Pénzcentrum • 2013. január 29. 17:35
Állami konkurenciát támasztana a betétgyűjtés területén a bankoknak a kormány. Egy hétfőn közzétett kormányhatározat ugyanis lehetővé tenné a Magyar Államkincstár számára a betétgyűjtést. Hogy egy "alternatív bankrendszer" létrehozásának egyik első lépéséről, a lakossági forrásgyűjtés népszerűségének meglovagolásáról, vagy egyszerű költségtakarékossági intézkedésről van-e szó, egyelőre talány. A legvalószínűbb motivációnak mégis az állami készpénzforgalom stabilabbá tétele, és nem a bankszektor meggyengítése tűnik. "Mellékhatásként" azonban komoly pénzügyi stabilitási kérdéseket is felvet a kormány szándéka, hiszen a lakossági betétállomány a bankrendszer stabilitásának egyik sarokköve. Az erősödő kiszorító hatás tovább ronthatja a gazdaság hitelellátottságát.
A hitelintézeti törvény
kimondja: ma kizárólag hitelintézet jogosult betét gyűjtésére. A kormány
hétfői határozata már csak azért is furcsa, mert a Magyar Államkincstár
nem végez hitelezési tevékenységet. Hat-hat érvet sorolunk fel az
alábbiakban, miért nem indokolt az állami betétgyűjtés elindítása,
illetve miért tarthatja mégis indokoltnak a kormány.
"Betét és más, a nyilvánosságtól származó visszafizetendő pénzeszköz gyűjtése: pénzeszközök egyedileg előre meg nem határozott személyektől történő gyűjtése oly módon, hogy azzal a betétgyűjtő tulajdonosként rendelkezhet, de köteles azt - kamattal, más előny biztosításával vagy anélkül - visszafizetni. Szövetkezet esetében a tagi kölcsön elfogadása is betétgyűjtésnek minősül, ha annak mértéke meghaladja a szövetkezetekre vonatkozó törvényben meghatározott korlátot."
Az állami betétgyűjtés elindítása ellen szóló érvek
1. Az állami forrásgyűjtés hatékony, meglévő módja
a posta, a bankok és más szereplők által végzett lakossági
állampapír-értékesítés, amit a lakossági állampapírok népszerűsége is
bizonyít (lásd az alábbi ábrát).
2. Bár egyes bankok forgalmaznak
lakossági állampapírokat, aligha végeznének betétgyűjtést egy állami
szereplő számára (ezt saját maguk számára végzik), vagyis a betétgyűjtés
az állampapír-értékesítésnél jóval szűkebb csatornán folyna.
3. A Magyar Államkincstár nem hitelez,
a betétgyűjtés a jelenlegi információk alapján csak az állam
forrásigényét elégítené ki. Ez nem indokolja a betétgyűjtési funkció
elkülönítését.
4. A hírek szerint néhány hónap múlva feláll a félig állami, félig civil alapítású "Webbank", amely lakossági betétgyűjtést is végezne, előállna tehát egyfajta párhuzamosság.
5. A központi költségvetés számára az MNB már végez számlavezetést, nincs szüksége új betételhelyezést biztosító intézményre saját készpénzállománya kezeléséhez.
6. A betétgyűjtés egyúttal számlavezetést is feltételez, ami komoly infrastruktúrát
igényel (pénzfelvevő helyek, fiókok). Ennek hiányában a bankszektor
erőteljes együttműködését feltételezi, ami jelentős költségeket
jelentene az állam számára. A kincstárnak jelenleg magára a
pénzszámla-vezetésre sincs jogosultsága, így a törvényben ezt is meg
kellene oldani.
Az állami betétgyűjtés lehetséges indokai
1.
Bizonyos kifizetések (pl. a közszféra dolgozóinak bére) miatt a
kormányzat készpénzállománya jelentős ingadozást mutat. Amennyiben a
kifizetettek egy része az államnál helyezne el betéteket akár csak
néhány napra vagy hétre, az jelentősen mérsékelné az ingadozást, stabilizálná az állam pénzállományát
(azaz a Kincstári Egységes Számlát, a KESZ-t). A lakossági betétek
jellemzően stabil forrásnak tekinthetők, felhasználásuk csökkentené az
állam rövid futamidejű forrásbevonási szükségletét
(kincstárjegy-aukciók).
2. Mivel a bankbetétek átlagos kamata (a látra szólókat is figyelembe véve) alacsonyabb a lakossági állampapírok kamatánál, olcsóbb forrásgyűjtést jelentene az állam számára.
3. Lehetséges, hogy az állampapír-forgalmazói és az értékpapír formához kapcsolódó egyéb költségeket szeretné megspórolni a kormány
(a közel 1000 milliárd forintnyi lakossági állampapír forgalmazási
költsége 1%-os közvetítői jutalékot feltételezve évi 10 milliárd forint
körül lehet). Ez azonban ellentétben áll a minél több csatornás
értékesítés céljával.
4. Az állami körbe tartozó intézmények
bankoknál vezetett számláinak, betéteinek költségeit szeretné
megtakarítani az állam. Ez azonban azt jelentené, hogy a betétek
kamatait is saját magának kellene kifizetnie, így valószínűleg drágább
rendszer lenne a mostaninál.
5. A kormány a pénzügyi szektor esetleges jövőbeni megingása esetére szeretné "biztonságban tudni" a lakossági bankbetétek minél nagyobb részét a drága betétbiztosítás igénybe vétele helyett.
