HelloVidék • 2021. szeptember 28. 08:15
Nap mint nap sok szó esik a pedagógusok túlterheltségéről, a tanterv miatti rohamtempóról, társadalmi megbecsültségük csökkenéséről és presztízsük romlásáról. Talán éppen ezek és a több évtizedes megszokás miatt nehéz leépíteni azon régi rendszer falait, mely a diákokat egy homogén masszaként kezeli, és amelyben a hiba mintegy skarlát betűként játssza a főszerepet.
Legyen szó bármilyen, a köznevelés egészét érintő változtatásról, a régi, jól bejáratott rutinokból a pedagógusok a szokás hatalma miatt olykor nehezen engednek. Pedig egy lassú, lépésről lépésre történő reform hosszú távon egy win-win helyzetet eredményezne mind rájuk, mind pedig a diákokra nézve. A pozitív hibakultúra elméletéről és kidolgozásra váró módszertanáról a bajai Magyarországi Németek Általános Művelődési Központjának (MNÁMK) tanárával, Szabóné dr. Mojzes Angelika beszélgetett a HelloVidék.
A pozitív hibakultúra nem egy ismeretlen fogalom a pedagógia szakemberei előtt. Az Egyesült Államokban, Nyugat-Európában és Japánban ezt már egy jól működő módszertanként emelték be a köznevelésbe, és amely a gazdasági életben is egy bevett gyakorlat. Nagy cégeken belül rendszeresen összeülnek megbeszélni, ki és miben hibázott, hogyan oldotta meg annak következményeit, és mi lett mindennek a hozadéka. Ez a módszer tehát nem arról szól, hogy valakire ujjal mutogatunk, mert hibázni mert, hanem éppen ellenkezőleg. Függetlenül attól, hogy ki követ el a hibát, abból mindannyian képesek vagyunk tanulni
– magyarázta Mojzes Angelika a pozitív hibakultúra külföldi elfogadottságát. A szakember reményei szerint a következő egy évben sikerül felvázolniuk egy módszertani alapfelvetést, amit az azt követő két évben népszerűsíthetnek majd más intézmények pedagógusai körében.