Kongatják a vészharangot: a magyar gazdaság is belereccsenhet a pocsék PISA-eredményekbe?

Évek óta téma Magyarországon, hogy a magyar gyerekek kompetenciái messze elmaradnak a kívánatos szinttől, tudásuk nemzetközi szinten sem versenyképes. A világ 38 országát tömörítő OECD által életre hívott PISA-teszteken rendre csalódást keltő eredménnyel rukkolunk elő, amivel azonban a gyerekek nem csak a saját kvalitásaikról, hanem a magyar oktatási rendszer minőségéről is elég gyenge bizonyítványt állítanak ki. Nem beszélve arról, hogy a magyar gazdaság esetleges jó teljesítményét is veszélybe sodorják. Persze mielőtt bárki vasvillát ragadna otthon, és azon nyomban a tankönyvek elé ültetné gyermekét, érdemes leszögezni, hogy ők csupán az elszenvedői annak, ami jelenleg az oktatási rendszerben történik, arról pedig végképp nem tehetnek, hogy tudásuk nem képes versenyre kelni a fejlettebb országok diákjaiéval. Eredményeik ugyanakkor makrogazdasági szinten meglehetősen érdekesek, és számos kérdést vetnek fel.

Az átlagos szint elérése nem lenne rossz

Noha a legkevésbé sem tehetnek róla, időről időre pengeélre állítják a magyar diákokat a különböző kompetenciateszteken elért eredményeik miatt. Legutóbb 2022-ben volt ettől hangos a sajtó, amikor kiderült, hogy az úgynevezett PISA-teszten elkeserítő eredményeket értünk el, és csupán a mezőny első egyharmadának a sereghajtói közé értek oda. Konkrétabban a magyar diákok:

• szövegértési kompetenciái 473 pontot értek, amivel régiós szinten csak a szlovákokat tudták maguk mögé utasítani, az OECD országok átlagát (476 pont) pedig kevéssel ugyan, de alulmúlták. A vizsgált 81 ország közül pedig csak a 28. helyet sikerült elfoglalniuk;
• matematikából már egy hajszállal jobban teljesítettek: a vizsgált 81 nemzet diákjai közül szintén a 28.-ak lettek, de régiós szinten a szlovák gyerekeket újra lenyomták, és 1 ponttal még az OECD átlagot is sikerült túlszárnyalniuk (473 pont);
• természettudományi tudásszintje a 27. helyre volt elég, az OECD országok átlagát 1 ponttal haladta meg (486 pont), míg régiós szinten – a szlovák diákokat boxzsákká téve – a harmadik fokára tudtak felkapaszkodni, de a statisztika szerint a régió boxzsákjaként közreműködő szlovák gyerekeket azért maguk mögé utasították.

Az eredmények kapcsán az Oktatási Hivatal (OH) magyarázó, pontosabban az eredményeket ismertető kiadványt tett közzé, melyben leszögezték: az utolsó két vizsgálat (2018, 2022) eredményeinek összehasonlítása önmagában nem elégséges ahhoz, hogy a trendeket megbízhatóan előre jelezze, de azt megmutatja, hogy a legutóbbi négy évben milyen irányú impulzusok érték a különböző oktatási rendszereket. Ezek közül meghatározó volt a Covid19-világjárvány, amely a társadalmi hatásokon keresztül közvetve, a különböző mértékű iskolabezárásokkal és a digitális munkarendre való áttéréssel közvetlenül is bizonyosan befolyásolta a tanulók tudásának alakulását.

A magyar diákok szövegértési és természettudományi eredményében ugyanakkor szerintük ennek ellenére nem történt statisztikai szempontból elmozdulás 2018 és 2022 között. A szövegértés területén tapasztalható 3 pontos csökkenés (476-473), és a természettudománynál mutatkozó 5 pontos növekedés (481-486) sem tekinthető az előző méréshez képest szignifikáns változásnak. A matematikaeredményben megfigyelhető 8 pontos csökkenést ugyanakkor már kismértékű romlásnak lehet nevezni a négy évvel korábbi adatokhoz képest (481-473). Nem úgy, ha az első PISA-tesztek eredményeit vetjük össze a legutolsóval, hiszen ebből kiderül, hogy 2003 óta a szövegértési kompetenciák 13 pontot, a matematikai tudása pedig 9 pontot esett, és a természettudományos készségeik sem javultak, sőt, a 2006-os 504 pontról egészen 486 pontig zuhant be, ami 18 pontos esést jelent.

