Biró Attila • 2019. szeptember 11. 05:48
"A digitális transzformáció fejben dől el. Van, akiknek egyszerűen túl kell lépniük azon, hogy ahogy 40 éve tanítottak az ma is jó lesz" - mondta el a Pénzcentrumnak adott interjújában Lázár Tibor, a budapesti Szent István Gimnázium igazgatója. Az iskolavezető pedagógussal többek között beszélgettünk a mai magyar oktatás pozitív, negatív oldalairól; a tanárok bérezéséről, és az ebből származó feszültségekről; a menedzserszemléletű intézményvezetésről; a digitalizáció oktatásra gyakorolt hatásairól; ahogy arról is, hogy a növendékek legnagyobb része a BME-n, valamilyen mérnökképzésben folytatja tanulmányait. Interjú
Pénzcentrum: Szeptember másodikán elstartolt a 2019/20-as tanév, hány új diák kezdtek meg tanulmányait a Szent István Gimnáziumban?
Lázár Tibor: Évente négy osztályt indítunk, két négy- és két hatévfolyamosat. Ezeket, ahogy most is mindig maximális létszámmal. Ez összesen 140 tanulót jelent.
És mennyien jelentkeztek?
Ennél jóval többen szoktak, általában 7-8-szoros túljelentkezés van. Ráadásul nehéz a dolgunk, mert a legtehetségesebb tanulók közül kell kiválasztanunk, ha lehet így fogalmaznom a még tehetségesebbeket.
Jellemzően honnan érkeznek ide a tanulók?
A gyerekeink 90 százaléka Budapestről jön, 10 százalék pedig az agglomerációból. Budapesten belül pedig inkább a pesti kerületekben vagyunk népszerűek. Mivel az iskolánk Zuglóban van, innen van a legtöbb hallgatónk, a diákok körül-belül 30 százaléka ebben a kerületben is él. De sokan jönnek a XVI., XVII.. XV., IV. kerületből is. Persze jönnek Budáról is, de onnan azért jóval kevesebben.
Hogyan választják ki a legjobbak közül a legtehetségesebbeket?
Egyrészt természetes, hogy az ide jelentkezők hallgatóknak nagyon jó központi írásbelit kell írniuk, ezek az eredmények ugyanis sokat nyomnak a latba. Az azonban nem lenne jó dolog, ha csak ez alapján döntenénk, mert mindenki foghat ki rossz napot, és ezekben az éles helyzetekben a stresszfaktor is könnyen bezavarhat. Főleg fiatalabb korban. Éppen ezért harmadik éve egy teljesen új típusú szóbeli felvételi eljárást is bevezettünk.
Ilyen szóbeliztetést Magyarországon jóformán csak magániskolákban látni. Innen az ötlet?
Az mindenképpen igaz, hogy tudatosan szakítani akartunk a hagyományos, frontális kérdez-felelek típusú felvételivel. Ennél ma már sokkal fontosabb, hogy egy, a felvételihez hasonló versenyhelyzetben a diák mennyire tud kreatívan gondolkodni, mennyire tud kollaborálni, milyen a kommunikációs készsége. Az ötlet azonban a Bolyai matematika versenyek forgatókönyvéből ered. Ezeket kollégáink készítették el, és innen adaptáltuk a szóbelinkre.
Ahogy mondta, 2-2 osztályt indítanak évente. Ezeknek az osztályoknak kezdettől fogva van szakirányuk?
Igen, a hatévfolyamos képzésünknél az A-sok egy speciális matematika tagozatot alkotnak. Ilyen típusú képzés Budapesten csupán a Fazekasban, a Berzsenyiben és az Árpád gimnáziumban van rajtunk kívül. Ez tehát nem a jó matekos kategória, hanem a matematikai, logikai képességeket tekintve a legjobbak hazája. A másik hatosztályos képzésünk egyfajta természettudományos osztály, ez nem annyira tagozat, de magasabb óraszámmal megy a biológia, kémia, informatika, fizika. A négyévfolyamos osztályainknál az egyik inkább reál, a fizikának például itt is magasabb az óraszáma, és egyetlen osztályunk van az egész évfolyamon, ami inkább humán, itt pedig a magyarnak és a történelemnek van magasabb óraszáma.
