Ide tedd a pénzed, ha nagyot akarsz kaszálni 2018-ban

Pénzcentrum: Hogyan értékelnétek a 2017-es évet?

Bakos Ádám: Összességében nem zártak rossz évet a piacok, a részvénypiacok kétszámjegyű hozamot könyveltek el a legtöbb régióban, és a kötvények is a legtöbb helyen jól teljesítettek, a feltörekvő piaci kötvények pedig különösen jól. Féltünk tőle, hogy a fejlett piaci hozamemelkedés rontja majd az egyéb, kötvény típusú befektetések hozamát, de ez sem következett be. Jó év volt, aki több kockázatot vállalt, az több hozamot is ért el.

Pálfi György: Annyival egészíteném ki, hogy a passzív alapok valamivel jobban teljesítettek az aktív alapoknál, ami teljesen normális, így a ciklus vége felé. Sokkal jobb év volt, mint amit év elején várni lehetett, és nem volt alaptalan az emelkedés, mert az eredménynövekedések szinte mindenhol visszatükrözték az idei emelkedést. Év elején is drágák voltak a részvénypiacok, most is drágák, de nem lettek sokkal drágábbak, mint tavaly év végén. Az aktív alapok azért teljesítettek egy kicsit alul, mert ezeken az árazási szinteken az aktív befektetők már óvatosak, nem vállalnak maximális kockázatot. A potenciális hozam, egy esetleg korrekció kockázatát is figyelembe véve, már jóval alacsonyabb, mint az elmúlt években. A volatilitás is historikusan mélyponton volt egész évben, a kötvényhozamok nem emelkedtek úgy, mint azt vártuk, ezek meglepetések voltak számunkra.

Ha 3 nagy sztorit kellene említenetek 2017-ből, mi lenne az, és miért?

B. Á.: Kettőt mondanék. Az egyik mindenképpen Trump. Nem biztos, hogy ő volt a leginkább piacmozgató, de az, hogy sok fontos terület - geopolitika, fiskális politika, amerikai belpolitika - elképesztően kiszámíthatatlanná vált az ő érkezésével a jövő, ez egy nagyon érdekes fejleménye volt 2017-nek. Persze sok minden tényleg miatta történt ebben az évben, az S&P részben a várt adóreform miatt tudott sokat emelkedni, év elején pedig a az amerikai kötvényhozamok azért indultak csökkenésnek a várakozásokkal szemmben, mert problémái voltak belpolitikai téren. Szerintem ez 2018-ban sem fog megváltozni. A második, amit említenék, szerintem nagyon érdekes volt a közép-európai kötvénypiacok vagy jegybankok divergenciája. Ha most ránézünk a 10 éves hozamokra, a magyar 2 százalék alatt van, a román 4 százalék felett, a lengyel meg valahol a kettő között.

P. Gy.: Én teljesen más vonalon mondanék hármat. Az egyik, hogy mi magasabb hozamemelkedésre számítottunk és jobban gyorsuló inflációra. Növekedési oldalról nagyjából be is jött, amire számítottunk, viszont furcsa volt látni, hogy nem párosult magasabb inflációval. Mindenesetre a részvénypiacnak jó volt ez az elegy. De érdekes volt látni azt is, hogy a befektetők visszatértek a fejlődő piacokhoz, ahol a tavalyi év elején komoly pánik volt, míg az azt megelőző 3-4 évben folyamatosan alulteljesítettek ezek a piacok.

A harmadik pedig, egy egyedi sztori: a lengyel Dino - amit Magyarországon leginkább a Penny Markethez lehetne hasonlítani. Ehhez elöljáróban tudni kell, hogy a régió nagyon jól teljesített, főleg az első félévben, és főként a lengyel piac húzta, 25 százalékot ment ezen időszak alatt. Nagyon sok IPO is volt idén, ami eddig nem nagyon volt a régióban. A Dino IPO pedig elképesztően jó időzítéssel történt, a kibocsátás ugyan nagyon magas árazáson volt, de így is ment azóta közel 120 százalékot. Az jól mutatja, hogy mennyit javult a régió megítélése, ugyanakkor a túlfűtöttségnek, a túlzott optimizmusnak is kiváló indikátora.

A statisztikák azt mutatják, hogy a háztartások kamatbevétele jobban csökkent, mint a kamatkiadása, a jövedelmek növekedése pedig nem járt a fogyasztói ráta emelkedésével Magyarországon. Mit gondoltok, megváltozhat ez a trend az előttünk álló évben, években?

