Buzás Borbála • 2022. augusztus 20. 07:02
Az utolsó nagy magyarországi bányászgeneráció tagjai ma már 50-60 évesek, és inkább a nyugdíjat, semmint a bányákba való visszatérést fontolgatják. Ráadásul a még itthon dolgozók szakemberek fizetése sem túl rózsás, arról nem is beszélve, hogy ha itthon növelni akarnák például a szénbányászatot, rövid időn belül nemigen lenne rá elég szakképzett munkaerő. És a problémák ennél még sokkal szétágazóbbak. Hazai bányászszervezetek és szakemberek segítségével a Pénzcentrum most annak járt utána, lehetséges lenne-e több áram előállítása Magyarország legnagyobb szénégetésű erőművében, illetve hogy van-e egyáltalán szakképzett munkaerő és működő barnakőszén-bánya a megnövekedett energiaszükséglet kielégítésére.
Az energiakrízis fogalma az utóbbi hónapokban a mindennapok részéve vált Európában: Oroszország egyértelműen zsarolóeszközként használja a fölgázszállítást, egyrészt a szénhidrogén árát drasztikusan emelve, másrészt az exportált gáz mennyiségét csökkentve. Az EU rohamtempóban igyekszik csökkenteni az orosz energiafüggőségét, azonban a kontinens így is kritikus időszak elé néz a következő fűtési szezonban. A dráguló energiaárak már itthon is komoly gondot okoznak: a kormány július közepén jelentette be a rezsicsökkentés korlátozását az átlagfogyásztásig, ugyanis a hatósági áras energia költségei egyszerűen fenntarthatatlanná váltak állami szinten. A rezsicsökkentés szűkítése mellett ugyanakkor olyan intézkedésekről is döntöttek, melyekkel helyettesíthetik a csökkenő orosz gázt a télen. Ilyen például az iskolák fafűtési lehetőségeinek felmérése, hogy az erdők közül jóval több vágható ki tűzifának, mint eddig, valamint energetikai szempontból a legfontosabb bejelentés a mátrai erőmű összes blokkjának újraindítása.
Magyarországon az MVM Mátra Energia Zrt. által működtetett erőmű az egyetlen lignitüzelésű áramelőállító hely, azonban ennek duplája a szén-dioxisdkibocsátása, mint például a földgázon alapuló energiatermelésnek. Emiatt régebb óta tervezi a kormány a bezárását, melynek kitűzött időpontja 2025. december 31., majd 2030-ig a terület rekultivációja zajlana, ezzel pedig a hazai szénbányászat- és égetés óriási fejezete zárulna le. A kormány az energiaveszélyhelyzetre való tekintettel most működtetné az erőmű összes blokkját, viszont a nagyobb termeléshez nagyobb szénkitermelésre lenne szükség. Ezt megnehezíti (ha nem ellehetetleníti), hogy a hazai barnakőszénbányákat lassan évtizedekkel ezelőtt bezárták, a bányászatban dolgozók pedig azóta más területen helyezkedtek el. A Pénzcentrum most arról kérdezte a Bánya-, Energia- és Ipari Dolgozók Szakszervezetének (BDSZ) vezetőit, mennyi szénalapú energiát tudunk termelni itthon a nemzetközi energiakrízisben, illetve mikor tudnánk elérni ezt a kapacitást, amit a kormány elvárna a mátrai erőműtől.
Szénalapú energia 2022-ben?
Ugyan a kormányzati döntés szerint az MVM Mátrai Erőmű Zrt. minden blokkjának működnie kell, ez azonban nem olyan könnyen megoldható. Eddig az erőműnél két blokk működése volt az elvárt, a maximális termelhető energia így 400 megawatt volt napi szinten. Rabi Ferenc, a BDSZ elnöke kérdésünkre elmondta, hogy maximum 650 megawatt körüli annak az áramnak a mennyisége, amit itt elő tudnak állítani. Fontos megjegyezni, hogy az erőmű három, 200 megawattos blokkjából csak kettő működött eddig, a harmadik csak tartalékként szolgált a többi blokk kiesésének esetére. Ennek többek között az az oka, hogy a régi blokkoknak rendkívül alacsonya a hatásfoka, és magas a környezetszennyezésük is.
Ez két problémát is felvet: a nagyobb energiatermeléshez jóval több lignitet kell biztosítani, amihez több működő kőszénbányára és bányászra lenne szükség, ehhez viszont plusz forrásokra és beruházásokra lenne szükség. A másik gond magából a szénből termelt energiából adódik, ugyanis az erőmű, és főleg a tartalékban tartott blokkok hatásfoka alacsony, környezeti megfelelése nagyon rossz, ráadásul a termelési költségekre ráadódik a szén-dioxid kvóta tőzsdei ára
– mondta el a Pénzcentrumnak Csató László, a bükkábrányi külfejtéses bánya szakszervezeti bizottságának vezetője.
