapnak, és egy közösséget is. A legtöbben nem tanárok, hanem nagyon szeretik a saját területüket, és imádnak erről beszélni. Segítjük őket abban, hogy milyen egy jó óraterv, hogyan kell jól mentorálni. Minden hónapban van egy tanári szakmódszertani megbeszélés, ahol tartunk nekik továbbképzést, esetmegbeszélést is tartunk, úgyhogy ez egy jó kis közösséggé kovácsolódott.

Bíró Ágota: Az egy szemléletbeli kérdés, hogy a világon mindenütt a legjobb szakemberek tanítanak, teljesen más a kutató. Korábban foglalkoztam ezzel, egyetemi tanárokat segítettem a módszertani felkészülésben. Nem véletlen, hogy az akadémia alapítója egy alternatív oktatási intézményből került ide, én is ugyanott tanítottam. Nagyon fontosak számunkra az alternatív pedagógiai módszerek, hogy milyen helyen szerepel egy gyerek. Ezek tényleg gyerekközpontú dolgok, nem a tanáron van a fő hangsúly, hanem a diákokon.

Nádas Rita: Sok év gyakorlata, amíg egy mentor eljut oda, hogy biztonsággal tud tanácsot adni, és folyamatosan újratanulunk mindent. Hiszen változnak a követelmények, változik a geopolitikai rendszer, ebben a brexit volt a legnagyobb földrengés, most Hollandiában is változás van, Dániában is. Hol,  milyen vízumot vezetnek be vagy ki, ezt folyamatosan tudnunk kell.

Bíró Ágota: Behozok egy szülői szempontot is, tavaly szülőként mentem át ezen a folyamaton. Szülőként sem tudsz eligazodni, nem tudod segíteni a gyerekedet, ehhez tényleg szakértelem kell, a mentoroké. Itt van egy naprakész tudás a szakértőknél, amivel tudják segíteni ezt a választást. Lehet, hogy minden ott van az interneten, de nincs idő ezeket előásni. Vannak, akik évek óta ezt tanulják meg gyakorolják.

Mennyire találkoztok azzal, hogy nyomás van a gyereken, hogy milyen szakra menjen?

Nádas Rita: A szülőknek és nekünk ugyanaz a célunk. A legtöbb szülő értékeli és elfogadja, amit mondunk, és abszolút megbízunk egymásban. A szülő ismeri a legjobban a gyerekét, nekem is nagyon fontos, amit ő mond róla. Szülőként én is nagyra értékelem, ha figyelembe veszik a véleményemet. De amikor a szülő bejön az ajtón, eleve elismeri, hogy itt van egy szaktudás, és az én dolgom az, hogy felsoroljam a tényeket: ezeket látom, ilyenkor ez szokott történni, valószínűleg ez lesz a következménye – innentől az ő döntésük. Ha ők azt mondják, hogy ennek ellenére végigmegyünk ezen az úton, nem tehetek mást, mert az én dolgom az, hogy a tényeket és a tudást átadjam erről, de az ő élete, ő dönt róla.

Természetesen van olyan, amikor azt látom, hogy nem azon a területen lenne a legboldogabb a gyerek, ilyenkor ezt mindig megbeszéljük, hogy jó eséllyel ezt az egyetemen is észre fogják venni, és az ilyeneket nem is akarják felvenni. Akinek nincs affinitása a matekhoz, de a család úgy gondolja, hogy közgázra menjen, akkor azt fogom mondani, hogy kéne hozni egy emelt szintű ötös matekot. De a gyerek ezt nem fogja hozni, nem fogják felvenni. Az én dolgom az, hogy legyen egy védőháló alatta. Valószínűleg nem fog sikerülni, de itt van másik három hely, ami tetszeni fog neked, és fel fognak venni. Oké-e ez így? Ezért nagyon fontos az egyetemlista jó megválasztása, hogy mindig legyen egy álomegyetem , aminek van valamennyi esélye, de ott van még három szolid választás, ami a családnak is jó, a diáknak is jó, és szakmailag is teljesen megalapozott. Általában a diákok három felvételi ajánlatból választhatnak, ez is egy feladat, hogy segítsünk választani.

A valóság szembe fog jönni, a kérdés, hogy mikor, és mi lesz a következménye. Minél korábban tudjuk megmutatni a valóságot, annál kevesebb a csalódás.

Hány tanárral dolgoztok?

Nádas Rita: 80 külsős tanárunk, mentorunk van, de ez változó. A 11-12. évfolyamban dolgoznak a legtöbben. Négy belsős tanárunk van, ők általában a 14-15 éveseket tanítják.

És ha látjátok, hogy valakinek valami jól megy, azt fejlesztitek?

Nádas Rita: Ez a mentor dolga. Minden évben van nyolc mentortalálkozó, és van egy nagyon jól felépített mentori folyamat, a feltérképezéstől a gazdagításig nevezett tehetségfejlesztő folyamaton mennek végig. A mentor látja, hogy a diák milyen terület iránt érdeklődik, és behoz külsős anyagokat. Ez lehet egy podcast, egy videó, egy esszé, egy verseny, amire elküldi. Egy picit mindig tolja tovább, hogy lássa, hogy pontosan mire terjed ki a diák érdeklődése. Jó esetben ez az, ami informálja majd a következő évben az egyetemi jelentkezést. Akár a magyar egyetemi jelentkezést.

