Szomorú látlelet a magyarok anyagi helyzetéről: fölöslegesen keresi a pénzt a legtöbb dolgozó?

Első hallásra talán hihetetlennek tűnik, de az egy magyar háztartásra jutó pénzügyi megtakarítás idén megközelítette a 13 millió forintot. Szakértők szerint jelentős átrendeződés is megfigyelhető: csökkent a bankbetétben és készpénzben tartott összeg, míg az államkötvény és a befektetési jegyek szerepe felértékelődött. Az adatok másfél hete jelentek meg az MNB honlapján, erről pedig a Pénzcentrum is beszámolt.

Lapunk olvasói meglehetősen hitetlenkedve fogadták a statisztikákat. Általános volt az a vélemény, hogy nekik biztosan nincsen ennyi megtakarításuk, sokan hangot adtak annak is, hogy hiszen a hó végén is alig jönnek ki a keresetükből vagy éppen a nyugdíjból, lehetetlennek tartják, hogy az átlagos megtakarítás háztartásonként tényleg 13 millió forintra rúgna. Szakértőket kérdeztünk arról, pontosan hogy jött ki ez a szám, miért nem érzik a magyarok a saját pénztárcájukon vagy bankbetétjükön, és a lelki vonatkozásokat is igyekeztünk más fénytörésbe helyezni.

Hajtjuk a pénzt, de az elpárolog a kezünkből

Virovácz Péter, az ING vezető elemzője a Pénzcentrumnak küldött válaszát azzal kezdte, hogy a statisztikákat eleve érdemes legalábbis közepes fenntartással kezelni.

Mint nagyon sok más statisztikai mutató esetében, érdemes lenne a dolgokat a helyén kezelni. A statisztika csak statisztika. Aaron Levenstein közgazdász professzor szavait szabadon idézve: A statisztika olyan, mint a bikini. Nagyon sok mindent megmutat, de pont a lényeget elrejti a kíváncsi szemek elől. Nos, itt is ez a helyzet. Alapvetően egyébként a vagyoni helyzetet nem szerencsés átlagban mérni. Nem véletlen, hogy a jegybank is csak aggregálva teszi közzé ezt az adatot. Szerintem fontos lenne néha önmérsékletet tanúsítani és, ha ez szándékos cél volt, az közgazdász szemmel nézve már túlságosan hatásvadász volt. Ha pedig csak a tapasztalat hiánya vitte az újságírót ebbe az elemzési irányba, nos, akkor érdemes lenne néha néhány szakmabeli véleményét is megkérdezni egy ilyen elemzés közzététele előtt

- fogalmazott az elemző. Arra is kitért, hogy az elszálló infláció csak az egyik ok lehet, amiért nem érezzük annyira, hogy nekünk olyan sok megtakarításunk lenne.

A Publicus Intézet felmérése szerint a foglalkoztatottak 57 százaléka érzi úgy, hogy az elmúlt egy év folyamán romlott az anyagi helyzete. Ezzel összhangban van az is, hogy a fogyasztói bizalom még mindig a tízéves mélypont körül ingadozik. Sajnos Magyarországon továbbra is hatalmas jövedelmi különbségek mutathatóak ki, ami így természetesen kiütközik a fogyasztási és megtakarítási lehetőségekben is. Amikor közel teljes foglalkoztatottságról beszélünk, aligha lehet azt mondani, hogy a magas munkanélküliségben keresendő a probléma forrása. Persze voltak ilyen időszakok is. Az elmúlt bő egy évben azonban sokkal inkább az elszálló infláció a probléma gyökere, hiszen hiába a béremelkedés, ha ezt meghaladó mértékben emelkednek az árak. Egész egyszerűen elfogy a vásárlóerő, az infláció pedig nem csak a fogyasztási lehetőségeinket csökkenti, de reál értelemben a megtakarításokat is csökkenti, hiszen ha a megtakarítás nem termeli ki az infláció mértékét, a nap végén a megtakarításunkból is kevesebb dolgot tudunk vásárolni.

Virovácz Péter végezetül azt mondta lapunknak, hogy persze a magyarok mindent megtesznek azért, hogy nagyobb fizetést csikarjanak ki - sokszor az etikátlannak tartott módszerektől sem riadnak vissza.

A jelenlegi magasabb inflációs környezetben és a feszes munkaerőpiacon (vagyis ahol sok az üres álláshely és relative kevés a munkanélküli) a munkavállalók talán hamarabb váltanak munkahelyet a nagyobb fizetés reményében. Az elmúlt egy évben HR szakértők azt jelezték, hogy a korábban etikátlannak tartott módszerhez is egyre gyakrabban fordulnak a munkavállalók. Elmennek egy állásinterjúra, megkapják a bérajánlatot és ezzel mennek vissza az aktuális munkáltatóhoz magasabb fizetésemelést kiharcolni. A munkavállalók tehát egyre erőteljesebben próbálják meg kiharcolni a jobb megélhetést. Sajnos azonban, ha hosszú távon a béremelkedés üteme elválik a termelékenység javulásának mértékétől, az olyan többletterheket ró a vállalatokra, amik végül áremelési kényszert hoznak és már bele is kerültünk az ár-bér spirálba. Vagyis bár könnyű lenne azt mondani, hogy magasabb fizetés kell, ezzel párhuzamosan a versenyképesség javítására is szükség van. Így lehet össztársadalmi szinten közép és hosszútávon is javítani a megélhetési és megtakarítási lehetőségeken

- zárta gondolatait az ING vezető elemzője.

