Biró Attila • 2022. március 24. 05:37
Hogyha jövedelmi tizedek szerint vetjük össze a magyar lakosság havi, nettó jövedelmét azzal, hogy különböző megélhetési szintekhez, mekkora összeget társítanak, azt a meglepő felfedezést kapjuk: hogy 5 év alatt, 2015-2020 között csak a leggazdagabb magyaroknak sikerült elérniük, hogy azt mondhassák, jól megélnek a pénzükből. Ehhez képest az összes többi jövedelmi tizedbe tartozó magyarnak jócskán meghaladják az elvárásaik azt átlagos nettó keresetüket. És bár 5 éves távlatban bőven kevesebben lettek azok, akik a nagyon szűkös nadrágszíjukat, szűkösre cserélték, addig alig lettek valamivel többen azok a magyarok, akik a saját maguk léptékükkel mérve legalább átlagosan élnének. A legszegényebbek nettó jövedelme pedig hiába nőtt 62 százalékkal 5 év alatt, ez szerintük továbbra sem elég a nagyon szűkös megélhetéshez sem...
A KSH legfrissebb, szubjektív jólétet vizsgáló adatai szerint 2020-ban a legszegényebb jövedelmi tizedbe tartozók szerint a nagyon jó megélhetéshez havi nettó 218 920 forintra lenne szüksége egy embernek. Ehhez képest a leggazdagabb jövedelmi tizedbe tartozók szerint egy személyre számolva már nettó 457 700 forint lenne az az összeg, amiből nagyon jól meg lehetne élni. Ehhez képest 5 évvel korábban, 2015-ben még nagyon más volt a helyzet, akkor a legszegényebb magyarok szerint a nagyon jó életkörülmények biztosíthatóak lettek volna 151 200 forintból, miközben a leggazdagabbak havi nettó 339 500 forinttal már nagyon jónak ítélték volna meg az anyagi életüket.
Mindez összességében azt jelenti, hogy 5 év leforgása alatt a legszegényebb magyarok 45 százalékkal fentebb tették azt a jövedelmi küszöböt, ami szerintük elég lenne a nagyon jó boldoguláshoz (anyagi értelemben) az életben, miközben a leggazdagabbak is 35 százalékkal vágytak többre azért, hogy azt mondhassák, nagyon jól megélnek. De mi történt ez alatt az öt év alatt a keresetek alakulásával? Vajon lekövették az életszínvonalbeli várakozásokat, vagy utóbbiak inkább elrugaszkodtak az előbbiektől? Ki él valóban jól Magyarországon? Mutatjuk a számokat.
Keresetek és szubjektív jólét
Kezdjük a legelején, mik is azok a decilisek vagy más néven jövedelmi tizedek? A KSH hivatalos módszertana szerint a jövedelmi decilis nem mást, mint a népesség egy főre jutó éves nettó jövedelme alapján sorba rendezett tizedei. Ez tehát azt jelenti, hogy a magyar népesség fel van osztva aszerint (is), hogy mekkora az egy főre jutó jövedelmük. Fontos megjegyezni, hogy itt az egész népességről beszélünk, nem pedig csak a kereső lakosságról. Tehát ha egy 5 fős háztartásban csak egy kereső van, aki ráadásul keveset is keres, akkor abban a háztartásban rendkívül alacsony lesz az egy főre jutó nettó jövedelem, és így tovább.
És hogy miért fontos ez? Azért mert az úgynevezett objektív (kemény) közgazdasági-társadalmi mutatók mellett ezek a szubjektív (puha) mutatók is, mint a különböző megélhetési szintekhez szükségesnek tartott, jövedelemösszeg decilisek szerinti rendezése is segítenek megérteni a magyar lakosság életkörülményeinek alakulását.
Mekkora volt a havi nettó egy főre jutó átlagkereset?
Ahhoz, hogy megértsük, kik és mekkora mennyiségű jövedelemmel lennének elégedettek az életben, először azt vizsgáltuk meg, miként alakult az egy főre jutó nettó jövedelem, jövedelmi decilisek szerint egy hónapban 2015-ben és 2020-ban.
A grafikonon azt látjuk, hogy bár arányait tekintve 5 év leforgása alatt a legszegényebb két jövedelmi tizedbe tartozó magyaroknak nőtt leginkább a nettó havi jövedelmük, a gyarapodás mennyiségében bőven le vannak maradva. A két legszegényebb jövedelmi tizedbe tartozók, egy főre eső nettó jövedelme ugyanis mindössze 18 ezer és 28 ezer forinttal lett nagyobb egy év alatt, ehhez képest a két leggazdagabb tizedben lévőké 70, illetve majd 120 ezer forinttal vittek haza többet havonta 2020-ban, mint 2015-ben.
Hogyan alakult ehhez képest a szubjektív jólét?