A magasabb informatika óraszámok mögött a munkaerőpiaci elvárások állnak inkább vagy csupán az, hogy manapság az élet minden területén szükség van informatikára?
Mind a kettő. Azt viszont óriási problémának tartom, hogy nincs lehetőségünk arra, hogy heti 4-5 óraszámban tanuljanak a diákok informatikát. Így csak annyit tudunk tenni, hogy kicsit a kerettantervi minimum fölé megyünk, ez nem sok, de egyszerűen nem tudunk többet bepréselni a rendszerbe. Sajnos szerintem az informatika óraszáma megalázóan alacsony a jelenlegi oktatási rendszerben.
Sokan panaszkodnak arra, hogy informatika tanárt is nehéz találni.
Nekem szerencsére ezzel nincs gondom, neves informatika szakos kollégáim vannak, de a jéghegy csúcsán a munkaerő-gazdálkodás tekintetében azért én is érzékelem, hogy milyen változások történtek az elmúlt években, és nem pozitív irányban. De itt tényleg jó tanáraink vannak,
Van is kapcsolat az egyetem és a középiskola között?
Igen, bázisintézménye vagyunk a BME-nek, nagyon sok volt istvános tanít az egyetemen. Így egy kicsit figyelnek is az intézményükre. Illetve volt már olyan év is, hogy a legtöbb diák istvános volt a BME-n.
És a diákok többi 60 százaléka milyen szakokon tanul tovább?
25 százalék közgazdász lesz, és a maradék egyharmad oszlik el orvos, tudományegyetemek, informatikus, fizikus, vegyész szakok között.
Bölcsészek?
Alig. Jogász, bölcsész 5 százalék alatt van. Ez egy természettudományos iskolának számít. De ez nem azt jelenti, hogy nincs meg a megbecsültsége a bölcsészetnek. Az István gimnázium hagyományai között például komoly a színjátszás, nagyon sok színész került ki tőlünk. Az évnyitón most itt volt például az öregdiákokból álló Szent István Szimfonikus Zenekar, ők játszottak.
Külföldre hány százalékuk megy?
Relatív kevés. Tudom, hogy más, elitiskolákból a végzős gyerekek akár egyharmada, majdnem fele külföldre megy tanulni. Nálunk ez 10 százalék körüli arány. 4-5 évvel ezelőtt, amikor ez a folyamat jobban elindult, még alacsonyabb volt. Az elmúlt időszakban volt pár olyan osztályunk, ahol megugrott a külföldön tanulni szándékozók aránya. Érdekes, hogy az ember azt gondolná, hogy egy specmatról többen mennek ki, most volt az év tanulója díj átadása, és az egyik, aki ezt megkapta itt Zuglóban, egy volt specmatos diák, diákolimpikon, kémia első, a másik szintén diákolimpikon, nagyon szép eredményekkel, és mind a kettő az ELTE-re ment. Én is kicsit meglepődtem. Tavaly ment ki egy olyan utolsó osztályunk, amelyik úgynevezett nyelvi kommunikációs osztály volt, ami 4+1 éves volt, anno innen mentek ki nagyobb arányban.
Milyen a fiú-lány arány?
Megvan a különbség sajnos, egy specmatos osztályban sokszor volt problémám az, hogy a központi írásbeli eredmények után abszolút fiú többség uralkodott, és itt nem működik a nemek irányában a pozitív diszkrimináció. Így történhet meg az, hogy egy 34 fős osztályban általában 28 a fiú és 6 a lány. Egyes osztálytípusokban tehát fiútöbbség van. Korábban a hetedik osztályosok maximálisan felvehető létszáma kevesebb volt, mint most. 9. osztályba viszont becsatlakoztathattam lányokat, hogy legyen egy egészségesebb közösség. De most már 34 fős maximális osztálylétszám van, ahol a gép meghúzza a határt. Az teljesen kiszámíthatatlan, hogy milyen lesz a fiúk-lányok aránya. Jelenleg nagyjából 60 százalék a fiú. Egy szalagavató évfolyamkeringő problémát jelent, nálunk ez egy nagyon fontos rendezvény. Amikor majdnem 100 pár bécsi keringőt táncol, az látványos, de nincs annyi lány. Úgyhogy az alsóbb évfolyamokról kell embereket szerezni.
