Ezt sok magyar elmulasztja: egyetlen papíron múlik a családi vagyon sorsa

Még mindig számos találgatás kering arról, hogy mi lesz a január végén elhunyt Andy Vajna által hátrahagyott mesés vagyonnal. A több tízmilliárd forintos birodalom sorsa még mindig nem tisztázott, ahogyan az sem, hogy volt-e a néhai producernek végrendelete, emellett feltételezhetően az amerikai érdekeltségek az ottani jogrendszer szerint kerülnek kiosztásra. Ellenben a hazai hagyatéknál a magyarországi törvények az irányadók: ezek szerint pedig - mivel a producernek nincsenek leszármazottjai, élő egyenes ági rokonai - amennyiben Vajna nem végrendelkezett, felesége, Vajna Tímea örököl mindent.

A vállalkozót ismerve ugyanakkor nincs kizárva, hogy hagyott maga után végakaratot - ha van ilyen, akkor feltételezhetően alakilag, formailag is megfelelő. Ebben az esetben pedig annak alapján kerül elosztásra a vagyon.

Kacifántos a jog

Egy végrendelet sok vesződségtől, konfliktustól kímélheti meg a családot, ám ennek ellenére nagyon kevesen végrendelkeznek Magyarországon, a többség ráadásul helytelenül is. Egy korábbi felmérésből például kiderül, hogy a magyarok nagyjából 90 százalékának egyáltalán nincsen végrendelete, a jogi procedúrára bízza a hagyatékának elosztását.

Ha végakarat nincs, vagy az nem terjed ki a vagyon egészére, akkor a hagyatéki eljárásban a törvényes öröklés szabályai érvényesülnek, amelyek nagyon szigorú, kivételt nem engedő öröklési rangsort állítanak fel. Első helyen a lemenő egyenes ági rokonok - gyerekek, unokák stb. - öröklséi igényei állnak, az pedig egyáltalán nem releváns, hogy az örökös gyermek házasságon kívül, vagy azon belül született. Mellettük a házastárs áll, aki egy "gyerekrészt", illetve holtig tartó haszonélvezeti jogot örököl az elhunyttal közösen lakott ingatlanra, annak berendezésére. A Polgári Törvénykönyv szerint az öröklésből kiesett gyermek vagy távolabbi leszármazó helyén egymás közt egyenlő részekben a kiesett személy gyermekei örökölnek.

Ugyanakkor a magyar jog az özvegyek csak akkor ismeri el egyedüli örökösként, ha nincsenek egyéb élő leszármazottak, szülők. Ha az örökhagyónak a házastárson kívül csak szülei voltak, akkor az özvegyé lesz a közösen lakott lakás, annak berendezése. Emellet a hagyaték fele is a házastársat illeti, a másik fele pedig a még élő szülőket.

Külön bonyolódik a dolog, ha a felmenők és az oldalági rokonok örökölnek, ezt nevezi a magyar jog parentéláris öröklésnek hívja: a lényeg az, hogy az azonos felmenői fokon lévő egyenesági rokonokat és azok leszármazóit egyetlen öröklési csoportba osztja. A szülői parentélába tartoznak az örökhagyó szülei, és azok leszármazói. Ha az előzőből mindenki kiesik, akkor jön a képbe a nagyszülői csoport, amelybe értelem szerűen az örökhagyó nagyszülei tartoznak - ha valamelyik nagyszülőpár kiesett, és helyükön leszármazójuk nem örökölhet, az egész hagyatékot a másik nagyszülőpár vagy ezek leszármazója örökli. Ha ezek is kiesnek, akkor jönnek a képbe a dédszülők. Ha pedig mindent tűvé téve kiderül, hogy egetlen örökös sincsen - vagy pedig mindenki visszautasította azt az esetleges tartozások miatt -, a hagyaték a magyar államra száll, amely nem utasíthatja azt vissza (kivéve, ha valaki végrendeletben hagy valamit az államra). Ellenben az állam az örökhagyó tartozásaiért csak a hagyaték értékéig felel.

Végrendelkezni csak pontosan és szépen!

A Magyar Országos Közjegyzői Kamara szerint akinek van is végrendelete, az sem feltétlenül van tisztában a követelményekkel. Sokan például azt hiszik, hogy egy szóbeli ígéret egyenértékű az írásba foglalt végakarattal, holott ez egyáltalán nem így van! A Ptk. szerint csak nagyon speciális esetekben fogadható el a szóbeli végrendelet, például olyankor, ha az örökhagyó valamiért nem képes írásban rendelkezni. Így például egy családi összejövetelen elhangzott, szóbeli ígéret sem állja meg a helyét.