Nagyobb szabadság, több kreativitás

Érdekes kérdés, hogy a magyar diákok visszafogott teszteredményei minek köszönhetők, hogy azok valóban a hazai oktatási rendszer lenyomatát képezik-e. Ezzel kapcsolatos kérdéseinkkel megkerestük Nagy Erzsébet pedagógust, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) országos választmányi tagját, aki elmondta:

A tananyag összetételén és mennyiségén sok múlik, tehát, hogy a tanároknak van-e lehetőségük lassabb tempóban haladni. Emellett fontos lenne a pedagógusok alacsonyabb munkaterhelése, a fluktuáció megszűntetése, a pedagóguspályát választók létszámának növelése. Nem mindegy ugyanis, hogy van-e mód arra, hogy több kreatívitást és együttműködést igénylő, netán egyénreszabott tanulásszervezés történjen a tanórákon

– mondta, majd hozzátette: a tömegoktatásban, ahol állandóan változik a pedagógus személye, ahol a pedagógusnak folyamatosan be kell ugrani általa nem ismert tanulóközösségekbe órákat tartani, ez nyilvánvalóan nem megy. A folyamatos tananyagátadás helyett problémamegoldásra, önálló tanulói munkára és együttműködésre lenne szükség.

A szakember hangsúlyozta továbbá a pedagógusok fizetésével, a karrierképükkel kapcsolatos problémákat. Emellett kiemelte a szabad tankönyvválasztás és autonómia előnyeit, hogy a helyi tantervek kialakításakor ezek lehetősége ne csak néhány százalék legyen. „Azaz vissza kell adni a nevelőtestületek, szülők és diákok jogait, illetve megszüntetni a központosított rendszert, a >>parancsuralmi<< irányítást. Az eredmények javulásához ezek lennének az első lépések” – fejtette ki.

Nem csak a magyar oktatás ordít a reformért

Amiket érdemes lenne hamar eszközölni, hiszen a PISA-teszt eredményei – bár elsőre talán hihetetlennek tűnik – hosszú távon meghatározhatják, formálhatják Magyarország gazdasági teljesítményét. „A PISA-mérés kifejezetten arra irányul, hogy konkrét problémamegoldásban hogyan teljesítenek a diákok, és nem a tantárgyi tudást vizsgálja. Márpedig a cél az lenne, hogy olyan oktatásunk legyen, amelyben nemcsak a megszerzett tudás, de a különböző kompetenciák, képességek, készségek is olyanok, amelyekkel a fiatalok képessé válnak könnyedén a gazdaságba integrálódni, valamint magasabb hozzáadottértékű területeken is teljesíteni tudnak” – húzta alá Nagy Erzsébet, aki szerint hazánk csak így tudna kilábalni az összeszerelőüzem pozíciójából, ahova az utóbbi időben küzdötte le magát.

Úgy gondolom, hogy az oktatás minősége hozzájárul a gazdaság teljesítményéhez, ám az a probléma, hogy a minőséget nem sikerül megragadni. Ráadásul a legtöbben nem mondják ki, de azoknak a mérőszámoknak az értékei, amiket az oktatás minőségének jellemzésére próbálunk használni, a közelében sincsenek a valóságnak

– jelentette ki a Pénzcentrumnak már Balog Ilona Ida. A Károli Gáspár Református Egyetem közgazdaságtan oktatója szerint ezért ebben a kérdésben leginkább csak a hitünk határozza meg az oktatás és a nemzetgazdaság kapcsolatát, az úgynevezett bizonyítékok kevésbé.

A szakember felidézte egy, a témában íródott szakmai cikkét is, amiben tudományos alapon vizsgálta meg a humán tőke és a gazdasági növekedés közötti összefüggést. Ebben arra a következtetésre jutott, hogy egész Európában az oktatás rendszerének alapos reformjára van szükség ahhoz, hogy a humán tőke el tudja látni gazdaságfejlesztő funkcióját. Azaz a hatékony eredmények eléréséhez jobb minőségű formális oktatási rendszerekre van szükség, ugyanakkor a gazdaságstatisztikai adatok ennél konkrétabb tanulság levonására nem valószínű, hogy egyhamar alkalmasak lesznek. Balog Ilona Ida egyébként cikkében azt is kijelentette, hogy érdemes további kutatásokat folytatni abban az irányban is, hogy a humán tőke és a feladatának tekintett értékteremtés milyen alternatív módszerekkel lehetne hatékonyan mérhető.

Címlapkép: Balogh Zoltán, MTI/MTVA