Ezért nincs jobb befektetés, mint a képzőművészet: már a fiatal magyarok képein is milliókat lehet fogni

Nemes Márton

A Pénzcentrum 2021-ben indult kortárs művészeti interjúsorozatának első beszélgetőpartnere Nemes Márton volt. A most 34 éves festőművész Székesfehérváron született, két magyarországi egyetemet otthagyva végül Angliában szerzett művészeti diplomát. Nemes Márton absztrakt képeket alkot, de egyre inkább érdeklik a szobrok is. A Pénzcentrumnak adott interjújában azt mondta leginkább az hajtja, hogy

mindig vannak falak, amiket át kell törnöm.

A fiatal művész egyébként Angliában él, leginkább ott is alkot, bár Magyarországon is van műterme. Egy közepes méretű képe még az év elején 5000-6000 euróba, azaz körülbelül 2 millió forintba került. Az interjú egyik emlékezetes pontja volt, amikor arról kérdeztük Nemes Mártont, hogy a művésze, mint ego, hogyan tud együttműködni egy ilyen kis országban.

Magyarországon amíg egyforma magas vagy a többi fűszállal, minden jó, de ha elkezdesz egy kicsit kinőni, akkor jöhetnek bajok

- válaszolta lapunknak Nemes Márton. A vele készített teljes interjút ITT tudod elolvasni.

Pados Gábor

A cikksorozat második interjúját Pados Gáborral, az acb Galéria tulajdonosával készítettük. Pados Gábort a szakma, mint a hazai művészeti életre egyik legnagyobb befolyással bíró személyeként tekint. A szakember a Pénzcentrumnak adott interjújában elmondta,

1987-es az első vásárlásom, akkor 21 éves voltam. Most 55 vagyok, és végigüzleteltem ezt a 34 évet. Ha azt kérdezed, hogy találtam-e jobb üzleti befektetést, mint a képzőművészet, akkor a válaszom egyértelmű nem. Pedig sok mindennel foglalkoztam.

Pados Gábor kifejtette azt is, hogy a képzőművészeti produktumokkal kapcsolatos hozam kétfajta lehet: „vagy korán vesz valaki olcsón, vagy időben vesz drágán. Mindkettőn jó lehet keresni, ha valaki ért hozzá vagy megfelelő tanácsokra hallgat.” Pados Gábor mindezek mellett beszélt a galéria sztárfestőjéről, de arról is, hogy mekkora a magángyűjteménye, illetve, hogy annak, mennyit ér a legértékesebb darabja. A teljes interjút teljes terjedelmében ITT olvasható.

Schwéger Zsófia

Cikksorozatunk harmadik darabjában Schwéger Zsófiát faggattuk művészi pályájáról. A fiatal tehetség jelenleg Magyarországon még kevésbé ismert. Pályája viszont az USA-ban indult, ott is szerzett más egyéb mellett művészeti diplomát. Schwéger Zsófia szerint egész gyerekkorában arra tanították a szülei, hogy tanulni kell, és akkor bármi lehet belőle.

A festőművész jelenleg Angliában él, ugyanis amerikai egyetemi tanulmányai ideje alatt, a családja, sok más magyar család mellett, Angliába költözött. A festőművész lapunknak adott interjújában elmondta, óriási hatással volt rá az amerikai oktatás. Schwéger Zsófia nagyobb munkái az év elején 3 millió forintos ár környékén mozogtak, különleges tovább az is, hogy a fiatal művésznek hamarabb volt New York-i galériaképviselete, mint magyar. Művészetéről akkor ezt mondta,

én viszonylag lassan is dolgozom, és igazából hosszú távon is azt gondolom, hogy óvatosan kell előrelépkedni, nem kell gyárnak lenni. Ha még 70-80 éves koromban is ezt szeretném csinálni, akkor a praxisomat szakmailag is meg kell alapozni, nemcsak anyagilag.

