Elárulta a profi ketrecharcos: ennyit lehet keresni bunyósként az arénában

Mikor kezdted a sportot?

17 éves voltam, amikor elmentem először Bősre Végh Attilával meg a Buchinger Ivánnal, nekik volt akkor még csak egy baráti köre, akikkel el lehetet járni edzeni. Ők már ezzel profin foglakoztak, bár az MMA mint sportág akkor még nem volt ismert Szlovákiában. Gálát, versenyeket sem rendeztek egyáltalán.

Az MMA gyakorlatilag a ketrecharcként ismert sport?

Igen. Amerikából származik, ott 1992-ben csinálták az első ilyen gálát a UFC szervezésében, én abban az évben születtem. Az MMA a Mixes Martial Arts (azaz kevert harcművészet) rövidítése.

Neked honnan jött ez a sport? Konkrétan ez volt a célod, vagy inkább csak valamilyen küzdősportot kerestél?

Én régen fociztam, de ki akartam mellette próbálni valamilyen küzdősportot, például boxot vagy kickboxot. Erre a legközelebbi lehetőség Dunaszerdahelyen volt, bár az is inkább egy baráti kör volt, mint profi szervezet. Apám ismerősei voltak, nálam sokkal idősebbek. 16-7 éves voltam, amikor mondtam apámnak, hogy szeretnék kipróbálni valamilyen küzdősportot, erre ő beszeverzett hozzájuk. Arra számított, hogy elmegyek, majd jól megvernek, és elmegy a kedvem az egésztől. Nehogy már ilyen hülyeséget csináljak, hogy agyonveretem magam. De pont fordítva lett - jól megvertek, nem is tudtam menni aznap. Kék voltam, zöld voltam, de nem vette el a kedvem, épp ellenkezőleg. Aztán rajtuk keresztül megismertem Attilát, akinek elmentem egy meccsére Magyarországra. Az még nem is MMA volt, hanem K3. Később összebarátkoztam Attilával, akkor kezdték kiépíteni az MMA-t, amikor én jelentkeztem hozzájuk.

Ők európai szinten is elismert csoport?

Attilára és Ivánra is azt lehet mondani, hogy ők már világszinten is nagyon elismertek. Az Iván egy orosz szervezetnél világbajnoki cím birtokosa, Attila pedig egy amerikai szervezetben, a Bellatorban nyert világbajnoki címet. Jó sok országban, nagy gálákon bunyózott. A világ legjobbjaival edzett együtt Thaiföldön, Svédországban.

Mikor volt az első versenyed?

19 éves voltam akkor, és már két éve edzettem. Több helyre is jártam edzeni, Gróf Lórántéknak van egy klubja Bősön, oda is jártam edzeni. Végh Attila később fedezett fel engem. Mondta, hogy ügyes vagyok, és megkérdezte, akarok-e versenyezni. Én ennek nagyon örültem, és azonnal igent mondtam, erre elintéztek nekem egy amatőr meccset Pozsonyban. Az a meccs nagyon rossz volt, olyan volt, mint egy kocsmai verekedés. Ész nélkül, fejetlenül estünk egymásnak, mentek a parasztlengők, de nagyon élveztem, és utólag nagyon jó érzés volt. Akkor éreztem, hogy komolyabban akarom csinálni, jobb akartam lenni, nyerni akartam.

És az első profi meccsed mikor volt?

Nem is volt sok amatőr meccsem, talán kettő vagy három. Ezek is inkább beugró jelleggel. Egyből mentem rendes meccsekre - akkor még nem is nagyon voltak gálák meg tornák, az embereket sem érdekelte még a sport. Teljesen újdonság volt, versenyeket is tornatermekben, kultúrházakban rendeztek csak, nem olyan profi csarnokokban, mint most.

Akkor csak most van felfutóban a sport?

Most már inkább elterjedtnek számít, nagyon sokan követik figyelemmel. Ehhez nagyon sokat segített az Oktagon Vyzva című tévéműsor, ami nem csak a meccseket közvetítette, hanem egy heti rendszerességű TV show volt Szlovákiában és Csehországban. Azután már ismerte mindenki a sportot, és ezzel egy időben már elterjedt az egész világon. A legutóbbi meccsemen például Prágában az O2 Arénában 10 ezer ember volt jelen. Teljes teltház volt.