A grafikonból azt tehát már tudjuk, hogy mekkora volt az egy főre jutó nettó jövedelem Magyarországon, most viszont azt vesszük górcső alá, hogy ehhez képest hogyan alakult az emberek hozzáállása ahhoz, mennyi pénzből is lehetne valójában megélni. Kezdjük, a legszegényebbekkel:
- 2015-ben a legszegényebb jövedelemi tizedbe tartozó átlagos magyar fejenként havi nettó 27 822 forintra számíthatott havonta, miközben szerinte már a nagyon szűkös megélhetéshez is kellett volna 40 700 forint, a szűköshöz 56 400 forint, az átlagoshoz 78 000, de a jó megélhetéshez már 104 600, a nagyon jóhoz pedig 151 200 forint. 2015-ben tehát a legszegényebbek átlagosan majd harmadannyit kerestek, mint amennyi szerintük legalább az átlagos megélhetéshez szükséges lett volna;
- Ehhez képest 2020-ban a legszegényebb jövedelmi tizedbe tartozó átlagos magyar havi nettó 45 106 ezer forintos jövedelmet könyvelhetett el. Ő, a nagyon szűkös anyagi élet határát már 56 800 forinthoz tette, a szűköset 76 400-hoz, az átlagosat 110 ezerhez, a jót majd 160 ezerhez, míg a nagyon jót 219 ezerhez. Az adatokból tehát az látszik: hiába nőttek tehát a legszegényebb magyarok jövedelmei átlagosan 60 százalékkal, az átlagos keresettel rendelkezők továbbra is azt érezték, még a nagyon szűkös megélhetéshez is kevés pénzük van (hiába telt el 5 év).
Az adatokat elemezve érdemes megjegyezni, hogy legszegényebbekhez képest 2015-ben a harmadik jövedelmi tizedig kellett elmenni ahhoz, hogy az egy főre eső havi nettó jövedelem, ami 58 442 forint volt már legalább a nagyon szűkös megélhetést fedezze, igaz, ez sem volt elég arra, hogy a szűköst is állja, amit az ide tartozók 67 ezer forintban határoztak meg. Öröm az ürümben, hogy 2020-ban már nem kellett a harmadik jövedelmi tizedig várni arra, hogy legalább a nagyon szűkös élet fedezete meglegyen. Akkor ugyanis az egy főre jutó átlagos nettó jövedelem a második jövedelmi tizedben 73 523 forint volt, miközben a nagyon szűkös megélhetést 58 700 forintra, míg a szűköst 77 300-ra tették az ebbe a tizedbe tartozók.
Ezzel együtt is, az adatokat látva kijelenthető, hogy 2015-ben a magyar lakosságból egyedül a legmagasabb, tizedik jövedelmi tizedbe tartozók mondhatták el magukról, hogy az akkori, egy főre jutó átlagos havi nettó jövedelmük legalább a szerintük átlagos megélhetési szinthez elegendő.
Akkor ugyanis náluk a nettó jövedelem 228 582 forint volt, miközben szerintük az átlagos megélhetéshez 170 500 forintra volt szükség. Igaz, az általuk jó megélhetésnek tartott 233 800 forinttól az átlagos jövedelem már 5 ezer forinttal elmaradt. Ne felejtsük el, a legszegényebbek sem 2015-ben, sem 2020-ban nem kerestek annyit, amennyi szerintük legalább a nagyon szűkös megélhetéshez elég lett volna.
A legszegényebbekhez képest 2020-ra a legvagyonosabb, tízedik jövedelmi tizedbe tartozó magyarok átlagos, nettó havi jövedelme már nem hogy az átlagos, de jó megélhetési szintet is biztosította a csoportban lévő emberek szerint. Ekkorra ugyanis az átlagos havi kereset ebben a tizedben 343 156 forintra nőtt, miközben az emberek úgy gondolták, hogy 300 800 forint már elég a jó megélhetéshez. A nagyon jó megélhetés persze továbbra is 120 ezer forinttal elmaradt az átlagos jövedelemhez képest.
Bárkinek járhat ingyen 8-11 millió forint, ha nyugdíjba megy: egyszerű igényelni!
A magyarok körében évről-évre nagyobb népszerűségnek örvendenek a nyugdíjmegtakarítási lehetőségek, ezen belül is különösen a nyugdíjbiztosítás. Mivel évtizedekre előre tekintve az állami nyugdíj értékére, de még biztosítottságra sincsen garancia, úgy tűnik ez időskori megélhetésük biztosításának egy tudatos módja. De mennyi pénzhez is juthatunk egy nyugdíjbiztosítással 65 éves korunkban és hogyan védhetjük ki egy ilyen megtakarítással pénzünk elértéktelenedését? Minderre választ kaphatsz ebben a cikkben, illetve a Pénzcentrum nyugdíj megtakarítás kalkulátorában is. (x)
Mi történt még a többiekkel?
Ahogy azt már korábban néhány mondat erejéig leírtuk, 2015-ben kizárólag a tízedik jövedelmi tizedbe, tehát a leggazdagabb csoportba tartozó magyarok vélekedtek úgy, hogy az átlagos, egy főre jutó, havi nettó keresetük legalább az átlagos megélhetésre elég. Igaz, ugyanebben az évben a 9. jövedelmi tizedben élők átlagos keresete, ami 140 247 forint volt/fő, már majdnem elérte az ott átlagos élethez szükségesnek tartott 144 000 forintot.
