Portfolio • 2021. február 22. 19:01
Nemcsak politikusok, hanem szakértők és elemzők körében is folyamatosan vissza-visszatérő toposz, miszerint a magyar gazdaság egyik fő problémája az, hogy "összeszerelő üzemmé" vált. Azaz, Magyarország azért szorult be az alacsony-közepes jövedelmi csapdába, mert a multinacionális vállalatok az alacsony hozzáadott értéket képviselő, termelési fázisokat hozzák Magyarországra, és nem a termelési lánc magasabb hozzáadott értéket előállító (jellemzően a termelést megelőző és az azt követő) fázisait. Ez az állítás azt sugallja, hogy a magyar gazdaság európai összehasonlításban alacsony termelékenységének és hozzáadottérték-termelési képességének a javulását az "összeszerelő üzemi" jelleg korlátozza.
A cikk szerzője: Palócz Éva, Kopint-Tárki Konjunktúrakutató Intézet
Eric Berne "Emberi játszmák" című nagysikerű pszichológiai könyvében ezt a jelenséget a "Ha te nem lennél" nevű játszmával írja le. A könyv ugyan az emberi kapcsolatokra jellemző játszmákat elemzi, azonban ezek a játszmák jól alkalmazhatók a társadalmi jelenségekre, társas cselekvésekre is. A "Ha te nem lennél" játszma lényege, hogy az érintett fél saját sikertelenségéért a másik felet hibáztatja, azt sugallva, hogy ha a másik fél nem korlátozná őt, akkor sokkal sikeresebb lehetne.
A külföldiek termelékenyebbek
Érdemes először röviden áttekinteni a külföldi vállalatok tényleges szerepét a magyar gazdaság teljesítményében a számok tükrében. Az "összeszerelő" külföldi cégek termelékenysége a belföldi tulajdonú vállalatok háromszorosa, azaz egy alkalmazott háromszor akkora hozzáadott értéket állít elő, mint a belföldi tulajdonú cégeknél dolgozók. Feltehető, sőt valószínű, hogy ezek a külföldi cégek a székhelyük szerinti országokban még magasabb fajlagos hozzáadott-értéket termelnek, mindazonáltal magyar viszonylatban ez is kimagasló.
A külföldi cégek a magyar vállalati szektor hozzáadott értékének a felét (és a magyar GDP kb. egyharmadát) állítják elő, ezért a nemzetgazdasági szintű termelékenység mutatóját jelentős mértékben emelik. Kétségtelen, hogy a magasabb termelékenység a vállalati mérettel is összefügg, mivel a vállalat méret és az átlagos termelékenység pozitív kapcsolata világszerte megfigyelhető jelenség. Ugyanakkor, az is tény, hogy
A külföldiek jobban fizetnek
A külföldi cégek által fizetett munkabérek a belföldi vállalatokénak nagyjából a kétszerese, azaz egy multinál dolgozó munkavállaló átlagosan kétszer annyit keres, mint a belföldi vállalatoknál. Ha a termelékenység és a bérszínvonal adatát összehasonlítjuk, akkor valóban az a kép adódik, hogy a külföldi vállalatok termelékenységi előnye nagyobb, mint a bérelőnye, tehát extraprofitra tesznek szert (bár ez a magasabb tőkebefektetések megtérülésének igénye miatt sokkal árnyaltabb).
Ugyanakkor a munkabéreket elsősorban a belföldi tulajdonú cégek (és állami intézmények) bérszínvonala határozza meg, mivel ők alkalmazzák a munkavállalók közel kétharmadát. Ha a belföldi tulajdonú vállalatok jelenlegi bérszínvonala magasabb lenne, akkor ehhez (egy bizonyos határig) a külföldi vállalatok is kénytelenek lennének alkalmazkodni.
A bérek átlagos szintjét meghatározó domináns pozícióban tehát a belföldi cégek és az állam vannak, ezért a bérfelzárkózás kulcsát náluk kell keresni. Az alacsony bérek a belföldi vállalatok túlélésének a zálogát jelentik.