Nem a mi hibánk, ha nincs ennyi

Trippon Marianntól, a CIB Bank vezető elemzőjétől azt kérdeztük, hogy ha egyszerre 13 milliót nem is, de némi megtakarítást hogyan szedhetünk össze még most, a bizonytalannak mondható gazdasági helyzetben? Szerinte nem az egyén vagy a háztartás hibája, ha nincs meg az átlag, de törekedni egy pici tőke összeszedésére azért most is van lehetőség.

Az elmúlt időszak magas inflációja nyilván az alacsonyabb jövedelműeket sújtotta jobban, sokkal nehezebb volt megtakarítani mint korábban, míg a felső jövedelmi rétegek, ha kevesebbet is, de elmúlt időszakban is tudtak félretenni. Tehát nem csak az egyén hibája, ha nincs megtakarítás. Általánosan jó tanács lehet egy átlagembernek, ha félre akar tenni, hogy mindig legyen pénzügyi terve, vezesse kiadásait, és folyamatosan rakjon félre, automatikusan. Mondjuk ha kapok 100 egység fizetésemelést, ennek egy fix részét automatikusan próbáljuk félrerakni… sok kicsi sokra megy

- fogalmazott Trippon Mariann. Arra is kitért, hogy tulajdonképpen most is teszünk félre pénzt, ez elmondható a lakosság jelentős részéről - csak egészen más formában, mint azt elsőre gondolnánk.

A magyar lakosság széles rétegei folyamatosan megtakarítanak, a lakosság havonta félretesz - csak éppen jelzáloghitelnek hívjuk. Minden hónapban vesz egy 20-30-50 ezer forint értékű lakást. Ez már távolra vezet, de ha nem lenne ilyen extrém magas a saját tulajdonú ingatlanok aránya, akkor több jutna pénzügyi megtakarításokra is

- tette még hozzá a CIB Bank vezető elemzője.

Harag, megsemmisülés, irigység

A megtakarítás hiányának ugyanakkor olyan folyománya lehet, amire nem is gondolunk - súlyos mentális problémákat, lelki bajokat is előidézhet, amikor erről olvasunk vagy hallunk a médiában, ezt állítja Tóth Olga. A családszociológus lapunknak elmondta: feszültséget okoz, ha azt látjuk, hogy elvileg ott van az a pénz, és mégsem leljük még a távolban sem.

Ezek a hírek legfeljebb arra jók, hogy akinek nincs ennyi – és a társadalom java részének bizony nincs ennyi – abban feszültséget, adott esetben bánatot is okozzon. Amikor egy ilyen ember olvassa ezeket, az a leggyakoribb, hogy egy senkinek, egy vesztesnek érzi magát, aki nem képes arra, hogy megteremtse akár magának, de főleg a családjának, és ez akár frusztrációt is okozhat

- fogalmazott Tóth Olga. Ehhez még hozzátette, hogy sajnos nem csak a magunkkal szembeni elégedetlenség, hanem még az irigység és rosszindulat is beléphet az agyunkba, ha azt látjuk, hogy másnak a miénknél több adatott.

Azt lehet észrevenni, hogy amikor ezt a hírt olvassuk, akkor egy kicsit a harag is megjelenik. Általánosnak mondható jelenség, hogy haragszunk valamiért arra, akinek a miénknél több van, és sok esetben azt is gondoljuk, hogy ezek az emberek kicsit lenézően viselkednek vagy beszélnek velünk szemben, akinek sokkal kevesebb van.

Tóth Olga azzal zárta gondolatait, hogy ettől még a magyarok ugyanúgy hajtják a pénzt, csakhogy a játékszabályok folyamatos változása olyasmi, ami az elmúlt évtizedekben kevésbé volt jellemző.

Természetesen felmerül az emberekben, hogy ha más is meg tudta csinálni, hogy százmillió forintot keressen egyetlen jó ötlete, akkor azt ők is meg tudják csinálni. Csakhogy ez a legkevésbé jellemző, ráadásul sokan úgy is érzik, hogy nem életszerű, és egyáltalán nem biztos, hogy nincs igazuk. Mivel ugye a háztartások megtakarításáról beszélünk, sokan épp azért szeretnének belevágni, hogy legalább a családjuknak, a gyermekeiknek jobb legyen. A játékszabályok viszont folyamatosan változnak, és sokan épp ezért nem vágnak bele – marad inkább a harag, és az, hogy vesztesnek érezzék magukat

- mondta a Pénzcentrumnak a családszociológus.