Ez az egyik legmenőbb szakma Budapesten: kezdőként is nagyot szakíthatsz vele

Pénzcentrum: Egy 2016-os felmérés szerint Budapesten alig több mint egy szalon jut 100 000 lakosra. Mennyire állja meg a helyét ez a szám manapság?

Alattyáni István TYUTYU: Teljesen kizárt, hogy ilyen kevés szalon legyen. Mondjuk 2016-ban is jóval több volt már. Ma az uniós és más követelmények hatására a stúdiók legálisan működnek, többféle hatósághoz vannak lejelentve. Ha körbenézünk a környező utcákban, egy 500 méter sugarú körbe minimum 5-6 stúdió beleesne, és ott vannak a külső kerületek is, ahol szintén megvannak azok a stúdiók, akik régóta működnek, és nagyon stabil vendégkört alakítottak ki maguknak. Lehet, hogy bent sűrűbben vagyunk, de kintebb is erős bázisok találhatók. Persze ezt mindig össze kell vetni a minőséggel. Van a Tetoválók Érdekvédelmi Szövetsége, ez tömöríti magába az úgynevezett kvalifikált tetoválókat. Az ő számuk is biztosan több mint 200 csak Budapesten. 

A tetkóturisták egyre nagyobb mennyisége az oka annak, hogy ennyire kis területen ilyen sok szalon működik?

Igen, ebben abszolút benne vannak ők is. Emellett azonban azt is ki kell emelni, hogy a tetoválás iránti kereslet is nagyon megugrott itthon, és még mindig azt látjuk, hogy növekszik. Míg régen egy tetováló 4-5 évet tanulóskodott, dolgozott együtt az anyastúdióval, most 1-2 év után már megnyitják a saját stúdiójukat, mert van akkora vendégkörük, hogy eltartja őket. És még mindig csak a kvalifikált tetoválókról beszélünk, ezen kívül van rengeteg olyan stúdió, amelyek nem oly híresek de a saját felvevőkörük eltartja őket munkával.

Ez azt jelenti, hogy elfogadottabbá is vált szerinted a tetoválás itthon?

Persze, és ahogy mondtam, még mindig egyre többen és többen jönnek. Körülbelül tíz egynehány éve volt az első nagy tetoválásfelfutás az országban, és most itt egy újabb bumm. Ehhez mondjuk kell az is, hogy a legjobb hazai tetoválók is a magyar pénzügyi helyzethez igazodnak az áraikkal, és ez nagyon olcsónak számít. Egy nyugat-európai, amerikai szalonhoz képest harmad, de sokszor ötöd áron dolgozunk.

Hogyan oszlik meg a belvárosban tetováltató magyarok és külföldiek aránya?

Ez nagyon változó. Kétféle stúdió létezik. Vannak azok, amikor egy tanítvány - aki már addigra kinőtte korábbi tanítványi státuszát - nyit egy stúdiót egy bizonyos stílusra specializálódva, mert megvan a vendégköre. Ezeken a helyeken többnyire 2-3-an dolgoznak, őket nem annyira érinti a turistaforgalom. A másik stúdiótípus olyan, amilyenben a tetoválóknak van saját vendégkörük, de nyitottak az úgynevezett walkinre, ami azt jelenti, hogy a turista beszédül az ajtón, és azt mondja, hogy neki most kell valami, akkor legyen olyan ember, akinek van arra kapacitása, hogy bevállaljon egy általában gyors, pici mintát. Vannak stúdiók ahol a "walkin" forgalomnak a 80-90 százaléka külföldi.

Azt mondtad régen 5 év is volt, mire egy fiatal tehetség saját stúdiót nyitott, most viszont már 1-2 év után belevágnak. Tényleg ennyire jók a mai fiatalok?

Igen. Le a kalappal a fiatal tehetségek előtt. Régebben nem igazán volt általános a grafikai előképzettség. Ezzel szemben, akik most elkezdenek tetoválni, a nagy részük végzett képzőművész, vagy nagyon komoly előképzettséggel rendelkezik, így a fejlődésük a duplájára gyorsul. Ehhez pedig hozzájárul az is, hogy a tetoválás technikailag a festékminőségtől a gépekig hihetetlen fejlődésen ment keresztül. Ezekkel pedig sokkal könnyebb fejlődni. Nekünk anno még minden egyes tűt magunknak kellett leforrasztani. Most bemegyek professzionális forgalmazókhoz, leveszem a polcról a steril dobozt, kifizetem, és már dolgozhatok is vele. Ezek óriási különbségek.