Nincs ilyenkor lámpalázad?

Nem, ez inkább feldob. Eleinte lámpalázam volt, amikor már 3000 vagy 7000 ember előtt kellett bunyóznom, a bevonulásnál kimondottan izgultam. Most már inkább feldob ez az egész. Amikor azt látom, hogy tele van a lelátó, és mindenki meg van őrülve, és csak azt várja, hogy menjek ki, az nagyon felpörget.

A bevonuló zenét mi alapján választod?

Mindig ami tetszik, ez véletlenszerű, de ebben nagyon jó vagyok. A legutóbbi kettőt is úgy találtam például, hogy csak keresgéltem zenéket, Youtube-on kattintgattam, és egyszer csak találtam egyet, ami pont bevonuló zenének való. De általában jól választok, "berobbanósabb" zenéket keresek. Ilyenkor a közönség is megzavarodik, megőrül, majd a meccs után jön az 500 üzenet, hogy mi ez a zene, küldd már el. A későbbi gálákon pedig már mindenkinek ugyanaz a bevonuló zenéje, ami nekem volt korábban.

Mik voltak a legfontosabb eredményeid eddig?

Először az számított nagy eredménynek, ha egy eredményes ellenfél ellen győzni tudtam. Sikerült megvernem például korábbi kickbox és thaibox Európa bajnokokat és világbajnokokat. Majd megkeresett egy magyarországi a szervezet, a HFC. Nekik volt Pápán egy gálájuk, ami - meg kell mondjam - elég rosszul volt megszervezve. Látható volt, hogy a szervezés még nincs magas szinten. Két meccset kellett megvívnom egy este alatt - az elsőt megnyertem, majd a következő fordulóba agyonverve, monoklikkal a szememen kellett kiállnom. Azt hittem, hogy meghalok, de sikerült győznöm, majd a budapesti címmérkőzésen pár hónappal később az országos övet is megszereztem. A HFC nem sokkal később szét is hullott, már nem szerveznek profi meccseket. Magyarországon egyáltalán nincs már profi gála.

Szlovákiában jobban ki van forrva az MMA?

Sokkal, ebben nagy szerepe volt az Oktagon vyzva tévéműsornak. Abban a szlovák és cseh csapat versenyzett egymás ellen, piramisrendszerben - aki győz, továbbjut. Prágában volt a döntő, ott sikerült is megszereznem az övet. A műsort országos szinten rengetegen látták, az egyik kereskedelmi televízióban ment esténként. De ezen kívül az Oktagon szervezetnek vannak gálái is, immár a 10-ik volt legutóbb Prágában. Ott sajnos lesérültem, de a korábbi gálák majdnem mindegyikén részt vettem.

Ez azt jelenti, hogy országos szinten a legjobbak között vagy. Tapasztalod az ezzel járó ismertséget? Hogy tudod kezelni a népszerűséget?

Azt lehet mondani, hogy Szlovákiában mindenki ismer, nem csak a magyarok, a szlovákok is. Az én korosztályomból legalábbis. Ha elmegyek valamelyik városba, sokan állítanak meg szelfizni, aláírást kérni. Ez meglepő, de jó is egyben. Amikor elkezdtem pár éve az MMA-t, egyáltalán nem számítottam rá, hogy ez lesz a vége. De nagyon jó érzés.

Említetted, hogy lesérültél. Hogyan történt?

Prágában címmérkőzésem volt. Egy címmeccs öt 5 perces menetből áll, a második menet első 20 másodpercében elszakadt a térdemben egy szalag, és nem tudtam folytatni. Voltak korábban is sérüléseim, állkapocstörés például. Most övért mentem, erre műtétre megyek. Persze ez benne van a pakliban, de nagyon rossz érzés - hónapokig készülök egy meccsre, végigcsinálom a hosszú és szigorú edzéseket, aztán a fontos pillanatban jön egy rossz mozdulat, és annyi.

Beszéljünk egy kicsit a sport pénzügyi vonatkozásáról. Regionális bajnok vagy, azt feltételezem, hogy ilyen szinten már nincs szükség egyéb bevételi forrásra. Meg tudsz élni a kizárólag a sportból?