Honnan lesz szén?
A kormány mostani felvetésének rövid távon nincs sok valóságtartalma. 2004-ben zárt be az utolsó borsodi bánya, a többi a ’90es években. Az eddig bezárt bányákat befalazták, teljesen használhatatlanná tették, a víz pedig azóta elárasztotta a térséget
– magyarázta a Pénzcentrumnak Szőke András, a Borsodi Bányászok Területi Tagozatának vezetője, hogy milyen akadályok hárulnak a szénbányászat kibővítése elé. Mivel fizikailag is nagyon nehéz lenne újranyitni ezeket a bányákat, kézenfekvőnek lenne újabb szénlelőhelyeket keresni. Ez viszont időigényes, komoly szakmai előkészítést igényelne, és nem utolsó sorban rengeteg pénzt is. Arról nem tudni, hogy a kormány vagy más nagyobb befektetést tervezne új szénbányák megnyitásába, vagy annak előkészítésébe.
2004-ben fejeződött be a szénkitermelés, de van egy akna, ami mélyművelésben vizet termel, amivel az országban egyedülálló. Szakmai képzés hiányában azonban nincs felkészült szakembergárda, az újranyitáshoz pedig minimum öt év kéne. Ráadásul percenként 180 köbméter vizet kéne innen kiemelni, hogy a szénhez jussunk. Ennek a költségei a bányanyitást teljesen gazdaságtalanná teszik
– tette hozzá Vasas Mihály, a BDSZ Tatabányai Szövetségégének vezetője azzal kapcsolatban, mennyire lehetetlen a régi bányák újjáélesztése itthon.
Bányászok nélkül nem lesz több szén
A mátrai erőmű alacsony hatásfokánál és a bezárt szénbányáknál azonban van egy sokkal nagyobb gond: nincs elég bányász, aki kitermelhetné a barnakőszenet a nagyobb villamos energiatermeléshez. A bányabezárásokkal párhuzamosan a szakszervezeteknek komoly munkájába került, hogy biztosítsák az állást vesztett bányászoknak egyrészt a nyugdíjak kifizetését, másrészt pedig az átképzést, hogy a máshol helyezkedhessenek el. A másik a legfontosabb tényező talán az idő. A nagy bezárások óta eltelt 20–30 év, amióta rengetegen pályaváltásra és új élet kezdésére kényszerültek. A BDSZ vezetői pedig hangsúlyozták, hogy az a generáció, melynek még meg tudta szerezni a kellő bányatapasztalatot, ma már 50–60 éves és leginkább a nyugdíjba vonulásra készül, mintsem a bányákba való visszatérésére. A bányászat az egészséget rendkívül megterhelő foglalkozás, most pedig nem lenne, aki fizikailag képes lenne visszamenni lignitet fejteni.
Jelen pillanatban a miniszteri kijelentésben a legfontosabb, hogy fizikailag is 20-30 év telt el, az utolsó generáció is 50-60 éves, aki még dolgozott szénbányában. Szakmai képzés nincs, a többiek egészségileg megroppantak
Bárkinek járhat ingyen 8-11 millió forint, ha nyugdíjba megy: egyszerű igényelni!
A magyarok körében évről-évre nagyobb népszerűségnek örvendenek a nyugdíjmegtakarítási lehetőségek, ezen belül is különösen a nyugdíjbiztosítás. Mivel évtizedekre előre tekintve az állami nyugdíj értékére, de még biztosítottságra sincsen garancia, úgy tűnik ez időskori megélhetésük biztosításának egy tudatos módja. De mennyi pénzhez is juthatunk egy nyugdíjbiztosítással 65 éves korunkban és hogyan védhetjük ki egy ilyen megtakarítással pénzünk elértéktelenedését? Minderre választ kaphatsz ebben a cikkben, illetve a Pénzcentrum nyugdíj megtakarítás kalkulátorában is. (x)
– magyarázta a bányászattal kapcsolatos munkaerőgondokat Szőke András a Pénzcentrumnak. A BDSZ vezetői szintén elmondták, milyen komoly panaszoktól szenvednek azok, akik korábban hosszú éveket töltöttek el a bányákban. Ugyan pontos adatok nincsenek, de a rokkantsági és a mortalitási mutatókból lehet arra következtetni, milyen hosszú távú egészségügyi kilátásai vannak a bányászoknak.