Rengeteg végrendelet lapul otthon, a fiókok mélyén, ami azért baj, mert a tapasztalatok szerint számos dokumentumot hibásan készítettek el - ekkor pedig a dokumentum támadhatóvá válik a hagyatéki eljárás során, vagy a bíróságon. Papír alapú végrendeletet három féle képpen lehet elfogadható módon írni: egyfelől sajátkezűleg - ez a közismertebb mód -, ekkor nincs szükség tanúk jelenlétére sem, a lényeg, hogy az örökhagyó az egészet a saját kezével írja, és a végén szignózza. A végakarat lehet géppel írott is, ám ekkor az örökhagyó mellett két tanúnak is alá kell írnia annak minden oldalát. Azonban az nem feltétel, hogy a tanúk ismerjék a dokumentum tartalmát, ellenben az a benne szereplő juttatás érvénytelen, amelyet az örökhagyó valamelyik tanúra hagy.

Az ördög a részletekben rejlik

Emellett a közjegyzőnél is letétbe lehet helyezni a végrendeletet - ennek is feltétele, hogy az örökhagyó maga írja azt. Előnye még az is, hogy a dokumentum nem veszhet el, mert bekerül a nyilvántartásba, és a szakértők segítségével a hibák is kiküszöbölhetőek. Tanúk  ebben az esetben nem kellenek.

Bármelyik formát is válasszuk, nagyon fontos észben tartani, hogy a végrendelet legfontosabb formai követelményei között szerepel a keltezés idejének feltüntetése, ennek hiányában a dokumentum érvénytelen. Amennyiben a végrendelet több oldalból áll, úgy mindegyik lapot sorszámozni szükséges.

Azt azonban kevesen tudják, hogy jótékony szervezeteket, alapítványokat és egyesületeket is megnevezhetünk örökösnek. Állat javára viszont nem lehet Magyarországon végrendelkezni. Ha házi kedvenceinkről szeretnénk gondoskodni, akkor érdemes a végrendeletben egy állatvédő szervezetet megjelölni kedvezményezettnek, amely gondjaira az állatot bízzák.

Valamennyi kötelezően jár

Sokan nem tudják, hogy a legközelebbi hozzátartozóknak valamennyi mindenképpen jár az örökségből még akkor is, ha a végrendeletben nem szerepelnek. Ennek mértéke az egyharmada annak, amennyi a törvény szerint járna. Ezt azokon lehet követelni, akik örököltek, akár peres úton is. Ha semmiképpen nem akarjuk, hogy egy közeli családtag is részesüljön a hagyatékunkból, akkor őt még életünkben ki kell tagadnunk. A törvény szerint ilyet akkor lehet tenni, ha az illető valamilyen súlyos vétséget követett el. Ilyen esetekben érdemes ügyvédi segítséget kérni, ugyanis nem elég, ha a végrendeletben annyi szerepel, hogy valakit kitagadunk.

Lemondani, vagy visszautasítani? Nem mindegy!

Sokan keverik az örökségről való lemondás, és az annak visszautasítása közötti különbséget, pedig teljesen mást jelent a kettő. Lemondani a jövőbeni örökségről csak írásbeli szerződéses úton lehet, az örökhagyó életében - szóbeli megállapodás nem elégséges!. Ez történhet ingyen, vagy ellentételezés ellenében. Értelemszerűen, aki ilyen szerződést köt, az a későbbi öröklésből teljesen kiesik, a teljes hagyatékra - még a köteles részre is - kiterjedően.

A szerződés mindenre vonatkozik, ami az örökhagyóé volt: arra is, amit annak megkötése után szerzett. Ez alól csak olyan rendkívüli vagyongyarapodás jelent kivételt, amelynek ismeretében vélhetően nem kötötték volna meg a szerződést. Lemondani más javára is lehet a szerződésben, például testvérére, rokonéra, de akár olyan személyt is be lehet vonni ebbe a szerződésbe, akire alapból nem maradna semmi - ezt meg kell indokolni a szerződésben.

Az örökséget visszautasítani csak az örökhagyó halála után lehet. Ehhez nem kell szerződés, akár szóban is megtörténhet egy hagyatéki tárgyaláson a közjegyzőnél. Indokolni sem kell, de egyébként a legtöbben az elhunyt után maradt adósságok miatt utasítják vissza a hagyatékot, hiszen az is a hagyaték tárgyát képezi. A szabály kiköti, hogy az örökség nem egyfajta étlap, amiről válogathatunk:

Ez alól kivételt képeznek a mezőgazdasági hasznosítású földek, az eszközök, állatok, ha az örökös nem foglalkozik ilyesmivel. Emellett ha valaki a hagyaték egy részét végrendelet alapján, a másikat pedig törvény szerint örökölte akkor ezeket külön-külön kezelik.

A visszautasító nem jelölhet meg kedvezményezetettet: ilyenkor minig a törvényileg, vagy a végrendelet szerint sorban következő örököl. De ő is visszautasíthatja azt. Ha senkinek sem kell a hagyaték, akkor az végül, ahogy fentebb írtuk, az államra száll.