2020-tól bevezetik, hogy a felsőoktatásba csak nyelvvizsgával lehet jelentkezni. Erről mi a véleménye?
Ez itt nem fog problémát jelenteni. Az első nyelvvizsgát a gyerekek nagy része 10-ben megszerzi angolból, a másodikat pedig általában 12-ben egy másik nyelvből. De máshol, más jellegű gondokkal küzdő gimnáziumoknál nem lesz egyszerű abszolválni ezt az elvárást. Az egyetemek ráadásul még nagyobb bajban lesznek.
Az itteni nyelvi órák mellett, mennyire van szükség a diákoknak különórákra?
Naiv nem vagyok, bár mi mindent megpróbálunk, hogy a nyelvi órák mellett is tudjunk lehetőséget adni nyelvet tanulni a diákjainknak. De persze a szülő is jobban megnyugszik, ha magántanárhoz járatja a gyerekét, mondjuk a nyelvvizsga előtt. Ám erről konkrét adataink nincsenek.
Mennyire meghatározó az iskola életében a digitalizáció, hogyan változtatta meg a mindennapokat, az oktatás menetét?
Ma már sok mindent egymás mellett kell működtetni. Nincs egy isteni út, amelyikre azt mondhatnánk, hogy ez a jó, ezen kell járnunk. Tanárként is azt látom, hogy vannak frontális óráim, meg vannak kiscsoportos vagy páros munkát igénylő kurzusok, de nálunk ugyanúgy megtalálható a projektoktatás is. Azt látnunk kell, hogy a ma ideérkező fiataloknak, már teljesen más elvárásaik vannak, mint a 10 éve érkezőknek. A mai gyerekek egy teljesen digitális világban nőnek fel, így nekik a tanítási órákon is igényük lesz erre a fajta tudásátadásra.
NULLA FORINTOS SZÁMLAVEZETÉS? LEHETSÉGES! MEGÉRI VÁLTANI!
Nem csak jól hangzó reklámszöveg ma már az ingyenes számlavezetés. A Pénzcentrum számlacsomag kalkulátorában ugyanis több olyan konstrukciót is találhatunk, amelyek esetében az alapdíj, és a fontosabb szolgáltatások is ingyenesek lehetnek. Nemrég három pénzintézet is komoly akciókat hirdetett, így jelenleg a CIB Bank, a Raiffeisen Bank, valamint az UniCredit Bank konstrukcióival is tízezreket spórolhatnak az ügyfelek. Nézz szét a friss számlacsomagok között, és válts pénzintézetet percek alatt az otthonodból. (x)
Mondok egy példát, jómagam például ezért lettem Microsoft innovatív iskolaprogramban résztvevő, mert azonnal tudtam, hogy kell valamilyen segítség ehhez. Ennek az első lépése az, hogy az intézmény vezetőjét képzik. Volt egy évem, amikor rendszeresen jártam képzésre, és ezután jött az a rész, hogy miként tudom becsempészni azt a tudást, amit megszereztem a tantestületbe. Ez persze nem egyszerű feladat, nehéz ugyanis úgy újítani, hogy a tantestület elöregedőben van, kissé elfáradt a mögötte lévő évek terhelése nyomán, és ráadásul még túlterhelt is. De folyamatosan próbálkozunk digitális újdonságok behozatalával, a kollégák folyamatosan és rendszeresen vesznek részt továbbképzéseken különböző pályázatok keretein belül.
Az intézményben adott az infrastruktúra egy ilyenfajta digitális átálláshoz?
