Nagy Bálint • 2013. szeptember 19. 15:05
Egyelőre aligha nevezhető sikersztorinak a tankönyvellátás államosítása.
A hozzá nem értésből fakadó első problémák mindezek ellenére már a szünidő elején kiütköztek. Június 28-án megjelent, "Fejetlenség a Könyvtárellátónál: mi lesz az iskolakezdési támogatással?" c. cikkünkben hívtuk fel a nagyérdemű figyelmét arra az "apró" hiányosságra, hogy a Könyvtárellátó megfeledkezett a különböző utalványokról. Még egyszer: a tankönyvellátással megbízott állami szerv nem volt tisztában azzal, hogy például iskolakezdési utalvánnyal is lehetett eddig fizetni a tankönyvekért?! Hogy is van ez?
A szükség természetesen kényszermegoldást szült: a KELLO - a Magyar Postával, illetve több kafetéria-szolgáltatóval kötött megállapodását követően - július 16-án tette közzé azoknak a postahivataloknak a listáját, ahol a díjbekérők ellenértékét iskolakezdési utalvánnyal is ki lehetett egyenlíteni. E szerint megyeszékhelyenként mindössze egy-egy, míg Budapesten két kijelölt posta állt a szülők rendelkezésére. Hamar nyilvánvalóvá vált azonban, hogy sokak számára ez a lehetőség inkább csak újabb költségtételt jelent: egyes magyarországi településekről több száz kilométeres utazás várt arra, aki felhasználta volna utalványát. Ezen a problémán pedig az sem sokat segített, hogy a KELLO országszerte 7 helyen úgynevezett KELLO-pontokat is kialakított.
Majd a tanévkezdéshez közeledve a hírek már a logisztika kudarcáról szóltak. Beszéltek elbliccelt kiszállítási időpontokról, hiányos csomagokról, problémás reklamációkezelésről, akadozó informatikai rendszerről egyaránt (ezek némelyikéről a Pénzcentrum.hu is cikkezett - a szerk.). Mindez azonban még nem számít újdonságnak - ehhez hasonló, megoldásra váró hiányosságok ugyanis korábban is előfordultak. Van azonban egy jelentős különbség a piaci alapú és az állami rendszer között, amiről a nonprofit KELLO megfeledkezett. Ez pedig nem más, mint a tankönyvfelelősök érdekeltté tétele a folyamatban.
Diákonként nettó száz forinttért ugyanis aligha várható el egy tankönyvfelelőstől, hogy professzionális munkát végezzen (A Pénzcentrum.hu információi szerint pedig az iskolákkal kötött legtöbb szerződésben, mint a munkavégzésért járó díj, ekkora összeg szerepelt - a szerk.). Ez egy 2 évfolyamos általános iskola esetén átlagos osztálylétszámot feltételezve bruttó 32 ezer forint, amit az iskola dönthet el, hogy kifizet-e bérként, avagy jutalomként a megbízott tankönyvesnek! Pedig adminisztratív feladatokból volt bőven, kezdve az alaprendelések rögzítésétől (a rendelet szerint egyedül ez kötelezettség - a szerk.), a visszáruzáson (nem csomagonkénti, hanem tételes elszámolás! - a szerk.) keresztül a pótrendelésekig; s akkor az anyagköltségről még nem is beszéltünk (pl.: nyomtatási ktg.). Egyszóval komoly logisztikai munka várt a iskolai tankönyvfelelősökre. Éhbérért azonban nehéz elkötelezettséget vásárolni; hiába mutogat a KELLO ujjal az iskolákra.
Bárkinek járhat ingyen 8-11 millió forint, ha nyugdíjba megy: egyszerű igényelni!
A magyarok körében évről-évre nagyobb népszerűségnek örvendenek a nyugdíjmegtakarítási lehetőségek, ezen belül is különösen a nyugdíjbiztosítás. Mivel évtizedekre előre tekintve az állami nyugdíj értékére, de még biztosítottságra sincsen garancia, úgy tűnik ez időskori megélhetésük biztosításának egy tudatos módja. De mennyi pénzhez is juthatunk egy nyugdíjbiztosítással 65 éves korunkban és hogyan védhetjük ki egy ilyen megtakarítással pénzünk elértéktelenedését? Minderre választ kaphatsz ebben a cikkben, illetve a Pénzcentrum nyugdíj megtakarítás kalkulátorában is. (x)
Arról meg nem is beszélve, hogy az iskolai tankönyvellátás rendjéről (is) szóló rendelet szerint az iskolák "csupán" a támogatási és megrendelési igények felmérésében kötlesek közreműködni. A tankönyvek országos megrendelése, beszerzése és az iskoláknak történő eljuttatásának megszervezése, valamint a tankönyvek vételárának beszedése; egyszóval a teljes logisztikai folyamat biztosítása a Könyvtárellátó feladata. Tehát, ha egy iskola akar, akkor akár dönthet úgy is, hogy miután kezelte az alaprendeléseket, leveszi a kezét a folyamatról, s a KELLO-ra bízza, hogyan juttatja el a diákoknak a megrendelt könyveket, hogyan kezeli az egyedi panaszokat, a pótrendeléseket, visszárukat, satöbbi.
Lehet tehát szidni a korábbi rendszert (a maga hibáival együtt), a tankönyves vállalkozók azonban rájöttek arra, hogy ebben a folyamatban az iskolákkal, ezen belül a tankönyvfelelősökkel kialakított viszony a legfontosabb. S, ha ennek előmozdítása nem ment másként, hajlandóak voltak mélyen a zsebükbe nyúlni. Tegyük hozzá, erre a 20 százalékos kereskedelmi árrésből volt is lehetőségük. Nem úgy mint a nonprofit KELLO-nak? Továbbá arról se feledkezzünk meg, hogy az iskolák korábban sem voltak arra kötelezve, hogy alvállalkozókkal végeztessék el a tankönyvrendelést. Saját hatáskörükben akár dönthettek úgy is, hogy a profit reményében maguk viselik ennek kockázatát.
Érdemes visszaemlékezni arra, hogy bár a kormány kommunikációja szerint a tankönyvellátás korábbi rendje kritikán aluli volt, botrányt csupán az okozott, amikor a KI NEM FIZETETT! tankönyves vállalkozók visszatartották a kiegyenlítetlen rendeléseket. Ne legyenek illúzióink, nincs ez másként a jelenlegi rendszerben sem. Igaz, ezúttal a fizetős diákok maradhattak tankönyv nélkül, amennyiben nem fizették be a díjbekérőn megjelölt határidőig a könyvek ellenértékét.
Végezetül pedig tisztában vagyunk azzal, hogy mint minden új rendszer, így a tankönyvellátás is gyermekbetegségekkel küzd, melyek korántsem legyőzhetetlenek. Mindezek fényében tehát csak remélni merjük - főként a gyermekek érdekében -, hogy ezeket mihamarabb kinövi.