Ismeretlen pokláról vallott a magyar sportlegenda: ez a legrosszabb, amit bárki magával tehet

Pénzcentrum: az interjúra készülve elolvastam néhány korábbi beszélgetést veled, és feltűnt, hogy az életed különböző szakaszaiban sok változást tapasztaltál meg, például a testsúlyod ingadozása vagy az egészségtelen életmódod megváltoztatása. Ezen keresztül arra gondoltam, hogy sokan hasonló helyzetekben lehetnek a munkájukban is. Sok ember nem mer kilépni a komfortzónájából, például nem mernek munkahelyet váltani, bár nem érzik jól magukat. Te mikor jöttél rá arra, hogy változtatnod kell, és hogy az a rizikós döntés, amit meghoztál, a helyes irányba visz?

Korok Fatima: Az embernek több ilyen felismerése van az életében, nem egyszer történik meg, hogy rájössz valamire, és az végig kitart. Az élet folyamatos változásból áll, és a fejlődés, a változtatás iránti igény állandó. Amikor még projektmenedzserként dolgoztam Magyarországon, már akkor is éreztem, hogy keresnem kell azt, ami boldoggá tesz. Amikor külföldre mentem, búvárkodni kezdtem, ez eleinte csak hobbi volt, de fontos lépés a változás felé. Egy törött boka miatt döbbentem rá igazán, hogy az életem nem tarthat így tovább. Túlsúlyos voltam, egészségtelenül éltem, és ezen változtatni akartam. Így kezdtem el olyan dolgokkal foglalkozni, amik érdekeltek, de korábban nem szakítottam rá időt. Ezek apró lépések voltak először aztán egyre bátrabb lettem, például egyedül kezdtem el utazni, kiléptem a megszokott társaságomból. Ez mind hozzájárult ahhoz, hogy elinduljak a változás útján.

És ez mind nem feltétlenül kényelmes, mert igen, az ember kilép a komfortzónájából, de minél többet csinálja ezt, apró dolgokkal elkezdve, mint hogy megváltoztatja mondjuk a diétáját, vagy bármilyen rutinját, és akkor úgy az ember egyre jobban edzi magát arra, hogy hogyan tud kilépni a komfortzónájából, és szép lassan egy olyan emberré válni, amilyen emberré szeretne. Aztán hogyha nem tetszik az az irány, akkor az ember mindig megváltoztathatja. Én ugye palackos búvárnak készültem, csak aztán közben megismertem a szabadtüdős merülést és akkor úgy gondoltam, hogy inkább afelé megyek el, és életem egyik legjobb döntése volt és a legnehezebb is. 

Azt szokták mondani, hogy az ismerős pokol az sokkal kényelmesebb és sokkal jobb érzés az embernek, mint hogyha elkezdene menni az ismeretlen felé. Odáig eljutni, az nem egy egyszerű meg egyenes út, hanem nagyon sok mindennel kell az embernek szembenéznie, meg megküzdenie a dolgokkal.

Úgyhogy azért nagyon sokan nem is mernek, vagy nem mernek, vagy nem akarnak, vagy nem éreznek rá elég erőt vagy késztetést, hogy elinduljanak bármilyen változás útján. Ha elvonatkoztatunk az extrém sportról, ugyanis nem kell száz méterre merülnöd ahhoz, hogy ezek a gondolatok, ezt az önismereti utat elkezd, vagy csak kipróbálj olyan dolgot, amire azt mondod előtte, hogy „ó, erre én nem vagyok képes, ezt nem tudom megcsinálni!”. 

Érdekes, amit mondasz. Sokszor említik, hogy a sport, mint például a futás, hasonló mentális kihívást jelent – ahol a fizikai teljesítőképesség mellett a mentális erő is meghatározó. Amikor merülsz, mit gondolsz, mire fókuszálsz, ami segít kitartani és mélyebbre jutni?

Minden sport mentális, függetlenül attól, hogy milyen fizikai állapotban vagy. Ha fejben nem vagy erős, akkor nem tudod legyőzni magadat. Ez ugyanúgy igaz az üzleti világra, mint a sportra. A merülés különösen komplex, mert itt a test és az elme adaptációja együtt szükséges egy nem mindennapi közegben . A mélymerülés olyan, mint egy megkomponált tánc a tenger csöndjére. A gondolatok jönnek-mennek, de fontos, hogy kontrolláld őket. A jelen pillanatra kell koncentrálni, nem gondolhatsz arra, mi lesz később. A merülésnek különböző szakaszai vannak, és mindegyiknek megvan a saját kihívása. Amikor elérsz a célmélységre, az egy fél siker, de még vissza kell térned a felszínre, ami gyakran a legnehezebb rész. Minden kihívásokkal teli élethelyzetben szerintem.

