Pénzcentrum • 2018. december 28. 05:45
"Valóban nem az abszolút alapú hozamok éve volt 2018. Ez az év gyengébben sikerült, mert a hozamaink elmaradtak a lakossági állampapírok hozamaitól" - mondta el a Pénzcentrumnak Kadocsa Péter. Az Aegon Magyarország Befektetési Alapkezelő Zrt. elnök-vezérigazgatója szerint azonban a következő években visszatérhet a szektor a korábbi pályára, és az ígért, kockázatmentes feletti felárakat fogják tudni újra produkálni. Főként, ha a a szabályozó is a pozitív oldalon segít a hosszú távú megtakarítások piacán. Kadocsa Péter szerint példaértékű lehet a lengyel nyugdíjreform. "Azt látom, hogy komoly gondolkodás zajlik" - mondta. Interjú
Pénzcentrum: Az utóbbi időben egyre több hír jelenik meg arról, hogy az Aegon koncentráltabbá teszi a régiós piaci jelenlétét: eladta a cseh élet- és szlovák élet- és nyugdíjbiztosítási érdekeltségeit, az Aegon Lakástakarékpénztár pedig még az állami kedvezmény beszántása előtt függesztette fel a tevékenységét. Mi a helyzet az alapkezelővel?
Kadocsa Péter: Stratégiai döntés született az Aegonnál arról, hogy optimalizálja a teljes piaci portfólióját, így az olyan kisebb egységektől, amelyek méretükhöz képest túl sok odafigyelést igényelnek, megválik, és a felszabaduló erőforrásokkal a meglévőket erősíti. Ennek a folyamatnak a része a cseh és a szlovák biztosító értékesítése is. Az Aegon Magyarország Befektetési Alapkezelő (a továbbiakban Alapkezelő - a szerk.) szerepe a régióban, mint központ, megkerülhetetlen, így a teljes cégcsoport számít a tudásunkra.
Ebben nem látom ezt az analógiát nálunk. A pozíciónk tehát biztos. Ráadásul folyamatosan fejlesztjük a céget, hogy teljesíteni tudjuk a nemzetközi standardokat, ezek szükségesek ugyanis ahhoz, hogy globális értékesítésben gondolkodhassunk. Ugyanazokat a jelentési és egyéb előírásokat alkalmazzuk, amit egy amerikai alapkezelőnek be kell tartania. Elsősorban a feltörekvő piacokon látjuk azt a lehetőséget, ahol hozzáadott értéket tudunk adni az asset menedzsmenten belül. Ebben várok előrelépést 2019-ben.
A Pénztárszövetség konferenciáján Windisch László MNB alelnök arról beszélt, hogy a pénztáraknak magasabb részvénysúlyt kellene tartaniuk. Ön egyetért ezzel? Hol lehet ebben a befektetési alapkezelők szerepe és felelőssége?
Ez nem egy igen-nem eldöntendő válasz. Igen, megfelelően hosszú felhalmozási időszak előtt álló ügyfelek számára indokolt lenne a több részvény tartása, azoknál viszont, akik például közel állnak a nyugdíjhoz, nem feltétlenül lehet ez a portfólió-összetétel indokolt. Fontosnak tartom ugyanakkor megjegyezni, ha hirtelen akarunk változtatni a részvényösszetételen vagy a portfólió-összetételen a részvények javára, annak nagyon rossz következménye is lehet. Csak emlékeztetőül: így volt ez 2007-ben is, amikor a jogalkotó egyik napról a másikra nyúlt hozzá a még létező magán-nyugdíjpénztárakhoz. Tehát itt is a fokozatosság elvének a betartása mentén lehetne ezt elképzelni, hogy ilyen irányba mozdulunk el, ami egyébként jó irány. Azt is lehet mondani, hogy egy hosszú részvényemelkedési időszakon vagyunk túl, hiszen már a csökkenést is látjuk, ami nem a legjobb beszállási pont. Bár, ahogy haladunk előre az időben, ez mégis egyre attraktívabbnak tűnik.
A Portfolio Öngondoskodás konferenciáján Barcza György, az ÁKK vezérigazgatója bejelentette, hogy új nyugdíj-megtakarítási állampapírt dobnak piacra, amely egy hosszú lejáratú, infláció feletti prémiumot biztosít majd a vásárlóinak. Milyen lehetőséget és kockázatot lát az új termékben? Tart attól, hogy a vonzó hozam miatt inkább a nyugdíjkötvényt választják a befektetők a befektetési alapok helyett?
