Mi sül ki ebből? Beszáll az állam a betétgyűjtésbe

Pénzcentrum2013. január 29. 17:35

Állami konkurenciát támasztana a betétgyűjtés területén a bankoknak a kormány. Egy hétfőn közzétett kormányhatározat ugyanis lehetővé tenné a Magyar Államkincstár számára a betétgyűjtést. Hogy egy "alternatív bankrendszer" létrehozásának egyik első lépéséről, a lakossági forrásgyűjtés népszerűségének meglovagolásáról, vagy egyszerű költségtakarékossági intézkedésről van-e szó, egyelőre talány. A legvalószínűbb motivációnak mégis az állami készpénzforgalom stabilabbá tétele, és nem a bankszektor meggyengítése tűnik. "Mellékhatásként" azonban komoly pénzügyi stabilitási kérdéseket is felvet a kormány szándéka, hiszen a lakossági betétállomány a bankrendszer stabilitásának egyik sarokköve. Az erősödő kiszorító hatás tovább ronthatja a gazdaság hitelellátottságát.

A hitelintézeti törvény kimondja: ma kizárólag hitelintézet jogosult betét gyűjtésére. A kormány hétfői határozata már csak azért is furcsa, mert a Magyar Államkincstár nem végez hitelezési tevékenységet. Hat-hat érvet sorolunk fel az alábbiakban, miért nem indokolt az állami betétgyűjtés elindítása, illetve miért tarthatja mégis indokoltnak a kormány.

Mi a betétgyűjtés? (1996/CXII.)

"Betét és más, a nyilvánosságtól származó visszafizetendő pénzeszköz gyűjtése: pénzeszközök egyedileg előre meg nem határozott személyektől történő gyűjtése oly módon, hogy azzal a betétgyűjtő tulajdonosként rendelkezhet, de köteles azt - kamattal, más előny biztosításával vagy anélkül - visszafizetni. Szövetkezet esetében a tagi kölcsön elfogadása is betétgyűjtésnek minősül, ha annak mértéke meghaladja a szövetkezetekre vonatkozó törvényben meghatározott korlátot."

Az állami betétgyűjtés elindítása ellen szóló érvek

1. Az állami forrásgyűjtés hatékony, meglévő módja a posta, a bankok és más szereplők által végzett lakossági állampapír-értékesítés, amit a lakossági állampapírok népszerűsége is bizonyít (lásd az alábbi ábrát).
2. Bár egyes bankok forgalmaznak lakossági állampapírokat, aligha végeznének betétgyűjtést egy állami szereplő számára (ezt saját maguk számára végzik), vagyis a betétgyűjtés az állampapír-értékesítésnél jóval szűkebb csatornán folyna.
3. A Magyar Államkincstár nem hitelez, a betétgyűjtés a jelenlegi információk alapján csak az állam forrásigényét elégítené ki. Ez nem indokolja a betétgyűjtési funkció elkülönítését.
4. A hírek szerint néhány hónap múlva feláll a félig állami, félig civil alapítású "Webbank", amely lakossági betétgyűjtést is végezne, előállna tehát egyfajta párhuzamosság.
5. A központi költségvetés számára az MNB már végez számlavezetést, nincs szüksége új betételhelyezést biztosító intézményre saját készpénzállománya kezeléséhez.
6. A betétgyűjtés egyúttal számlavezetést is feltételez, ami komoly infrastruktúrát igényel (pénzfelvevő helyek, fiókok). Ennek hiányában a bankszektor erőteljes együttműködését feltételezi, ami jelentős költségeket jelentene az állam számára. A kincstárnak jelenleg magára a pénzszámla-vezetésre sincs jogosultsága, így a törvényben ezt is meg kellene oldani.


Az állami betétgyűjtés lehetséges indokai

1. Bizonyos kifizetések (pl. a közszféra dolgozóinak bére) miatt a kormányzat készpénzállománya jelentős ingadozást mutat. Amennyiben a kifizetettek egy része az államnál helyezne el betéteket akár csak néhány napra vagy hétre, az jelentősen mérsékelné az ingadozást, stabilizálná az állam pénzállományát (azaz a Kincstári Egységes Számlát, a KESZ-t). A lakossági betétek jellemzően stabil forrásnak tekinthetők, felhasználásuk csökkentené az állam rövid futamidejű forrásbevonási szükségletét (kincstárjegy-aukciók).
2. Mivel a bankbetétek átlagos kamata (a látra szólókat is figyelembe véve) alacsonyabb a lakossági állampapírok kamatánál, olcsóbb forrásgyűjtést jelentene az állam számára.
3. Lehetséges, hogy az állampapír-forgalmazói és az értékpapír formához kapcsolódó egyéb költségeket szeretné megspórolni a kormány (a közel 1000 milliárd forintnyi lakossági állampapír forgalmazási költsége 1%-os közvetítői jutalékot feltételezve évi 10 milliárd forint körül lehet). Ez azonban ellentétben áll a minél több csatornás értékesítés céljával.
4. Az állami körbe tartozó intézmények bankoknál vezetett számláinak, betéteinek költségeit szeretné megtakarítani az állam. Ez azonban azt jelentené, hogy a betétek kamatait is saját magának kellene kifizetnie, így valószínűleg drágább rendszer lenne a mostaninál.
5. A kormány a pénzügyi szektor esetleges jövőbeni megingása esetére szeretné "biztonságban tudni" a lakossági bankbetétek minél nagyobb részét a drága betétbiztosítás igénybe vétele helyett.
6. A kormány a bankszektorban az állami szerepvállalást szeretné bővíteni, amelynek csak egyik első lépése a betétgyűjtés elindítása.