B. Á.: Mi is azt látjuk, hogy a statisztikában megjelenő bérnövekedés sokkal magasabb, mint amekkorát a kiskereskedelmi forgalom bővülésében látunk. Ennek valószínűleg az az oka, hogy ez részben csak fehéredés a gazdaságban, a valódi bérnövekedés pedig csak egy kisebb része. De lassan ez talán változhat. Minél tovább tart egy konjunktúra egy gazdaságban, annál optimistábbak az emberek a jövőt nézve, így ez valamennyit változni fog, de jelentősen talán nem. A válság tényleg nagy sebeket ejtett, látszik a megtakarítási rátán, hogy nagyon óvatosak az emberek. Ha történik is változás, az lassú lesz. Látszik a hitelkiáramláson is, hogy növekszik ugyan, de még bőven elmarad a válság előtti mértéktől, annak ellenére, hogy a kamatszint rekord alacsony.

A háztartások beruházási rátája viszont jól láthatóan emelkedik, a jövedelememelkedést azonban elsősorban - főként a lakáshoz jutás kedvező feltételei miatt - lakásszerzésre fordítják a háztartások. Mit gondoltok, hogyan hat ez a tendencia az alapok piacára?

B. Á.: Az alapoknak két komoly versenytársuk van a megtakarítások piacán az utóbbi időben, az ingatlan és a lakossági állampapír. Az ingatlanpiac eléggé ciklikus, lehet, hogy még tart egy ideig a bővülés , de nem örökké. A lakossági állampapírok kapcsán pedig jól láthatóan hosszú távú stratégiája az államnak, hogy magasan tartsa ezt az arányt, és amíg dotálja is ezt a termékkört kedvezményes kondíciókkal, addig nyilván nehezebb dolguk van a befektetési alapoknak.

P. Gy.: Én is azt gondolom, hogy a befektetési alapok nem az ingatlan alternatívái, mert teljesen más az időhorizont, meg részben más a befektetői kör is. Sokkal hosszabb távú befektetésről van szó, mint amit egy befektetési alap jelent. A lakáspiacra inkább az alacsony betéti kamat miatt áramlott át pénz. Az látszik, hogy most már a befektetési céllal vásárolt ingatlanoknak az aránya csökken a tranzakciókon belül. A jövőben ezen az árszinten már ott is leszűkült az, amit az ingatlanvásárlással elérhető hozam is lecsökkent, és így már nem feltétlenül magasabb, mint amit egy alternatív befektetéssel el lehet érni.

Habár nem ez viszi a prímet a lakosság befektetéseinél, de - főként a részvénypiaci rali miatt - rekord szintre, 500 milliárd forint fölé nőtt a háztartásoknál lévő részvények aránya is. Mit gondoltok, meddig tarthat ki a növekedés?

P.GY.: Az áremelkedés miatt nőtt a részarány, nem pedig aktív döntés volt, a befektetők most sem akarnak nagyobb kockázatot, nagyobb részvénykitettséget vállalni. Mi azt gondoljuk, hogy 3-5 éves távon szinte biztos, hogy lesz egy nagyobb korrekció. Lehet, hogy jövőre, lehet, hogy két év múlva, mindenesetre az alapján, ahogy most árazzák a piacokat, amennyire drágák a részvénypiacok, és az alapján, hogy minden tényező azt mutatja, hogy innen már inkább szűkülni fognak a profitmarzsok, részben a munkaerőköltség-emelkedésből, részben a kamatteher emelkedése miatt. Ami eddig segítette, hogy a historikusan is nagyon magas szintre bővüljenek globálisan a részvény profitmarzsok, azok most már mind ellenkezőleg hathatnak. Emellett a pozícionáltságuk is azt mutatja, hogy most már sokkal optimistábbak a befektetők a részvénypiacon, mint a korábbi években, így a potenciális új befektetők aránya is sokat csökkent.

Mi úgy kezeljük ezt a problémát, hogy próbálunk egy kicsit a likvidebb piacok felé mozdulni, és amint azt látjuk, hogy jöhet egy korrekció a piacon, vagy olyan jeleket látunk, hogy érdemesebb csökkenteni, nagyon gyorsan fedezékbe húzódunk.

Van rá esély, hogy a részvények olyan súlyt képviseljenek a háztartások értékpapír megtakarításán belül, mint az állampapírok? Egyáltalán jó lenne ez?

B. Á.: Biztos, hogy nem. Ennek a számnak a nagy része valószínűleg abból fakad, hogy ugyan darabra nem tart a lakosság sokkal több részvényt, csak az árfolyamok emeldetek, így a részvénybefektetések összértéke nőtt. Lehet, hogy rövidtávon az a kispapír-mánia, amiről nagyon sokat olvasunk, hoz új befektetőket a piacra, de ne felejtsük el, a részvény és a kötvény nem egymás helyettesítő termékei. Az, hogy kötvény helyett részvényt tartok nem egy átváltható döntés, , hiszen teljesen más kockázata van a két eszköznek. Mindig sokkal nagyobb súlyt fognak képviselni a biztonságosabb befektetések, noha nemzetközi összehasonlításban van tér, hogy növekedjen a részvénybefektetések aránya. A magyar részvénypiacon darabra elég kevés lehetőség volt eddig, a hazai piacnak fejlődnie kell, a külföldi részvénypiacok felé pedig inkább közvetett befektetéseken keresztül, alapokon keresztül mennek a befektetők.