Ahhoz hogy valaki tetováló lehessen, kell valamilyen végzettség?

Bár léteznek már igen jó tetováló képzések, ezekről nem nagyon tudok nyilatkozni, mert nem ismerem őket. Én még mindig azt látom a leghatékonyabbnak, hogyha van egy tehetséges fiatal, aki szeretne tetováló lenni, megkeresi az ő stílusához passzoló mestert, és eléri, hogy nála tanulhasson, ezalatt a folyamat alatt a mester beavatja őt.

Ha valaki tetováló akar lenni, hol induljon el?

Aki tetováló akar lenni, arról alapvetően feltételezzük, hogy rengeteget rajzol, és van rajzrutinja. Akár iskolában sajátította el, akár autodidakta módon, de van egy szabadkézi rajz anyaga, amit mint egy portfóliót a hóna alá csap. Közben fent lóg folyamatosan az Instagramon, Facebookon, nézi, hogy melyik tetkósnak a munkái tetszenek neki, így ráérez arra, hogy melyik vonaltól kellene a segítség.

És mi jön ezután?

Úgy kezdődik a történet, hogy bejárogat a stúdióba, nézegeti, hogy hogyan dolgozik az ember, akit kiválasztott, kérdez, hogy miért ezzel a tűvel, miért innen húzod és a többi. A legbagatellebb dologtól kezdődik egy szokásmechanizmus kialakítása, és emellett kapja a házi feladatokat. Rajz, rajz, rajz. Még ha valaki képzőművészetin végzett is, gondolkodásmódját át kell állítani a tetoválás kompozíciójára. Lehet, hogy megrajzol egy aktot 3 perc alatt klasszul, de a tetoválásnál ezt rá kell faragni egy karra, lábra, kézfejre, és ehhez teljesen át kell kódolni ezt a képzőművészeti gondolkodást tetoválói gondolkodássá. Itt egy sűrített és - nem rossz értelemben vett - hatásvadász kompozíciót kell létrehozni. Amikor a tetoválómester úgy véli, hogy elég az igyekezet, elérte vele azt a szintet, hogy megrajzolt minden olyasmit, ami átfordítja a látásmódot, akkor van az, hogy lehet rendelni ún. gyakorlóbőröket és ezen már lehet próbálgatnia gépeket. 

Akkor a disznóbőr már a múlté?

Az igazából sosem volt, inkább csak egy mítosz. Ha megtanulsz disznóbőrt tetoválni, és ugyanazzal a módszerrel nekiállsz emberbőrt tetoválni, abból baleset lesz. Szemináriumokon látok olyat például, hogy egy helyen előre be van készítve öt asztal géppel, színsorral, ezzel a gyakorlóbőrrel, indigóval, stencillel, és így csinálják a feladatot a tanulók.

A tetoválást sokan nagyon bizalmi dolognak tartják, hiszen a kész termék egy életen át ott marad, ahová felvarrták. Hogy tudják a fiatalok megugrani azt a szintet, hogy a vásárlók úgymond egy teljesen kezdő kezei alá üljenek be?

Amikor valaki eléri azt a szintet, és a gyakorlóbőrön is ügyes, akkor elkezdi hozni a barátait. Rajtuk elkészíti az első ingyenes tetoválásokat, a mester ott áll felette, átveszi a gépet, ha kell. Amikor a mester úgy ítéli meg, akkor pedig beülhet olyan munkára is, ami kívülről jön. Amíg ez a szint nincs meg, addig persze nem fog senki lépre csalni senkit, hogy a kezdő tetováló rajta gyakorolhasson.

Mennyit keres egy pályakezdő tetováló?

Amikor nagyon besűrűsödtünk a belvárosba, akkor azért árban nem nagyon kezdtünk egymás fölé menni. Ha például a stúdiónak nagy a booking forgalma, és a fiatal tetoválót nem a nevéért keresik, hanem csak a stúdióért, akkor ha sokat dolgozik az új ember, akár az elejétől egész jól kereshet. Ilyenkor van egy megállapodás ami minden esetben közös megegyezésen alapul és munkaszerződés rögzíti. Nem kell elmondanom, hogy milyen költségei vannak egy stúdió fenntartásának. A másik lehetőség, ha valaki specializált tetoválóként kezd, és csak bizonyos stílusú tetoválásokat készít, akkor viszont fel kell építeni a karrierjét. Ami azt jelenti, hogy az eleje az invesztálásról szól, a gépet, felszerelést magának veszi meg, mert az ő ízlése határozza meg, hogy mit akar használni. Amikor elkezd felfutni az ő stílusa, kiépül a vendégkör, az lassabban indul, viszont egy stabilabb történet. 