Eleinte munka mellett csináltam, de nagyon hamar kiderült, hogy egy főállású munka mellett nem tudok egy meccsre felkészülni - napi két edzésre van szükség, emellett a jó teljesítményhez nem ehetek akármikor, nem ehetek akármit. Meg kell lennie bizonyos rendszernek, mindent be kell tartani. Ez elviszi az egész napomat. Két hónappal a meccs előtt kezdem meg a felkészülést, onnantól kezdve nagyon kevés dolog fér bele a hétköznapokba, hétvégékbe - szórakozás például egyáltalán nem.

Amikor rájöttél, hogy neked ezt főállásban kell csinálnod, honnan tudtál forrásokat szerezni?

Eleinte nagyon nehéz volt. Amikor elkezdtem, egyáltalán nem ismerték a sportot, és nem is volt szponzor emiatt. Saját erőből, saját pénzből kellett finanszíroznom magam. Minden pénzem ráköltöttem, hogy el tudjak menni edzésre, megvegyem a felszerelést. Nem is maradt pénzem semmi másra. Később egynapos munkákat is el kellett vállalnom, hogy legyen egy kevés pénzem, amit szintén az edzésekre költöttem.

Mikor jött az a fordulat, amikor már meg tudtál ebből élni?

Csak ebből a sportból egyelőre még nem lehet megélni: egy év alatt van 4-5 meccsed, de azzal sem keresel annyit, hogy az egész évre elég legyen. Mindenképp muszáj szponzorokat találni, akik melléd állnak, segítenek. Van, aki ruhát, van, aki táplálék-kiegészítőt küld, de van olyan is, aki pénzt ad. A meccsek közti időszakot muszáj a szponzorok segítségével átvészelni, velük kell megoldani. Ha teljesen oda akarom tenni magam, az nem megy segítség nélkül. Persze vannak olyan szerencsések, akik otthon "tele vannak", nekik ez nem gond. De a sportból származó bevételünk onnan jön, hogy milyen rangos gálán veszünk részt.

Mikor találtak meg a szponzorok először?

Amikor megnyertem az Oktagont, akkor kezdtek el cégek megkeresni, hogy legyek a reklámarcuk, cserébe küldik nekem a termékeiket, vagy pénzzel szponzorálnak. De a szponzorok is néha olyanok, hogy nem vehetem őket biztos bevételi forrásnak, csak azt, akivel leszerződöm mondjuk fél évre, de őket is csak arra az időszakra. Utána a szponzor is dönthet úgy, hogy nem hosszabbítja meg a szerződést. De vannak egyéb, megegyezésen alapú támogatásaim is, aki akár már másnap dönthet úgy, hogy nem szponzorál tovább. A szponzorok jönnek-mennek, és csak kevéssel lehet hosszú távon számolni. De nagy segítséget jelentenek.

És egy torna, például az Oktagon mennyit fizet?

Ahogy egyre szaporodtak a gálák és nőtt a sport népszerűsége, úgy a bunyosók díjazása is megnövekedett. Emlékszem, az első egy-két ilyen nemzetközi meccsre 300-500 eurós összegekért mentünk el. Az nagyon kevés, de akkor sem csak a pénzért mentünk.

Sokan vannak, akinek 500 euro a havi fizetése

De amíg az nekik havonta jár, nekem csak egy alkalom után, úgyhogy nem volt egyszerű az elején. De most is azt mondom, hogy nem a pénzért csinálom, hanem mert nyerni akarok, tízezer ember előtt akarok bunyózni a ketrecben. Hogy fizetnek is érte, így legalább nem mondhatom azt, hogy a semmiért megyek be a ketrecbe.

És manapság már mennyit fizetnek ezek a tornák?

Hogy melyik bunyós mennyit kap, azt én nem tudom. Soha nem kérdezzük egymást.

Nem nyilvános, hogy egy tornagyőzelem mennyit fizet?

Vannak gálák, amelynek szervezői azt mondják, hogy ha elvállalod a meccset, kapsz például négyezer eurót, de ha nyersz is, akkor hatot. Nagyságrendileg így mozog. Valahol van győzteseknek járó bónusz. De van, ahol azt mondják, hogy ha nyersz, ha nem, akkor is négyezret kapsz. Nem mindig a győzelemre fizetnek többet, hanem néha a névre, de van, amikor minden versenyző, hírnévtől függetlenül, ugyanannyit kap. Vannak nálam nagyobb nevek, nekik persze többet fizetnek.