Nagyon sokan vannak reumások és a gerincsérvesek, gerincproblémások. Nagyon rosszat tesz a víz és a huzat, ráadásul ebben a munkában télen-nyáron minden időben kint vannak és dolgoznak a gödörben. Nagyon nehéz a fizikai megterhelés, 100 kilókat kell emelni
– részletezte a bányászmunka nehézségeit Csató László lapunknak.
A bányászok helyzete ma
Jelenleg összesen 6 300-an dolgoznak itthon bányászként a KSH adatai szerint, azonban figyelembe kell venni, hogy ebbe nem csak a szénbányászattal foglalkozók tartoznak bele, de a kő- és kavicsbányászatban dolgozók is. A bruttó átlagkereset 2022. első évében ezen a területen 564 ezer forint (nettó 375 ezer forint) volt, ami 27%-kal nőtt az előző év azonos időszakához képest. Ez adat azonban megint csalóka, hiszen többféle bányászati ág tartozik bele együttesen, a béreknél pedig földrajzi és beosztásbeli különbségek is vannak.
Az átlag egy szám, de a szórás, a nagy fizetési különbségek nem jelennek meg benne. A fizikai szférában ennél jóval elmaradnak a fizetések, a valóságban nettó 200 ezer forint körül mozognak a fizetések a Dunántúlon, és ebben benne vannak a túlórák is
– mondta el a bérekkel kapcsolatban Boza István, az Érc-és Ásványbányászok Szakszervezetének vezetője. Ugyan a bértárgyalásokon szakszervezetek 10% alatti emelést nem írtak alá, az infláció miatt itt is reálkereset-csökkenésről lehet beszélni, úgyhogy most több területen tárgyalnak újabb korrekcióról. A BDSZ vezetői szerint a 27%-os emelés csak bruttó lehet, és a valós átlag mindenképpen ez alatt van.
És az újabb generációk?
A bányabezárások után talán nem meglepő, hogy rendkívül alacsony itthon az erre a területre irányuló szakképzések száma is. A korábbi vájárképzés megszűnt, a föld alatti munkavégzéshez szükséges tudást ma már nem lehet megszerezni; ehhez nem adottak sem a feltételek, sem a szükséges oktatók. Jelenleg létezik bányaművelő szakképzés, de ez a kőszéni ásványbányászatra fókuszál, valamint az építőanyagtermelésre (kő, kavics). A földgáz- és kőolajbányászatra van képzés, ez leginkább vállalati keretek közt zajlik, illetve Nagykanizsán van ilyen irányú szakképzés. Ez viszont más szaktudás, mint ami a föld alatti munkavégzéshez kellett. A Miskolci Egyetemen oktatnak bányamérnököket, de inkább környezetvédelmi, vagy geológiai diplomát választják a fiatalok. Éves szinten nagyjából 100 főre tehető az új szakemberek száma, az ő hiányukban pedig képtelenség lesz bővíteni a szénégetéses energiatermelést.
Hogy látják a szénipar jövőjét?
Rabi Ferenc lapunknak arról beszélt, hogy szakszervezetük több mint 25 éve igyekszik képviselni a szénhasználat fontosságát az energiamixben, azonban ezt csakis olyan módon tartják elfogadhatónak, mely a lehető legkisebb terhet rója a környezetre. Ebben fontos szerepe van a tiszta szén technológiáknak, melyek arra épülnek, hogy a szén-dioxidot leválasztva hidrogént termelnek. Ez pedig kulcsfontosságú a jövő energiatermelése szempontjából, ugyanis metanollás alakítva felhasználható üzemanyagként. A mátrai erőmű egyébként alkalmas vízből elektrolízissal történő energiaelőállításra is, ami szintén lehetséges út lehet a jövő áramtermelésében. A hidrogénalapú energiaprojekteket egyébként támogatja az Európai Unió is. Ez hosszú távon megoldás lehet a nem túl modern lignitégetéses villamos energia helyett.
A hazai energiaellátás biztonságos és kiszámítható fedezéséhez az általunk megkérdezett szakértők szerint mindenképpen hosszú távú energiapolitika megfogalmazására lenne szükség a szakmai szervezetek bevonásával, a szociális partnerek véleményének kikérésével, a parlamenti pártok konszenzusával. Ez pedig a befektetők számára is vonzóvá tehetné a magyar energiaipart. A jelenlegi helyzetben viszont szembe kell nézni azzal, hogy rövid távon nem lehet az MVM Mátrai Erőművének az áramtermelését nagyban megnövelni, egyrészt az erőmű korszerűtlensége és rendszere miatt, másrészt pedig a bezárt szénbányák és az elenyésző hazai bányászmunkaerő miatt.