Mi a termékre inkább versenytársként tudunk tekinteni, de a fogyasztóknak nyilván hordozhat befektetési lehetőséget, hiszen annál mindenképp jobb megoldás, mintha készpénzben, vagy más, kötvény típusú megtakarítási formákban tartanák a pénzüket. Emellett növelheti a fogyasztók tudatosságát is, de ez nyilván függ attól is, hogy mit tud majd a konstrukció. Amennyiben ez egy babakötvényszerű, marginális termék marad, akkor nincs nagy jelentősége, de ha széles körben megszólít majd ügyfeleket, akkor a tudatosság felé elmozdíthatja azokat, akik jelenleg készpénzben vagy nagyon rövid időhorizonttal rendelkező instrumentumban tartanak nyugdíjcélú megtakarításokat.
Úgy tűnik, az idei nem az abszolút hozamú alapok éve lesz, a gyenge teljesítményt a befektetők folyamatos pénzkivonással büntetik szektorszinten. Mi lehet az oka az említett alapok gyengélkedésének?
Valóban nem az abszolút alapú hozamok éve volt 2018. Ez az év gyengébben sikerült, mert a hozamaink elmaradtak a lakossági állampapírok hozamaitól, ezért most felgyorsult az a folyamat, ami a kockázatkerülésből a lakossági papírok felé vitte el az ügyfeleket. Hiszen azzal, hogy kockázatmentesen kínálnak 2,5 százalékos hozamot, csak akkor lehet felvenni a versenyt, ha visszafogott kockázatvállalás mellett ennél erősebb hozamot tudunk garantálni. Azért én nem temetném a szektort, 2017 például elképesztően sikeres év volt, idén ugyan elmaradunk ettől a növekedéstől, sőt a terveinktől is, de ez az üzlet, amiben mi vagyunk, nem egy termelő vállalathoz hasonló, kiegyensúlyozott képet kell, hogy adjon. Egy hosszabb időszak átlagában kell tudnunk növekedni, erősödni. Ez most egy gyengébb év, de ez nem változtat a hosszú távú trenden.
Mire számít 2019-ben?
Piaci szempontból ez egy nehéz év volt. Nehéz olyan eszközosztályt említeni, amin pénzt lehetett csinálni. A hagyományos, értékalapú megközelítést követő alapokkal nagyon nehéz volt eredményt elérni. Az eszközosztályok sem szerepeltek jól, a volatilitás elképesztően megnőtt, egy-egy pozíció esetében a veszteségtűrő képességünk határára érkeztünk viszonylag hamar, ezért viszonylag nehéz volt jó hozamokat elérni. Azt gondolom, hogy ez változni fog. Ez nem azt jelenti, hogy kiszámítható és egyszerű év lesz a következő, de hogy a magyar kötvényhozamok, a hitelkockázati felárak és a részvénypiacok minden egyszerre essen, ez talán nem várható. Innentől kezdve visszatérünk a korábbi pályára, és az ígért, kockázatmentes feletti felárakat fogjuk tudni produkálni a következő években, ami újra segíteni fog abban, hogy el tudjunk adni alapokat.
Ha zajlik ilyen gondolkodás, példaértékű lehet a lengyel nyugdíjreform, ami 2019 közepén kezdődik el. Egy új nyugdíjtermékkel lépnek a piacra, amelyben sok érdekes tanulság megfogalmazható lenne a magyar piacra nézve is. Nyilván ők is abból indultak ki, hogy a tudatos öngondoskodást kellene erősíteni, de mégiscsak egy önkéntes alapon működő termékkel. Olyan szabályokat hoztak, amelyek a munkáltatók számára kötelezővé teszik azt, hogy a munkavállalóknak számlát nyissanak különböző nyugdíjszolgáltatóknál, majd erre önkéntes módon tudnak pénzeket elhelyezni, amit a munkáltató is kiegészít. Egy olyan kedvező megtakarítási terméket hoztak létre, ahol az önkéntesség megtartása mellett arra ösztönzik a társadalmat, hogy jelentősen növeljék az ilyen célú megtakarításaikat.
LAKÁST, HÁZAT VENNÉL, DE NINCS ELÉG PÉNZED? VAN OLCSÓ MEGOLDÁS!