Részben, és ezt most dicséretként mondom, hogy az elmúlt pár évben a tankerületek központi forrásból lecserélték a gépparkot. Négy új géptermünk van, az egyikbe bárki bármikor bemehet használni a gépeket. Egyéb pályázat keretein belül pedig tableteket nyertünk. De azért egy erős WiFi hálózat kiépítése még várat magára, de ígéret van rá.
Van, hogy a diákoknak például mobiltelefonon kell feladatokat megoldaniuk egy órán?
Ez egy fontos kérdés, hogy egy iskola egyáltalán hogyan engedi be ezeket az intézménybe. Elzárom vagy használjuk? Nekünk az az elvünk, hogy a diákok használják ezeket az eszközöket, de egy célzott szabályrendszerben. Ha nem is pusztán a mobiltelefonról van szó, de a mobilitásról,
A jó képességű diákokhoz kiváló kvalitású tanárok is kellenek, de mi a helyzet az utánpótlással? Nem fél attól, hogy néhány éven belül nem lesz majd tanár, aki tanítson? Egyáltalán ennyire kevés fizetésért, amit ma egy kezdő pedagógus kap, ki áll még tanárnak?
Bevallom, nagyon nehéz a helyzet. Tudom, hogy rossz dolog azt mondani, hogy mi volt annak idején, de kétségtelen, hogy sokkal több eszközöm volt ahhoz, hogy tudjam motiválni, támogatni a kollégáimat. Még egy évtizeddel ezelőtt is olyan keresetkiegészítési apparátus állt rendelkezésemre, amivel lehetett differenciálni a béreket. Évek óta nincs a rendszerben például cafeteria, azaz még ezzel sem tudom biztatni a kollégákat.
Tudtam megbízási szerződésekkel olyan pluszfeladatokért fizetni, hogy egyrészt teljes munkáltatói jogkör gyakorlója voltam, másrészt 450 milliós költségvetés felett rendelkeztem. Most csak nagyon kis összeg felett rendelkezem, ami megint nem teljes rendelkezési jog, mert engedélyt kell kérnem a tankerülettől, hogy fizessék ki a számlákat. Az alapvető munkáltatói jog pedig átkerült az államhoz, a tankerületi központokhoz. Tehát nagyon szűkült a mozgásterem, és nagyon nehéz biztatni az elfáradt, kiégés felé tartó, elkeseredett, az igazságtalanság miatt évek óta feszült kollégákat, mert ha valakinek 22 órája van és ugyanannyit kap, mint akinek 26, az valahol tényleg igazságtalan.
Ezen a téren a nagy érvágást egyébként az jelentette, hogy a pedagógusok bérét levették a minimálbérről. Így a mi bérünk megint a magyarországi átlagbér alá esett, és akkor még nem is a diplomás átlagbérről beszélek. A legnagyobb gond pedig az, hogy egy pályakezdő fiatal kezdő bére a garantált bérminimum alá esett, és ezt kell még kompenzálni, hogy legalább az meglegyen. Ilyen bérekért tényleg nem lehet embert találni. A rendszerváltás óta működő kontraszelekció mára úgy felgyorsult, hogy senki nem megy el tanárnak. Én sem találok olyan fiatal kollégákat, akik teljesítenék azt a három feltételt, amit én alapvető fontosságúnak tartok: szakmailag a legjobbak között van, nevelési elvei vannak, és azokat lehet a mieinkkel konstellálni, ráadásul olyan egyéniség, hogy ránéz a tanulóra, és azok szavak nélkül is értik, hogy miről van szó.
Mint a versenyszférában, ha nincs fizetésemelés, legalább legyenek jobbak a munkakörülmények...
Igen, abszolút, mi mást csinálhatnék?
Sok kutatás szerint egyébként a munkavállalóknak nem feltétlenül elsődleges szempont munkahelyválasztásnál a bér.
