Újra beindult az elvándorlás: luxusfizetésért lépnek le külföldre a magyarok

Közösségi oldalakon megszámlálhatatlan, több ezer taggal rendelkező zárt és nyílt csoporthoz lehet csatlakozni és csak kapkodjuk a fejünket, hogy Finnországtól-Törökországon át Izlandon keresztül, hogy tudjuk meghódítani Amerikát. Ausztria és Németország közelsége miatt egyértelműen tovább hódít. Jelenleg 17 millió uniós polgár él vagy dolgozik külföldön.  Egy korábbi riportunkban arról írtunk, hogy 2021 évi kutatás alalapján a fiatalok ötöde, a budapestiek tizede tervezi, hogy 1 éven belül külföldre költözik tanulni vagy dolgozni. Mostani riportalanyaink arról beszélnek, ők, hogyan élték meg a koronavírust itthon és külföldön és merre az arra.

Így látják helyzetüket a külföldön dolgozó magyarok

Cziráky Krisztián kisebb megszakítással négy évet töltött európai folyami hajókon étterem vezetőként. A válság okozta leállás miatt 2019-ben szabadságra jött haza, azonban a koronavírus miatt itthon maradni kényszerült. „Magyarországon sokáig semmilyen lehetőség nem adódott, tartalékjaimat elveszítettem és az albérletemet sem tudtam tovább fenntartani. Több idegen nyelven beszélek, ugyan dolgozom, de érzem nem vagyok itthon a helyemen. Megbecsülés egy nemzetközi cégnél a legnagyobb elismerés, aminek komoly anyagi vonzata is volt, sajnos az itthoni viszonyokra ez nem igaz. Régi főnököm visszahívott, így pár hét múlva már újra a vendéglátásban fogok dolgozni Ausztriában. Nem fanyalgásból mondom, hanem egészen egyszerűen, nincs itthon jövőképem, normális jövedelmem, miből olyan színvonalon tudnék élni, mint korábban külföldön éltem”. Krisztián elmenetelének fő okaként felsorolta: sem munkahelyétől, sem pedig a magyar államtól nem kaptam segítséget, egyedül barátaim voltak, akik mellém álltak a nehéz időszakban és anyagilag és lelkileg segítettek. 39 évesen még nem vagyok kiégett, akarok, szeretek dolgozni, vágyom a megbecsülésre, ami itthon nincs meg és jövőbeni megélhetésemre is kell gondolnom kell - zárta beszélgetésünket.

Antal Petra azon boldog honfitársaink közé tartozik aki szerencsésnek érzi magát, hogy  Angliában még pont meg tudta szerezni a letelepedési engedélyt a Brexit előtt. A Brexit miatt 2021. január 1. után az uniós polgárok korábbi megszokott szabad munkaerő-mozgása megszűnt, tehát a magyar állampolgárok munkavállalása is csak a brit kormány által bevezetett vízumrendszer alapján lehetséges. Petra sosem akart külföldre költözni, de egy szerelem 5 évvel ezelőtt Angliába sodorta. Bár a kapcsolat nem tartott sokáig, de ott ragadt. „Magyarországon az egyetem után a komolyzenei végzettségemmel színpad körüli munkakörben helyezkedtem el, amit ugyan szerettem, viszont csak alkalmi szerződéseket kaptam, ami sajnos nem volt elég stabil az anyagiak tekintetében”. Arra a kérdésre, hogy mennyire elégedett jelenlegi munkájával, Petra elmondta, hogy egy nagyon nívós étterem két éttermének a HR Managere, illetve az egyiknek a recepcióján dolgozik heti egy napot, mert szeret az emberek körül is lenni, nem mindig csak az irodában.