Innen lentebb azonban, mint a nyolcadik jövedelmi tizedhez tartozók nettó jövedelme, már 12 ezer forinttal elmaradt a szerintük az átlagos anyagi jóléthez szükséges 129 600 forinttól, miközben a hetedik jövedelmi tizedhez tartozók esetében a különbség már 20 ezer forint volt a két összeg között, és így tovább lefelé.
A 2015-ös évről tehát összességében elmondható, hogy a lakosság 90 százalékának az átlagos havi nettó jövedelme nem volt elég ahhoz, hogy az általuk szubjektívan meghatározott, legalább az átlagos megélhetési szintet elérje, sőt a lakosság 50 százalékának a jövedelme még a szűkös megélhetést sem fedezte.
Ehhez képest 2020-ra némileg változott a szubjektív jólét megítélése. Hiszen még 2015-ben gyakorlatilag a lakosság 90 százaléka vélekedett úgy, hogy a szerinte átlagos jóléthez képest keveset keres, addigra ez a szám 2020-ra 70 százalékra csökkent. 2020-ra ugyanis már a 8. jövedelmi tizedben élők esetében is megfigyelhető, hogy miközben az egy főre eső átlagos havi nettó jövedelmük 180 429 forint volt, addig az átlagos életszínvonal anyagi küszöbét 173 ezer forintban határozták meg.
2020-ban érdemes megemlíteni viszont már a hetedik jövedelmi tizedben lévő embereket is, az ő átlagos havi nettó jövedelmük ugyanis csupán 2 ezer forinttal maradt el, az általuk átlagosnak tartott életszínvonaltól. Kevéssel, de azért mégiscsak elmaradt... Visszatérve ugyanakkor a 8. jövedelmi tizedben lévőekre, hiába érte el szerintük az átlagos megélhetési szintet az egy főre eső jövedelmük, a jó megélhetési szinttől még így is több mint 50 ezer forint lett a különbség a két összeg között.
Másik pozitív változás volt 2020-ra, hogy 50 százalékról csupán 10 százalékra csökkent azok aránya, akik úgy vélekedetek, hogy számukra még a szükős megélhetési kereteket sem biztosítja jövedelmük.
2015-ben és 2020-ban is a leggazdagabbak érezték jól magukat
Van tehát, ami nem változott 2020-ra sem, igaz, hogy a nyolcadik és kilencedik jövedelmi tizedben lévők legalább már az általuk átlagosnak tartott életminőséget megugrották jövedelmükkel, de saját bevallásuk szerint a jó életminőséghez szükséges keresettől továbbra is elmaradtak. Így 2020-ra voltaképpen csak a leggazdagabb jövedelmi tizedbe tartozók mondhatták el azt magukról, hogy
az általuk jó életszínvonalúnak tartott élethez szükséges pénzt, ők átlagosan meg is keresik. A számok terén ez azt jelentette, hogy a tízedik tizedbe tartozó magyarok havi átlagos nettó jövedelme fejenként 343 156 forint volt, miközben a jó megélhetési szinthez szükséges összeget ők 308 500 forintnál lőtték be.
Összegzés
- A fejenkénti átlagos havi nettó keresetek és a különböző megélhetési szintekhez szükségesnek tartott jövedelemösszegről tehát azt lehet elmondani. Hogyha jövedelmi tizedek szerint vizsgáljuk a számokat, akkor:
- 2015-ben a lakosság 50 százalékának a nettó jövedelme elmaradt az általa legalább a szűkös megélhetéshez szükségesnek tartott összegtől; ez 2020-ban már csak a lakosság 10 százalékáról volt elmondható;
- 2015-ben összességében a lakosság 90 százalékának a nettó havi jövedelme nem érte el azt a szintet, hogy azt mondhassa, legalább a saját szituációjához képest átlagosan megél; ez 2020-ban már csak a lakosság 80 százalékáról volt elmondható;
- 5 év alatt, 2015-ről 2020-ra mindössze a leggazdagabb jövedelmi tizedbe tartozók voltak azok, akik eljutottak arra a szinte, hogy átlagos nettó jövedelmük meghaladta az általuk jó megélhetési szintnek tekinthető összeget;
- a legfrissebb statisztikák szerint, 2020-ban a magyar lakosság legalább 80 százaléka úgy vélekedett, hogy a jó anyagi megélhetéshez képest bizony még mindig kevesebbet keres. Igaz, 30 százaléknyi ember esetében a különbség 10 ezer forinton belül volt a jó megélhetési szint és az átlagos fizetés között. 2015-ben ugyanezek a különbségek, ugyanezekben a jövedelmi tizedekbe tartozó embereknél 40-60 ezer forintosak voltak.
(A cikkhez felhasznált adatsorok ITT és ITT érhetők el, azokhoz pedig a módszertan ITT)