Bárkinek járhat ingyen 8-11 millió forint, ha nyugdíjba megy: egyszerű igényelni!
A magyarok körében évről-évre nagyobb népszerűségnek örvendenek a nyugdíjmegtakarítási lehetőségek, ezen belül is különösen a nyugdíjbiztosítás. Mivel évtizedekre előre tekintve az állami nyugdíj értékére, de még biztosítottságra sincsen garancia, úgy tűnik ez időskori megélhetésük biztosításának egy tudatos módja. De mennyi pénzhez is juthatunk egy nyugdíjbiztosítással 65 éves korunkban és hogyan védhetjük ki egy ilyen megtakarítással pénzünk elértéktelenedését? Minderre választ kaphatsz ebben a cikkben, illetve a Pénzcentrum nyugdíj megtakarítás kalkulátorában is. (x)
Akadályoznának a külföldiek?
Történelmietlen és szakmaiatlan lenne azt a kérdést, feltenni, hogy mi lenne, ha nem lennének Magyarországon ezek a gyakran kárhoztatott "összeszerelő" üzemek. Nyilván nem állíthatjuk, hogy ebben az esetben a vizsgált gazdasági mutatók kizárólag a belföldi vállalatok által meghatározott alacsony szinten állnának. Az azonban bizton állítható, hogy a külföldi "összeszerelő" cégek jelenléte nélkül mind a termelékenység, mind a GDP és az átlagos bérszínvonal számottevően alacsonyabb lenne a jelenleg mértnél.
Az biztosan nem igaz, hogy ha az egyszeri 10-20 milliárd forintos befektetési támogatást, amelyet a letelepedő cégek kapnak, a hazai kisvállalatoknak adnák, akkor ettől a hazai kkv szektor szárnyalni tudna. Ilyen összefüggés nincs, a két eset nem összevethető. A külföldi beruházások megszerzéséért erős nemzetközi verseny folyik, amelyben minden ország él a támogatások eszközével. Azonban feltehető, és empirikus tapasztalat is van rá, hogy a magyar kormány olymértékben a külföldi befektetések vonzására fókuszál, hogy eközben néha aránytalanul nagy támogatást nyújt a külföldi cégek idetelepüléséhez.
Ez azonban nem érinti a kérdés lényegét. A legfontosabb kérdés ugyanis, amelyet fel kell tennünk, amikor az "összeszerelő üzemeket" kárhoztatjuk gazdasági bajainkért, hogy mennyiben akadályozza ezeknek a külföldi cégeknek a jelenléte a magyar tulajdonúakat abban, hogy növeljék a termelékenységüket és béremelési képességüket. A kérdést nyilván csak a feldolgozóiparra érdemes vonatkoztatni, mert összeszerelő üzemek csak ebben az ágazatban vannak. Mivel a külföldi ipari cégek túlnyomórészt exportra termelnek, a rövid válasz az, hogy: semennyire. Nincsen kiszorító hatás.
Sőt, a beszállításotokon keresztül még jelentős pozitív hatásaik is vannak. A hosszabb válasz persze árnyaltabb: a semleges hatás csak addig volt érvényes, ameddig a magyar gazdaságot munkaerő-felesleg jellemezte. Ez az elmúlt években megszűnt, és a mostani átmeneti időszak után feltehetőleg a közeljövőben sem lesz jellemző. A munkaerő-hiányos környezetben pedig a külföldi cégek munkaerő-elszívó hatása valóban érvényesül a belföldi cégekkel szemben.
Mindazonáltal, ha a külföldi cégek még magasabb termelékenységű tevékenységeket hoznának Magyarországra, és a termelékenységi különbség a jelenlegi háromszorosról mondjuk négyszeresre emelkedne, akkor a nemzetgazdasági átlag emelkedne ugyan, a külföldi és a belföldi cégek közötti szakadék azonban még nagyobb lenne, ami a dependens magyar fejlődési utat tovább erősítené. A megoldás kulcsa tehát a hazai tulajdonú vállalatok gyorsabb fejlődésében rejlik és nem abban, hogy "ha ők nem lennének".