Szlovákiában is?

Vannak páran, például az Attila vagy Tomás Deák. De hogy ők mennyit kapnak, azt nem tudom megmondani. Viszont látványos, ahogy ez kialakult: az elején még 500 eurókat kaptunk, 3-4 év után ez felment 8-10 ezres összegekre.

És a szponzorok ennél többet fizetnek?

Egyik szponzor sem fizet többet, de próbálunk több szponzorral is megegyezni. Például ha 5 szponzor fizet keveset, az együtt már jó, vagy ha ruhát küld, már azt sem kell megvennem. Persze ez nekik is jó, mert az ő cuccaikban megyek be a ringbe, meg reklámozom az ő termékeiket napközben és az edzéseken is. Arra azonban figyelek, hogy mindig mint sportoló reklámozzam ezeket a termékeket, ne csak mint egy üres reklámarc.

Mit kérnek még cserébe a támogatásért a szponzorok? Tévéreklámokban és plakátokon is szerepelsz?

Is-is, de főleg netes videókban népszerűsítem a termékeket.

Tehát a tornáért fizetett díjak mellett a szponzori juttatások teszik ki a bevételedet. El tudod mondani, hogy a kettőből együtt hogy jössz ki?

Ha őszinte akarok lenni, fogalmam sincs. Soha nem számoltam ki, nem is nagyon tudnám, mert nincs stabil keresetem. Van, aki csak a meccsek előtti egy-két hónapban szponzorál, később nem. Van, aki csak egyszer-egyszer, de olyan is akad, akik egész évben. Soha nem tudom előre megmondani, hogy ebben a hónapban biztosan lesz ennyi bevételem. Megpróbálhatnám tervezni, például azt mondanám, hogy január 10-én van a meccs, megegyezem a szponzorokkal, hogy december 10-ig adják oda a szponzorációt, mert fel kell készülnöm. Kiszámolom, mennyire számíthatok, erre valaki vagy visszamondja, vagy nem tud adni, vagy késik, és teljesen felborul.

Ez nem ad egyfajta bizonytalanság-érzetet, mert a következő hónapban lehet, hogy nem lesz bevételed?

Dehogynem. De ez ezzel jár.

Mégis próbáljuk meg belőni, hogy egy regionális bajnok, profi ketrecharcoksént mennyire lehet ma megélni. A szlovák átlagkereset kb. nettó 750 euró. Te efölött vagy ezalatt keresel egy hónapban?

Szerintem most még fölötte. De ez könnyen lehet úgy, hogy két hónap múlva alatta leszek.

A pénzhez viszont bunyózni is kell. Mikor lesz a következő meccsed?

Januárban műtenek, utána még mankóval fogok csak járni, februárban talán már tudok majd anélkül. Fokozatosan vissza kell szoknom. Ezt egyszer már végigcsináltam a bal lábammal, tudom, mivel jár. A műtét után 3 hónap, míg a legegyszerűbb edzést elkezdhetem, és leghamarabb nyáron állhatok ketrecbe. Korábban nem szabad, a doki szerint sokan ott rontják el, amikor már érzik, hogy nem fáj, és elkezdenek vadul edzeni.

Te most 26 éves vagy, hány éved van még a sportban?

Ha minden évben lesérülök, az csak hátráltat. De példának mindig Attilát hozom fel: ő most 33, és teljesen rendben van. Neki is volt térdműtéte, és vissza tudott menni a ketrecbe. Harmincötig szerintem bőven oké. Ebben a sportban 28-31-ig van a csúcs, de mindig van hova fejlődni és mindig van kitől tanulni. Még nekem is fejlődnöm kell.

Mi lesz, ha kiöregedtél? Mik a sport utáni terveid?

Nincs semmi a sport után, mert mindenképp maradok a sportnál. Az edzői vonalat is folytatnám - ezt már most is csinálom. Versenyeztetni is akarom a fiatalabbakat, gálákat szervezni. Szeretnék médiaszereplést is vállalni, voltam több tévéshowban is és reklámban, ebben is látok jövőt.

A címlapkép illusztráció (Shutterstock)