Amikor eléri az ember az alját, ugye a célmélységet, akkor ez egy fél siker és ez is tök jól lefordítható így a szárazföldi életben, amikor elérsz valamit, és nagyon keményen dolgoztál, de igazából még csak félúton vagy és akkor nincs idő arra, hogy ott nagyon megörüljél és megpihenjél, hanem el kell indulni tovább. És ez a fölfelé út.

Én nagyon szeretem a fölfelé utakat, ez egy nagyon melós része a merülésnek, de ott van igazán szüksége arra az embernek, hogy tényleg összeszedje minden erejét, fizikai és mentálisan is, hogy visszaérjen biztonsággal a felszínre. Nem csak az a lényeg, hogy biztonsággal éljen a felszínre, hanem az is, hogy élvezd az egészet mert attól még, hogy valami fárasztó, nehéz és megerőltető, attól még ugyanúgy élvezheti az ember azt az utat, amíg eljut valahová. Úgyhogy a merülésben is így van, hogy a legfontosabb tényleg az, hogy egyrészt biztonságban legyen az ember, másrészt pedig, hogy élvezze azt, amit csinál. Ha nem élvezed, akkor mi értelme van az egésznek? Amikor az ember visszaér a felszínre, az mindig egy olyan sokkoló dolog mert visszacsöppen az ember a földi valóságba. És hát ugye meg kell felelni különböző szabályoknak. 

Ez a folyamat jól tükrözi az élet nagy kihívásait is. A legfontosabb, hogy az ember élvezze azt, amit csinál, különben elveszik a motiváció.

Amikor elkezdted ezt a sportot, még nem igazán volt elismert, és több helyen említetted, hogy kisebb kudarcok is értek az elején. Már úgy érezted, hogy készen állsz a sikerekre, de végül mégis csak egy nyárral később jött az áttörés. Hogyan tudtál mentálisan felkészülni ezekre a nehézségekre? Hogyan tudod ezt feldolgozni, amikor látod, hogy ennyi munkát teszel bele, de még nem jön az eredmény? Hogyan kezelted ezt akkor, és mit tanácsolnál valakinek, aki hasonló helyzetben van?

Az ember mindig utólag tudja igazán kielemezni a helyzeteket, és akkor könnyebb tanácsot is adni. Amikor benne vagy, nehezebb jó döntéseket hozni, de döntést mindig hozni kell különben nem haladsz előre. Másnak egyszerűbb tanácsot adni és tisztán látni a helyzetet, mint saját magadnak. Az első három évem nagyon nehéz volt, pedig már egy év után világbajnok lettem. Az az időszak nem volt fergetegesen boldog, de szükségem volt a kemény időkre, hogy megerősödjek. Úgy nem lehet mentálisan erősödni, ha soha nem kellett erősnek lenned. A nehézségek megedzenek, és segítenek jobban kezelni a kihívásokat.

Például, amikor a covid miatt elmaradt a világbajnokság, ott ragadtam Egyiptomban szponzor nélkül, ráadásul el is kaptam a vírust. Nem volt egyértelmű, hogy mi lesz a jövőmmel. Ilyenkor vissza kell menni a kezdetekhez, hogy miért is kezdted el. Ha tudod, miért csinálod, és hova szeretnél eljutni, akkor csak küzdesz tovább, bízva abban, hogy a dolgok jóra fordulnak. Így is lett.

Most már harmadik éve van állandó szponzorom, és azóta több másik cég is támogat. Az ember mentálisan erős lehet, de ha fizikailag nincs rendben, akkor hiába próbálja a fejével megoldani. Ebben is szükség van az egyensúlyra, mint mindenben. Az egészség az első, és szerencsére a szponzoraim is megértették ezt. Annyit lehet mondani, hogy csak egy életünk van, meg egy testünk, és mindenkinek nagyon kell arra vigyáznia, hogy nem csak fizikailag, hanem mentálisan is rendben legyen, és ez sokkal fontosabb bármilyen kézzel fogható vagy pénzügyi dolognál mert hogyha az ember fizikailag és mentálisan rendben van akkor a többi dolog már sokkal könnyebben fog menni.