A legvalószínűbbnek a fentiek közül az állami készpénzállomány stabilizálásának szándéka tűnik: a hó eleji pénzkiáramlást (pl. munkabérek kifizetése) az ezzel egyidejű forráselhelyezés ellensúlyozná legalább részben (hiszen e pénzek az állam által vezetett számlára kerülnének). Ugyanakkor nem elhanyagolható az állami forrásbevonás olcsóbbá tételének valószínűsíthető célja sem.


Káros mellékhatások

Ami az állami pénzügyek szempontjából közvetlen módon stabilizáló tényező, az a bankszektor számára közvetetten instabilitást okozhat. Az állami forrásgyűjtés ugyanis konkurencia a banki forrásgyűjtés számára: e két megtakarítási forma futamideje és kockázata, és így kamatszintje is hasonló. Az állam 2011 ősze óta ígér rá látványosan a bankbetétekre, egy átlagos (éven belül lekötött) bankbetéthez képest nagyjából egy százalékponttal fizettek többet a kamatozó kincstárjegyek az utóbbi időben.

Bárkinek járhat ingyen 8-11 millió forint, ha nyugdíjba megy: egyszerű igényelni!

A magyarok körében évről-évre nagyobb népszerűségnek örvendenek a nyugdíjmegtakarítási lehetőségek, ezen belül is különösen a nyugdíjbiztosítás. Mivel évtizedekre előre tekintve az állami nyugdíj értékére, de még biztosítottságra sincsen garancia, úgy tűnik ez időskori megélhetésük biztosításának egy tudatos módja. De mennyi pénzhez is juthatunk egy nyugdíjbiztosítással 65 éves korunkban és hogyan védhetjük ki egy ilyen megtakarítással pénzünk elértéktelenedését? Minderre választ kaphatsz ebben a cikkben, illetve a Pénzcentrum nyugdíj megtakarítás kalkulátorában is. (x)


Nehéz eldönteni, hogy az ebből származó kiszorítási hatás vagy a lakosság romló megtakarítási képessége áll-e a háttérben, de tény: az elmúlt egy évben (pontosabban novembertől novemberig) a lakosság banki betétállománya 1,5%-kal (7547,7 milliárd forintra) csökkent, miközben állampapír-állománya csaknem megduplázódott: 96%-kal (925,6) milliárd forintra nőtt. Az említett időszakban a lakossági bankbetétek állománya 116,2 milliárd forinttal csökkent, a lakossági állampapíroké viszont 454 milliárd forinttal emelkedett.


Mivel a betétgyűjtés tipikusan banki tevékenység, az állami betétgyűjtés az állampapír-értékesítésnél még nagyobb kiszorítási hatást gyakorolna a bankbetétekre, vagyis a legnagyobb, közvetlen "áldozatok" a bankok lennének. A bankok nagy részét jelentő részvénytársasági hitelintézetek betétállománya tavaly szeptember végén a PSZÁF adatai alapján 12 061 milliárd forint volt, ennek 50%-a származott a lakosságtól és csak 30%-a a vállalatoktól. Ezért különösen a lakossági megtakarítások "megcsapolása" sértené a pénzügyi szektor betétgyűjtési tevékenységét.


Tételezzük fel, hogy a Magyar Államkincstár a jövőben a közszféra dolgozóinak (vagy ezzel megegyező nagyságú, vagyis közel egyötödnyi lakossági ügyfélállomány) betétkezelését venné át! Ennek a kötelezővé tétele a munkavállalók számára vélhetően EU-s jogba ütközne, pénzügyi értelemben azonban talán még komolyabb hatásai lennének: becsléseink szerint 1200 milliárd forintnyi betét átáramlását jelentené a bankszektor felől az állam felé. Minden mást változatlannak feltételezve ez 138%-ra növelné a részvénytársasági hitelintézetek hitel/betét arányát a tavaly szeptemberi 124%-ról. Ezen belül a lakossági hitel/betét arány 95%-ról 118%-ra emelkedne. A veszély természetesen a vállalatok esetében (különösen az államiaknál) is fennállhat.


A lakosság ekkora arányú (20%-os) bankváltásától azonban nem kell számítani az alábbiak miatt:

- nagyarányú lakossági bankváltáshoz az államnak túl magas betéti kamatokat kellene fizetnie
- egy tavalyi felmérés szerint a magyarok mindössze 8%-a tervezett bankot váltani, és az elmúlt tíz évben a lakossági ügyfelek mindössze 31%-a váltott bankot
- a bankváltások nagy része hitel felvételéhez kapcsolódik, ezt azonban a Magyar Államkincstár - a pénzügyi szolgáltatások többségéhez hasonlóan - várhatóan nem nyújt majd (pedig a bankolás rég nem egytermékes szolgáltatás).

Ha a fentiek ellenére sokan pártolnának át meglévő bankjuktól a Magyar Államkincstárhoz betételhelyezés céljából, akkor a korábbinál magasabbra növő hitel/betét arány gyorsabb hitelleépítésre kényszerítené azokat a bankokat, amelyek eddig ezen mutatójuk csökkentésére törekedtek. Egy különösen nagy volumenű állami betétgyűjtés a kiszorítási hatások miatt így egyértelműen káros lenne a gazdaság egésze számára.

Címkék: