Zsoldos Ákos • 2019. július 23. 17:31
Rárepültek a magyarok a szuperállampapírra, meggyőzte a lakossági befektetőket a 4,95 százalékos éves hozam. Pedig most is vannak olyan, a befektető részéről aktív portfóliókezelést nem igénylő eszközök, amelyekkel bőven túl lehet szárnyalni az állampapír hozamát. A befektetési alapok közül jó néhány ilyen van, de a valósághoz hozzátartozik, hogy ezek a papírok bizony kockázatosabbak az állampapírnál. Van, akinek megérte kockáztatni: a legjobban teljesítő befektetési alapok például 18-16 százalékos hozamokatt hoztak öt éven át, éves szinten.
Brutális a kereslet a szuperállampapírnak becézett Magyar Állampapír Plusz iránt, eddig a magyarok már több mint 1300 milliárd forintjukat tolták az új papírba. A MÁP+ dominanciáját erősíthető az a fejlemény is, amely szerint a legnagyobb konkurensnek számító PMÁP-ot, az inflációkövető papírt már csak 98 százalékos névértéken vásárolja vissza az Államkincstár. Ennek fényében egészen biztos, hogy a MÁP+ népszerűsége még fennmarad a továbbiakban is.
De miért is olyan népszerű? Öt éves papírról van szó, amely évesítve átlagosan 4,95 százalékos fix kamatot fizet. Ráadásul a papír meglehetősen likvid, minekutána bizonyos időszakokban a MÁK névértéken visszavásárolja, de legfeljebb 99,75 százalékos névértéken bármikor eladhatjuk - hogy mennyit nyerünk, ha rövid ideig tartjuk az állampapírt, arról itt írtunk bővebben:
Ez mind szép és jó, és gyakorlatilag kockázatmentesen realizálni évi kb. 5 százalékos hozamot a mai alacsony hozamkörnyezetben tényleg elég kényelmes, a helyzet azonban az, hogy ennél sokkal nagyobbat is kaszálhat az, aki befektetési alapokba teszi a pénzét. A befektetési jegyek vásárlásával azok kibocsátójára bízzuk a pénzünket, nyílt végű alapok esetén pedig bármikor eladhatjuk azt. Ez a papír tehát sokkal likvidebb az állampapírnál - természetesen sokkal kockázatosabb is.
A befektetési alapok kezelői ezután különféle eszközökbe, részvényekbe - vagy államkötvényekbe, de akár ingatlanokba is - teszik a pénzünket egy csomó másik ügyfél pénzével együtt, a hozamot pedig kifizetik a befektetőknek (persze lehúzzák róla a maguk jutalékát, természetesen). Mindez tehát aktív portfóliókezelést sem igényel: odaadjuk a pénzünket, és várjuk a sült galambot. De a kérdés annyi: mennyit lehet így kaszálni? Mi most bemutatjuk azokat az alapokat, amelyeknek évesített ötéves hozama a legnagyobb volt:
Amint az látható, a legjobb alapok hozamai bőven kétszámjegyűek, akár 17 százalékosak is lehetnek - ezek nettó hozamok, azaz az alapkezelő díja már levonásra került belőle. Emlékezzünk, a "szuperállampapír" 4,95 százalékos éves hozammal kecsegtetett. Az egyik legjobban teljesítő alap a BUX ETF-e, ami nem más, mint a hazai tőzsde, a Budapesti Értéktőzsde papírjait egyben követő értékepapír - ennek mozgását a magyar tőzsdén jegyzett vállalatok értékváltozása határozza meg. Szépen fialt, 17,21 százalékos éves hozammal öt éves szinten kiemelkedően jól teljesítőnek tekinthető a papír - e mögött pedig a hazai tőzsde jó teljesítése áll. Nem csoda, hogy a következő 5 papír szintén a BUX Indexet követi, így ezekre ki sem térünk bővebben. Az azért egyértelműen látszik, hogy az alapkezelő megválasztása még a de facto ugyanazon eszköz esetében sem mindegy.
A harmadik eszköztípus, ami kiemelkedően jól teljesített az elmúlt évben, az Észak-Amerikai papírok voltak. Az alacsony európai hozamkörnyezet nem volt jellemző az Egyesült Államok értékpapírpiacára, így aki az Észak-Amerikai részvényeket vásároló magyar alapokba fektetett az elmúlt 5 évben, az hatalmasat szakíthatott. A TOP10-ben szereplő legkisebb hozam is 10,84 százalékos - még ez is kétszerese a szuperállampapír hozamának. A fenti alapokban az is közös, hogy kivétel nélkül mindegyik erősen kockázatosnak tekinthető.