A diák és a mentor mennyit beszélnek egymással?

Ennek van egy nagyon meghatározott folyamata, nyolc alkalommal van találkozójuk. Ez minőségbiztosítási szempontból is fontos, hogy kb. ugyanazt a szolgáltatást kapja mindenki. Akkor is, ha a mentori folyamat mindig egyénre szabott. A mentor is egy kolléga, fontos, hogy határokat tartsunk és kereteket. A diákok pártján állunk, és megpróbálunk olyan eszközöket találni, amikkel ezt tudjuk érvényesíteni. Az a kérdés, hogy egy ország milyen irányba szeretné vinni a fiataljait. Mi olyan 21. századi kompetenciákat adunk neki, mint a nyitott gondolkodás, problémamegoldás proaktivitás, önismeret, kreativitás, amelyek nemcsak az egyetemi felvételihez, hanem a később is hasznosak, ., és ehhez adunk nekik módszereket.

A két legfontosabb, hogy kihozni a legtöbbet magadból, de ezt gyerekközpontú és gyerekbarát módon. Hogy ne rokkanjon bele se a gyerek, se a család.

Mi a legnépszerűbb ország jelenleg?

Nádas Rita: Most jöttek ki a legfrissebb felvételi adataink a 2023/24-es jelentkezőinkről. Eszerint a diákjaink idén átlagosan 6 helyre jelentkeztek, és átlagban 5 helyre vették fel őket. A legtöbben  Hollandiába jelentkeztek, ahol nagyon sok angol nyelvű alapszak elérhető. Az EU-ban van, tehát nagyon kedvező a tandíj, feleannyi, mint a Corvinuson egy önköltséges képzés. Közel is van, nem kel hollandul tudni, hogy a mindennapi dolgokat elintézze az ember, és az egyetemek kiemelkedően teljesítenek mindenféle nemzetközi rangsorban. A következő népszerű ország Írország, ahol szintén megfizethetők és kiváló  szakok vannak angol nyelven. A népszerűségi sorrendben idén az íreket követi Ausztria, Egyesült Királyság (itt főleg Oxfordba és Cambridge), Németország, Olaszország, Spanyolország majd Belgium és Dánia a következők. De minden évben vannak jelentkezők az USA-ba, Kanadába, Ausztráliába, Japánba és Dél-Koreába is.

A brexit miatt Nagy-Britannia nehezebb lett?

Nádas Rita: Sokkal drágább. 25-30 ezer fontba kerül egy év tandíj, a bevándorlás vízumköteles, illetve nem lehet felvenni azt a nagyon kedvező diákhitelt, amiből korábban ki tudták fizetni a tandíjat. Illetve utána a munkakezdés is vízumigényes. Azt is meg kell nézni, hogy az egyetem után milyen feltételekkel lehet elhelyezkedni az adott országban. Ezért oda csak a legelszántabb és legtehetségesebb diákok jelentkeznek.

Ha az ember külföldre gondol, a topegyetemekre gondol. Pedig sok olyan van, ahol olcsóbb, de ugyanolyan színvonalas az oktatás.

Másrészt lehetővé tesz egy interkulturális tapasztalatot hoz. Nem feltétlenül az a cél, hogy mindenki ott maradjon, ahol tanul, hanem hogy kitágítsa a látókörét, valami olyat tanulhasson, amit itthon nem, de aztán ugyanúgy hazajöhet dolgozni. De hogy 3-5 évig mindennap angolul beszél az egyetemen, mindenképpen fejleszti a készségeit. Hozzájárul ahhoz, hogy előnnyel induljon a munkaerőpiacon.

Meg hogy mit nevezünk topegyetemnek. A világon a top 200-ból 8 Hollandiában van. Ezekre nagyon sokan jelentkeznek, és nagyon sok diákot felvesznek. De a legfontosabb, hogy a diáknak hol lesz a legjobb. Hiába akar valaki Oxfordba vagy Cambridge-be jelentkezni, ha olyan szakon szeretne tanulni, ami nincs ezeken az egyetemeken. Nagyon fontos az összeillés a diák és az egyetem között. Az a célunk, hogy a legjobb összeillést keressük meg a diáknak. Nagy valószínűséggel ott fogja a legjobban érezni magát, ahova odaillik, és ahol őt is szeretik. Ha valaki borzasztóan nehezen került be valahová, valószínűleg végig fogja szenvedni. Ha túl könnyen kerül be, akkor meg nem lesz elég kihívás.

Te mit gondolsz a saját márkás termékekről?

A következő hetekben a Pénzcentrum és a Debreceni egyetem közös, nagymintás felmérést végez, hogy kiderüljön, hogyan vélekednek a hazai vásárlók az ún. kereskedelmi/saját márkás, illetve a gyártói márkás termékekről. Az alábbiakban arra szeretnénk megkérni, hogy töltsd ki a kérdőívet, ezzel segítve munkánkat. Köszönjük!