A Schwéger Zsófiával készített interjút IDE kattintva lehet elolvasni teljes terjedelmében.

Bak Imre

Az interjúsorozat következő állomásán a kortárs magyar festőművészet egyik legnagyobb alakjával, Bak Imrével beszélgettünk. A Munkácsy Mihály-, és Kossuth-díjas festőművészt 60 éves pályájának legfontosabb állomásairól kérdeztük. Bak Imre a Pénzcentrumnak elárulta, mindig is gátlásai voltak a pénzügyekkel kapcsolatban, rossz üzletembernek tartja magát, és nagyon örül annak, hogy mióta befutott festő, ezeket a terheket a galéria leveszi a válláról.

A beszélgetésben természetesen szóba került, hogy akkor igen frissen, 2020 végén egy festménye 46,2 millió forintért kelt el egy aukción. Ennyit pedig még soha nem fizettek Magyarországon élő, még aktív festő képéért. Bak Imre viszont a műtárgypiacra, és a leütési árakra (amihez ilyetén neki már sok esetben nincs is köze) a következőket mondja:

Ez az én napi munkámat, ambíciómat nem befolyásolja, és a karrieremet sem, ha van nekem olyan.

Bak Imrét kérdeztük az abasztrakt-figurális, modern-nem modern művészeti ellentétekről is. Ő azonban ekképpen oldotta fel a szembeállítás konfliktushelyzetét: „nem lehet ma már ilyen különbséget tenni modern és nem modern között. Úgy lehet, hogy valaki benne van az időben művészként is a művészetével, vagy nincs benne.” A festőművész egyébként 25 év után, 91-92-től tudott dedikáltan „csak” a művészetéből megélni.

Továbbra is az a célom, szándékom, hogy mindig egy kicsit előrébb, egy kicsit jobbat létrehozni. Megújulni, tovább vinni azt, amit elkezdtem – ennyi a programom

- zárta a Pénzcentrumnak adott interjúját az idén 82 éves Bak Imre, akivel a teljes beszélgetést ITT lehet elérni.

Szűcs Attila

Interjúsorozatunk következő alanya Szűcs Attila volt. A Munkácsy Mihály-díjas festő a 90-es években volt pályakezdő, mára ennek a generációnak az egyik legkiemelkedőbb alakja. Beszélgetésünk egy pontján úgy vélekedett, hogy

nagy nemzetközi karriert Közép-Európából csak úgy lehet elérni, ha valaki elhagyja az országot.

Ő viszont maradt, és ezt nem is bánja. Szűcs Attilával a művészetén kívül olyan aktualitásokról is beszélgettünk, hogy miért hagyta ott Pados Gábort, és az acb Galériát, illetve arról is kérdeztük, mennyire veszi zokon, hogy az MNB több milliárdos műtárgybevásárlásából ő eddig kimaradt. Erről így nyilatkozott

Igen, problémának tartom, hogy az MNB egy olyan feladatkört vesz át, amit a múzeumokban lévő szakembereknek kellene megtenniük gyűjteményezés formájában.

Ennek ellenére azt mondta, ha a jövőben kapna megkeresést, nem utasítaná el, nem csinálna belőle becsületbeli ügyet. Művészeti pályájával kapcsolatban azt vallja, hogy „az biztos, hogy ha bejövök a műterembe, hallatlan izgalommal tölt el, ha látok saját magamtól egy megoldatlan felületet, és akkor azzal valamit kezdenem kell. Állandóan van ez a hívás, hogy ezzel foglalkoznom kell.” A Szűcs Attilával készített interjút IDE kattintva lehet elérni.

Bérczi Linda, Spengler Katalin, az MNB Kortárs Gyűjteménye

A Pénzcentrum idei interjúsorozatából természetesen nem maradhatott ki az MNB-vel készített interjú sem, hiszen a központi bank több milliárd forintért vásárolt be kortárs művészeti alkotásokat az elmúlt években. Nem is csoda, és ezt láttuk Szűcs Attilánál vagy Pados Gábornál is, hogy az MNB akciója jócskán megosztja napjainkban is a hazai művészéletet. A beszélgetés során Bérczi Linda elmondta,

Célunk, hogy minél többen láthassák ezt az egyedülálló kortárs gyűjteményt, hiszen ez a nemzeti kultúránk egyik ikonikus része.