Azt azonban számításba kell venni, hogy ahhoz, hogy valaki official stúdióban dolgozzon, ott kell egy hely - ami nem kell mondanom - hogy Budapesten, főleg a belvárosban mennyire drága. És akkor ott van még a rezsi, telefon, internet, tintapatron a nyomtatáshoz stb. Aztán ott van a speciális takarítás, a sterilitás miatt nem elég egyszer felmosni kis taknyos vízzel, és az jó lesz, hanem komoly csíramentesítés kell. Erre külön szakember van, ennek is van költsége. És akkor még mindig csak egy "helységről" beszélünk, amiben mondjuk már van bútor, egy nem olcsó tetoválószék, egy kartámasz, egy szék a tetoválónak, hogy a hátad ne menjen szét, és akkor még nem beszéltünk a felszerelésről.

Ehhez jönnek a papírmunkák, amik időben, energiában sokat kivesznek az emberből. Aztán kell legalább egy nagyon komoly tetoválógép, ami 500 eurónál kezdődik. Ehhez kell pedál, trafó, vezeték, egy vezeték akár 10 ezer forint. Én prémiumkategóriában gondolkodom, egy pedál akár 15 ezer forint is lehet, ez a trafó, ami itt van előtted 350 font. Vannak persze olcsóbbak is, de ezek mind-mind súlyos összegek.  Ehhez jönnek a járulékos dolgok, mint a festék, ami nem tűnik drágának, mert 3000-4000 forint, de felbontás után ha egy éven belül nem fogy el, akkor kuka. Ezeket jegyzőkönyvezni kell, hogy mikor bontottad. Aztán ott vannak a tisztítószerek, bőrfertőtlenítő szerek, szappanok, eszközfertőtlenítők stb. Mindegyikről jegyzőkönyv, a festékekről egyesével, a modulokról is certificate, angolul, aztán hivatalos fordítóirodával magyarra fordíttatni, ami szintén nagy pénzeket emészt fel. 

Budapesten vannak sztártetoválók?

Régen ez úgy volt, hogy beszélhettünk mondjuk 10 hegycsúcsról, olyan emberekről, akik kiemelkedően nagynevűek voltak, elismertek mind itthon, mind külföldön. Most azt mondanám, hogy ezeket a nagy hegycsúcsokat sokszor már felhő fedi, visszavonultabb életet élnek, ez a sztároskodás, amit a tévében lehet látni, szerencsére itthon nem jellemző. Inkább azt mondanám, hogy sok olyan tetováló van, aki méltán megérdemli azt, hogy őt sztárnak tartsák, viszont szerencsére nagyon kevés olyat ismerek, aki sztárként viselkedik.

A budapesti szalonok versenyeznek egymással vagy inkább jó viszonyt ápolnak?

Nagyon egyéni. Általában kialakulnak hasonló látásmódú és gondolkodású tetoválók, akik összehozzák a stúdióikat. Vannak olyan stúdiók, látom, hogy milyen jók a munkáik, de személyesen nem ismerem őket. Emellett vannak szorosabb barátságok. De most már annyi stúdió van, hogy az, hogy mindenki mindenkivel jóban legyen, vagy egyáltalán valamilyen viszony legyen, ez lehetetlen. 

Van olyan, hogy egy-egy nagynevű tetoválót a szalonok megpróbálnak elcsábítani egymástól?

Inkább potenciálokat látnak komoly stúdióvezetők, akiknek erre szükségük van, nyilván nyitott szemmel járnak, megpróbálnak felfedezni potenciális tehetségeket. Próbálom elkerülni azt a látszatot, hogy vannak olyan emberek, akik megpróbálnak elcsábítani más stúdióktól embereket. Biztos ilyen is volt már, de ez is egy optimumra törekvés, hogy az az ember ott dolgozzon, ahol neki jó, és akkor a mester-tanítvány együttműködhet. Akiknek van befogadóképességük a stúdiójukban, járnak conventionökre, expókra, vannak kifejezetten fiatal tetoválóknak rendezett tehetségkutató fesztiválok, amiknek Magyarországon is jó hagyományaik voltak. Ott fel lehet fedezni fiatal tehetségeket, ki lehet őket emelni. A tetoválók meg vannak annyira kemény akaratúak, hogy nem nagyon van esély csábítgatásra. Ha nem érzed jól magad, úgyis elmész. Ha meg jól érzed magad, akkor plusz 20 ezer forintért nem mész el. Ez ennél személyesebb. 