A nagytöbbség nem volt ilyen szerencsés
Természetesen könnyű helyzetben vagyunk, amikor utólag kell egy rangsort felállítani a legjobb alapokról. Előzetesen azonban esélytelen pontosan megmondani, hogy melyik lesz a legjobban teljesítő alap - és a magyarok zömének nem is sikerül. Ha megnézzük a legnagyobb hazai nettó eszközértékű alapokat, akkor azt látjuk, hogy az itt elért hozamok bár meglehetősen szépek, nem érik el a szuperállampapír kockázatmentesen biztosított 4,95 százalékos hozamát. Egyedül az OTP Supra alapja tudta megközelíteni a MÁP+ hozamát.
JÓL JÖNNE 2,8 MILLIÓ FORINT?
Amennyiben 2 809 920 forintot igényelnél 5 éves futamidőre, akkor a törlesztőrészletek szerinti rangsor alapján az egyik legjobb konstrukciót, havi 62 728 forintos törlesztővel a CIB Bank nyújtja (THM 12,86%), de nem sokkal marad el ettől az MBH Bank 62 824 forintos törlesztőt (THM 12,86%) ígérő ajánlata sem. További bankok ajánlataiért, illetve a konstrukciók pontos részleteiért (THM, törlesztőrészlet, visszafizetendő összeg, stb.) keresd fel a Pénzcentrum megújult személyi kölcsön kalkulátorát. (x)
Egészen döbbenetes összegekről van szó. Ha megnézzük az itt szereplő alapok nettó eszközértékét, a legjobb alapok pár milliárdos összege hozzá sem mérhető a legnépszerűbb alapok több százmilliárdos eszközértékéhez. Természetesen ezek a papírok kevésbé kockázatosak, így a hozamuk is alacsonyabb. Az azonban egyértelműen látszik, hogy a magyar befektetők döntő többsége alacsony hozamot realizált (legalábbis a PMÁP-nál alacsonyabbat - MÁP+ akkor még nem volt), és csak nagyon kevesen tudtak igazán nagyot szakítani az alapokkal.
Voltak bizony olyanok is, akik földbe álltak
A befektetési alap kockázatos állatfaj, legalábbis vannak kockázatosabb alfajai. Ha az alapkezelő rosszul dönt, akkor bizony az nagyon tud fájni a befektetőnek is. Az alapok döntő többsége pozitív hozamú, de azért szép számmal akadnak olyanok is, amelyek csak elolvasztják a befektetők vagyonát. Nézzük meg a 10 legrosszabbul teljesítőt 5 éves időtávon:
A legrosszabbul teljesítő alap is "csak" -2,54 százalékos éves hozamot hozott (inkább vitt) 5 év alatt. Ez bizony bukta, de ha valaki újonnan szabadul rá a tőzsdére, akkor akár a teljes vagyonát is elszórakozhatja pár óra alatt (bár ehhez azért kivételes képességekre van szükség). Mindenesetre az látszik, hogy az alapokkal bizony bukni is lehet, mégha ritkább is ez az eset. Ha megnézzük a fenti alapokat, jellemzően olyan eszközökbe fektettek az alapkezelők, amelyekben nagy növekedési potenciál van, erősen kitettek a politikai és nemzetközi gazdasági környezetnek. Ki látta előre például 5 éve, hogy Erdogan falnak vezeti Törökországot? Érdemes a táblázatra pillanatani: a fenti alapok nettó eszközértéke roppant alacsony, így aztán nagyon kevés pénzt buktak a befektetők összességében.
Na de akkor jobb az alap az állampapírnál?
Általános megállapítást nem lehet hozni. Annyi kijelenthető, hogy aki szerencsés volt, és olyan jegyeket vásárolt, ami jól teljesített, az túl tudta szárnyalni az állampapírok hozamait - magas kockázatért cserébe. Mindenképp jó, ha az ember tudja mibe fektet és ismeri a piacot - bár ebben az esetben akár saját maga is tőzsdézhetne, hiszen 4-5-6 százalékos hozamnál bizony az alapkezelő 1-2 százalékos díja pont akkora lehet, hogy már ne legyen érdemes alapokba fektetni (a fenti hozamok nettó hozamok, azaz ebből már levonásra kerültek az alapkezelők jutalékai).
A legnagyobb vagyonokat tömörítő alapokat látva pedig egyértelmű, hogy azért az átlagos befektető jobban járt volna, ha PMÁP-be teszi a pénzét (hiszen MÁP+ még nem volt, ugye) - az egyetlen dolog, ami a döntésük mérlegének pozitív seprenyőjébe könyvelhető, az az a tény, hogy legalább megadták maguknak az esélyt. Mert bár erősen reális forgatókönyv, hogy az alap nem fogja túlszárnyalni az állampapír hozamát, még mindig nagyobb az esély arra, hogy meghaladja azt, minthogy a hozam negatív legyen. Azt, hogy mi lesz a következő egy két évben a hozamokkal, teljességgel megjósolhatatlan, a MÁP+ kamata viszont fix - ez az előnye, de a hátránya is egyben.