Pénzcentrum • 2022. március 27. 10:03
Ki tudja-e használni az előtte álló történelmi lehetőséget a magyarországi filmgyártás? Tény, hogy a külföldi szervizmunkáknak köszönhetően egyre emelkednek a magyar fizetések is, hiszen ma már a nyugat európai és amerikai filmek, sorozatok forgatásának megkerülhetetlen helyszíne Magyarország. Az esélyeket a hazai filmszakma meghatározó szereplői latolgatják, akik a lehetséges kockázatokra is rávilágítanak.
Magyarországra valósággal özönlik a külföldi filmes szervizmunka, ám ezeknek nem csupán a száma nőtt meg, hanem – a sorozatok megjelenésével – a hosszuk is. „Korábban jellemzően 40-60 napot forgott egy produkció, most azonban nem ritkák a 150-180 napos munkák sem, amelyek lényegesen hosszabb időre foglalják le az itteni filmeseket” – szögezi le az Aranyéletet és számtalan szervíz reklámot producerként jegyző Fodor Judit (Laokoon Filmgroup). A szakember szerint általánossá vált a több unittal zajló forgatás is: a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy akár két-három teljes stáb dolgozik ugyanazon a produkción. A technika fejlődésével a stábok mérete is szignifikánsan nőtt az elmúlt években. Míg 15-20 évvel ezelőtt 40-50 fővel forgattak, most a 200-300 fős gárda sem ritka. „A korábban három emberből álló kameracsapat egy-egy nagyobb produkcióban akár 20-25 fősre is duzzadhat” – emel ki egy konkrét példát Fodor Judit.
Azt, hogy rengeteg produkció köt ki Magyarországon, a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan és a Külön falka producereként megismert Berkes Juli (Proton Cinema) a képzett szakemberek meglétével, az adókedvezmény rendszerével, a nyugatiaknál alacsonyabb árakkal, a változatos helyszínekkel és a professzionális stúdiókkal magyarázza, nem megfeledkezve Budapest minden szempontból kiemelkedő lokációjáról és a színvonalas vendéglátásról. „Mivel hatalmas és egyre növekvő az igény a tartalomgyártásra, ez a keresleti hullám felhajtotta a béreket, amelyek megállás nélkül emelkedtek az elmúlt években a legtöbb filmes szakmában, de talán az utóbbi két-három évben a leginkább” – teszi hozzá.
A Saul fia, a Testről és lélekről, a Feleségem története és más nagy produkciók első asszisztense, Kolos István is az elmúlt három-öt évben érzékelt nagy meglódulást a bérekben. Szerinte azokban a szakmákban sikeresebbek a bértárgyalások, amelyekben nagyobb gárdák együttesen tudják képviselni az érdekeiket: ilyen a kameracsapat, a világosítók, vagy a gripesek.
A többszörös Oscar-jelölt Dűne című film vagy a Moon Knight című Marvel-sorozat produkciós feladatait ellátó Balika Gergő producer (a Mid Atlantic Films magyar vezetője) szerint a magyar filmesek bére elérte azt a maximumot, amelyet a valós tudásbázis lehetővé tett, sőt, azon túl is nyújtózkodott. Ennek elsődleges oka, hogy az elmúlt években roppant mennyiségű új munkatárs áramlott a filmszakmába, ami felhígította a szaktudást és tapasztalatot – bár hasznos és a jövőben sikeressé váló új munkavállalók, tehetségek is érkeztek a rendszerbe a producer szerint. „El kell gondolkodnunk azon, vajon meddig lesz elegendő a közelmúlt olcsó árcédulája a közeljövő dráguló termékeinek felcímkézésére” – fogalmaz Balika Gergő, aki szerint az eredményei alapján a magyar filmgyártás adós azokkal a szervezetekkel, tudatossággal, önvédelmi megoldásokkal, amelyektől a hosszútávú sikereket remélheti.