A beszélgetésből azonban kiderült, hogy a teljes gyűjtemény átmenetileg az MNB raktáraiban pihen. Az pedig nem világos, hogy a közönség számára mikor kerül bemutatásra. Azt viszont már tudni, hogy a gyűjtemény egy része az MNB épületeit fogja díszíteni. Spengler Katalin közben így értékelte az MNB képzőművészeti programját:

Az MNB képzőművészeti programja sokakat aktivizált, tovább erősítette az emberekben az igényt, hogy jobban odafigyeljenek a kortárs képzőművészetre. Ez nem csak a galériákban rendezett kiállításokon és az aukciósházakban tapasztalható.

Az interjúból kiderül, hogy az MNB egy folyamatosan épülő gyűjteményt vizionál, amiben „mindenki előtt nyitva áll az ajtó”. Spengler Katalin viszont elmondta, „a jegybank olyan képek megvásárlására törekszik, amelyek egyfelől elhelyezhetők irodai körülmények között, másfelől amikkel lehet egy térben dolgozni. A gyűjtemény hamarosan megjelenik online felületen, illetve várhatóan ősszel kiállításon is bemutatkozik majd, így mindenki számára látható lesz, hogy a jegybanki kollekció elsősorban a magyar festészetben jelen lévő erős absztrakt hagyományra épít. A gyűjtemény arculatát a geometrikus és a lírai absztrakt művek rajzolják ki, ez a hazai műgyűjtésben egy nagyon jellemző irány.” A páros interjút teljes terjedelmében IDE kattintva lehet elolvasni a Pénzcentrumon.

Ladik Katalin

Interjúsorozatunk következő állomásaként Ladik Katalinnal beszélgettünk, akinek a művészete nem is skatulyázható egyetlen "hordozóra". Ladik Katalin ugyanis fest, költeményeket ír, utóbbiakat performansz keretében elő is adja. Az utóbbi években azonban nemzetközileg is szép számmal figyeltek föl képzőművészeti alkotásaira. Erről ő a következőképpen vélekedik:

 (…) hogyan élem meg, hogy neves múzeumokban vannak műveim… ezeket régen csináltam, 30-40 év után jött, hogy a 70-es, 80-as évek alkotásaim ki vannak állítva itt vagy ott. Köztudott, hogy a neves, külföldi múzeumok nem figyeltek a közép-kelet-európai alkotókra. Nem figyelték, hogy mi történik Magyarországon, Jugoszláviában, Csehországban, Szlovákiában, Lengyelországban, most kezdték el ezt felfedezni. Ez igazából csak ennyi, mindig érdekeltek a titkok, akár az áramkörök titkai vagy most a QR, vonalkódok. Állandóan rácsodálkozom a világra, hogyan férnek el például végtelennek tűnő dolgok pici, forrasztott drótkészítményekben, a nyomtatott áramkörökben? Ezeket kellett nekem mindig kideríteni, felfedni.

Beszélgetésünk során Ladik Katalin azt is elmondta, hogy anno azért választotta a közgazdasági iskolát, hogy ha nem lesz 20-22 éves koráig jó költő és színésznő, akkor még mindig maradhatna hivatalnok, közgazdász vagy banktisztviselő, akinek a középszerűség lenne a lételeme. Ő viszont 20 évesen lépett, otthagyta biztos banki állását, és mindent erejét a művészetbe ölti. Az igazán nagy sikereket pedig most, több évtized után tudja learatni. A Ladik Katalinnal készült teljes interjút ITT lehet elolvasni.