Egy bizonyos szint fellett, gondolom. Nekem nagyon fontos volt tavaly pl. az, hogy kialakíttattam egy konyhát a tanári kar részére. De a diákok is kaptak új büfét, ahol sokkal nagyobb és sokkal másabb a választék, mint azelőtt. Előző héten megvolt például a hagyományos évnyitó értekezlet, ahol mindenki elmondhatta, amit szeretett volna... ezért is volt jó hosszú, de a demokráciát még akkor is működtetem. Ezt követő napon azonban tartottunk is egy kis csapatépítő tréninget itt az udvaron, különböző sportágakban, kvízekben mérkőztek meg a kollégák, közben pedig volt, aki marhapörköltet főzött. Ennek az egésznek nem is volt nagy költsége, de jól éreztük magunkat. Ilyen események tömkelegét próbálom bevezetni, ezek a programok ugyanis azok, amik miatt a kollégák még inkább úgy érezhetik, hogy jó itt lenni.
Az elmúlt időszakban egyébként a tanárink nagy részének nem is csak az a baja, hogy alacsony a bére, hanem hogy egyre inkább elveszíti tanári autonómiáját. Ebben azonban mi nem nagyon szeretünk engedni, ez is talán a Szent Istvánban az egyik erősségünk, hogy nagyra becsüljük kollégáink autonómiáját, és ezt amennyire csak tudjuk, biztosítjuk is nekik. Persze megvannak a kereteink, amik kőkemények, de ezeken belül azért van mozgástér.
17 éve igazgató, mi változott leginkább a magyar oktatásban ez idő alatt?
Nagyon sokat változott a világ, nagyon sokat változtak a gyerekek. Erre nagyon sok iskola nem reagál. Olyanok, mint egy mamut, nagyon lassan és kicsiket lépnek. Pedig ma már nem működik, hogy egy tanár lenyom egy órát teli lexikális anyaggal, aztán fogadd be és reprodukáld. Ez nem tudásépítés. A nevelőtestület is változott, a mostani tanárok kétharmadát én vettem fel, ez egy saját csapat, akik egyben voltak jóban, rosszban. Nagyon fontos, hogy mennyire tudunk relatív egységesen reagálni.
Emellett az oktatáspolitika is nagyon sokat változott. Ezekkel több bajom volt. Én abszolút nem támogattam, hogy az állam vegyen át minden iskolát az önkormányzatoktól. Azt megértettem volna, hogy azoktól átveszik, akik nem bírják. Egy nógrádi faluban egy iskolát fenntartani nagy teher, de itt, Zuglóban az önkormányzat az iskolák egy részét simán fenn tudta volna tartani. De született egy ilyen egységes döntés, ez egy centralizációs elem volt, és azóta mindig jönnek ezek az egységesítő intézkedések, amiket kénytelenek vagyunk elviselni. Az oktatáspolitikában a mi mozgásterünk nagyon leszűkült. Egy intézményvezető gyakorlatilag valamikor egy önálló jogi személyiségű intézmény fejeként a munkáltatói jogkör birtokosa volt, és egy költségvetés felett rendelkezett. Most ilyen nincs, vagy szimbolikus.
Elég borúsnak tűnik a jövő.
Borús, de az optimizmust soha nem szabad feladni, mert azért az eredményeink itt vannak. Ez az iskola továbbra is kert és műhely, az istvános szellem kapcsán ez egy SZIGet, a tehetséggondozás kapcsán ott vagyunk a legjobbak között. Ezek a gyerekek, akik hozzánk járnak, nagyon nagy értékek, és a tantestületem is. Formálom őket, ahogy csak tudom. Sokszor azt mondják, hogy mi itt Magyarországon a jég hátán is megélünk, kétségtelen tehát, hogy az ellenálló képességünket elég magas szintre fejlesztettük.
Iskolaigazgató, mint menedzser?
Önmagában ez kevés lenne, mert nekem kell a hátamat is tartani, a jogszabályok kapcsán is nagyon képben lenni, és szakmai vezető is vagyok. Ha én nem kezdek bele a digitális transzformációba, akkor nem indul el. Ha nem támogatom, nem megy tovább. Egy intézményvezetőnek szakmai húzóerőnek is kell lennie, és meg kell találnia azokat az embereket, akik nem magányos jedi lovagok, hanem egy csapatként tudnak együtt dolgozni. Két tűz között vagyok, egyik oldalról a fenntartó a másikról a tantestület.