Ha meg nem, akkor az a rovására fog menni a bármilyen eredménynek az elérésében, legyen az szó üzleti vagy párkapcsolati vagy személyes dolgokról. Most ezen dolgozom én is, az embernek talán az a legfontosabb, hogy megtanulja, hogy legyen türelmes és elfogadni azt, hogy ha valami egyszerűen a kontrollodon kívül nem úgy működik, ahogy te tervezted, ahogy szeretted volna akkor azon nem szabad fennakadni, hanem azt el kell fogadni. Nem egyszerű, nagyon nehéz ezeket megtanulni, de igazából nincs más választása az embernek. A másik lehetőség az lenne, hogy nem fogadja el az ember, és folyamatosan túlgondolja a dolgokat, meg stresszeli magát, az pedig egy nagyon rossz út. 

Az instagramon is sok motiváló tartalmat osztasz meg, és a bemutatkozásodban is szerepel, hogy inspirálsz másokat. Mennyire érzed felelősségednek ezt a motivációs vonalat, hogy másokat támogass abban, hogy kitartsanak, kezeljék a stresszt, és megismerjék önmagukat?

Teljesen magaménak érzem ezt a szerepet, bár ez egy új irány számomra de nagyon szeretnék a jövőben több motivacios előadást tartani . Korábban a történelmi irányba mentem el mint idegenvezető és projektmenedzser. Viszont ahhoz, hogy másokkal békében éljünk, először saját magunkkal kell rendben lennünk. Én nagyon szeretek dolgozni önmagamon, mind mentálisan, mind fizikailag, a sportban. A szabadtüdős merülés szerelem volt első merülésre. Az üzenet egyértelmű: magamért merülök, mert szeretem csinálni, de ezzel másokat is inspirálok, az már egy küldetés. Szeretném ha az emberek erőt merítenének a saját utjukhoz az én történetemből, merjenek változtatni, nagyot álmodni és küzdeni a céljeikért nem ismerve lehetetlent . 

Ebben a sportban a nők viszonylag alulreprezentáltak, de te sikeresen képviseled őket. Mit gondolsz erről?

A női jelenlét ebben a sportban tényleg ritkább, szerintem a nőknek több önbizalomra van szüksége, és jó lenne, ha jobban összetartanánk világszinten. A mi közösségünk elég támogató, és a sport is arról szól, hogy önmagunkat győzzük le, nem pedig a másikat. Fantasztikus , erős női versenytarsaim vannak és megtiszetlo együtt merülni velük. Nőként elérhetjük a legjobb eredményeket, és nem kell összehasonlítani magunkat a férfiakkal. A biológiai különbségek miatt persze más adottságaink vannak, de ettől még képesek vagyunk hasonló megdöbbentő eredményekre.

Többször említetted a pénzügyi nehézségeket, jellemzően a pályád kezdetén és a családod támogatását. Most miből élsz tulajdonképpen? Hogyan működik ez a szponzorációs rendszer? A szponzorok fizetik az utazásaidat és az edzéseket?

Igen, egy profi sportolónak általában havi fizetése van vagy éves támogatói kerete . Az ismertebb sportágaknál ez olyan összeg, amiből félre is lehet tenni, nálam ez a része a dolognak szép lassan alakul. Az edzések mellett nem igazán lehet száz százalékosan koncentrálni más munkára . Akik már régóta csinálják, több 10-20 éve,  náluk kicsit más a helyzet, viszont a jövőben majd szeretnék több hangsúlyt fektetni a tudásom  átadására ,  workshopokat tartani cégeknek es kis csoportoknak a légzés művészetéről amibol a mindennapi ember is megtanulhatja hogyan kezelje jobban a stresszt és legyen képes a jelenre fokuszalni.

Azt hiszem ez a tudás mindenkinek csak előnyére válhat. 

Amikor eldöntöttem 110 kilósan hogy elkezdek mozogni, külföldre költöztem , és két évvel később már világbajnok sportoló lettem. Szóval nekem ez egy gyors váltás volt, de vannak, akik már 15-20 éve a sportban vannak. Ha ennyi időt eltöltesz a sportban, akkor másképp fejlődsz, mert sokkal tapasztaltabb leszel, a tested pedig jobban alkalmazkodik. Mellékállásom nincs, a szabadtüdős merülésnek szentelem teljes mértékben magamat, és a szponzorok finanszírozzák az utakat, versenyeket és az edzéseket. Van egy családi sportegyesületünk, a korok sportegyesület, és ezen keresztül tudnak támogatni.

Zárásképpen, ha egy dolgot tanácsolhatnál valakinek, aki élethelyzeti változáson megy keresztül, mi lenne az?

Azt tanácsolnám, hogy állj meg egy kicsit, lélegezz és hallgasd meg, mi van legbelül. Ha ezt rendszeresen gyakorolod, előbb-utóbb meghallod a saját belső hangodat, és tudni fogod, merre menj, és mit csinálj.

Címlapkép forrása: Luke Coley