Földvári Zoltán

Az idei év 8. interjújában egy újabb galéria-tulajdonossal beszélgettünk. Földvári Zoltán, a Trapéz Galériát és a nemrég megnyitott November Galériát is tulajdonolja, véleménye szerint Magyarországon a kulturális intézményrendszer elfoglalása régóta zajlik. Véleménye szerint mára ez odáig fajult, hogy

módosítanom kellett a megalkuvásról alkotott korábbi attitűdömön.

Földvári Zoltán arról is beszélt, hogy bár a kereskedést könyvekkel kezdte, mindig is volt nyitottsága a képzőművészet felé, ezért szépen lassan elmozdult efelé a világ felé. Annak ellenére pedig, hogy véleménye szerint, alapvetően mindenre lehet befektetésként tekinteni, nem gondolja, hogy első körben a képzőművészetet befektetésként kell kezelni, vagy nem biztos, hogy Földvári Zoltán szerint ez a legjobb taktika. A szakember szerint viszont fontos, hogy bármi legyen is,

nem lehet rövidtávon gondolkodni; különösen egy magyar kortárs művész esetében viszonylag szűkösek a csatornák. Úgyhogy elsősorban az a lényeg, hogy mi tetszik az érdeklődőnek. Persze érdemes olyan galériáktól vásárolni, akiknek jók a "track recordjaik", olyan művészekkel foglalkoznak, akiket sikerre vittek, és akkor van esély arra, hogy jó befektetést vigyél haza.

A Földvári Zoltánnal készített interjúnkat teljes terjedelmében ITT tudod elolvasni.

Ezer Ákos

Az Pénzcentrum 2021-es kortárs-interjúsorozatának utolsó darabja az Ezer Ákossal készített beszélgetés volt. Ezer Ákos 1989-ben született, elvégezte Magyarországon a Képzőművészeti Egyetemet, de Németországban is szerzett művészeti diplomát. Utóbbi országban fedezték is fel úgymond először, itt lett először galériája.

Ezer Ákos pályájában érdekesség, hogy immáron bár Németországban és Hongkongban is van galériás képviselete, Magyarországon nincs. A művész saját elmondása szerint, mintha itthon nem lettek volna soha annyira kíváncsiak a művészetére, mint külföldön, egy idő után pedig emiatt, nem is összpontosított kifejezetten Magyarországra, hanem tovább ment. Így vélekedett erről:

Mindenképp van egy elfordulásom Magyarországtól, de ez abból is fakad, hogy nem itthonról keresnek. Bennem nincs semmilyen sérelem ez ügyben, semmilyen rossz érzés. Nem az van, hogy Magyarországon nem szeretek kiállítani vagy projekteket csinálni, hanem egyszerűen amikor mérlegre teszem a dolgokat, és azt mondom, hogy van megkeresésem innen, onnan és amonnan, melyiket válasszam, akkor nem feltétlenül nyom a latban, hogy az egyik Magyarország, a másik meg külföld. Hanem mindig a legjobbat szeretném választani.

Ezer Ákos hitvallása szerint, ahol nincs rá kereslet, akkor egyszerűen elindul más irányba. Eddigi életében legalábbis ez motiválta. Pedig a művész majd egy évtizeden keresztül polgári állásban dolgozott, ebből tartotta el magát, most lesz csak 2 éve, hogy azt mondhatja magáról, teljes mértékben a művészetéből él. És hogy mit jelent ez? Ezer Ákos nemzetközi szorzója meredeken ível fölfelé a műkincspiacon, ez azt jelenti, hogy manapság egy 2 méterszer 2 méteres képe több mint 5 millió forintba kerül (nettó), és mint mondja

ha a falu legjobb művésze akarsz lenni, akkor nem leszel a falu legjobb művésze, viszont ha az ország legjobb művésze akarsz lenni, akkor lehetsz a falu legjobb művésze.

Az Ezer Ákossal készült interjú is olvasható teljes terjedelmében, ehhez csak IDE kell kattintanod.