A Pénzcentrum lakáshitel-kalkulátora szerint ma 19 173 855 forintot 20 éves futamidőre már 6,54 százalékos THM-el, havi 141 413 forintos törlesztővel fel lehet venni az UniCredit Banknál. De nem sokkal marad el ettől a többi hazai nagybank ajánlata sem: a K&H Banknál 6,64% a THM, míg a CIB Banknál 6,68%; a MagNet Banknál 6,75%, a Raiffeisen Banknál 6,79%, az Erste Banknál pedig 6,89%. Érdemes még megnézni magyar hitelintézetetek további konstrukcióit is, és egyedi kalkulációt végezni, saját preferenciáink alapján különböző hitelösszegekre és futamidőkre. Ehhez keresd fel a Pénzcentrum kalkulátorát. (x)
Az MNB friss statisztikái szerint a folyószámlabetét, a készpénz és az állampapír idén a magyarok kedvenc megtakarítási formája, egyelőre tehát nem tudott lecsapni a felszabaduló ügyfélpénzekre a pénzügyi szektor. Mi lehet ennek az oka?
Picit optimistább vagyok, inkább a volatilis kockázatok, amelyek hirtelen berobbantak a rendszerbe, és ezt nehezen emészti meg a piac. Olyan ügyfeleink, akik korábban a befektetési alapjainkban tartották a pénzüket, néha visszahúzódnak csak cash-be, és várnak. Nyilván mindenki várja, hogy most már tényleg visszaesnek a piacok, és nem akarnak kockáztatni. De akinek nincs ilyen konkrét várakozása, az is elbizonytalanodik a negatív piaci hozamok láttán. Szerintem elsősorban ez okozza a készpénznövekedést.
A BAMOSZ adatait szerint a befektetési alapokon belül is folyamatos az átrendeződés, főként az ingatlanalapok javára. Jó irány ez?
Annyiról van szó, hogy divatos lett. Ez a folyamat már legalább három éve tart, hogy elképesztő mértékben nő az ingatlanalapok által kezelt vagyon mérete. Hogy melyik volt előbb, a tyúk vagy a tojás, nehéz kérdés. Nyilván amivel találkozik a hírekben meg a saját környezetében, az a lakásár-emelkedés, de ezek az ingatlanalapok nem elsősorban ezen a piacon keresik a hozamokat, viszont hála istennek ott is találnak. Emiatt fenntartható volt a nagyon alacsony kamatkörnyezetben látható hozam, ami miatt pozitív visszacsatolás volt, hogy jól döntöttünk, amikor az ingatlanalapokat választottuk. Ugyanakkor elsősorban mégiscsak divat. Az ingatlan egyenlő a biztonsággal és most már a hozammal is, mert azt látjuk, hogy aki ingatlanhoz nyúl, az mind jól járt vele. Azt gondolom, hogy nem jó aránytalanul elmozdulni, hiszen a lakosság fizikai ingatlant is szerez egyre nagyobb arányban, akár befektetési céllal is. Hogy emellett ilyen mértékű az ingatlanalapokban kezelt pénz, talán kockázatos. Különösen azért, mert annak a kockázatával nincsenek teljes mértékben tisztában.
Egy jól felépített portfólióban mennyire indokolt az ingatlanalapok súlya?
Amikor 22 éve elkezdtem dolgozni, kb. akkor hallottam egy olyan mondást, hogy egyharmad ingatlan, egyharmad értékpapír és egyharmad fizikai - műkincs, arany stb. Ha jobban megnézzük az átlag magyar befektetőt, aki saját tulajdonú lakásban él, hogy az mekkora arány lehet a teljes vagyonban, lehet, hogy az egyharmadot jóval meghaladja. Hogy emellé kell-e még egyáltalán ingatlanalapot tartani, abban bizonytalan vagyok. Igazából nem rossz befektetés, de tisztában kell lenni a kockázatával is, hiszen az ingatlanáraknál láttunk már jelentősebb visszaesést, még ha azt is tapasztaltuk, hogy egy budapesti lakóingatlannal nagy baj nem tudott történni.
Mi lehet az a történés, ami elhozhatja a sokak által már a közeljövőre vizionált újabb válságot?
Ha gazdasági tekintetben nézzük a válságot, nem azon, hogy a befektetőkre ez milyen hatással van, akkor azért látunk már jeleket, amiktől néha meg is tud ijedni a piac, amikor az amerikai hozamgörbe megfordul a 2-5 éves távon, az már hagyományos értelemben előjele lehet a recessziónak. Ezt emésztgeti a piac, ettől látunk néha nagy ijedtségeket, nem pedig valami külső sokktól, ami egyébként néha szintén borzolja a kedélyeket. Valószínűleg lesz korrekció a piacon, de a mai értékeltség mellett sokkal nagyobb biztonságban vagyunk, mint akár néhány hónappal ezelőtt voltunk. Egy kvázi miniválság lezajlott, ami miatt most sokkal pozitívabban tudunk a jövőbe nézni.