P. Gy.: Ha hosszú távot, például 10 vagy 20 évet nézünk, a magyar kötvényekkel, sokkal jobb éves hozamot lehetett elérni, alacsonyabb kockázattal, mint a magyar vagy akár a régiós részvényekkel. Tehát racionális döntés volt a lakosság részéről, hogy nem részvényekbe tette a pénzét, hanem biztonságosabb eszközökbe, amelyek ráadásul jobban is hoztak. Ez azt is eredményezte, hogy a hazai kockázatvállalási kedv jóval alacsonyabb, mint a fejlett piaci országokba, vagy akár a lengyel befektetőknél. Nem látom okát, hogy a mostani arány jelentősen megváltozzon a közeljövőben.

Most, hogy az MNB is beszáll vevői oldalon a jelzáloglevél-piacra, megnő annyira a likviditás, hogy alapkezelőként is vonzó befektetési lehetőség legyen jövőre a jelzáloglevél?

B. Á.: Amikor van kibocsátás a jelzálogpiacon, akkor általában vonzó lehetőség. Eddig az volt a jellemző, hogy ezek a jelzálogpapírok, a magyar állampapírhoz képest valamekkora felárat kínáltak. Ezek a felárak már az elmúlt időszakban, az MNB közreműködése nélkül is eléggé összementek, úgyhogy egyre kevésbé fordultunk ilyen irányba. Inkább helyettesítő termékként vesz egy intézményi befektető ilyet, magyar állampapír helyett.

Hiszen ahhoz, hogy külön eszközosztály legyen, a feláraknak önmagukban is mozogni kellene, sokkal nagyobb másodpiaci forgalomra lenne szükség, amiben az MNB nem biztos, hogy tud segíteni. Ott azért a kibocsátások mérete sokkal inkább számít. Az, hogy az MNB belép a piacra, adott esetben még el is szív papírt a másodpiac elől. Összességében, amikor jó alternatívát kínálnak a jelzáloglevelek, akkor ott vagyunk a piacon és vásárolunk belőle. Kockázatot lehet vele diverzifikálni, de kamatkockázatot nem lehet vele menedzselni.

Mit vártok a forinttól, milyen sávban mozoghat jövőre az euróval szemben?

B. Á.: Azt gondolom, hogy az MNB nagyon sikeres volt abban idén, hogy az elképesztő méretű fizetésimérleg-többlet ellenére relatív gyengén tudta tartani a forintot a monetáris politika további lazításával. De, ahogy megyünk előre az időben, egyre kisebb tere van a lazításra, egyre több eszközt elhasznál. A jövőben szerintem nekik is az lesz a fontos inkább, hogy a forintot stabilan tartsák, a forint gyengítése helyett a stabilitás kerülhet előtérbe. Továbbra is egy szűk sávba várom az árfolyamot, a külső egyensúlyi pozíciók nem változnak jelentősen, azok továbbra is a forint erősödése irányába hatnak, az MNB pedig továbbra is laza monetáris politikával ezt ellensúlyozza.

Mit gondoltok, 2018-ban is folytatódik 2017 két siker sztorija, azaz a Mészáros- és Bitcoin-rali?

P. Gy.: Azt gondolom, hogy a Bitcoin esetén van egy komoly innováció, amit nem kell alábecsülni, viszont az eszköz tényleges értékét nagyon nehéz beárazni, és ezért én lufiként tekintek a mostani árszintekre.

Minden buborékhoz általában három feltétel kell. Az egyik, hogy legyen nagyon magas likviditás a piacon, sok fölösleges pénz, ne legyenek szabályozói korlátok, és legyen valami új technológia, amit nagyon nehéz beárazni. Ez az, ami a legtöbb lufiban benne volt, egy olyan technológia, várakozás, aminek a tényleges cash flow-ját nagyon nehéz beárazni. Ilyenkor alakul ki, hogy túlzott várakozások vannak. Ilyen szempontból ez hasonlít a Mészáros-papírokra is, a piaci kapitalizáció nagy része egy olyan jövőben várt cash-flow, ami jelenleg még nem megalapozott, csak a várakozások szintjén jelenik meg.

B. Á.: Az biztos, hogy óvatosságra intenék mindenkit, aki bármilyen eszközbe beszáll ilyen emelkedés után, főleg hogy nehéz látni, hogy mi adja az értékét ennek a pénzpiaci eszköznek.