Hasonló véleményen van az ország egyik legtöbbet foglalkoztatott rendezőasszisztense, Kopek Donát, aki olyan filmekben dolgozott, mint a 47 Ronin 2, The Munsters, Knights of the Zodiac, az Örök Tél, a Valan. Szerinte a hazai szervizmunka volumenének tendenciózus növekedése és a nemzetközi tartalomgyártói és -szolgáltatói szektor prosperálása azt jósolja, hogy a következő években még az eddigieknél is több produkció valósulhat meg Magyarországon – amennyiben persze a filmszakmai fejlesztések lépést tudnak tartani az igényekkel. Az, hogy az elmúlt öt évben majdnem megduplázódott a magyarországi filmes költés, különösen, ha a világjárvány miatti leállást is beleszámítjuk, hatalmas növekedést jelent.
Ráadásul a filmes világ trendjeit, a növekvő médiafogyasztási szokásokat és a vizuális kultúra előretörését figyelve tartós jelenségről beszélhetünk az egyebek mellett a Saul fia és az Underworld című filmekben dolgozó Názer Ádám gyártásvezető szerint. A szakember úgy véli, miközben a kereslet növekedésben és ezzel együtt a bérek emelkedésében szinte az összes filmes szakma érintett, a legkeresettebbnek a különleges technikai szaktudást vagy hosszú gyakorlatot igénylő pozíciók számítanak.
Fodor Judit is hangsúlyozza, hogy a jól képzettség mögött hosszú évek tapasztalata bújik meg: „nem tud senki fővilágosítóként vagy gyártásvezetőként belépni a szakmába, pedig a vezető pozíciókból is óriási a hiány” – mondja a producer, akinek meggyőződése, hogy ennek a szakmának csak az alapjait lehet iskolapadban elsajátítani, a többit a „terepen” kell. Názer Ádám szerint is fontos lenne a frissen végzett fiatalok minél gyorsabb és hatékonyabb integrálása a filmes munkaerőpiacra. „Ezen a területen akad még fejlődni valónk” – ismeri el a gyártásvezető.
Bárkinek járhat ingyen 8-11 millió forint, ha nyugdíjba megy: egyszerű igényelni!
A magyarok körében évről-évre nagyobb népszerűségnek örvendenek a nyugdíjmegtakarítási lehetőségek, ezen belül is különösen a nyugdíjbiztosítás. Mivel évtizedekre előre tekintve az állami nyugdíj értékére, de még biztosítottságra sincsen garancia, úgy tűnik ez időskori megélhetésük biztosításának egy tudatos módja. De mennyi pénzhez is juthatunk egy nyugdíjbiztosítással 65 éves korunkban és hogyan védhetjük ki egy ilyen megtakarítással pénzünk elértéktelenedését? Minderre választ kaphatsz ebben a cikkben, illetve a Pénzcentrum nyugdíj megtakarítás kalkulátorában is. (x)
Sarkosabb véleményt fogalmaz meg Balika Gergő, aki szerint a pár éve a filmgyártásban dolgozó, jószerével alkalminak mondható magyarországi munkaerő képzettségét és fejlődési potenciálját tekintve is rettentő komoly lemaradásban van a vele azonos pozícióban dolgozó nyugat-európai vagy amerikai munkaerőtől. „Ez érdemi fejlődés nélkül – és itt nem az évek alatt megszerezhető rutinra gondolok – hosszú távon erősen rontani fogja a magyar filmszakma, ezen belül a magyar stábtagok versenyképességét” – figyelmeztet a producer, aki szerint ez egyfelől teret nyit a direkt bevándorló munkaerőnek, másfelől viszont megnehezíti a valóban tehetséges és fejlődőképes magyar szakemberek előre jutását a filmes ranglétrán. Véleménye szerint olyan szakmai szerveződésekre lenne szüksége a hazai filmgyártásnak – és rajta kívül számos szakmai közösségnek –, amelyek a kommunikációs összefogáson túl való fejlődési célokat és utakat határoznak meg a tagság számára, ezzel segítve az elaprózott filmes közösség tervszerűbb fejlődési modelljét. Hozzátette: az ezen az úton az elmúlt években elindult olyan intézmények, amilyen a Lumière Filmiskola is, sikeres lépéseket tettek és egyre több tapasztalatot szereznek. Ez pedig jó alapot jelenthet további komolyabb és szervezettebb továbbképzési és magasszakmai workshopoknak, tanfolyamoknak.