Sokan azt hiszik, hogy ez arról szól, hogy bebizonyítsam az Instagramon, hogy mekkora király vagyok, de a tartós sikernek az a titka, hogy nem a kirobbanó tehetségemet akarom megmutatni bármi áron, úgy hogy leszarom a vendéget, aki végső soron ehhez hozzásegít. Én ezt nem tartom működőképes dolognak. Azt gondolom, hogy aki szeretne a szolgáltatóiparnak ebben az ágában tartósan stabil lábon állni, annak maximálisan szüksége van bölcsességre és együttérzésre. 

Sok szakmában külföldre áramlik a munkaerő. Ez a tetoválók esetében mennyire érezhető?

Ha egy tetoválóstúdió jól működik, akkor jól eltartja az ott dolgozókat is, és ad egy olyan biztonságot egy normális életmódot élő embernek, amivel nincs gond. Ne gondold azt, hogy egy stúdióvezető dúskál a pénzben, hacsak nem egy gigastúdió, ahol 30-40 ember dolgozik, és vasvillával hányják a turisták pénzét LA-ben. De az egy másik történet. Magyarországon jobban igyekszik a művészet felé, mint a dúskálás felé. Mindemellett persze mindenki szeretne jól élni, a családját eltartani stb. Igen, sok tetováló szerepel munkájával külföldön is, ennek két oka van. Az egyik, hogy mivel minden jelen van a közösségi oldalakon, így látják, hogy ez az ember milyen jó munkákat csinál, hívjuk már meg, hogy a mi stúdiónk hírnevét öregbítse. Jó fejnek tűnik, barátkozzunk össze, és egy hetet nálunk dolgozik. A studiók, csak azért hívnak meg valakit, hogy az ő stúdiójuk renoméját emeljék. Ezeknek a vendégszerepléseknek művészeti-szakmai jelentősége van.

A tetoválónak egy minta elkészítésénél óriási felelőssége van, folyamatosan koncentrálni kell, mert amit alkot, örökké az ember testén marad. Mennyire jellemző, hogy a tetoválók kiégnek?

Kemény kérdés ez, úgy gondolom, hogy az embernek méregteleníteni kell. Van, aki ezt méregdrága autóval teszi vagy éli a sztártetováló, celebéletet valaki kevéssé látványosan - és ezzel hozza magát egyensúlyba. Szíve-joga, magánügye. Vannak, akik kialakítanak egy másodlagos médiumot maguknak, nekem például a festészet vált azzá, mindamellett persze, hogy ott van a családom, gyerekek. Sokan sportolnak is, hogy levezessék a stresszt, az egyhelyben ülést.

Melyik szakmához lehet belőni azt, hogy mennyit keres egy befutott tetováló ma Magyarországon?

Nem tudom. Van egyfajta kamara jellegű réteg, ehhez lőhető be, mint például egy keresett fodrász vagy egy sokat foglalkoztatott szobafestő. Én nem vagyok milliomos, nincs Ducatim, nem is vágyom rá, jogosítványom sincs, de okosan meg lehet élni ebből. Ismerek nagy tetoválókat, akik régóta a szakmában vannak, és ők sem a Dagobertek. Ha valaki odateszi magát, akkor stabil tud lenni, és ez a legvonzóbb a keresetet illetően. Vegyünk egy festőművészt, aki azt fest, amit akar, de ott van az az esetlegesség, hogy valakinek tetszik-e. A megélhetése attól függ, hogy mennyi képe kel el, megveszik-e azokat. Amikor azt mondják az én szakmámra, hogy legalább azt csinálom, amit szeretek, az azért nincs egészen úgy, hiszen én valójában azt csinálom, amit a vendég szeretne. Ha azt csinálnám, amit szeretnék, akkor sokszor például elmehetnék kávézni a vendégemmel, és utána elkérném a beülés árát. Ez persze csak vicc... Ide nem úgy jönnek be az emberek, hogy szia, csinálj rám, amit akarsz. Persze nekem az az izgalmas, hogy amit szeretnél, azt hogyan tudom megvalósítani. Ezért egy festő mondhatja rám, hogy kurva vagyok, eladtam magam, mint művész, mert ő sosem fogja azt festeni, amit te kérsz. Szerencsésnek érzem magam, hogy nekem mindkét opció rendelkezésemre áll. Amelyek művészi értelemben támogatják is egymást.

(Címlapkép és a cikkben megjelenő képek: Stiller Ákos)