6. A kormány a bankszektorban az állami szerepvállalást szeretné bővíteni, amelynek csak egyik első lépése a betétgyűjtés elindítása.
A legvalószínűbbnek a fentiek közül az állami készpénzállomány stabilizálásának szándéka tűnik: a hó eleji pénzkiáramlást (pl. munkabérek kifizetése) az ezzel egyidejű forráselhelyezés ellensúlyozná legalább részben (hiszen e pénzek az állam által vezetett számlára kerülnének). Ugyanakkor nem elhanyagolható az állami forrásbevonás olcsóbbá tételének valószínűsíthető célja sem.
Káros mellékhatások
Ami az állami pénzügyek szempontjából közvetlen módon stabilizáló tényező, az a bankszektor számára közvetetten instabilitást okozhat. Az állami forrásgyűjtés ugyanis konkurencia a banki forrásgyűjtés számára: e két megtakarítási forma futamideje és kockázata, és így kamatszintje is hasonló. Az állam 2011 ősze óta ígér rá látványosan a bankbetétekre, egy átlagos (éven belül lekötött) bankbetéthez képest nagyjából egy százalékponttal fizettek többet a kamatozó kincstárjegyek az utóbbi időben.
Bárkinek járhat ingyen 8-11 millió forint, ha nyugdíjba megy: egyszerű igényelni!
A magyarok körében évről-évre nagyobb népszerűségnek örvendenek a nyugdíjmegtakarítási lehetőségek, ezen belül is különösen a nyugdíjbiztosítás. Mivel évtizedekre előre tekintve az állami nyugdíj értékére, de még biztosítottságra sincsen garancia, úgy tűnik ez időskori megélhetésük biztosításának egy tudatos módja. De mennyi pénzhez is juthatunk egy nyugdíjbiztosítással 65 éves korunkban és hogyan védhetjük ki egy ilyen megtakarítással pénzünk elértéktelenedését? Minderre választ kaphatsz ebben a cikkben, illetve a Pénzcentrum nyugdíj megtakarítás kalkulátorában is. (x)
Nehéz
eldönteni, hogy az ebből származó kiszorítási hatás vagy a lakosság
romló megtakarítási képessége áll-e a háttérben, de tény: az elmúlt egy
évben (pontosabban novembertől novemberig) a lakosság banki
betétállománya 1,5%-kal (7547,7 milliárd forintra) csökkent, miközben
állampapír-állománya csaknem megduplázódott: 96%-kal (925,6) milliárd
forintra nőtt. Az említett időszakban a lakossági bankbetétek állománya
116,2 milliárd forinttal csökkent, a lakossági állampapíroké viszont 454
milliárd forinttal emelkedett.
Mivel
a betétgyűjtés tipikusan banki tevékenység, az állami betétgyűjtés az
állampapír-értékesítésnél még nagyobb kiszorítási hatást gyakorolna a
bankbetétekre, vagyis a legnagyobb, közvetlen "áldozatok" a bankok
lennének. A bankok nagy részét jelentő részvénytársasági hitelintézetek
betétállománya tavaly szeptember végén a PSZÁF adatai alapján 12 061
milliárd forint volt, ennek 50%-a származott a lakosságtól és csak 30%-a
a vállalatoktól. Ezért különösen a lakossági megtakarítások
"megcsapolása" sértené a pénzügyi szektor betétgyűjtési tevékenységét.
Tételezzük
fel, hogy a Magyar Államkincstár a jövőben a közszféra dolgozóinak
(vagy ezzel megegyező nagyságú, vagyis közel egyötödnyi lakossági
ügyfélállomány) betétkezelését venné át! Ennek a kötelezővé tétele a
munkavállalók számára vélhetően EU-s jogba ütközne, pénzügyi értelemben
azonban talán még komolyabb hatásai lennének: becsléseink szerint 1200
milliárd forintnyi betét átáramlását jelentené a bankszektor felől az
állam felé. Minden mást változatlannak feltételezve ez 138%-ra növelné a
részvénytársasági hitelintézetek hitel/betét arányát a tavaly
szeptemberi 124%-ról. Ezen belül a lakossági hitel/betét arány 95%-ról
118%-ra emelkedne. A veszély természetesen a vállalatok esetében
(különösen az államiaknál) is fennállhat.
A lakosság ekkora arányú (20%-os) bankváltásától azonban nem kell számítani az alábbiak miatt:
- nagyarányú lakossági bankváltáshoz az államnak túl magas betéti kamatokat kellene fizetnie
- egy tavalyi felmérés szerint a magyarok mindössze 8%-a tervezett bankot váltani, és az elmúlt tíz évben a lakossági ügyfelek mindössze 31%-a váltott bankot
-
a bankváltások nagy része hitel felvételéhez kapcsolódik, ezt azonban a
Magyar Államkincstár - a pénzügyi szolgáltatások többségéhez hasonlóan -
várhatóan nem nyújt majd (pedig a bankolás rég nem egytermékes szolgáltatás).
Ha a fentiek ellenére sokan pártolnának át meglévő bankjuktól a Magyar Államkincstárhoz betételhelyezés céljából, akkor a korábbinál magasabbra növő hitel/betét arány gyorsabb hitelleépítésre kényszerítené azokat a bankokat, amelyek eddig ezen mutatójuk csökkentésére törekedtek. Egy különösen nagy volumenű állami betétgyűjtés a kiszorítási hatások miatt így egyértelműen káros lenne a gazdaság egésze számára.