Heti 50-52 óra munka és 5 év kint élés után végre feltornáztam magam egy anyagilag is elismert munkakörben dolgozom). Pincérként kezdtem, majd szállodában recepcióztam, rendezvényszervező is voltam egy rövid ideig míg a koronavírus nem szólt közbe. Korábban is mindig gond nélkül kijöttem a hónap végén, még minimálbéren is. Nagyon boldog vagyok az életemmel, persze mindig van, amire az ember vágyik, de ez visz minket előre, úgy gondolom. A boldog és kiegyensúlyozott életemhez az anyagi biztonság, a munkahelyem megbecsülése a boldog párkapcsolatom és a baráti köröm mind-mind hozzájárul. Ez persze nem mindig volt így, voltak nehéz időszakok is. Keményen dolgozom és mindig igyekszem a rám háruló feladatokat a lehető legjobban ellátni. Nem régen vettem át a szomszéd városban levő étterem HR Managere munkáját is, amit úgy gondolom, a vezetőség a megbízhatóságom és a kemény munkámnak köszönhetően ajánlott fel. Megbecsülnek munkahelyemen, bizonyos döntésekbe be vagyok vonva és sok mindenben ki van kérve a véleményem. Szeretem, hogy a legtöbben hozzám fordulnak segítségért és hogy a többi vezető munkáját segíthetem és támogathatom az enyémmel. Persze nagyon sokat számít az is, hogy szeretem a kollegáimat, és szoros barátságokat is volt szerencsém kialakítani. Ezalatt az 5 év alatt sokat tettem azért, ahol most tartok. Nem tervezek hazajönni, bármennyire is hiányzik a családom. A döntésem egyrészt az anyagi biztonságon és az itteni fantasztikus mentalitáson alapul, de leginkább a magánéletem miatt, jövőre tervezzük olasz vőlegényemmel esküvőnket és közös otthonunk Anglia lesz. A koronavírus első hullámában elveszítettem rendezvényszervezői munkámat, ahol még a próbaidőmet töltöttem, így egy minimális állami támogatáson kívül nem volt bevételem 4 hónapig, hisz minden zárva volt. Könnyebbség volt, hogy a bérelt lakásunk tulajdonosa felajánlotta, az átmeneti 50%-os lakbérfizetést pár hónapig, és majd, ha újra lesz munkám, apránként kell azt visszafizetnünk, így a megtakarításainkhoz sem kellett hozzányúlnunk. Az idén januárban kezdődő 5 hónapos karantén egésze alatt viszont szerencsére én is részesültem a fizetésem 80%-ban - az állam által - amire minden jogviszonyban lévő Angliában élő polgár jogosult. Családunk Európában szétszórva él. Nagy átlagban úgy érzem, itt Angliában az állam általi támogatás az emberek és családok részére sokkal emberibb. Az egyetemi baráti körömben levők 1-2 kivételével mindenki külföldre költözött (ennek már 5-6 éve), tehát igen úgy látom, egyre többen hagyják ott Magyarországot, vagy legalábbis fontolgatják. Testvérem Németországban dolgozik alkalmazott közgazdászként, nagyjából 3 éve. Hogy mi a jövőképem? Jövőre (az addigra már remélem!) férjemmel házat tervezünk venni

- ezzel a pozitív jövőképpel búcsúzott el Petra.

Horváth Evelin az osztrák határ mellett lakik és már nyolc éve ingázik otthona és sokunk által ismert Pandorf között.  Sport révén jutott át Ausztriába, amit nagyon szeretett, de főállásként nem tudott abból megélni. Akkori edzője segítette munkakeresésében, egy műanyaggyártással foglalkozó cégnél, ahol azóta kontrollel. Munkáját nagyon szereti, megbecsülik, ottmaradásának fő okaként az anyagi biztonságot emelte ki, munkakörében előrelépett. Hazajönni nem tervez. Szerencsésnek érzi magát – mert a koronavírus alatt végig tudott dolgozni, sőt munkahelye még anyagilag is támogatta prémiummal, amiért nagyon hálás. Boldognak kiegyensúlyozottnak érzi magát.

Mit mondanak a toborzóirodák?

Teljesen másképp érzékeli ezt az elvándorlási hullámot egy munkaerőközvetítő cég. Az INSTEP Fachkräfte GmbH.  németországi székhelyű és tulajdonú munkaerőközvetítő cég, egyik üzletvezetője Ingo Graupner arról számolt be lapunknak, hogy széles területen mozognak a munkaerőpiacon.  A megszámlálhatatlan klasszikus ipari szakmákon túl (lakatos, hegesztő, asztalos) megszámlálhatatlan szakorvos közvetítésével is foglalkoznak.

A magyar emberek nagyon gyakran keresnek munkát Németországban, de nincs megfelelő nyelvtudásuk, ezért csak olyan jelentkezőket keresnek, akik legalább A2 szinten beszélik a német nyelvet

- zárta gondolatait Ingo Graupner.