Kopek Donát is központi kérdésnek tartja, hogy a magyar filmes szakma ki tud-e tartósan nevelni annyi megbízható szakembert, amellyel képes kiszolgálni a folyamatosan növekvő piaci igényeket. „Egy ponton a képzett szakemberek számának korlátja fogja meghatározni a magas színvonalú filmgyártói kapacitásplafont” – állítja a rendezőasszisztens. Figyelmeztető jelek máris akadnak: bár Balika Gergő szerint költségvetésileg még mindig okosabb megoldás magyar munkaerővel dolgozni egy Magyarországon forgató produkcióban, mint külföldi stábtagok szállására és utaztatására költeni, más célpontok is feltűnnek a térképen. „Noha az angol és amerikai filmeknek még mindig ideális helyszín Magyarország, a kisebb költségvetésű produkciók már nem feltétlenül engedhetik meg maguknak a magyarországi béreket és költségeket” – ismeri el Berkes Juli. Ezért ezek a stábok Litvániába, Lettországba, Bulgáriába vagy Lengyelországba mennek, ahol van adókedvezmény, alacsonyak az árak, illetve a stúdiók. „Megfontoltan választanak” – állítja Balika Gergő: tekintettel arra, hogy az elmúlt 20 évben több megrendelő már sokadjára dolgozik Magyarországon magyar szakemberekkel, gyakorlatilag minden filmes pozíció bérfejlődéséről egészen pontos adatsorral rendelkeznek. „Ugyanúgy, ahogyan egy-egy nyugati ország futballbajnoksága is statisztikai alapon üzemeltetett klubok csoportját jelenti, annak inkább racionális, mint érzelemtől motivált döntéshozatalával együtt” – szögezi le a producer, aki a hazai filmipar egyik legnagyobb munkaadója.
A Lumière Filmiskolát vezető Salamon András rendező szerint a hazai filmipar hasonló dilemmával küzd, mint az autógyártás: az olcsó munkaerőre és adókedvezményekre, állami szubvenciókra alapozott összeszerelő üzemekkel (szervizmunkákkal) csak átmeneti sikereket lehet elérni. Hosszú távon azonban csak valós hozzáadott értékkel lehet megtartani a nemzetközi partnereket. „Célzott, gyakorlatorientált, a filmes hiányszakmákra fókuszáló képzési programokkal lehet elejét venni, hogy a dübörgő magyarországi filmgyártás lendületét a szakember utánpótlás fenyegető szűkössége megtörje” – vélekedik Salamon András, aki szerint a korszerű, a nyugati filmipar igényeit kielégítő filmes szakképzést ma már csak egy összehangolt módszertan szerint működő iskola képes biztosítani. Hasonló megoldást tartana célravezetőnek Kolos István is, aki sokkal szorosabb együttműködés szükségét érzi a hazai és a szervizfilmes cégek, valamint az iskolák között.
Szintén elkerülhetetlennek ítéli a változást Balika Gergő, aki szerint a meglévő képzési rendszer tüneti kezelést tud adni a magyar filmszakma fundamentális problémáira, és körülbelül olyan hatékonysággal, mint egy fájdalomcsillapító: „egy időre javul a közérzet, úgy gondoljuk, megoldottuk a problémát, bízunk benne, hogy működni fog, egyes kivételeknél még talán valóban el is mulasztja a bajt, de összességében tüneti kezelésnek érzem a kezünkben lévő jelenlegi lehetőségeket” – fogalmaz a producer.
Salamon András álláspontja az, hogy a meglévő, jól képzett, minőségi munkára képes szakemberállomány növelésében nem csupán a fiatalokra lehet számítani, hanem a pályamódosítás előtt álló, akár 30 feletti korosztályra is – a „beiskolázáshoz” azonban elengedhetetlen a globális filmes szakma fejlődését naprakészen követni tudó, jól szervezett oktatási infrastruktúra, a tanári bázis és a professzionális kapcsolatrendszer. „Akkor lesz értelme a jelenleginél modernebb, felszereltebb, magasabb színvonalú képzési helyeknek megjelenni a magyarországi filmképzési rendszerben, ha annak üzemeltetői-befektetői egy tervezhető és prosperáló dimenzióba léphetnek be ezzel” – teszi hozzá Balika Gergő.